2020: Kibékültem Tim Cookkal

De azért barátok nem vagyunk. Jó, össze sem voltunk veszve, csak épp nem nem kedveltem, mert úgy tűnt, a Macintosht a vezetése alatt elhanyagolja az Apple. Az M1 bemutatása, az M1 eddig mutatott teljesítménye határása kibékültem. Barátságról azonban szó sincs.


Cook kinevezése után pontosan azt nyújtotta, amit hideg fejjel várni lehetett tőle. Okosan nem próbált második Steve Jobs lenni, nulla karizmával nehéz is, az első pár általa vezetett Apple bemutató elég kínos is volt, amikor elsütötte a Jobs szájából megszokott, elvárt, valahogy hihetően hangzó "először az Univerzumban", "soha ilyen gyors, lapos, olcsó, széles, magas, színes, hasznos még nem volt" mondatokat. Amivel a Jobs vezette Apple hasznos második emebere volt, az a legendás memóriája, szervező-képessége. Ha az Apple székház űrhajója váratlanul felszállna magával víve minden ott tárolt infot, a cég vidáman túlélné, ha Cook a Földön marad. Amennyire előnyös, hogy a gyártás és szállítás minden apró csínját-bínját ismeri, ez első emberként roppant szürkeséget jelent.

Jobs egyedül vezette a céget – ami ritkaság, nincs is hasonló, Musk is csak irigykedik –, utána eljött az értekezletek korszaka, mindenki bizonyítja, hogy rá szükség van, unalmas középszere. Az egyéniségek elmentek, nem maradt olyan, akinek rendszeren kívüli ötlete utat talált volna. És elment Ive is, sajnos nem hamarabb. Amíg formatervezőként zseniális volt, és mint zsenit, ahogy Jobst is, lehett zsenizni meg utálni a szappantartóhoz hasonló eszközeiért, tudod: iPod, iPad, iMac... addig az macOS fejlesztései felejtősek. A dizájn fontos, de nem minden.

Cookkal azért sem voltam kibékülve, mert számára volt az iPhone, az iPad, meg aztán a Watch és a sor végére szorulva a Macintosh. Ok, az iPhone adja az Apple bevételének, nyereségének kétharmadát, nincs az a vezető, aki nem erre koncentrál. Ugyanakkor mondjatok egy olyan dolgot, amire az iPhone az elmúlt öt évben lett képes és ez "instant get", azonnal megszerzendő. Tudom: kamera. Igen, nagyon hasznos, hogy kétezer pixel helyett húszezer pixeles képet tudsz feltölteni a Facebookra (fordítás: az FB lerontja a kép minőségét a gyorsabb letöltés érdekében, szóval a kétezer is sok). Tudom: lidar. Azt sem tudod mi az? Tudom: 1-2..7G. Bocs, de ez nem feature, ez kötelező. Pont úgy tudsz telefonálni, sms-ezni, fotózni és zenét hallgatni, mint az iPhone 3-mal.

iPad. Na az iPad – szerintem – a kötelező csapás volt az Apple számára. Meg kellett lépniük, mert a többi gyártó meglépi és ha ők nem, az verseny hátrány. De amióta megvan, azóta keresi helyét. Próbálják szórakozási-eszközként kezelni – filmnézés, email –, de azért ehhez ici-picit drága. Próbálják eladni munkaeszközként – plusz billentyűzet, toll – így meg már néha drágább, mint a MacBook Air, az meg számítógép, ez meg csak tablet. A Google Analytics megmutatja, hogy egy weboldalt milyen eszközről hányan látogatnak, én csak a saját és barátaim adatait látom – a tablet messze lemarad a számítógép és a mobil telefon mögött. Szóval, Mr. Cook, értem, hogy van iPad, értem, hogy kötelező gyakorlat. És plusz, ki tudja megmondani, hogy most épp hanyadik generáció kapható? Lényeges? Nem nagyon, ha csak három évenként lenne frissítés, az sem okozna föld-halált. És minek kicsi meg nagy? Az a két inch oszt vagy szoroz? És, kedves Mr. Cook, amiért a legkevésbé szeretem az iPad létét, hogy a Macen futó szoftvereiteket ehhez az eszközhöz hülyitítek, rendszeresen.

A Watcht is kiragoznám, hamár. Nem vagyok Watch-fun. Azon túl, hogy csuklón levő plusz kijelző az iPhone-hoz, két terület van, ami miatt barátaim egy darabig használják: sport és egészség. A sportolók számára az amatőr szintig jó, onnan az adott sportág spécibb eszközei, céleszközei jobbak. Ugyanez igaz az egészségre is, jó pofa, hogy megnézem az EKG-m, de – ne kerüljön rá sor –, az orvosi műszer a profi, a Watch alig több, mint játék. És amíg a Watch csak és kizárólag iPhone-nal hajlandó együttműködni, addig ez egy drága iPhone promó eszköz.

Akkor beszéljünk a Macről!

Az első éveidben szomorkodtam, hogy lesz... nem foglalkoztok vele a kötelező gyakorlatokon túl. Aztán jött a kémény (Mac Pro), ahol sikerült a dizájn alá rendelni a tudást, köszi Ive, ez a te hibád is. És akkor elkezdtetek foglalkozni a Mackel, lett rosszabb. Az Apple folytatta az egyedül álló szoftverfejlesztéseit. Megszüntett jól futó alkalmazást: Aperture. Fejlesztés címmel leredukálta a tudását az irodai szoftvereinek (is), nehogy többet tudjanak, mint az iPades vegy netes verzió. Majd "soha nem látott" jelzővel visszahoztátok a már létezetteket. Wow!

Közben egyre több ősMaces ismerősöm állt kétségbeesetten, mert a Macen a Photoshop tetü lassú lett a Machez hasonló árú pécéhez képest. Akadt, aki fejlesztőként – hat szerver, négy viruális gép, Chrome-ban nyitott 92 ablak (leszámoltuk egyszer) – a 16GB RAM-os gép lassúságát szidta. Amúgy köszönet a 128-256 és 512GB-s SSD-kért, amelyek megtelése remek munkát adott nekünk az eltelt években. És külön köszönet az iCloud fényképek szinkronizálásért – ezt nem sikerült megugrani, folyamatos bevételt ad nekünk, tanácsadóknak, szakembereknek a felhasználók számára nehezen kezelhető megoldás (hogy fér el 400GB képem a 128GB-s iPhone-on, vagy a 256GB-s Mac SSD-n?). Ugye milyen jó, hogy húszezer képpontos képekből lövök sorozatot az iPhone-on?

Oks, az Macintosh alig tíz százaléka az Apple árbevételének, ami így épp hogy nem kerekítési hiba. Szinte vártam, hogy mikor kérdez rá a közgyűlésen valaki, miért is nem dobja az Apple ezt az egész macerás üzletágat?

Ezért volt több, mint öröm, az M1. Azt jelenti, hogy az Apple nem megtűri a Macintosht, hanem fejleszti. A fejlesztés nem szinten tartás, hanem az, amit megszoktunk Jobs alatt, ha Macem van, akkor enyém a legjobb (legvékonyabb igen, legkönnyebb igen, de főleg: legerősebb és aksival legtovább használható) számítógépe.

Egy processzor tervezése öt-hat év, még akkor is három-négy, ha az alapokat megveszik (ARM). Egy processzort senki sem tervez, családokban gondolkodnak, azaz tíz-húsz éves időszakban. Ez azt jelenti, hogy már jó pár éve tervezték a váltást az Intelről. És azt is, ami számomra fontosabb, hogy a Macintosh esetén további tíz évben gondolkodnak, legalább. Az M1 jól sikerült, mert eddig semmi rossz sem derült ki róla.


Szóval, Tim, megbékéltem veled, ne cseszd el.


Igyekezz, lehetünk még barátok is.