2014. október 30., csütörtök

AirDrop – elbonyolítva

Az AirDrop remek dolog! Elég két Macet azonos wifire felléptetni, és a Finder > AirDroppal azonnal tudnak fájlt cserélni, nem kell hozzá semmi különleges tudás, megoldás. Így volt ez a Mavericks alatt, a Yosemite viszont - hát nem lett egyszerűbb, még csak nem is maradt ilyen könnyed megoldás.


Az új Yosemiten viszont ezt kaptam, pedig tudtam, hogy más is van rajtam kívül a wifin, méghozzá AirDrop képes Mackel, igaz, Mavericks-szessel. Ugye írtam, hogy wifin kapcsolódnak a Macek? Na, akkor mi a nyavalyának a Bluetooth? Amit, mivel nem használom, ki van kapcsolva, a bekapcsolt Bluetooth szívja az aksit. És nagyon parás szemlélettel a gépet nyitva tartja a gonosz gépfeltörők előtt.
Értetlenül bekapcsoltam a Bluetooth, amitől - természetesn - nem lett jobb a helyzet, sem az én Macem nem volt a másik gépen AirDropban látható, sem a másik gép nem jelent meg AirDropban nálam. Rendszerbeállítás > Bluetooth, Rendszerbeállítás > Hálózat, Help, akármi, bármi. Persze, aki nem olvassa az apróbetűt...


Rákattintva a "Don't you see you are looking for?" linkre nem a U2 oldalára jutottam, hanem ahhoz a lehetőséghez, hogy ősöreg, elavult, régi, poros - értsd Yosemite előtti - oprendszereket futtató Macet keressen az AirDrop.


És igen, így meglett a másik Mac! Ám a Gonosz Almalap suggallatára a másik Macen nem volt aktív a Bluetooth, így egészen érthetetlen, hogy az enyémen miért volt szükség rá? Ha viszont lekapcsoltam, akkor buktam a wifis kapcsolódást is az AirDropban.


Értem én, hogy az iOS8-at használók így azonnal láthtaják a saját eszközeiket, ehhez kell a Bluetooth - az Apple szerint. Szerintem meg gyakori, hogy azonos wifin vannak a Macek és iPhone-ok, iPadek, otthon is, munkahelyen is. A régi Macek ilyen módon történő büntetése pedig ... nem is akarom minősíteni.
Ez, kedves Apple, csalódás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése