Az én iOS-em

Lassan itt a WWDC, az Apple fejlesztői konferenciája. A közeledtére, mint tavaszéra a hóvirágok, a várakozások, vágyakozások és a bennfentes értesülések jelennek meg egyre több szájton és blogon. Miért pont az Almalap maradna ki?
Ráadásul a hétvégén folyamatos versengésben volt az iPhone-om több nem Apple-ös kézi-készülékkel. Három dolgot elirigyeltem, Apple, másold le, vagy tudd jobban ezeket!

Élő kockák (live tiles). Bár pletykálnak arról, hogy az új iOS külalakja nagyon hasonlítani fog a W8-ra (jajj!), a kockáknak vagy tégláknak van két hasznos tulajdonságuk. Egyfelől - részben - megszabhatom, hogy mit mutasson, iOS alatt ezt nem tudom. Bár az Apple, szokásához hűen, a legtöbb esetben eltalálja, hogy mi a vágyam - ám ha jól megnézem, akkor sokszor én írom úgy az alkalmazásba az adatokat, hogy a Notification/Értesítés értelmes legyen, ne kelljen megnyitni az alkalmazást. Az is tetszett, hogy az adatok frissek, lásd időjárás, közlekedés, stb. Az iOS alatt is miden friss, ha - mondom: ha - rámegyek az adott alkalmazásra. A Naptár, az AddressBook (bármi is legyen éppen a magyar neve).

Töltés. Annyi kábeltől megszabadított már az Apple, miért pont a töltést nem tudja megoldani indukciósan. Ha már a fogkefe gyártó képes rá? Már az egér kapcsán sem értettem, hogy minek bűvészkedni az amúgy sem túl zöld elemekkel, újratölthető Apple elemekkel? (Oks, az újra tölthető nem elem, akkumulátor.) Ráadásul megszabadulnánk attól az örömtől, amikor idegen-helyen kell tölteni, és anyapécé vagy anyaMac váratlanul szinkronizálni akar, iTunest indít, iPhoto-t indít és az iMovie-ban is a kamera nézet ugrik fel.

Harmadjára - bár ez nálam nem akkora gond, de érzem a szépségét - a „gyerekem használja" gomb. Amivel a játszani vágyó elől mindent el lehet zárni - nem az eszköz által kitaláltakat, hanem az általam megadott app-okat -, amihez nincs köze. De itt: Szülők vágya a családbarátabb iPad - jól kiragoztuk.