"One last thing"

Steve Jobs volt, aki egyszerűvé tette a számítógép kezelését, aki megújította az animációsfilm–gyártást, aki rávette a világot a digitális zene–élvezetére és újra alkotta a mobil telefont, elhunyt. 56 éves volt.

Leginspirálóbb vezető
Jobs rendíthetetlenül dolgozott zseniális tárgyak közreadásán. Rész–feltalálója a Macintoshnak, az első felhasználóbarát számítógépnek. Az iPoddal legyőzte a zeneipart, a fehér fülhallgató márkajellé vált. És ő vezette be az Apple–t a netes böngészére alkalmas iPhone–nal a mobil–telefon piacra. A Pixar animációs stúdió vezetőjeként megalkotta a teljesen számítógéppel generált mozi műfaját, és annak első klasszikus darabját, a „Toy Story”–t.
„A leginspirálóbb vezető, akivel valaha találkoztam” – mondta róla Bill Gates, a Microsoft alapítója, amikor 1988–ban megkérdezték, melyik vezető gyakorolta rá a legnagyobb hatást. „Hite van a termék kiválóságában. És képes ezt másokba átpálnálni.”
Az iparág fenegyereke címet Jobs 1976 április elsején, a kaliforniai Cupertino–ban alapított Apple céggel vívta ki, az elhíresült Jobs–garázsban ott volt kollégiumi barátja, a technikai zseni Steve Wozniak is. Jobs volt a száj, Wozniak a mérnök.
„Akkoriban bármit is terveztem, Jobs azonnal el akarta adni” – mesélte Jobsról Wozniak a 2008 augusztusi Intel konferencián. „Az eladás volt a rögeszméje.”

Időnk véges
Az első nagy sikert 1977–ben az Apple II számítógéppel érték el, ezzel a masinával lesz tényleg otthonivá a számítógép. Amíg 1978–ban 7,8 millió dollár volt az árbevétel, 1980–ra már meghaladta a 117 milliót. Jobs huszonöt éves korára milliomos lett.
„A halál közelségénél egész életem során sem találtam ösztönzőbbet, a megfelelő döntések meghozatalára” – árulta el a Stanford végzős diákjai előtt 2005 júniusában mondott beszédében Jobs, egy évvel azután, hogy rákkal operálták. „Az időnk véges, ne éljük hát más életét. Ne engedjük, hogy mások elvárásai gúzsba kössék életünk.”
Jobs 1955. február 24–én született. Anyját, a végzős diák Carole Schiebe–t végül nem vette el a szír Abdulfattah Jandali, így Jobst örökbe adták. Az örökbefogadó házaspár Clara és Paul Jobs volt, tipikus amerikai középosztálybeli szülők.
A mérnök nevelőapa keze alatt felnövő Steve érdeklődése hamar az elektronika irányába fordult. Tizenkét éves korában levelet írt William Hewlettnek, az elektronikai ipar akkori moguljának, a Jobsék lakhelyéhez közeli Palo Alto–i székhelyű Hewlett–Packard társalapító igazgatójának támogatást kérve egy iskolai projekthez. Nem csak támogatást nyert, de nyári munkára iis felvették a HP–hoz.
Amikor a Homestead gimiben tizedikes volt, megígérte akkori szerelmének, Chris–Ann Brennannak, hogy milliomos lesz – írja Alan Deutchman „Steve Jobs második eljövetele” könyvében.
„Steve arról álmodott, hogy olyan céget vezet, amelynek termékei megváltoztatják a világot” – idézte fel a kezdeti időket Wozniak 2008 augusztusában. „Olyan ismert akart lenni, mint Shakespeare vagy Einstein.”
A cég nevét – Apple – Jobs Beatles iránti rajongása inspirálta, legalábbis Jim Carlton „Apple: az Intrika, az Önzés és az Üzleti Melléfogások titikos története” című remekében. A Beatles 1960–as évek vége óta használta a zöld almát logóként, az Apple–é a máig ismert körvonalú kiharapott alma lett.
A névütközés több fordulós jogi csatába torkollott az Apple és a Beatles közt, a pereket rendre a Beatles nyerte, az Apple egyre nagyobb pénzt fizetett ki – az összegek nem publikusak.
Az Apple sikerét továbbadta a Macnek. Az első olyan számítógépnek, amely sikeres lett azáltal, hogy grafikus felhasználói felületet kínált, ikonokat használt, az egérrel lehetett tárgyakat mozgatni, klikkeléssel kiválasztani, vinni vagy alkalmazást indítani, navigálni – ahogy ezt később a Microsoft Windows szoftvere kínálta a pécék számára.

Mac
Az Apple a Macet 1984 januárjában mutatta be, a Super Bowl döntőjében vetített futurisztikus reklám Orwell „1984” regényét idézte. A Ridley Scott rendezte hirdetésben a Nagy Testvér – egyértelműen az akkori legnagyobb rivális IBM megtestesülése – beszédét megszakítja és a tudattalan hallgatóságot individualizálja az Apple–t jelképező kalapácsvető nő.
Az egyetlen alkalommal sugárzott hirdetés a TV Guide magazin 1999–es értékelése szerint az évszázad legjobb tévé–reklámja.
A farmert és magas–nyakú fekete garbóját védjegyévé tévő Jobs hardverektől és szoftverektől is puritán egyszerűséget követelt. A Mac grafikusok, művészek és diákok – meghatározó vásárló–csoportjai – kultikusan kedvelt tárgyává lett.
Az 1998–ban bemutatott iMac, amely áttetsző testben egyesítette a monitort és a számítógépet, megmentette a vállalatot és az Apple első számú pénztermelőjévé vált.
A 2007–es évben a bevételek 43 százalékát adta a Mac, 35 százalékát az iPod. Az iPhone bemutatásakor Jobs háromlábú székkel példálódzott, a három láb a Macintosh, az iPod és az iPhone.
Miközben általa „őrülten jó”–nak titulált termékeket mutatott be a cég, Jobs elhíresült alkalmazottaival való üvöltözéseiről, kifakadásairól, elátkozásairól és lehülyézéseiről – legalábbis Deutchman szerint.

Valóság torzító mező
Andy Hertzfeld, a Mac operációs rendszer főtervezője éveken át élvezte Jobs vezetési módszerét, neki köszönhetjük a „valóság torzító mező” jobsi értelmezését is.
„A ‚valóság torzító mező‘ egy adag karizmatikus retorikából, egy adag megváltoztathatatlan akaratból és a tények ezek alátámasztására facsarásából áll.” – írta a „Völgy forradalma” könyvében 2005–ben, miután otthagyta a Mac fejlesztő csapatot. „Ha egy tény nem passzolt az elméletébe, akkor az a tény: nem tény.”
Jobs sokáig a rokkantak számára fenntartott helyen állt meg autójával, mert ez volt a bejárathoz legközelebb. Egész addig, amíg egy alkalmazottja, kifordítva a nagy sikerű „Think Different” reklám–kampány szlogenjét, egy „Park DIfferent” feliratú cédulát nem hagyott a szélvédőjén.
„Borzalmas, ha nem a legjobb emberekkel vagy körülvéve” – jegyezte meg Jobs a Smithsonian Institute hang–archívuma számára készült feljegyzésben. „Néha csak abból áll a feladatom, hogy eltávolítsam a nem idevaló embereket.”
Persze Jobs tud elutasíthatatlan is lenni, mint amikor 1983–ban ezt kérdezte a Pepsi akkori elnökétől, John Sculleytól: „Te életed végéig cukros vizet akarsz árusítani vagy inkább megváltod a világot?”
Két évvel azután, hogy az Apple élére került, Sculley megnyerte az igazgató–tanácsot, hogy távolítsák el Jobst az igazgatóságból és a cégtől is.
„Mit mondhatnék? Rossz embert vettem fel. Mindent lerombolt, amit az eltelt tíz évben felépítettem, kezdve velem, de nem ez a legszomorúbb.” – idézte fel az eseményeket Jobs 1996–ban a PBS közszolgálati csatorna Szilícium völggyel foglalkozó műsorában. „Örömmel hagytam volna ott az Apple–t, ha az Apple olyanná lesz, amilyennek akartam.”
A harminc éves Jobs ekkor megalapította a NeXT Computert, amely Intel chipeket használva, Microsoft Windowst futtatva tervezte és gyártotta a Mac vetélytársát. Újabb területre lépett, amikor 1986–ban megvette George Lucas Lucasfilmjének számítógépes grafikai részlegét. Ebből jött létre a Pixar – a név a kijelző képpontjára utal –, amely megállapodott a Disneyvel filmjei terjesztéséről.

Toy Story
A cég 1995–ben mutatta be John Lasseter rendezte „Toy Story” filmjét, amely a stúdió első nagy sikere lett, és amelyet hamarosan további sikerek is követtek. A film bemutatása utáni részvénykibocsátásból Jobs rendesen gazdagodott.
A 2003–as „Finding Nemo” (Nemo nyomában) a bemutatás hetében második legnagyobb bevételt produkáló animációs film lett, és minden idők 15. bevételű rajzfilmje.
Jobs az Apple részvényesek éves közgyűlésén, 2006–ban elmondta, hogy ő volt az egyetlen, aki egyszerre két nyilvános részvénytársaságot vezetett. Egy hónappal később a Disney részvénycserével felvásárolta a Pixart, így Jobs lett a Disney legnagyobb egyéni részvényese, helyt kapott a Disney igazgató–tanácsában is.

Vissza az Apple–höz
Bár a NeXT számítógép olyan informatikai szakembereket nyert meg magának, mint a mai Internet alapjait lerakó Tim Berners–Lee, üzletileg nem aratott sikert. Maga a vállalkozás azonban Jobsnak hasznot hozott, hiszen az Apple 1996 decemberében 400 millió dollárért megvette a NeXTet.
Nyolc hónappal a vásárlás után a vételt vezénylő Gil Amelio távozott az Apple–től, helyére, átmenetileg, Steve Jobs került. Az átmeneti jelző egészen 2000 januárjáig ott maradt a beosztása mellett. A Jobs visszatérése előtti két évben a cég 1,86 milliárd dolláros veszteséget hozott össze.
Jobs egyik első intézkedése volt, hogy beengedte az Internet Explorert a Macre, miközben a Microsoft 150 millió dollárért nem szavazó részvényeket vásárolt az Apple–től, tőkeinjekciót adva ezzel a vállalatnak. Ezzel az aktussal egyébként lezárult az a tizenegy éves vita is Gates és Jobs között, amely a Windows és a grafikus felület kapcsán robbant ki. „El kell felejtenünk azt a gondolatot, hogy az Apple győzelme egyben a Microsoft vereségét is jelenti” – hangzott el Jobs szájából 1997. augusztusában, a megállapodás kapcsán. „Az az időszak, amikor a Microsofthoz mértük magunkat, véget ért.”
Pár hónap múlva Jobs, a maga jellegzetes stílusában, felvázolta a cég megmentésének útitervét.

Újra itt
Az évente megrendezett Macworld Expo 1998. januári előadásának végén Jobs kisétált a színpad szélére, kicsit várt, majd kijelentette: „Majd elfelejtettem. Nyereségesek vagyunk!” A négyezer résztvevő egy emberként ugrott talpra és tapsolt, kiabált örömében.
Amíg az iMac csak felkeltette a vásárlók figyelmét az Apple iránt, az iPod menthetetlenül hozzáragasztotta az iparág vezető vállalkozása címet az Apple–höz. Az Apple közel kétszázmillió iPodot adott el az eszköz 2001. októberi bemutatása óta. Az NPD Group 2007–es felmérése szerint az mp3 lejátszó piac 70 százaléka az iPodé, a második csupán a piac 12 százalékát tudhatja magáénak.
A 2003. áprilisában megnyitott iTunes Music Store (azóta többször is átnevezve) közel 10 milliárd dalt adott el, ezzel a legnagyobb netes zenebolt.
Az iPhone forgalmazását 2007. júniusában kezdte meg az Apple, egy év alatt utolérte az addigi piacvezető Research in Motion Blackberry értékesítési adatait. Jobs terve a piac egy százalékának megszerzése volt 2008–ra, ez tíz millió iPhone eladását jelentette.
Bár Jobs fizetése ekkor is egy dollár volt, ám a fizetés–kiegészítő csomagban, például 2001–ben, megbújt egy céges Gulfstream. Amikor 2006–ban értékesítette azt a tíz millió Apple részvényt, amelyet szintén kiegészítő csomagban kapott 2003–ban, 647 millió dollárt vágott zsebre.

Betegsége
Jobs egészségi állapota 2008–ban került előtérbe, amikor a júniusban tartott fejlesztői konferencián feltűnően soványnak tűnt. Jobs korábban, 2004. augusztus elsején, operáción esett át, amikor rákos daganatot távolítottak el a hasnyálmirigyéből. A ráknak az a fajtája, amit nála diagnosztizáltak, gyógyítható, ha időben fedezik fel – erről írt kórházi ágyában a dolgozóknak fogalmazott levelében.
Kilenc hónapon át öngyógyítással próbálkozott a vegetáriánus Jobs, aki egyébként Buddha hívő, mielőtt orvoshoz fordult volna – állította a Fortune magazin 2008. márciusi száma bennfentesekre hivatkozva. Az Apple illetékesei viszont elhallgatták Jobs betegségét, miután ügyvédekkel konzultáltak, mert attól féltek, hogy a betegség híre lenyomja az Apple részvényárfolyamát.
A 2008–as évben Jobs az operáció utóhatásával illetve közönséges betegséggel magyarázta soványságát, ám utóbb a New York Timesnak bevallotta, hogy több volt az egyszerű gyomorrontásnál, de nem volt halálos kór.

Korábban Gene Munster, a Piper Jaffray elemzője úgy vélte, hogy ha Jobs elhagyná az Apple–t, akkor akár 25 százalékos árfolyam–esés is elképzelhető.
Jobs maga soha sem nevezte meg utódát, a 2008–as évben kijelentette, hogy az Apple igazgatósága tele van tehetséges és alkalmas szakemberekkel, így lesz kiből választani, ha ő nem tudná ellátni a feladatát. Két igazgatósági tagot külön is megnevezett: Timothy Cookot (általános helyettesét) és Peter Oppenheimert (pénzügyi igazgatót). Jobs távolléteiben Cook helyettesítette.

Remek munka
„Mint vezetőnek, az a feladatom, hogy olyan jól végezzem a munkám, hogy az igazgatóság minden tagja potenciális utódjelöltem lehessen” – mondta. „Remek embereink vannak, és az igazgatóság könnyen talál majd megfelelő jelölteket. Erről már sokat beszéltünk.”
Jobs magánvagyonát 5–6 milliárd dollárra teszi a Fortune magazin évenként végzett kutatása.
„A munkád fontos részt jelent az életedben, így az egyetlen útja az elégedettségnek az, ha hiszed, hogy remek munkát végzel” – biztatta Jobs a Stanford végzőseit 2005–ben. „A remek munka végzésének egyetlen módja, ha imádod, amit csinálsz.”