A wi-fi jövője

Ahol az adatátviteli sebesség nem kritikus, ott egyre gyakoribb, hogy a számítógépeknek nem építenek ki külön (Ethernet) hálózatot, hanem wi-fi megoldást alkalmaznak. Ma már minden Mac wi-fi képes (a Mac Pro-ba is rendelhető wi-fi kártya). Az Apple sajá wi-fi routert is kínál, ezek az AirPortok. És ott az archíválás kérdését is megoldó Time Capsule. A most használt wi-fi adatátvitel kódja a 802.11n szabvány névre hallgat. Igény lenne rá, így már elkészült a következő lépcső is, a gigabit-wifi. Mi is lesz ez?
Pár év múlva az 1Gb/s átviteli sebességű wi-fi pont épp oly hétköznapi lesz, mint a mostani 'n'-esek. Ám ezek a potok várhatóan két sávon dolgoznak majd, hiszen rengeteg eszköz lesz, amelyet hamarabb vettünk meg, mint az új átviteli eljárás elérhetővé vált volna, így a régi eszközök nem beszélik majd az új nyelvet. (Ez most is így van, a három évnél idősebb gépek nem tudnak 'n'-nül, csak 'b/g'-ül. A különböző betűk mind a 802.11-es szabványhoz tartoznak, de mind-mind más átviteli frekvenciát és sávszélességet jelent.) Az 'n'-es szabvány elvileg 600Mb/s átvitelt tesz lehetővé, a valóság 450Mb/s körül szitál. (802.11 wiki magyarul, angolul)



Jelenleg a vezetéknélküli adatátvitel jellemző működési sémája az, hogy van egy wifi-pont, és ahhoz kapcsolódnak a gépek, a wifi-ponotokat pedig valamilyen kábeles hálózat (Ethernet) köt össze. Pedig lehet wifi-hálózatot kiterjeszteni úgy is, hogy két wifi-pont képes egymással is adatot cserélni - az AirPortok és TimeCapsule-ök tudják ezt. (Almalap cikk, 3. pont alatt elrejtve - kicsit hibás a webes tördelés, mert épp ez a cím: Két AirPort Extreme nem lett kiemelve) Az új szabvány alkotásakor a fejlődés miatt a wifi-pont-wifi-pont kapcsolatódást, a több wifi-pontból felépülő hálózatot is definiálni kell. Hogyan kezelje a hálózat, ha MacBookkal a kezünkbe átsétálunk az egyik wifi-pont hatósugarából a másik hatósugarába - hogy a legegyszerűbb helyzetet vázoljuk, ami nem kicsit hasonlatos a mobil-telefon és átjátszó-tornyok kapcsolatához.
Ezek ismeretében nem lepődünk meg, hogy a feladat megoldására összeállít üzleti konzorcium - WiFi Alliance - tagjai közt találjuk az Apple-t, a Cisco-t, az Intelt (chip is kell a kütyükbe), a Microsoftot és a Nokiát is, hogy csak a legnagyobb neveket említsük.
A fenti táblázatból is látható, hogy az 'n'-es szabvány két frekvenciát is megad, az Apple eszközei mindkettőn dolgoznak, mert az iPhone csak 'b/g' képes, míg a Macek 'n'-esek. Azaz az Apple kütyüi egyszerre két frekvenciát használnak. Ha az adó (AirPort1) két csatornán (antennán, frekvencián, sávon) ad, és ezt egy vevő (AirPort2) két csatornán (antennával, frekvencián, sávon) képes venni, akkor - leginkább szoftveresen - a két csatornán megosztva átvíve az adatokat gyorsabb lesz az adatátvitel. Mintha két autó nem egymás után haladna egy egysávos úton, hanem két egysávoson haladva egyszerre indulnak és kvázi egyszerre érnek célba. A wifi-eszközökből épülő hálózat esetén egy-egy wifi-ponton olyan adat is áthaladhat, ami nem az adott ponthoz csatlakozott gépről indul vagy oda érkezik. A több csatornásság így erre is megoldást kínál - az egyik csatorna szolgálja ki a helyieket, a másik az átmenő forgalmat. Sőt. Az AirPortnak két csatornája van, az embernek két keze, Sívának hat - miért ne lehetne az AirPortnak is kettőnél több?
Nos, van neki. A WiFi Alliance a három-három felálláson dolgozik (Gonosz Almalap mosoly). Az Apple idén októberben frissítette az AirPort és TimeCapsule termékeit, de csak annyit mondott, hogy "50 százalékkal nőtt a wifi teljesítmény, és 25 százalékkal a hatótávolság" a korábbi eszközökhöz mérten. Ez a 3x3 (antenna, csatorna) elrendezésnek köszönhető. Az AirPortot darabjaira szedő szakértők szerint a mostaninál nagyobb átviteli sebességre is képes lenne az eszköz, az Apple erről még hallani sem kívánt, nem hogy nyilatkozni. (Azt amúgy sem szeret.) Az AirPort belsejében talált chip alapján a nyomok az Intelhez vezetnek, bár hivatalosan ezt sem erősítették meg, de jelenleg az Intel az egyetlen aki 3x3 wifi chipről ismert.
A 802.11 adatátviteli protokoll fejlesztése nem villámgyors, messze nem annyira, mint az általa kínált átviteli sebességé. Az IEEE (ejtsük ájtriplí) szervezet gondozza a 802.11 szabványt. Rendszeresen megelőzi az iparági elfogadottsága egy-egy technikai megoldásnak a szabványba öntését. A rendszeresen egymással konkuráló, de hasonló elvekre épülő, és már évek óta fogyasztók milliói által használt technikák vívnak csatát a szabvány szóért. Így volt ez idén őszig a 802.11n esetében is - már évek óta 'n'-es a világ, szabvány csak most lett belőle.