Bár az 1990-es években a televíziók, de még Hollywood is elkezdett non-linear editing (NLE) megoldásokat használni, az utolsó vágásokat a filmen, nyersanyagon végezték. Az NLE rendszerek úgy működtek, hogy megjegyezték, hogy a film, a nyersanyag mely pontján milyen módosításokat kell végrehajtani – ezért az NLE rendszer erőforrás igényes volt, nem is kicsit. Az egyik piacvezető, az Avid, 1988-ban a Macintosh II-re adoptálta NLE rendszerét. Macintosh II teljes kiépítésben: 16MHz-es proci, 80MB merevlemez, 2x800kB floppy, 20MB RAM (amit egy külön hardver trükkel 68MB-re lehetett növelni). Ez volt az első 32-bites Mac, ez volt az első, amely 16,7 millió színt volt képes kezelni.
Abban az időben a Randy Ubillos vezette SuperMac minden addiginál jobb, erősebb videokártya kifejlesztésén dolgozott. A hardver erősségét demonstrálandó Ubillos írt egy videó-szerkesztő alkalmazást, amit rövid idő múltán eladtak az Adobe-nak. Sőt, maga Ubillos is átment az Adobe-hoz, a cég 1991 végén mutatta be a Premiere 1.0 szoftverét.
A Premiere-t egyre többen használták, ezért az Adobe legnagyobb riválisa, a Macromedia átcsábította Ubillost, hogy megírja a Premiere-t legyűrő alkalmazást. A Premeire csak Macen futott, a cél Windowson is futó szoftver volt. Ám licenc gondok és más problémák hátráltatták a fejlesztést, így az 1998-as NAB-on (hatalmas videós szakkiállítás) csak fél kész termékkel tudtak megjelenni – keresték már a kiutat a rosszul muzsikáló projektből.
A megoldás az Apple volt, Jobs már egy ideje kereste a megfelelő csapatot az Apple QuickTime videó-megoldása és az Apple által akkor nagyon támogatott FireWire közös kihasználására. A Windowsos verzió ment a kukába, de megszületett a csak Macen futó Final Cut Pro (FCP).
1999. januári bemutatóval indult az FCP diadalmenete. Nem csak a program felülete, de a technikai megoldásai is - nem pr szóhasználat szerint - valóban forradalmiak voltak. A program 2002-ben Emmy-díjat kapott a televíziózás iránti elköteleződéséért, a FireWire technológia már egy évvel korábban elnyerte ezt a díjat. Az FCP annyira erős volt, hogy az Adobe 2003-ban, némi duzzogással, de felfüggesztette a Premiere Maces verziójának fejlesztését!
2011-ben a NAB-on debütált a Final Cut Pro X, a "mágneses idővonallal". (Ezt az iMovie használók is ismerik, az iMovie az FCP kisöccse. Ahogy pakolod egymás utána a klippeket - az idővonalra -, azok egymáshoz cuppannak: mágneses idővonal.) A fejlesztést Ubillos vezette, ám ezúttal nagyon mellényúlt. A szakma egyöntetűen utasította el az FCPX-t, ennek az is oka volt, hogy az új szoftver jóval kevesebbet tudott az előzőnél – ez a fejlesztési metódus unikum, az Apple sajátja, amit azóta számos más alkalmazással (Pages, Numbers, iMovie, Keynote, macOS szerver, webes megoldások...) elkövetett. A bukás akkora volt, hogy az Adobe a NAB után pár hónappal bejelentette, hogy visszatér a Premiere legújabb változatával Macre. És saját tapasztalat alapján mondhatom, fél év alatt az FCP hazai piacrészesedése Macen a 80+ százalékról húsz, de inkább tíz százalék alá esett. És ott is maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése