Örömök forrása
- T-akárminél a telefoncsere harmincnyolc perc, beleértve, hogy kártyát is kell cserélni az eltérő méretek miatt. Nem ez, az öröm forrása az, hogy mire a lift felvisz két emeletet (nem, majd mozgólépcsőzöm?), addigra beregelem magam a MobileMe-re, és már látom a leveleim, az Address Bookom és az iCalem. Egy perc volt. (Azért egy perc a két emelet lifttel, mert beszállt egy babakocsi kommandó, és megnyomta az elsőt, majd "jajj, nem is oda!" a harmadikat. A plázában két szint van meg a földé. Amikor megálltunk az első, persze, hogy kiszállt, meg vissza. És naná, hogy megnyomta a földszintet is. Miért? Miért? Mert onnan jött. Azért.)
- Az iPadet az egyik APR-ben pikk-pakk megvettem. Majd lelkesen Mac, USB, iTunes ... és kéri a telefon-kártyát, a 3G. Mi a manónak? Segélykérés, kölcsönkártya be, mosoly, kölcsönkártya ki. Innen már vidáman látja egymást a két eszköz. Biztos van oka, de igazából nem érdekel, mert - mint kezdő user-usert - baromira nem érdekel. A lényeg az, hogy a blogban el fognak szaporodni az iPades élmények, de nem a Macesek rovására.
- És mindjárt egy bónusz kép. Az iMac három USB portjába a billentyűzet, az iPhone és a nyomtató helyén az iPad. Az iTunes a két eszközt egyszerre is vidáman szinkronizálja. A System Profiler szerint a két USB valójában egy. Nekem újdonság.
- Hétvége: egy esküvő, két boldog (II. János Pál és én - de ez nagyon durva volt, még a Gonosz Almalap szerint is), egy lelövés, egy iPhone, egy iPad.
Kalandra fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése