Catalina (az új macOS nevét adó sziget) VIII.

A sziklás Santa Catalina-sziget az Egyesült Államok nyugati partjánál, Los Angeles közelében, a Santa Catalina-öbölben található. A sziget nevét gyakran rövidítik a Catalina-szigetre vagy csak Catalina-ra. A sziget 35 km hosszú és 13 km a legszélesebb pontján. A sziget legmagasabb csúcsa az Orizaba-hegy (639 m). A Santa Catalina a Kaliforniai Csatorna-szigetek szigetcsoportának része. A 2010. évi népszámláláskor a teljes népessége 4 096 ember volt, akiknek 90 százaléka a sziget egyetlen városában, Avalonban él. A második lakossági központ a két kikötő a sziget "derekán". A fennmaradó népesség szétszórtan éldegél a szigeten a két lakossági központ között.

Békés indiánok, spanyol hódítók
Sok ezer éven át a Tonga törzs élt és kereskedett a szigeten, az itt bányászott zsírkő egészen Alaszkáig, illetve lefele az azték birodalomig is eljutott.
Az első európai 1542-ben tette lábát a szigetre, a spanyol Juan Rodríguez Cabrillo természetesen a gyarmatosító szokásoknak megfelelően a spanyol korona nevében birtokba vette az indiánok által több száz éve lakott szigetet, és azt a helyiek által használt Pimugna vagy Pimu név helyett hajójáról San Salvadornak nevezte el. Jött és ment, szó szerint nem zavart sok vizet.
A következő felfedező is spanyol volt, Sebastián Vizcaíno, ő 1602. november 23-án találta meg [újra az el nem veszett] a szigetet, amit azért nevezett el Santa Catalina-nak, mert a másnap volt a szent ünnepnapja. Ezt követően a sziget sorsa klasszikus menetrend szerint alakult. Az európaiak által behurcolt betegségek megölték a lakosság egyik harmadát, a másikat a kereszténység nevében legyilkolták, a harmadikat pedig a szárazföldre hurcolták rabszolgaként, hogy ott a spanyol földeken dolgozzanak. 1830-ra egyetlen őslakosa sem maradt a szigetnek.

Az általánosító történelem továbbra sem engedte ki karmai közül a szigetet. A XIX. század első felében volt csempész-tanya – még az Aleut szigetekről is jártak ide az oroszok –, aranyláz színhelye (soha egyetlen gramm aranyat sem találtak), kalandorok menekülő helye.
Lassú változás akkor kezdődött, amikor az illetékes mexikói kormányzó 1846-ban eladta a szigetet Thomas M. Robbinsnak, akinek földműves vállalkozása hamar csődbe jutott, így a szigetet négy évvel később továbbadta. Az új tulajdonos földműves vállalkozása hamar ... x4 ... végül James Lick lett az, aki 1864-91 között a sziget tulajdonosa és irányítója volt.

A pénz a szigetre érkezik
A lassan benépesülő Kalifornia állam polgárai számára alakított ki üdülőhelyet George Shatto, aki korábbi, nem túl sikeres michigani befektetései után vélt itt nagyot álmodni. A ma Avalon néven ismert település alapjait is ő alakította ki, amikor 1887-ben – mai áron öt millió dollárért – megvásárolta a sziget egy részét. Ám hiába épült móló, a Metropole szálló nem muzsikált a tervek szerint, ezért a tulajdon egy bonyolult szerződés eredményeképp visszakerült Lickhez.
Shatto álmát a Banning testvérek váltották valóra, a XX. század első évtizede a fellendülés évtizede volt. Ám az első világháború még e távoli szigeten is éreztette hatását, valamint az 1915-ös fél Avalont elemésztő tűz a testvéreket olyan adósság-spirálba vitte, amelyből nem tudtak szabadulni. A szigetet ekkorra már részvénytársaságként üzemeltették, az összes részvényüket el kellett adniuk.

Ami a Banningok számára csapás volt, az a sziget számára a legjobbat hozta. A Santa Catalina Island Company új, meghatározó tulajdonosa az ifjabb William Wrigley lett. Így kapásból a neve senkinek sem mond sokat, ám ha úgy említem, hogy "rágógumi-király", akkor – legalábbis az idősb korosztálynak – biztos beugrik a név. Wrigley szinte az összes részvényt megszerezte. Milliókat költött a szigetre, az egyik legfontosabb épület, a Catalina Kaszinó 1929-én nyitotta meg kapuit. Wrigley számos sziget-barát ötlete közül kiemelkedik, hogy a Chicago Cubs csapat a szigetet választotta tavaszi edzőtábora helyéül egészen 1951-ig, leszámítva a második világháború pár évét. Igaz, ez időben ő volt Amerika egyik legismertebb baseball klubjának is a tulajdonosa. A második világháború alatt a sziget zárt terület volt, az USA szinte mindegyik fegyverneme tartott fent kiképző-bázist.
1975-ben az apja után a sziget "tulajdonosává" vált Philip Wrigley a 190 km² szigetből 170 km²-t átengedett az általa létrehívott Catalina Island Conservancy (CIC) részére, ez a sziget flórájának, faunájának és üde állapotának megőrzésért felel. [Ismét egy polgár, aki képes volt nem morzsát, hanem vagy kilencven százalékot "visszaadni".] A 2007-es jelentős tűzvészből tanulva a 2012-es már nem okozott igazán nagy kárt, de a CIC-nek volt miért dolgoznia.

Érdekes tények

• A szigetet 1972-ben váratlanul megszállta egy csoport latin-amerikai, leginkább mexikói. A hódítás jogeredeteként a Guadalupe Hidalgo szerződés hiányosságára hivatkoztak, a szerződés az USA és Mexikó között köttetett 1848-ban, lezárva a két ország közti háborút. A sziget felszabadítása, elszakítása nem járt sikerrel.
• Létezik Catalina-csatorna átúszás is, elsőként 1927-ben sikerült egy kanadainak igazoltan átúszni, azóta nagyjából ötszázan küzdötték le a 47 kilométeres távot.
• A szigeten limitált a gépjárművek száma, aki ma adná be kérvényét, annak alsó-hangon tizennégy évet kell várnia. A lakosság nagy része golf-kocsit használ közlekedésre, szállításra.
• A szigeten még túrázni sem lehet szabadon. Aki be akarja járni a szigetet, akár gyalog, akár kerékpárral, annak előbb engedélyt kell kérni az avaloni hatóságtól.
• Az előzőek ellenére évente egymilliónál is többen keresik fel a szigetet. Hogy két ismert utast is megemlítsünk, járt itt Alan Harper (Két pasi meg egy kicsi) és Penny (Agymenők) is. [Nem együtt, pedig milyen szép cross lett volna.]
• 1920-ban Avalon és a szárazföldi San Pedro közt itt jött létre a Föld első kereskedelmi vezeték nélküli rádiótelefon kapcsolata. Az avaloni telefonkönyv 52 nevet tartalmazott. Az emberek órákon át álltak sorba, hogy beszélhessenek. A forradalmi újdonságot tanulmányozni számos mérnök is érkezett a szigetre. Aki viszont jó rádióval rendelkezett, az az összes beszélgetést (le)hallgathatta, azok kódolatlanok voltak.
• Egy másik távközlési elsőség is a szigeté, 1946-ban a világ első kereskedelmi mikrohullámú telefonrendszerét telepítették itt.
• És végül, a sziget egyik híres lakosa a zenész Spencer Davis. De hónapokon át a szigeten élt Marilyn Monroe első férjével, James Dougherty-vel 1943-ban.
• Ha holnap felülsz Ferihegyen a 6:10-es Lufthansa járatra Frankfurtba, akkor eléred a pontban 10:00-kor iduló San Diego-i gépet, ha nem jön közbe semmi, akkor délután egyre már ott is leszel – potom 416e forintért [aug. 2-i ár]. Sajnos rendszeres légijárat nincs a sziget repterére (AVX, CIB), így marad a hajó, a 16:30-ast biztos eléred (kb. 11e Ft). Szóval délután hatkor már lábadat áztathatod a Csendes-óceán vizében, alig fél nap az egész :)