München, AATC konferencia

Idén az Apple Münchenben rendezi meg az AATC/AATCe (Apple Authorised Training Center/Education) szakmai találkozót. Az angol és spanyol anyanyelvűeken kívül ez amolyan 'rest of the world' összejövetel, Indiából is akad, aki Münchenbe utazott. Az utazást egyébként nem fizeti az Apple, amit fizet, az egy éjszaka a Hiltonban. (A Gonosz Almalap érti, hogy még sem lehet Alsóoberdorf moteljében egy ilyen rendezvény. A hivatalos magyarázat szerint az Apple prémium márka, így hasonló szőrűek szolgáltatásait veszi igénybe - similis simili gaudet. Extra Gonoszként: igen, a simlis is a simlist kedveli.) Most pazar 271 fő jött össze, a Hilton fullon. Kedd-szerda az iTunes University résztvevők számára volt kibérelve a Hilton.
A mai, első napon megérkezünk, megtaláljuk a Hiltont, majd lesz állófogadás, ahol a helyi benszülöttekkel valószínűleg névjegyet cserélhetünk iPadre, mert ezregyszer leírták, hogy nehogy névjegy nélkül indulj el. Majd elvisznek Das Seehaus vendéglátóipari egységbe, hogy éjfélig szórakozzunk. És bírjunk másnap reggel kilencre hallgatósággá válni. A Seehaus kapcsán is van gonosz gondolat, bár a németeknek van tengerük, de München partját nem mossa, az előzetes pedig soha sem látott halételekről zeng. A szórakozás - ha tapasztalataim jó előrejelzésnek bizonyulnak - abból fog állni, hogy a lassan csordogáló, sok fogásos étkezés alatt a nyolc-tíz fős asztalok mindegyikére jutó Apple központ munkatársa sorra végig kérdezi, hogy kinél hogy mennek a dolgok. Kicsit szomorkodom, hogy Kenyote-t nem kell készíteni.

Hogy megy? Jóóól!
Szándékosan hajnali géppel jöttem, hogy megnézzem kutya-futtában Münchent -, utoljára 94? 96?-ban lehettem itt, amikor egy (ó szörnyűség) Microsoft sajtótájékoztatót láttam magával Steve Ballmerral (igen, rohant, üvöltött, én az utolsó sorban leültem a földre, hogy ne lássa, hogy könnyem hull a röhögéstől. A szomszéd svéd vagy norvég újságíró csaj meg is kérdezte, hogy mi olyan vicces? Nem az angol tudásom volt a magyarázat szűk keresztmetszete). A város látogatás (képek - igen, még 3GS-em van és annak ilyen sz@r a képe) során hogy, hogy nem, betévedtem a müncheni Apple Store-ban. Amely épp úgy szépen, folyamatosan tele, ahogy a londoni (saját tapasztalat), vagy a new-yorki (másoké). Első találós kérdés: hogy a rákba számolja ki az Apple, hogy sem sor nem áll kint, sem kettőnél több üres gép nincs a bemutató teremben (ahol van vagy ötven gép a hálózati kép tanusága szerint)?
Rendes Almalaposként végignéztem az üzletet, az iPaden kívül nincs semmi, ami itthon ne lehetne vagy nincs egy viszonteladói boltban (ok, piros iPod, de most a komoly dolgokra gondolok). A szoftverek közt három német fejlesztésű volt, egy nyelvtanuló (angol-német), egy bankolós (hahaha, nekik sem könnyű ezek szerint) és egy könyvelő, számlázó (Cipo, Native - mi nyertünk!). Viszont az oktatás, képzés, bemutató.

Mindenki szeme előtt
A bolt földszintjén van vagy ötven gép, ebből hatnál, egy asztal köré ülve, szinte a bejárat torkában, épp alapfokú Maces oktatás volt. Fiatalember fülessel, mikrofonnal mondta, az asztal körül űlők pedig próbálták követni. A hat emberből öt erősen nagypapa és nagymama korú volt. Később beszélgettem az egyik eladóval, hogy az ott űlőket nem frusztrálja, hogy bárki megnézheti, hogy milyen bénák, képtelenek jó helyre kattintani, stb... Nem zavarja őket, pedig unokáik korabeliek állnak mögöttük. Tennék egy kísérletet ilyesmivel itthon. Lenne-e, aki bevállalja, hogy nem ért egy szoftverhez, azért ül ott...
A másik gyenge sokkot a Genius Bar láttán kaptam, a hat helyen folyamatos a tanácsadás. Az említett eladó megmutatta, három napra előre már tele az előrejegyzés - és maximum három napra lehet helyet foglalni. Abban bízom, hogy a holnapi napon megfejtik a marketing-trükköt az Apple-ösök, ígéret van rá!