10 dolog, ami előbb volt Pécén, mint Macen

Biztosra vehetjük, ha egy Maces és egy Pécés találkozik, akkor tíz percen belül elhangzik, melyik cég mit 'lopott' a másiktól. Egyik-másik esetben ezt szinte bizonyítottnak is vehetjük, de számos városi legenda kering. Az Almalap a következő tízes gyűjteményt a neten találta, magyarította és közreadja, öntünk olajat rendesen a tűzre (bár ebben, mármint öntésben az 'Egészséges erotika' c. film verhetetlen).
Lássuk hát, mi az, amit a cupertinoi fiúk és lányok megláttak másoknál, és annyira megtetszett nekik, hogy kitalálták. (És már fordítom is a másik irányú tízest.)

1. Finder Sidebar vs. Windows navigációs csík
A Sidebar a Finder ablak bal szélén látható csík, amelyben - csoportosítva - megtaláljuk az eszközeinket (merevlemezek, csatlakozott gépek, iPodok) és mappákat (Saját, Mozi, Zene...), illetve az okos-gyűjteményeket, mentett kereséseket. Bármelyikre kattintunk, azonnal helyben vagyunk, a célnál. A Párducban (Mac OS X 10.3) mutatta be az Apple a Sidebart, a Windows XP használók ekkor már két éve használták a Navigation csíkot. Nem enyhíti ezt, hogy az XP '+' és '-' jeleket használt a fa-struktúrák kifejtésére (talán már a 3.1-ben is), ezt a Vistában kis háromszögre cserélte le, ahogy azt az Apple használta.

2. Path-bar vs. Address bar
A path (útvonal) megmutatja, hogy adott állomány a gyökér-könyvtárhoz képest merre található. A legtöbb Mac használó számára ez értéktelen infó, mégis, annyian hiányolták, hogy a Leopárdba (Mac OS X 10.5) bekerült. A Vista használók az ilyen típusú információt akkor már egy éve az Address barról olvasták le.

3. Előző és következő navigáció a mappa-ablakban
A Windows 2000-ben jelent meg a Fájlböngészőben az a két ikon, amellyel a nézett könyvtárak közt lehetett előre- és hátramozogni. A Mac OS X kibocsátásakor a Finder felmutatta a vissza ikont, a Jaguár (Mac OS X 10.2) pedig az előre ikont. (Ha párszor visszafelé léptünk, úgy van értelme az előre lépésnek. Bár az is vissza - gonoszkodik a hivatásából adódóan Gonosz Almalap).

4. Dokumentum ablak alkalmazás ikonba kicsinyítése
A Hóleopárd (Mac OS X 10.6) kevés újdonságának egyike, hogy az adott, futó alkalmazás dokumentum ablaka a Dockban lévő program ikon alól is elérhető. Ezt a Windows szeptember előtt tudta.

5. Képernyő megosztás vs. távoli elérés
A Leopárdban (Mac OS X 10.5) bemutatott Képernyő megosztást (Screen Sharing) kevesen használják, pedig adott esetben hasznos holmi. A SysPref > Sharing alatt kell engedélyezni annak, aki meg akarja osztani mással a képernyőjét. A másik fél akár a Finder alól kiválasztva ezt a gépet nem csak csatlakozni tud hozzá (connect), de Screen-sharingelni is. A másiknál megjelenik az egyik képernyője, közösen használják az egeret, a másik mindenhez hozzáfér, amihez az egyiknek joga van. Segítség-nyújtásra ideális. A másik gépen legalább Tigrist (Mac OS X 10.4) kell futtatni. A Screen Sharing egyik alverziója iChaten át is használható - az Almalap jelenti: Magyarország-Portugália távon tesztelte és jól működött. A Windows XP korábban mutatta be a Remote Desktop Connectiont. Sőt, a program ingyenes változata letölthető volt azelőtt, hogy a Leopárd megszületett volna.

6. Time Machine vs. Backup and Restore
Az Apple nem a Time Machine-t 'lopta' a Windowsból, csak az ötletet: legyen a mentés az operációs rendszer szolgáltatása. A Time Machine-t használni egy két éves nyeretlen óvodás is tudja, a Windows 7 Backup and Restore-ja ugyan nem kíván pilótavizsgát, agysebésznek sem kell lenni, de ovisoknak nem ajánlott, az biztos. Akárhogy is: a WIndowsban előbb volt. (Nem a W7-ben mutatták be - csak használati szinten azzal lett összevetve, hogy az Apple ebből is jobban jöjjön ki.)

7. System Preferences vs. Control Panel
A korábbi Maces oprendszerekben - hetes, kilences - azok az állítási lehetőségek, amelyek ma a SysPrefben találhatók, apró fájlok voltak, control panels néven. A Microsoft 'átvette' az elnevezést, de egyetlen helyre szuszakolta be ezeket. Ez az eljárás viszont az Apple-nek 'tetszett meg', így a Gepárdban (Mac OS X 10.0) ráleltünk a System Preferences panelra. A Windowsos Control Panellel szemben a SysPref nem nyit új ablakot - egyet sem, nem hogy százat -, ezért könnyebb, de még inkább áttekinthetőbb a használata (szerintünk, persze).

8. ActiveSync vs. Exchange 2007 támogatás
A Mac irodai környezetbe befogadásának alfája és omegája - akár tetszik, akár nem - az MS Office kompatibilitás. Aminek szépsége, hogy ezért a második legtöbb Maces fejlesztőt foglalkoztató Mac Business Unit felel - a Microsoftnál. Utolsó neuralgikus pont a Mac és Exchange Server kapcsolata maradt, ám a Hóleopárd (Mac OS X 10.6) szeptemberi bemutatásával megoldódott a csoportos időmenedzsment, a címlisták és mail-szolgáltatások kezelése is. Pazar véletlen folytán - mert azért szereti a két cég egymást - a Microsoft két héttel a Hóleopárd premierje előtt mutatta be az Outlook to Mac OS X alkalmazást, ami pont ugyanarra képes.

9. Command-Tab vs. Alt-Tab
Még élnek köztünk azok, akik a kilencvenes évek elején a Windows 3.x-t használták. Egyik kedvenc gyorsbillentyűnk volt az Alt-Tab, ezzel lehetett a futó alkalmazások közt ugrálni, váltani. A Párduc (Mac OS X 10.3) egyik újdonságaként harangozta be az Apple, hogy a Command-Tab kombinációval lehet a futó alkalmazások közt ugrani, váltani - 2003-ban. Persze, hogy nem másolásról volt szó, hiszen a futó alkalmazások ikonjai közt a körzör nyilakat használva mozoghatunk. Ez olyan pazar megoldás, hogy a Vistában is megjelent. Sőt, Flip 3D néven ez az Aero felület egyik látványeleme, itt az ablakok nézőképe is pörög - persze, ha tettél a gépbe pár procit és pár tíz giga memóriát.

10. Terminal vs. Command Prompt
Vissza a gyökerekhez! - kiálthatnánk (Kunta Kinte után ácsingózva). Régen-régesrégen, amikor Bill és Steve még a húszas éveiket taposták, létezett több DOS nevű operációs rendszer. A Microsoftét MS-DOS-nak hívták. Miközben kiszorította a többit a piacról, grafikus felületet (GUI) terveztek rá - ebből nőtt ki a Windows. Amikor a Windows elfedte már a DOS-t, külön alkalmazással lehetett visszajutni oda, ez volt a Command Prompt - a név magáért beszél. Egy idő után már DOS-t sem talált az, aki ezt az alkalmazást elindította, a Windowst utasíthatta parancs-sorból. Az Apple amint lehetett, betemette a parancssorhoz való jutás lehetőségét. Végül a Unix alapon futó Mac OS X alatt a Terminal programmal nyitott ablakot az erre vágyók számára az operációs rendszerhez való direkt hozzáféréshez. (Az érdeklődőknek ajánljuk Major Zoli frissített írását.)