Karácsonyi üdvözlőlap Macen Fotókból

Utánozni sokkal könnyebb, mint leírni – ezzel biztatok mindenkit, aki követ. Megmutatom, hogy lehet a Macen a Fotók alkalmazásban levő fényképekből PDF üdvözlőlapot, a példában karácsonyit, készíteni. És csak munkába kerül, pénzt nem költünk. Kezdjük!

Első lépés, hogy a Fotók tudását kibővítsük. (Azért, mert régen ezt a tudta a Fotók, most meg nem, vagy nem annyira, vagy nem úgy. A mostani megoldás egyébként jobb, mert bárki írhat képfeldolgozó kiegészítőt a Fotókhoz.) Nyissuk meg az App Store alkalmazást, keressük meg a Mimeo-t és töltsük le a Macre.

A szabályos telepítés utána a Rendszerbeállítások > Bővítmények párbeszédablakban engedélyezzük, hogy a Mimeo beépüljön a Fotókba, így lesz a Fotók része a Mimeo plug-in.

A fenti lépéseket csak egyszer kell megtenni. Ha a Mimeo frissül, akkor a Mac azt a többi szoftverfrissítéssel együtt kezeli, nincs vele külön feladat.

Alkossunk!

Nyissuk meg a Fotókat! Válasszuk ki az üdvözlőlap készítéséhez vágyott képeket, majd hozzunk létre egy új projektet.

Értelemszerűen a projektek száma, lehetősége a telepített szolgáltatások számától függ, én sokat telepítettem. Most a Mimeo-sat mutatom, de az App Store-ban keresve továbbiakat is – Milk, Friedmann, Motif... – találhatsz. Sajnos nem mindegyik használható itthon. Ennek az oka az, hogy ezek a fejlesztők azt remélik, hogy nyomdai kivitelben rendeljük meg azt, amit összeállítunk, ezért folyamatosan árakba botlunk. De mi kikerüljük őket – ma és most.
A lap szerkesztése nem bonyolult, kiválasztva a módosítandó elemet, a Fotók-Mimeo mutatja az elérhető eszközöket. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az üdvözlőlapnak két (négy) oldala van. A szerkesztési, módosítási lehetőségek limitáltak – viszont ingyen a rendelkezésünkre állnak. A projekt indításakor sablont kell választanunk. Szerkesztés közben is lehet sablont váltani. Mutatok pár szerkesztési lehetőséget mutató képet!

Ha készen vagyunk, akkor mentsük el a lapot PDF formátumban. Köszönjük meg a Mimeo-nak, hogy ezt fizetés nélkül megtehetjük. Nem kapjuk meg egyből a PDF fájlt, a Mimeo majd emailben küldi el, bátran adjuk meg az email címünket. (Azok, akik régebb óta követik a blogot, tudják, hogy érdemes a "lényegtelen" emailünket használni. Egy olyan email címet, amit csak arra hoztunk létre, hogy bejelentkezzünk soha többé fel nem keresendő szájtra, hogy megkapjunk egy minket érdeklő PDF-et egy olyan helyről, ahová többé nem akarunk eljutni. Nos, ez is ilyen eset. Persze ehhez az email címhez legyen hozzáférésünk! :)

Hamarosan mailt kapunk a Mimeo-tól. Töltsük le a PDF-et és nyissuk meg Megtekintőben.

Megtekintőben – számos más lehetőségen túl – a 90 fokos forgatás is lehetséges.
Összefogalalva
Kicsit kacifántosnak tűnik, de nem az. Ha belejövünk, akkor nagyon gyorsan tudunk dolgozni. Ehhez persze kell az, hogy megfelelő fényképeint legyenek. Aki nagyon igényes, idő milliomos, az akár nevesített üdvözlőlapokat is készíthet - egyesével.

Hol készült ez a fotó? Metaadatok

Minden Maces tudja, hogy a Fotók alkalmazás – iOS alatt is persze –, képes megmutatni, hol készült a kép, ha annak metaadata tartalmazza ezt az információt. De annak számára, aki nem használja a Fotókat, nincs más lehetőség? És mi van a Fotók nem mutatta metaadatokkal?

Kattints a képre, hogy eredeti méretben lásd!

Ismétlés a tudás kedves édesanyja: egy fénykép, kép esetén metaadat az, amit nem látunk, de a képhez tartozik: mérete, felbontása, milyen kamerával, expozíciós idővel készült, hol készült... és így tovább.
Fotókban (a fenti kép jobb oldala) kijelöljük a fényképet, infót kérünk róla – kis karikába zárt 'i' betű, halványan látható a jobb oldal teteje felett, a dátum mellett vagy command + I. Az úszó ablakban látunk mindent, amit a Fotók meg akar mutatni.
A címbeli kérdésre adandó választ segíti, ha megnézzük, a térképen hova gombostűzi a Fotók a képet.
De ha nem akarom a Fotókat használni?
Akkor ott a Mac használók svájci bicskája, a Megtekintő (Preview) alkalmazás. A svájci bicskás hasonlat nagyon megáll, mert (amikor én még kis srác voltam) mindenki vágy szép piros svájci bicskára ezeregy funkcióval, majd pár napos örömködés után, kevés kivétellel, a bicska a polcon hever.
A képet megnyitjuk a Megtekintővel. A Eszközök > Vizsgáló megjelenítése paranccsal vagy a command + I (általában minden info command + I) kapjuk a fenti kép bal oldalán látható úszóablakot, amely, képtől függően, különböző szabványoknak, fél-szabványoknak megfelelően mutatja a kép metaadatait. Azokat persze, amelyek léteznek.
Hogy hol készült a kép? Hogy azt lássam, a GPS fület kellett volna kiválasztanom. De az Almalap Gonosz, önállóan megoldandó házifeladat a kérdés megválaszolása, a hely felkeresése. Érdemes.

Apple Fotók és a Dropbox

Kígyófészekbe nyúlunk kora hajnalban hétfőn. Az Apple eszközök közti adatcsere egyik haszonélvezője a fényképeink – helyesebben lennének, ha az Apple és mi odafigyelnénk. De nem figyelünk, mert hozzászoktunk, hogy az Apple figyel helyettünk és kitalálja a gondolatainkat, mi meg megengedhetjük magunknak, hogy nem vagyunk informatikusok.

Ennek a képnek elsőre nincs sok köze ehhez a bejegyzéshez. Ám készült belőle 23 darab. Ezek közül ezt az egyet őriztem meg, használtam fel. És őszintén, akár ki is dobhatnám, mert van vagy harminc másik 'de jól néz ki' képem üres útról, felhőkről korábbról.

Miért nem tudom a Dropboxba mentett fotókönyvtáramat használni?

A fotókönvtár a Képek könyvtárban van, és tilos hozzányúlni. Bár egyetlen fájlnak látszik, de nem az, minden képünk külön fájl, számos adatbázis- és index hivatkozást rejtett az Apple el abban az egyetlen fájlban. A legkisebb változtatás is képes "hazavágni" az összes képet. Legtöbb esetben ilyenkor sem veszett el semmi, de aki nem ért hozzá, az ne próbálkozzon helyreállítással, forduljon szakemberhez – például hozzánk.
Az egyes képek számos metaadatot tárolnak, ilyen a kép mérete, a GPS adatok... Egyes felhő-tárhelyek, optimalizálási céllal, nem tárolják az összeset. Ezért a legjobb megoldás az iPhone-Mac szinkronizálásra, képátvitelre az iCloud (amely szintén eldob pár metaadatot – ezt több szájt is írja, tágra zárt szemekkel olvasom), itt a legkisebb a metaadat veszteség. Ez a veszteség egyébként ezerből ha egy embert érint, az átlagfelhasználót, mint engem, nem.
A Dropbox-szal még sem a metaadat vesztés a legnagyobb gond. Ha a fotókönyvtárat a Dropboxban tároljuk, onnan nyitjuk meg, akkor a Maces Fotók több tucat fájlt fog nyitva tartani a Dropbox felhőből. És ha gigás képeket mozgatunk, akkor nem biztos, hogy ezeket valós időben tudja le- és feltölteni. Ha viszont valamit nem tud befejezni, vagy csak késéssel, az az említett fotók adatbázis szétesését okozza, a Fotók meg hátradől és nem dolgozik.
De! A Dropbox alkalmas arra, hogy a képeket az iPhone-ról a Macre továbbítsa.

Mi a különbség az iCloudos és Dorpboxos képmásolás között?

Az iCloudos szinkronizáció a legegyszerűbb. Egyszeri beállítás után – minden eszközön elvégzendő – semmi dogunk, a képek jönnek-mennek. Egészen addig, amíg valamelyik tárhely – iPhone, Mac, iCloud – meg nem telik. És ez a hátránya is, a legszűkebb keresztmetszet a Mac szokott lenni. A 128GB-os, de még a 256GB-os SSD is kicsi. Nagyobb képtár nem fér el rajta. Vagy írtunk a képek közül – kellene –, vagy nem tudjuk használni az iCloudos szinkronizációt. Vagy veszünk egy új Macet 2TB SSD-vel.
A Dropboxos megoldás folyamatos jelenlétet igényel, de nagyobb szabadságfokot ad. Az iPhone-on csak akkor indul el a képek feltöltése felhőbe, ha elindítjuk a Dropbox alkalmazást, a háttérben futás kevés. (Régen ment automatikusan, de az Apple fejlesztett az érdekünkben...) Azzal nincs feladatunk, hogy a fotókat eljuttassuk a Dropbox app-hoz.
A Macen érdemes a Dropbox 'Camera Uploads' mappáját csak online elérhetővé tenni – ez a lehetőség jól el van rejtve a Dropboxban. Ez azt jelenti, hogy csak akkor látjuk az iPhone-tól érkező képeinket, ha neten vagyunk. Ennek az az előnye, hogy a képek nem visznek el helyet a Macen, ha lenne elég helyünk, akkor az iCloudos megoldást használnánk.
A Camera Uploads a Finderből is elérhető. A mi feladatunk, hogy az itt gyűlő képek közül kidobjuk azokat, amelyek valójában nem kellenek – de jó ötletnek tűnt az elkészítésük –, és átmentsük a Fotók alkalmazásba azokat, amelyeket majd 97 évesen is csodálni szeretnénk. A Dropboxos megoldás rákényszerít minket a válogatásra.
Az iCloudos megoldás automatikus, de tárhely pazarló, a Dropbox vérünket szívja, de takarékos.

Még öt Maces okosság

Tudom, hogy tudod. Ha nem, akkor érdemes tudnod, ha Macet használsz. Ha profi vagy, akkor meg tudod, mit jelent "A billentyűzetes navigációval mozgathatja a fókuszt a vezérlők között" mondat?

Gyorsan számolok
A Spotlightban, keresés – nagyító ikon a menüsoron, kisebb számolásokat is el tudsz végezni, nincs szükséged Számítógépre, Numbersre, Excelre. Mutatom:

És az mennyi forintban?
Ismét a Spotlight, Maces keresés, adja a választ. Nem MNB vagy kereskedelmi banki árfolyamon, hanem a Yahoo! alapján, de ez kerekítési hiba. Szóval, mennyi az annyi? (Nagyobb gond, hogy néha nem frissül az árfolyam, ne higyjünk vakon a Macnek. Sem. Semelyik alkalmazásnak se.)

Netes űrlap kitöltése
Netes űrlap kitöltésekor a TAB (q mellett) billentyűvel is léphetünk a következő mezőre (ha csak a weblap készítője nem volt nagyon ügyes vagy vér béna). Ehhez persze szükséges, hogy a Rendszerbeállítások > Billentyűzet > Billentyűparancsok párbeszédablakban legyen bejelölve az "A billentyűzetes navigációval mozgathatja a fókuszt a vezérlők között" opció.

Minden csörög
Több iPhone halálát okozta már az, hogy a tulajdonos földhöz csapta, amikor egyszerre csöngött a telefonja és a Macje. Pedig Macen be lehet állítani, hogy ha azonos wifin vagy Bluetooth távolságban van a két eszköz, akkor a Mac az úr – FaceTime hívás esetén. A FaceTime > Beállítások > Beállítások fülön kell kattintanunk.

Bejelentkezéskor betölt
A Macen (is) megadható, hogy mely alkalmazások induljanak el, amikor bejelentkezünk, indul a Mac. Ezt a Rendszerbeállítások > Felhasználók és csoportok > Indítóelemk fülön tegetjük meg.
Mi azt tanácsoljuk, hogy ne tegyünk ide semmit. Indítsuk el kézzel a Mailt, a Naptárt, a bármit, amit használunk. Miért? Mert ha gond van, akkor külön ujjgyakorlat a kényszerű újraindításnál. És itt találjuk azokat az alkalmazásokat is általában, amelyeket nem igazán akarunk, csak úgy "felugrottak" a Macünkre.

10:06 "Profilkészítésben meg lett akadályozva." Stirlitz* tudta, hogy hibázott. :: Mac, Safari

Egy hónapja sincs, hogy írtam a Safari 14.0 újdonságairól. Az egyik legfontosabb, a jövőre kihatással levő fejlesztés a "követés leleplezés", egy kattintásra megtudjuk, hogy amikor a böngészőben egy oldalon nézelődünk, arról hány további szájt, cég nyer még tudomást, információt. Az ezt megmutató panelnek az aljára vetünk most érdeklődő pillantást.

Essünk át a Kazinczy emlékrészen: a panel magyarsága majdnem olyan gyalázatos, mint az a***.hu zöld reklámjának a hanghordozása.
A lényeg, hogy a Nyomkövetés fülön megnézhetjük (fülöncsíphetjük), hogy az elmúlt harminc napban melyik szájt, cég hány alkalommal próbált nyomunkba szegődni. A lista mindenkinél egyéni, a böngészési szokásától függ. Más böngésző használata esetén is ugyanez lenne az eredmény, csak a másik böngésző nem listáz ilyen szépen.
Semmi meglepetés, a Google és a Facebook erős versenyben, más – nálam - nagyon nem is fért be az első tízbe. A Hotjar jelenléte arra utal, hogy a szájt gazdája érdeklődik az oldalon belüli mozgásunk után, hova húztuk az egeret, hova kattintottunk, legörgettünk-e... A Gemius (most jól megsértem őket) a Google kicsiben.

De miért követnek ennyire minket?
Mert a rólunk szerzett infok adják alapját a hirdetés elhelyezésnek. Hogy én idősb férfi létemre ne kapjak nőgyógyászati hirdetést, hogy aki FB-n eljegyzetté változtatja állapotát, azt ellepjék a házasságkötéssel kapcsolatos hirdetések és így tovább. Internet legenda: egy amerikai tinédzser keresési eredményére alapozva a jólelkú, gondoskodó cég minta terhes-csomagot küldött a részére. Amit, mivel nem volt otthon, az anyja vett át. Este családi összetartás volt.
Egyesével nem igazán vagyunk érdekesek a cégek számára. De csoportokat képeznek belőlünk, és így már igen. Ha valaki egy csoport tagja, akkor érdemes olyannal bombázni, amit a csoport többi tagja használ, vásárol, igénybe vesz. (Ez is közhely volt, de azért leírtam.)
Az ingyenes Google-keresésért, a Facebook jelenlétért az adatainkkal fizetünk. Nem csaj az általunk direkt megadottal, hanem a háttérben gyűjtöttel. Azzal igazán.

^* Ki az a Stirltz? Olvasd el itt!

Mennyire aksi az iPhone aksim?

Mindenki érzi, amikor az iPhone aksija lassan kezdi megadni magát. Hiába indulok neki a napnak feltöltve, délután már spórolósra kell váltanom. De pontosan mi a helyzet? Nézzük meg!

A Beállítások > Akkumulátort választva nézhetjük meg az utolsó 24 óra vagy hét nap aksi életét. A képen az utolsó nap látható. A bal oldali maximum jelzi, itt bizony tápon volt az iPhone. Majd erős esés jön – valaki hívott, lehúztam töltőről és nem raktam vissza, ráadásul erről ment az Internet is (hotspot). Amikor végre leszakadtam a netről, enyhébb esésre vált az oszlopdiagram. Aztán az éjszaka közepén mint amit elvágtak – ekkor merült le a telefonom. Ha ébren lettem volna, akkor láttam volna, hogy most még 40%, a következő másodpercben meg nincs élet, lemerültem.
Amikor észrevettem, hogy már kilenc óra és senki sem hív, akkor töltőre tettem (kis piros oszlopok), és töltőn van most is, nőnek az oszlopok. A töltés alatti időt a halványzöld háttér is mutatja. A töltő erősségét az emelkedés üteme, feltéve, hogy közben nem nagyon használjuk az iPhone-t. Emlékszel még arra a trükre, hogy a telefont repülő módba helyezve egy mozdulattal letilthatod a netről, így nem kezdi el a háttérben dolgozni? (Öt ötlet iPhone és iPad használóknak)
Lassan eljön az ideje egy aksi- vagy iPhone cserének.

Bartók > Vagyóczky > Koltai > Jura > Apple

A neten olvastam a forint bankjegyekről egy írást (Nem Bartók Béla arca került az első ezerforintosra), a cikkben méltán említik meg Vagyóczky Károly nevét, aki nálunk, a Macademián sajátította el az Illustrator és Photoshop alapjait. Ebből még nem lett volna bejegyzés, de még egy ismerős és cége bukkant fel az írásban.

"Három vagy négy vázlatot is készítettem, de egyikkel sem voltam megelégedve. Volt viszont egy barátom és kollégám, Koltai Ferenc, aki egyszer meglátogatott, amikor épp kínlódtam a portréval. A Feri belépett, és erre azt mondtam, hú, hát ez tiszta Károly Róbert. Úgyhogy róla modelleztem Károly Róbertet, bár egy kicsit megváltoztattam a végeredményt. De az anyja utána mondta is nekem egyszer, hogy ez a 200 forintos teljesen olyan, mintha a Feri lenne rajta.

Jura Trade, Koltai Ferenc

Az Almalap (Macintosh Felhasználók Macazinja) 1999-ben készített interjút Koltai Ferivel, ebből pár részletet másoltam át ide, a szerző Bácskai Sándor volt.
Almalap: Ön és a Jura azonosak egymással?
Koltai Ferenc: Ettől kicsit bonyolultabb a dolog. 1986-ban ismertem meg a Macintosh Plus-t, nagyon érdekes komputernek tartottam. Én akkor egy állami kisvállalatnál dolgoztam, tűz- és behatolásjelző rendszerekkel foglalkoztunk. Akkoriban már nyitottabb volt a gazdasági élet, pillanatok alatt meg lehetett volna szerezni a kereskedelmi jogokat, és arra gondoltam, hogy ez a cég Magyarországon is forgalmazhatná a Macintosh számítógépeket. De a menedzsment valahogy nem érzett rá az üzleti lehetőségre.
...
A: Milyen piacra építettek volna?
KF: Már akkor is egyértelműen a DTP-re. A Macintosh Amerikában és Nyugat-Európában már ’86-ban robbantott ezen a területen. A magyar újság- és nyomdaipar nagyon nyitott volt, és a vezetői érzékenyen reagáltak a technológiai változásokra. A nyomdai előkészítés professzionális eszközei, vagy a szerkesztőségek mainframe számítógépes rendszerei több millió dollárba kerültek - viszont az ettől sokkal jobb, Macintosh számítógépekre épülő rendszer annak csak töredékébe került volna. ’87-ben a német partnerünk javaslatára megszerveztünk egy háromnapos Macintosh-bemutatót, amire meghívtuk a magyar nyomdákat és szerkesztőségeket. Én magam sem bíztam különösebben a bemutató sikerében, és nagyon meglepődtem, milyen nagy az érdeklődés és a kereslet a Macintosh számítógépek, a szoftvereik és a kapcsolódó interfészeik - a lézernyomtatók, szkennerek, levilágítók - iránt. Komoly, fizetőképes kereslettel találkoztam, több százmillió forintos igényt mértünk föl, mert az import-exportőrök tehetetlenek voltak.
Mi fölismertük, hogy a Macintosh is PC; ugyanúgy alaplapból, hard diszkből, kártyákból, monitorból stb. áll, a gépet ugyanúgy darabjaira lehet szedni, azaz, ugyanúgy meg lehet szervezni a behozatalát, mint a PC-knek. Ebben semmi illegális nem volt, ezek a gépek nem szerepeltek a Cocom-listán, mivel nem is a legkorszerűbb Macintoshokat képviselték.
A DTP-n kívül egy másik, fontos, természetesen kisebb és kevésbé fizetőképes piacot jelentett az orvosoknak, tanároknak, egyetemi oktatóknak az a rétege, amely amerikai tanulmányútjáról hozta magával a Macintosh-t. Ezeknek a gépeknek a szervizelését, bővítését az alkatrészek behozatalával szintén meg tudtuk oldani, és az induláskor ez is fontos hátteret jelentett.
...
A: Melyik szerkesztőséget szerelték fel először?
A már említett megyei lapkiadókat. Nagyon jó partneri viszony alakult ki, érdekelte őket, élmény volt az egész installáció. Ezzel szinte egy időben, Budapesten, a Heti Világgazdaság érdeklődött leginkább a Macintosh iránt, azután egyszerűen közölték, hogy mégis a PC-t választották. Egy hónappal később, a csoda tudja, miért, fölhívtak, hogy egy hét alatt föl tudnánk-e állítani egy rendszert.
...
A: Tördelésre vagy beírásra használták a számítógépet?
KF: Adtunk el komplett rendszert, ahol a beírásra is Macintosh-t használtak, és olyan rendszert is, ahol vegyesen használtak PC-t és Macintosh-t. A Videotonnak volt egy részlege, ahol szerkesztőségi rendszer szoftvert írtak, lemodellezték a szerkesztőség működését, méghozzá igen jól, sokkal jobban, mint néhány amerikai vagy nyugat-európai szoftveres. De nem tudták megcsinálni a tördelő programot, ezért kapóra jöttünk nekik: a mi kész tördelő rendszerünket már csak integrálni kellett, és létrejött egy elég erős rendszer. Nekünk is könnyebb dolgunk volt, mint ha csak tördelő rendszert adtunk volna a gépekhez. Ez a rendszer került Győrbe, Zalaegerszegre és Debrecenbe is. Később, a nagy, központi lapoknál már más volt a helyzet. Például amikor a Magyar Hírlapot megvették, az új tulajdonos, néhány gép kivételével, a teljes Macintosh-rendszert külföldről hozta magával, Magyarországon csak szerviz partnerre volt szükségük. Így az is előfordult, hogy a gépeket nem, de a tördelő rendszert mi szállítottuk. Borzasztó büszke vagyok rá, hogy ezek az "ősi" partnereink ma, amikor már más a fő tevékenységünk, még mindig minket tisztelnek meg a rendszer fejlesztésével és bővítésével.
A Macintosh a nyomdaiparba is beköltözött, előbb a szedést, a fekete-fehér képfeldolgozást, majd a hagyományos színes reprodukciót váltotta föl. A legnagyobbak közül a Pénzjegy Nyomda vásárolt egy integrált kép-szöveg feldolgozó rendszert, majd - többek között - a Pátria Nyomda, a Szikra Lapnyomda, az Alföldi Nyomda következett.
...
A: Mi a neve a szoftverüknek?
KF: Jura Security Printing szoftver; de nem egy szoftver, hanem szoftvercsomag és system. A cél egy olyan "szerszámkészlet" megalkotása volt, amivel a tervező grafikus minden elemet használhat, mindent létrehozhat, amit csak el tud képzelni. Nyitott szoftverekről van szó, ami bármelyik PostScript grafikus szoftverrel - az Illustratorral, a FreeHand-del, a 3D-s programokkal stb. - kommunikál. Hadd említsem meg ismét a Graphisoft nevét, hiszen az egész sztori onnan indult, hogy 1989-ben a Pénzjegy Nyomda érdeklődött egy átfogó rendszer iránt, ami az egész nyomda előkészítési tevékenységüket lefedi. A mi rendszerünk erre önmagában nem volt alkalmas, ezért leültünk a Graphisoft vezetőivel megbeszélni, hogy mit lehetne tenni. Hallatlan együttműködésre és rugalmasságra vall, hogy az egyik CAD applikációjukat "megbuherálták", upgradeelték, és alkalmassá tették arra, hogy 1991-ben világszínvonalú rendszert építhessünk föl. Ez óriási segítség volt a számunkra, nagyon nagyra értékelem; mindazonáltal késõbb, a bankjegynyomdák speciális igényei miatt, a saját fejlesztés mellett kellett döntenünk.
A: Hol sikerült értékesíteni a JSP-t?
KF: Eddig ötven installációnk van a világ regisztrált értékpapír nyomdáiban, aminek közel a fele bankjegynyomda. Mivel egy-egy államban csak egy-két ilyen nyomda létezik, kiszámolható, hogy elég sok országban jelen vagyunk.
(1999)