iPhoto képjavítás

Bár a Yosemite kapcsán már megírtuk, hogy a következő oprendszerben elbúcsúzunk az iPhoto-tól - a profiknak készült Aperture már repült a levelesbe -, azért talán nem felesleges egy pillantást vetni az iPhoto > Edit > Adjust paneljére. Más alkalmazásokban is találkozunk hasonlóval, aki meg kitart az iPhoto mellett, annak ismétlés a tudás anyja.

Az (1) jelű a hisztogram görbe. Ez a három képalkotó szín, a vörös (Red), a zöld (Green) és a kék (Blue - ezért rgb) eloszlását mutatja, a vízszintes tengelyen a kép sötétebb része esik bal kéz felé, a világos meg jobbra. A jó képre jellemző, hogy a három görbe alatti terület nagyjából egyenlő, és nincsenek eszméletlen nagy kiugrások vagy hiányok; a görbék sehol sem érik el a vízszintes tengelyt. Ha ez nincs így, akkor a kép alul- vagy túlexponált, vagy színben valamelyik irányba eltolódott (vöröslő arcok). Persze, a kivétel erősíti a szabályt!.

A görbe alatti középső csúszka a színmegoszlást állítja, a két szélsővel pedig a túl sötét (bal) vagy a túl világos (jobb) képen segíthetünk. Tudjuk, akár mit is csinálunk, az eredeti képinfoból elveszejtünk - de az eredeti fénykép mindkét alkalmazásban visszaállítható (non destructive szerkesztés). Ha a bal (2) csúszkát húzzuk, úgy egyre több képpont válik feketévé. Ha a hisztogram bármelyik végén nincsenek értékek, a görbék beolvadnak a vízszintes tengelybe, akkor a csúszkát húzzuk addig közép felé, amíg értelmes értéket nem mutatnak a görbék. Ezzel arra kényszerítjük az alkalmazást, hogy a színkészletét széthúzza, a kép színeloszlása javul.
A középső csúszka (3), mint mondtuk, a közép-tónust befolyásolja. A tőle balra lévő sötét és jobbra lévő világos területek aránya befolyásolja a kép világosságát.
A Shadows (4) és Highlights (5) segítségével csalhatjuk elő az alul- vagy túlexponált képeken nem látható részeket. Gyakori hiba, hogy a naplemente előtt felénk integető kedvesünket vagy kutyánkat fotózzuk. Ez az a kép, ahol a nap izzó vörös, a kedves viszont matt fekete és semmi sem látszik az arcából, ruhájából, habtestéből. A Shadows csúszka finom állításával megláthatjuk mosolyát, dekoltázsát. Elsőre bátran áthúznánk a csúszkát jobbra koppanásig, ám ne tegyük ezt! Ha megtesszük, nézzük meg a hisztogramot, néhány részen teljesen szálkás lesz, ez nem jó. Csak a szükséges mértékig módosítsunk a képen! A másik eset legyen egy szép balatoni napsütéses kép, ahol "fotós" felhők voltak az égen. Csak a képen nincsenek, vagy messze nem olyan cizelláltak, tagoltak, mint amilyennek láttuk őket a fénykép készítésekor. Ilyenkor használjuk a Highlight csúszkát.
Kép szín helyreállító lehet a szemcseppentő (6) is. Kattintsunk vele a kép olyan pontjára, ami semleges szürke volt a valóságban. A program ehhez a neutrális színhez igazítja a többit. Persze ha a kisdobosok kék nyakkendőjét vagy a Fradi pólót találjuk el, akkor a kép színei elmásznak rendesen.
Az élesség állító (7) csúszka talán nem szorul magyarázatra, ám tudjuk, a Mac detektálja az éleket, és ott a fénykép roncsolásával hoz létre az elkent izé helyett valódi élt. A túl élezett képpel ugyan nem vágjuk meg magunkat (Gonosz Almalap: hahaha, de rossz poén volt ez!), de nem lesz életszerű hatása. Amúgy ez lenne az a csoda csúszka, amivel a 600x400 pixeles képet százszorosára nagyító technikus leolvassa a betontömb takarta rendszámot bármelyik CSI sorozatban. A definition (8) használatával hasonló hatást érhetünk el. Végső soron a Contrast a Sharpness-hez hasonlóan képélező.
Valójában az összes csúszka a három színgörbe értékeit módosítja, anélkül hogy függvénytani összefüggésekbe mennénk. Azt javasoljuk, hogy a képek retusálása közben óránként tartsunk szünetet és gyakran nézzünk el a kijelzőn túlra. Szemünk könnyen szokja meg a mesterséges világot, ne barmoljuk szét a képeket csak azért, mert módunkban áll.