A 'C' meg az 'S'

A tegnapi Apple „esemény" pontosan azt hozta, ami már ismert volt, az olcsó, műanyag (de nem akármilyen műanyag) hátú olcsó iPhone-t, ahol a C még véletlenül sem „cheap"-et jelent, hanem colour-t. És az S-t, ami a Mátyás királynak ajándékot vivő lányhoz hasonlóan hozott is ujjlenyomat olvasót, felismerőt meg nem is. A technikai részletek az Apple szájtján hibátlanul, a többi blogon és hírszájton részletezve olvasható, így ezekkel én nem is foglalkozom.

Jó-e a 'C' léte?
Nálam már az iPad mini is lécrezgető volt, nem elsőként persze. Az Apple prémium márka volt. Azért fizetünk sokat, mert minőségi alkatrészekből készül, mert minőségi szoftver fut rajta, mert - egyszerűen jó. A felsoroltak miatt lett prémium termék. A prémium termék gyártó pedig a (cég) névért is megkéri a pénzt, ha egy dzsunka-gyár gyártana pont olyan akármit, amit az Apple, nem tudná olyan áron adni, mint az Apple - a különbség az, amit azért fizetünk, mert a harapott alma logo ott díszeleg (nem hamisítva).
Az Apple számára a logo, a név érték, nem véletlenül perel fűt-fát, aki a nevét, logóját jogtalanul használja - itthon leginkább a saját értékesítési csatornáját csesztette emiatt, ezért is lett a MacAcademia mAcademiává (ami persze még mindig nem volt jó az Apple-nek, mert mac-cal kezdődött, de ez egy másik történet, lásd a bejegyzés végét!) E gondolat mentén érthető az is, miért nem szerette az Apple, ha hozzájárulása nélkül ajánlottak fel tízezer lájkért iPadet - aki kattintott, azt az Apple iPad vonzta, nem az, amit lájkolt. A lájkolt bármit az Apple iPad nevével adták el.
A brand, a név érték. Megszerezni nehéz, hosszú meló, lezúzni sokkal, sokkal egyszerűbb. Elég gagyi cuccot kiadni. Elég a vágyottból a mindenki által elérhetővé tenni. A Mercedes - nagyon sok hozzáértő szerint - ezt tette, amikor az 'A' osztályt bemutatta, az ominózus rénszarvas-teszt bukás csak gyorsította a hatást.
A mini iPaddel, de most az iPhone 5C-vel szerintem az Apple elkezdte felélni a brand-nevét. Nézd meg, hány reklámban lehet iPadet vagy más Apple terméket nyerni ma! Két-három éve szinte nem volt olyan, ahol Apple konkurens terméket lehetett nyerni. Akkor minden gimnazista-egyetemista-menő manó üzletember iPhone-t akart, mert az státusz-szimbólum volt - nem is szólva arról, hogy milyen jól használható. Amikor már - igen, ez nem korrekt politikailag - bárki meg tudja venni az Apple termékeit, amikor van egy olcsó verzió, akkor az Apple már nem menő.
Lehet azzal érvelni, hogy mekkora teret nyert az Android, meg az Apple-nek az olcsóbb kategóriában is versenyben kell állnia. Az Apple a mobilgép piaci részesedése pár százalék. De a legdrágább decilisben (felső tizedben) nagyon erős, piacvezető (nem írok számokat, mert pár hónapja olvastam a Reutersen az elemzést, és most képtelen vagyok megtalálni, de a pontos szám nem is fontos). És árrés tekintetében meg e felső decilisben brutálisan veri a többieket. Azaz: a legdrágább - prémium - szegmensben baromi nyereséges. Az iPhone 5c megcélozta piacon „sűrű fillér" játszik.
Persze az Apple nálam jobban tudja. Én viszont így gondolom.

Ujjam nyoma
Persze, hogy ment a nagy találgatás, hogy mi lesz a nagy innováció. Az ujj-lenyomat azonosító/olvasó az. Bár - nekem kicsit karcsú a végeredmény. Ha már ott van az ujjlenyomat azonosítás, akkor ezt nem csak a bekapcsolás/aktiváláshoz lehetett volna hozzákötni, hanem mondjuk mindenhez, amikor belépés/jelszó párost kell megadnunk. Az Apple saját alkalmazásainál - App Store, iCloud, bármi - nagyon-nagyon így kellene lenni, és persze a többi fejlesztő számára is elérhetővé tenni. El lehetne felejteni az összes belépésinév-jelszó kombinációt. Ez olyan lenne - és az Apple ott van az út elején, tehát padlóig taposni a gázpedált! -, mint amit az Apple-től megszoktunk, elvártunk.
És lehetett volna „one more thing"* is. Új MacBook Pro ujjlenyomat-olvasóval. Az összes hordozható gép ujj-lenyomat olvasóval. Beígérni karácsonyra.

És még egy marketinges nyavalygás
Az Apple a marketing és PR nagymestere volt Jobs idején. Véletlenül hagytak el iPhone prototípust úgy, hogy azt a Gizmodo vagy a Wired szakújságírója találja meg, és a többi, és a többi. De. A egyetlen bemutató sem volt meglepetés nélkül. A mostani igen. A régi rendszert - az Apple semmiről semmit sem mond - hangosan senki sem kedvelte, de volt benne gyermeki felfedezős, kitalálós, tippelős. Ami nem csak a Poirot emlegette szürke agysejteket edzi, de hosszú média-jelenlétet biztosít. Amúgy, te tényleg elhiszed, hogy egy csóró ausztrál egyetemista borítékban feladott száz dollárja eljut Kína belsejébe az Apple gyár melósához, aki mindenkit kijátszva fotózza az új Apple cuccokat?

* There's one more thing. „Lenne még valami" - ezzel az elhíresült fordulattal élt Steve Jobs beszédeiben, általában az utolsó negyedóra kezdetén, amikor a legütősebb bejelentést készült megtenni.