Korábban a kamerák, hangszórók, donor-aksik és más kiegészítőkbe az USB Micro-B ment, a kábel másik végén pedig USB-A a Macbe. A kábelen egységnyi (100mA és 5V, USB-3 esetén 150mA és 5V) tápot kapott a külső eszköz. Ha a végen okos eszköz volt, akkor üzenhetett, hogy neki mennyi tápra van szüksége, és a Mac e szerint tápolta, ha bírta. A Micro-B vagy Lightning port mindig a Mac felől kapta a tápot – és soha nem töltötte a Macet.
Az USB-A mindig a "forrás" volt, az USB-B mindig az "eszköz". Az USB-C előtt mindig egyirányú volt a kapcsolat, és eltérőek a kábelvégek.
A hossz, a sávszél és a kábel
Az USB-C kábel akár négy méter hosszú is lehet, ám ekkor USB 2.0 szabvány mennyiségű adat átvitelére képes csak. Az USB 3.1 g1 (5Mb/s) EMCA kábel már csak két, az USB 3.1 g2 (10Mbps) pedig már csak egy méter hosszú lehet. [Szabvány szerint. Azaz, ennyire "garantálják" a megadott értékek betartását.] Amikor kábelt választunk, adott esetben döntenünk kell a hossz kontra átviteli sebesség között. A hosszabb kábelek esetén a csatlakozókba a gyártó beépíthet olyan áramkört, amely feljavítja az átvitt jelet – így képes lehet nagyobb adatmennyiség átvitelére. És a távolság és sávszélesség egyidejű növelésére még számos műszaki megoldás létezik, mondhatjuk, az ár távolsággal és sávszélességgel nő.
Buta kábel, okos eszköz: USB-C
Honnan tudja egy mindkét végén USB-C kábel, hogy melyik végén van a "forrás" és melyiken az "eszköz"? Az USB-C kábelekben külön drót van a két vég közti kommunikációra (Configuration Channel). Ezt használják a kábel végre került eszközök, hogy megbeszéljék, ki a "forrás" és milyen irányban folyjon az áram. A csatlakoztatott eszközökben kell megfelelően állítani a CC lábhoz csatlakozó áramkört – azaz a kábel buta, a csatlakozott eszközök csak használják.A bárhogy csatlakoztatható kábelvég azt jelenti, hogy a csatin levő apró vezetők duplikáltak, minkét oldalon hasonlóak találhatók. Bármely USB-C kábelen legalább 480Mb/s (USB 2.0) sebességgel lehet adatot átvinni. Ha a kábel egyik vége USB-C, akkor a másik végén bármi lehet: USB-C, USB-A (forrás) vagy USB-B (eszköz).
Az EMCA (Electornically Marked Cable Assembly) kábel okoska. Képes USB 3.1 szabványnak megfelelő adatátvitelre (akár 10Gb/s), vagy DisplayPortként működni, netán 40Gb/s Thunderbolt 3 megfelelő adatsebességre.
Ha két olyan eszköz kerül az USB-C végére, amelyek nem tudják, hogy ők források vagy eszközök, akkor ezt a CC csatornán jól megbeszélik. (A Gonosz Almalap ekkor ismerte fel, hogy amíg az USB-A és USB-C megfeleltető a hagyományos férfi és nő szerepnek, addig az USB-C ... de ez nem az a blog.)
Kábel és kábel közt is akad különbség
A MacBook és iPad Pro mellé az Apple 87W-os töltőt ad, ami azért nem a csúcs. A csúcs 5A(mper), 20V(olt) – és tudjuk, ennek szorzata 100W(att). Ha nem Apple-ös töltőt használnál, akkor ezt a bekezdést olvasd újra!
A töltő választás mellett persze az sem mindegy, hogy milyen kábelt használunk, ha optimalizálni akarjuk a töltési időt! Az összes USB-C kábel három amperes, azaz 5V-on 15W-t képes továbbítani. Egyes szakmérések szerint (saját felelősség) a C4M és FL4 kezdetű sorozatszámú kábelek 30W-t bírnak.
Az átvihető watt a kábel ellenállásától függ – túl sok watt tüzet okoz. Ha az iPad Pro töltőhöz (18W) kapott USB-C kábelt használjuk a MacBook Pro 87W-os töltőjével – kábel-kábel, nem mindegy? –, akkor az látszólag nem gond, a System Info szerint 86W-os töltést fel is vesz a Mac. Minden bizonnyal nem lesz láng és hasonló, mert rendesen túl tervezett az összes eszköz, de azért nem tenném.
Ajánlott kábelek listája: itt!
Adam Banks
iLife
1 megjegyzés:
Ákos:
USB 3.1 g1 (5Mb/s) -> USB 3.1 g1 (5Gb/s)
USB 3.1 g2 (10Mbps) -> USB 3.1 g2 (10Gbps)
Én: :( bakker, bakker, bakker: jogos
Megjegyzés küldése