Strandon olvastam Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi könyvét. A Hullámzó horizont fikciós regény, nagyon erős autobiografikus/élményanyagbeli háttérrel – különösen Nagy Ildikó Noémi esetében. A rövid, pár bekezdéses szövegdarabokból összeálló könyv egy amerikában élő huszonéves lány története, aki örököl egy budapesti lakást, ezért ideköltözik. És a 120. oldalon:
"A Macintosh-szerviz egy alagsori mühely az Iskola utcában. Gábor forgószéken ül kábelek és alkatrészek közt. Végre tudok valakivel az Apple gépekről beszélgetni. Elmondom, hogy New Yorkban rendszergazdaként dolgoztam, felvesz próbára. Egyre több a meló, és kevesen értenek a Machez. Rögtön munkába állhatok. Gábor egyik karja rövidebb és deformált, de ügyesen használja a kezét."
És kicsivel később: "Hétfő reggel a szervizben elmosom Gábor kávésbögréit. A tollait is bögrében tartja, elófordul, hogy amikor kitölt egy számlát, a tollat a kávéjába teszi vissza. Beülök a forgószékbe, körbelököm magam. … Amikor bezárom a szerviz aitajat délután, érzem, hogy már nem sokáig dolgozom itt."
Fel is hívtam egy régi ismerőst (Kafka Gyuri), de nem tudtuk kitalálni, Gábor tényleg létezett, vagy csak fiktív figura. A kacskakéz olyan jellegzetesség, ami segíthet (ha igaz).

