A hét és talán az év technikai eseménye az Apple tegnap esti bemutatója volt: itt az első Macintosh számítógép, amely saját tervezésű, Apple chipet használn. Az eredeti Mac, még 1984-ben, Motorola processzorral futott. Körülbelül egy évtizeddel később az Apple átállt a PowerPC procikra, amelyeket a Motorola és az IBM közös vállalkozása fejlesztett, gyártott. Körülbelül egy évtizeddel ezután, 2006-ban jöttek az Intel processzorokkal rendelkező Mac-ek, egészen tegnap estig.
A váltások oka mindig azonos volt, most sem más, a gyártó chipje nem képes arra a teljesítményre, amelyre az Apple-nek szüksége lenne, szüksége van.
A Motorola 68000 processzora a Mac korai szakaszában lemaradt az 1990-es évek chiptrendjéről: a csökkent utasításkészlet (Reduced Instruction Set Chip = RISC) nagy ötlet volt a programozás bonyolultságának kiküszöbölése volt, lehetőséget adott a processzornak a gyorsabb munkára.
A PowerPC-vel az volt a probléma, hogy az IBM-nek nem fűzüdött különösebb érdeke a chipek laptopok számára történő optimalizálához. Túlmelegedésük, hűtési problémájuk legendává nemesedett, Tim Cook egyszer „minden hőprobléma anyjának” nevezte a PowerPC-t.
Az Intel chipjei több szempontból is lemaradtak. Az Intel lassan jutott el 14 nanométertől a 10 nanométerre, ma sem 10 nanométeres a teljes, Apple számára fontos chip kínálata, a 7 nanométeresek tervezése, fejlesztése és tesztelése is lemaradt a rivális Samsunggal és a Taiwan Semiconductorral összevetve.
De nem csak a mérettel van gond. Az Intel régóta lemaradt az alacsony fogyasztású chipek gyártásában, ezek a chipek kevesebb hőt termelnek. Ahogy egy villanykörte sem alakítja át az összes rajta átfolyó áramot fénnyé, az áram egy részéből hő lesz, így van ez a chipeknél is. Ami meleg, azt hűteni kell. Ami kicsi, azt jobban kell hűteni. Ez az oka, hogy nincs Intel chipes iPhones vagy iPad, az Apple saját chipjeira itt volt leginkább szükség.
Amikor az Apple PowerPC-re váltott, a Mac-felhasználók hatalmas teljesítménynövekedést érzékeltek, ez tette lehetővé olyan szoftverek létét, amelyek teljesítmény zabálók: filmvágás, élőadás-vágás, zeneszerkesztés, zene- és hang élőben történő keverése, vagy óriásplakát méretű képek manipulálása. Amikor az Apple átállt az Intelre, a Mac-felhasználók tisztességes teljesítménynövelést kaptak. De mivel pontosan ugyanazokat a chipeket használták a Windows-os számítógépeknél is, egy járulékos előny volt, hogy a Mac hirtelen könnyebben futtathatta a Windows programokat. Ez berobbantotta a Mac-eladások (és piaci részesedése) egyik legnagyobb növekedését.
Ezúttal, amikor az Apple saját tervezésű chipekre vált át az ARM alapkereteinek felhasználásával, a Taiwan Semiconductor gyártásában, nem világos, hogy pontosan mi lesz a legfontosabb előny. Elképesztő teljesítmény? Rendkívül alacsony fogyasztás? Valami más?
Lehet, hogy ma reggel már tudjuk a választ, csak a blogíró alszik még és egy beidőzített bejegyzés, de lehet, hogy napok, hetek kellenek ahhoz, hogy a technikai előnyök (önGonosz Almalap: ha lesznek) megmutatkoznak.
Aaron Pressman írása alapján
A múlt Mac-kisértetei
Az Apple annyira jó, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni a botlásokat és bukásokat.Emlékszel a soha ki nem adott AirPower töltőre? Az iPhone-akkumulátort mizériára? A hajlítható iPhone 6-ra? Vagy a dizájn csoda G4 kockára? A Pippinre? A Newtonra? Az első Apple Mapsre?
Most, hogy láttuk, szerencsések kézbe is foghatták az új Apple processzoros Macet, megjelennek ezek a kisértetek (halovin, te tök, tudod).
A külső szilícium-tervezőktől függetlenség jó lehet az Apple számára - különösen stratégiai szempontból hosszú távon -, rövid távon azonban megtorpanást is okozhat. Ez egy nagy váltás, amely kompatibilitási problémákhoz vezethet az alkalmazás-fejlesztők és a csatlakoztatott eszköz gyártók számára. Az Apple ragaszkodása ahhoz, hogy „sima és zökkenőmentes átmenet legyen” az új CPU-kra, nem csillapítja aggodalmakat, az Apple túlzott önbizalma csapdát is jelenthet.
Végül is nem olyan régen az újratervezett MacBook billentyűzetek tették tönkre az emberek életét.
Daniel Newman, a Futurum Research vezető elemzője úgy véli, hogy az Apple merész átállása a régi rivális, a Microsoft javát szolgálhatja. A szoftveróriás egy évtizede finomítja a kódját, hogy zökkenőmentesen fusson a különféle chipeken a saját Surface–, valamint a Samsung és a Lenovo noteszgépei.
Remélhetjük, hogy az Apple kellően felkészült a nagy átalakításra, amely nem más, mint a készülék agyának átültetése. Mi meg ülünk a műtő előtt és aggódva remélünk.
Robert Hackett írása alapján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése