Az Adobe (Creative) jövője 4.

   Kezdjünk egy alapkérdéssel, mit keres ennyi Adobe jövő ebben a blogban? Az Adobe szoftverei meghatározó fontosságúak a Macintosh számítógépet használók körében, az Adobe vágya, hogy a tableteken is így legyen. És a helyzet az, hogy jelenleg az Adobe kínál megoldást iBook és Newsstand tartalom előállítására – vagy ilyen tartalmak önálló alkalmazásszerű megjelenésére. Ez utóbbi a Digital Publishing Suite, ami nem dobozos termék, hanem szolgáltatás, ahogy ezt mind tudjuk. Jelenleg a használata pilóta-vizsgás.

Mac és az Adobe
   A három nap alatt az Adobe szoftver-fejlesztői – egy hong-kongi kivételtől eltekintve – csak és kizárólag Macet használtak. A Macet csakis Snow Leoval, mert "az Apple operációs rendszerei .4-es verziótól válnak számunkra megfelelővé, általában". A fejlesztők számára az Apple XCode 3.2.5 verzió használata az előírás – "jelen- és távollévő partnereinket egyaránt erősen erre biztatjuk" –, pedig már létezik XCode 4 is. A webes megjelenítésre csak és kizárólag a Safari legfrissebb verziója a mérvadó, ami "itt jó, az megfelel a szabványnak", a Firefox, Chrome nem, az Explorer nevét meg sem említették.
   A hallgatóság zöme InDesign-hoz -ba -rá -alá fejlesztő, plug-in gyáros, munkafolyamat specialista volt, 96 százalékuk Macet használ a napi életben, pontosabban MacBookot, iPadet és iPhone-t. Sajnos előadás közben nem lehetett fényképet készíteni, pedig jól mutatott volna a padlótápból kikígyózó hosszabbítóba csatlakozó fehér tápok végén lógó Macbook tömeg, amelyre USB-n rácsimpaszkodott még – szinte mindenkinél – egy iPad vagy/és iPhone.
   És végül picit előre szaladva, a 3x8 óra előadás alatt alig negyed órában esett szó az Androidról, Amazonról – bár az Adobe tudja, léteznek ilyen eszközök is, de - jelenleg - az elektronikus publikálás egyetlen célja az Apple eszköze. Jellemzően iPad. (Hi, Steve! Is it really the post-pc erea?)

Fejlesztés
   A müncheni rendezvényre – értelemszerűen(?) – a legtöbben Németországból jöttek, de voltak belgák, olaszok, svédek is. Hasonló Creative fejlesztői konferenciát az Adobe az Államokban két helyen, egyet a Távol-Keleten tartott, a müncheni volt a negyedik. Így talán érthető, hogy Dél-Afrikából is jött három fejlesztő (megkérdeztem: pazar 13 óra a tiszta repülési idő, "Megéri?" "Itt személyes kapcsolatot építünk, és közvetlenül választ kapunk a kérdéseinkre, botorság lenne nem jönni."
   Az Adobe erősen támogatja a fejlesztőket, a előadók és a résztvevők között nem ritka a napi kapcsolat. (Nem tudom, itthon hányan ismerik a CoDesCo nevet, nekem az Almalap első éveiből, 1996-98, volt ismerős, mint Quark extension fejlesztő és forgalmazó.) A plug-in fejlesztők általában az anya-szoftverből hiányzó tudást (például magyar helyesírás ellenőrzés és elválasztás - általános és jellemző hiány) kínálnak. Szintén gyakori, hogy specifikus print-munkafolyamathoz készítenek akár több alkalmazást is érintő programot. A rendezvény az InDesign, Photoshop, Illustrator, Acrobat alkalmazásokkal foglalkozóknak szólt – kézfeltartásos felmérés alapján 80 százalék InDesignhoz fejleszt. Meglepő, nem?

DPS – hosszú és kanyargós út
   Ha a Digital Publishing Suite-ra gondolunk, nem. Az Adobe a tabletek megjelenése óta próbál eszközt adni a tabletre tartalmat – értsd: könyv, újság elektronikus változata – generálni akarók számára. A választásuk az InDesignra esett, valójában az 5.5 megjelenésének az oka is az lehetett, hogy mihamarabb megmutassák, az Adobe ott van, figyel és megoldást kínál. És szinte biztos, hogy a hatosnak nem csak üzenni kellene, hanem valóban megoldást kínálni.
   Mert jelenleg egy kiadvány tabletre juttatása felér egy szívműtét és repülő-vezetés egyidejű elvégzésével.
Egy elképzelt kiadó huszonegy munkatársa hat heti- és két havi lap iPadre segítését végzi az Adobe DPS használatával - szólt a példa. Ehhez persze szükség van egy Apple fejlesztői accountra (vagy többre is) - különben nincs publikálás sem Apple eszközre, sem az iTunes Store-ba, sem az App Store-ba. A DPS használata során megkülönböztetendő, hogy kinek mi a feladata, mire jogosult - például melyik magazin melyik számának a melyik InDesign oldalához férhet hozzá ... tovább is van, mondjam még?    Persze, hogy mondom! Létezik egy ügynökség, amelynek három megbízója van: egy tőzsdére bevezetett cég, amelynek negyedéves jelentés publikálós kötelezettsége van, egy ügyfele, aki saját könyveit adja ki rendszertelen időközönként és egy harmadik, amelyik legalább ilyen cseles kihívás - csak nem sikerül a saját kézírásomat elolvasni. A kiadó is, az ügynökség is megveszi az Adobe éves DPS használati licenszét (mondjuk így az egyszerűség kedvéért), amivel jogosult adott mennyiségű oldalt betolni az App Store-ba önálló alkalmazásként, vagy Newsstand elemként, mérheti az ottani eladás, letöltés, megtekintést (ezt a célt szolgálja a megvett Omniture SiteCatalystbe pofozása).
   A két példa egyikét kiválasztva rövid négy és fél órás küzdelmet láthattam, hogyan kell helyesen regisztrálni, nevet, email-címet, jelszavakat megadni a kiadós példán haladva. A szépséget az adja, hogy a rosszul megadott név/jelszó a legtöbb esetben nem módosítható. Ez annyira nem emberbarát, hogy itthon szerintem a Sanoma/Ringier/Axel hármason kívül senkinek sem érheti meg, hogy saját maga számára elvégezze - az árazásról még nem is szólva (de mindjárt).
   A kisebb kiadók számára maradnak a DPS-vendorok, vagy nevezzük őket bárminek is - itthon egy ilyen cég létezik, bár ez nem a honlapjukról derült ki. Ők megveszik a jó pár millió forintba (315-ös árfolyamon) kerülő kvótát és megpróbálják azt szétosztva eladni. Az Adobe nagyon résen vágy lenni, hogy ez ne lehessen a nyerészkedés terepe - a nyereség képzésre ott a szolgáltatás: mit hogyan kell a DPS, a Folió számára előkészíteni InDesignban.
   Azért jöjjön egy friss Adobe táblázat: nem maradtunk le még semmiről:

Jövő
   A rendezvény közben jelentette be az Adobe, hogy a fenti egyszerűséget jelentő rendszerrel már egyedi, önálló megjelenést is támogat, azaz elkezdődött a rendszer elérhetővé tétele kisebbek számára. Amennyire kusza némileg a leírásom, annyira kusza még a rendszer is – ez a grafikon számokból is látható, de: most kezd terjedni. Aki fel akar ülni erre a vonatra, az most váltson jegyet!
   Amit nem értek, és értelmes választ nem kaptam: miért az InDesign és a tördelők, miért nem a Dreamweaver és a webesek lettek a tablet-publikálás kiválasztottjai. A tabletes megjelenés sokkal közelebb van a webes megjelenéshez, mint a printhez. Közelebb szemléletében – miért kell az InDesignt felruházni görgethető szövegdoboz képességgel? Beilleszthető videó-képességgel? Animáció-készítő képességgel? Amikor ott a DW, meg a lassan valóban felejthető Flash (de helyette már készül az Adobe Edge, ami HTML5+CSS3+JavaScript). A válaszok lényege annyi, hogy a tördelők által összerakott tartalmat kell átalakítani tabletre.
   Ez a válasz engem mindig a "rakjuk fel a print oldal pdf-képét a webre, oda az is jó lesz!" hozzáállásra emlékeztet.
   Talán kellene egy Reset-gombot nyomni az Adobe-nál, és újra gondolni az eszközparkot - ráadásul minden alkalmazása lassan XML-támogatott, ez programozási szempontból nagyon kellemes környezet. Az XML támogatottságot egyébként még megfejelik az "Asset Management" lehetőséggel is – saját metaadat-rendszert építhetünk bármelyik CS alkalmazásban, amelyet másik alkalmazás fél- vagy teljesen automatizált feldolgozása élvezhet (ilyet sokan fejlesztenek az ott voltak közül).
   És a fenti példa – négy és fél óra annak, aki tudja, hogy mit hova, és két A4-es Excel táblázat kell a nevek/jelszavak/jogok áttekintésére – alapján ez még messze nem "user friendly".

És minél kevésbé felhasználóbarát egy rendszer, annál nehezebb eladni – de annál többet ér a szakértői tudás.