Videokonferencia adatfogyasztása

Pár perc alatt elolvasható a Sciamus elemzése, amely választ ad a kérdésre: mennyi adatforgalomba kerül a telefonkonferencia. A Sciamussal mostanában már nincs személyes kapcsolatom. Egy időben MacBook Pro-t használtak munkához – de kizárólag Windows-zal. Azért, mert a vasat sokkal megbízhatóbbnak tartották, mint bármelyik pécéét. Azért Windowst, mert az adatelemző szoftvereik csak azon a platformon futottak. A cég akkoriban a céges telefonszámla csökkentéssel foglalkozott, kielemezték a hívás listákat, és a szolgáltatók tarifacsomagjaiak ismeretében tettek javaslatot - legyen elég ennyi reklám.

(A grafikonról az is kiderül, hogy máig használnak Macet, Numberst).
A grafikon magáért beszél. Ha valakinél akadozna a videochat, akkor lehet, hogy az ábrán a válasz.

Az összehasonlító eredmények azt mutatják, hogy az Apple M1 minden Intel-alapú MacBook Pro-t megver

Ez a bejegyzés mélyebb a szokásosnál, de kell. Az M1 processzorra épül az Apple követlező évtizede és nem mindegy, hogy sírós vagy nevetős időszaknak nézünk elébe. Az itt lefordított teszt (írta: Joel Hruska) nem az M1-es Macintosh számítógépet vettette össze az Inteles Mackel vagy Inteles PC-vel, vagy AMD-s pécével, hanem csak a processzort. Mintha autó motorokat hasonlítanánk össze, ami fontos, de hogy mit fog tudni az autó, azt csak sejteti. Az Apple új M1 chipje biztató jeleket mutat, az első tesztek nem találak rajta gyenge pontot. Puskaport szárazon tartjuk, a puding próbája az evés – ennyit az angol szólás-mondásokról.

Az Apple alig egy hete mutatta be a saját processzorát, az M1-t, amely az új MacBook Air és MacBook Pro motorja lett. Az új chip benchmark eredményei már csordogálnak. Bár ezek a kezdeti tesztek előzetesek, mégis nagyon pozitív képet festenek az Apple új CPU-járól, de, mi tudjuk, minden tesztet fenntartással kezelünk, és nem hiszük annak vakon, amit a neten olvasunk.
Az Apple M1 a Geekbench 5 mérésben 1687 (egyszálas) és 7433 (többszálas) pontszámot ért el. Összehasonlításképpen, a szintén Apple fejlesztette, iPhone-t hajtó A14 esetén a két szám: 1598 és 3995. A többszálas teljesítmény eltérésnek több oka van. Köszönhető annak, hogy az M1-ben több mag van, a magasabb órajelnek. Az iPhone CPU teljesítményét kicsit vagy nagyon, de fojtani kell az energiafogyasztás miatt, az M1-nél ez sokkal kevésbé szempont.
Az eredményeket érdemes összevetni a piacon meglévő Intel és AMD processzorokéval. Mint mindig, óvatosságra intünk, amikor a szintetikus teszteket a valós teljesítményre extrapoláljuk (ez annyira szép, hogy nem bírtam kihagyni), magyarul más a laborkörülmény és más a valódi használat. A mérések a processzorokra vonatkoznak, nem a számítógépre.
A top 16 hüvelykes MacBook Pro Intel Core i9-9980HK-val, 8C(ore)/16T(hread) CPU-t 2,4 GHz-es órajellel szerelt proesszorú. A CPU mért teljesítménye 1149 és 7329 Geekbench 5-ben. Ez egy régebbi, 14 nm-es processzor. Az Intel jelenleg nem szállít nyolcmagos Ice Lake mobil CPU-t, de az Apple az Intel négymagos, ICL-es Core i7-1068NG7-et is használja. Ennek a chipnek az eredménye 1352 és 4914. A számokat a fenti grafikonon láthatod!
Részvizsgálati eredmények
Az Apple M1 szinte minden egyszálas résztesztet megnyer az Intel Core i9-9980HK-val szemben, de nem egyenlő mértékben. Bizonyos esetekben a különbség kicsi: a szövegtömörítésben az M1 1292 pontot kapott, míg a 9980HK 1177-et. A Gauss-féle elmosódás-, arc- és horizont-észlelési tesztek drámai módon kedveznek az M1-nek, csakúgy, mint a sugárkövetési teszt.
Az Apple M1 – Intel Core i9-9980HK – AMD 4800U egyszállas összemérése a következő eredményeket adta (az egyes értékek az előző sorrendnek megfelelően):
Arcfelismerés 2209, 750, 1318.
N-test fizikai teszt: 1769, 1218, 936.
Gépi tanulás: 1169, 1332, 965.

Többszál vs. egyszál
A többszálas tesztek némi különbséget mutatnak az egyszálas adatokhoz képest. Az egyszálas tesztben az M1 szinte végig verte az Intelt és az AMD-t. A többszálas tesztben sokkal inkább volt harc. Az M1 megnyerte az AES-XTS tömörítést, de elvesztette a szövegtömörítést. Az AMD nyerte a képtömörítési tesztet és szűken a PDF-renderelést. Az M1 mindkét x86-os versenytárs felett dialmaskodott szövegmegjelenítésben. Az Intel kamera teljesítménye épp hogy csak magasabb volt, mint az AMD vagy az Apple-é, de merev test fizikai tesztet erősen megnyerte. Az Intel a gépi tanulási tesztben azonban szörnyű, az Apple nyeri ezt a tesztet. Sajnos a cikk nem adta meg az AMD adatokat, így csak az Apple és az Intel számait tudtam grafikonra tenni. És ismétlésként, az ember hibázhat, a procik nem, szóval fenntartással kezeljünk minden tesztet.

A Geekbench 5 nem valós viszonyítási alap, várunk a valós tesztekre, mielőtt következtetéseket vonnánk le. De ezek az eredményekről nem tártak fel gyenge pontot az architektúrán, nincs olyan probléma, amelyet az AMD vagy az Intel azonnal kihasználhatna.
A „gyorsabb” tág kontextus szerinti jelentéssel bír, a Core i9-9980HK meghaladja az M1-et a szövegtömörítés, a képtömörítés, az SQLite, a PDF-megjelenítés, a Clang, az N-test fizika, a merev testfizika és a HDR részvizsgálat terén. Még az olyan méréseknél is, amelyek az Apple M1-et kivételesen jó megvilágításba helyezik, vannak különálló és sajátos terhelések, ahol a Core i9-9980HK nem csak versenyképes, hanem elég nagy különbséggel győzedelmeskedik.
Ugyanezen okból azonban az Apple ezen ostoba állításon túlmutató marketingje nem engedheti meg, hogy bárki figyelmen kívül hagyja ezt a chipet. Ez jelenti az x86-os dominancia leghatásosabb fenyegetését, amelyet egész karrierem során láttam.

iOS OCR, szövegfelismerős szkennelés iPhone-nal, iPaddel

Számtalan alkalmazás vállalkozik a feladatra, sok meg is felel, de általában csak egyet használunk, én ezt: OCR. Már hónapok óta a barátom, ám most, amikor írni szerettem volna róla, vagy öt perces küzdelmet folytattam az újra megtalálásáért. Mert a neve lényegre törő (OCR=Optical Character Recognition, azaz optikai karakterfelismerés), de megtalálni így nem egyszerű, ezért is linkeltem be fentebb. Aki keresni akarja, az a "scan text from camera" plusz szöveggel próbálja, vagy a kibocsátó Gressque megadásával.

Két ok miatt választottam és szerettem meg az OCR-t. Az egyik a faék egyszerű működése. Annyira egyszerű, hogy szinte gondot okoz. Az alkalmazásban a kamerával – engedélyezni kell, hogy az alkalmazás hozzáférjen – lehetőleg minél jobb képet készítünk a szöveggé alakítandóról. Net kapcsolat szükséges az elemzéshez, amit a fénykép elkészítése után elvégez az app. Az eredményt vágólapra teszi, de azonnal meg is oszthatjuk, én újabban a Jegyzetek alkalmazást használom erre, amelyet az összes eszközöm között szinkronizáltam.
Ami rossz pont, hogy az alkalmazás nem ismeri fel a bekezdéseket, így azokat kézzel kell összeszedni, ez adott esetben nem kis meló. Viszont a felismerés pár száz szken alapján hibátlan. Lehet választani két algoritmus, felismerési mód között is, én csak passzióból kipróbáltam mindkettőt, nem volt különbség. És figyelni kell, hogy a kéthasábos szöveget hasábonként fotózd...

A másik ok, ami miatt megszerettem az OCR-t, az az öt ingyenes próba szken volt. Ez pont elég volt egy akkut feladat megoldására, és arra is, hogy eldönthessem, fizetek vagy sem a továbbiakért. Fizettem: 2 990 forintot 1000 szkennelésért, ennyit normális körülmények között nem igen használ el az ember. Általában. A fizetést az alkalmazás pár perc alatt írta jóvá, ne legyünk türelmetlenek, én már az voltam helyettetek.
És akkor még egy vallomás. Mostanában gyakran egy neten talált szövegre van szükségem, amit nem lehet kimásolni (mert ügyes a weblap készítő) vagy macerás lenne. Ilyenkor beszkennelem a kijelzőt, szívok a sorvégekkel, de megvan a szöveg.

Lassan járj, tovább érsz, avagy early bird adapter lennék én?

Mindig kicsit furán érzem magam, amikor a maihoz hasonló bejegyzést írok, de az élet mindig bebizonyítja, érdemes. Sokunkban ég a vágy, hogy feltegye Macjére a Big Surt, sőt: M1 procis MacBook Airje vagy Proja legyen azonnal. De, ha csak nem vagyunk extrém kockázat-vállalók vagy alkalmazás fejlesztők, türtőztessük magunkat.

A fenti ábra mutatja, hogy az összes vevő tizenkét százaléka az, aki az "instant get" és a "must have" vagy az "akarom melegében" jegyében él.
Az M1 proci új. A Big Sur új. Mindkettő nagy ugrás, nagy váltás. Bár az Apple szokása az átlagnál többet tesztelni (bár ez a hajlam csökkenő tendenciát mutat), akárhány tesztelő sem képes arra, amire mi, felhasználók. Jóval többen vagyunk, sokkal több módon használjuk a Macet, és ami a legfőbb: nem vagyunk tesztelők. A tesztelő ésszel próbál hibát találni, mi meg "csak" használjuk.
A Big Sur alatt nagyon nem futnak a 32-bites alkalmazások. Nem csak alkalmazás lehet 32-bites, de plug-in, kiegészítő bármelyik alkalmazáshoz. Egy vidám upgrade pár verzióval ezelőtti rendszerről okozhat gondot. Termelő géppel, amivel pénzt keresünk, amin az életünk van, nem kísérletezünk. Rábízzuk a tizenkét százalékra, az early bird adapterekre.

A nagy Apple chip bemutató :: A múlt Mac-kisértetei

Két elkésettnek tűnő fordítás és összegzés a tegnap esti Apple bemutatóra. A bemutató hatása évekre, talán évtizedre is meghatározza az Apple útját, jövőjét, az írások is emiatt ajánlottak olvasásra.

A hét és talán az év technikai eseménye az Apple tegnap esti bemutatója volt: itt az első Macintosh számítógép, amely saját tervezésű, Apple chipet használn. Az eredeti Mac, még 1984-ben, Motorola processzorral futott. Körülbelül egy évtizeddel később az Apple átállt a PowerPC procikra, amelyeket a Motorola és az IBM közös vállalkozása fejlesztett, gyártott. Körülbelül egy évtizeddel ezután, 2006-ban jöttek az Intel processzorokkal rendelkező Mac-ek, egészen tegnap estig.
A váltások oka mindig azonos volt, most sem más, a gyártó chipje nem képes arra a teljesítményre, amelyre az Apple-nek szüksége lenne, szüksége van.
A Motorola 68000 processzora a Mac korai szakaszában lemaradt az 1990-es évek chiptrendjéről: a csökkent utasításkészlet (Reduced Instruction Set Chip = RISC) nagy ötlet volt a programozás bonyolultságának kiküszöbölése volt, lehetőséget adott a processzornak a gyorsabb munkára.
A PowerPC-vel az volt a probléma, hogy az IBM-nek nem fűzüdött különösebb érdeke a chipek laptopok számára történő optimalizálához. Túlmelegedésük, hűtési problémájuk legendává nemesedett, Tim Cook egyszer „minden hőprobléma anyjának” nevezte a PowerPC-t.
Az Intel chipjei több szempontból is lemaradtak. Az Intel lassan jutott el 14 nanométertől a 10 nanométerre, ma sem 10 nanométeres a teljes, Apple számára fontos chip kínálata, a 7 nanométeresek tervezése, fejlesztése és tesztelése is lemaradt a rivális Samsunggal és a Taiwan Semiconductorral összevetve.
De nem csak a mérettel van gond. Az Intel régóta lemaradt az alacsony fogyasztású chipek gyártásában, ezek a chipek kevesebb hőt termelnek. Ahogy egy villanykörte sem alakítja át az összes rajta átfolyó áramot fénnyé, az áram egy részéből hő lesz, így van ez a chipeknél is. Ami meleg, azt hűteni kell. Ami kicsi, azt jobban kell hűteni. Ez az oka, hogy nincs Intel chipes iPhones vagy iPad, az Apple saját chipjeira itt volt leginkább szükség.
Amikor az Apple PowerPC-re váltott, a Mac-felhasználók hatalmas teljesítménynövekedést érzékeltek, ez tette lehetővé olyan szoftverek létét, amelyek teljesítmény zabálók: filmvágás, élőadás-vágás, zeneszerkesztés, zene- és hang élőben történő keverése, vagy óriásplakát méretű képek manipulálása. Amikor az Apple átállt az Intelre, a Mac-felhasználók tisztességes teljesítménynövelést kaptak. De mivel pontosan ugyanazokat a chipeket használták a Windows-os számítógépeknél is, egy járulékos előny volt, hogy a Mac hirtelen könnyebben futtathatta a Windows programokat. Ez berobbantotta a Mac-eladások (és piaci részesedése) egyik legnagyobb növekedését.
Ezúttal, amikor az Apple saját tervezésű chipekre vált át az ARM alapkereteinek felhasználásával, a Taiwan Semiconductor gyártásában, nem világos, hogy pontosan mi lesz a legfontosabb előny. Elképesztő teljesítmény? Rendkívül alacsony fogyasztás? Valami más?
Lehet, hogy ma reggel már tudjuk a választ, csak a blogíró alszik még és egy beidőzített bejegyzés, de lehet, hogy napok, hetek kellenek ahhoz, hogy a technikai előnyök (önGonosz Almalap: ha lesznek) megmutatkoznak.
Aaron Pressman írása alapján

A múlt Mac-kisértetei

Az Apple annyira jó, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni a botlásokat és bukásokat.
Emlékszel a soha ki nem adott AirPower töltőre? Az iPhone-akkumulátort mizériára? A hajlítható iPhone 6-ra? Vagy a dizájn csoda G4 kockára? A Pippinre? A Newtonra? Az első Apple Mapsre?
Most, hogy láttuk, szerencsések kézbe is foghatták az új Apple processzoros Macet, megjelennek ezek a kisértetek (halovin, te tök, tudod).
A külső szilícium-tervezőktől függetlenség jó lehet az Apple számára - különösen stratégiai szempontból hosszú távon -, rövid távon azonban megtorpanást is okozhat. Ez egy nagy váltás, amely kompatibilitási problémákhoz vezethet az alkalmazás-fejlesztők és a csatlakoztatott eszköz gyártók számára. Az Apple ragaszkodása ahhoz, hogy „sima és zökkenőmentes átmenet legyen” az új CPU-kra, nem csillapítja aggodalmakat, az Apple túlzott önbizalma csapdát is jelenthet.
Végül is nem olyan régen az újratervezett MacBook billentyűzetek tették tönkre az emberek életét.
Daniel Newman, a Futurum Research vezető elemzője úgy véli, hogy az Apple merész átállása a régi rivális, a Microsoft javát szolgálhatja. A szoftveróriás egy évtizede finomítja a kódját, hogy zökkenőmentesen fusson a különféle chipeken a saját Surface–, valamint a Samsung és a Lenovo noteszgépei.
Remélhetjük, hogy az Apple kellően felkészült a nagy átalakításra, amely nem más, mint a készülék agyának átültetése. Mi meg ülünk a műtő előtt és aggódva remélünk.
Robert Hackett írása alapján

Az iTunes felemelkedése és aláhullása és az OS X

Előző bejegyzésben (Bevetés közben eltűnt, a macOS X veszteségei) az iTunest is azon alkalmazások közt említettem, amelyeket a búcsúzó Mac OS X-szel érkezett és a macOS X vitt el. Az ott írt mondatnál az iTunes többet érdemel.

Úgy tűnt, hogy az iPod és az iTunes a másik támogatására készült, de az iTunes – a SoundJam MP zenei alkalmazás újratervezett változata – 2001 januárjában jelent meg, több hónappal az Apple ikonikus zenei lejátszója előtt.
Az asztali zenelejátszónak és az iPod szervezőnek az iTunes nagyszerű volt. De nem maradt meg sokáig zenelejátszónak és iPod-szervezőnek, klasszikus példája lett a „funkció-halmozásnak”. És ez a halmozás 2003-ban kezdődött az iTunes Music Store hozzáadásával. Az áruház 2005-ben TV- és filmüzlet is lett, 2007-ben pedig hozzáadódott az iTunes U oktatási tartalom is.
Mintha a zenelejátszó, a videolejátszó, a podcastlejátszó, valamint a zene-, film- és tévéüzlet nem lenne elég, az iTunes 2007-ben az iPhone menedzserévé is vált. Itt szinkronizáltál tartalmat, itt készítettél biztonsági másolatot eszközödről, és innen futtattad a szoftverfrissítéseket. 2008-tól pedig itt vásároltad és rendezted az iPhone-alkalmazásaidat is.
A halmozás folytatódott. Természetesen az iTunes feladata lett az iPad befogadás, iTunes a felhőben, az iTunes Match, az iTunes Radio és az Apple Music is. Túl sok volt, amint még az Apple is elismert, amikor Craig Federighi azzal viccelődött a WWDC 2019-n, hogy talán az iTunes-nak is kellene e-mailt kezelnie és naptárakat menedzselni. A korai időkben egy alkalmazás mindent megtehet. Ma azonban a digitális életünk túl bonyolult ehhez.

Bevetés közben eltűnt, a macOS X veszteségei

Lassan véget ér az Apple tizedik operációs rendszerének kora, búcsúzik a Mac OS X, OS X, macOS - a három név is mutatja, mennyi változáson esett át az X a bemutatása óta eltelt húsz évben. Előző búcsú írásunkban – Bye-bye X! – végignéztük a vadállatok, majd kaliforniai természeti szépségek neveit viselő verziókat. Most megemlékezünk azon alkalmazásokról, amelyek használat közben eltűntek. (És már sokszor könnyeztem értük, azt sem tudom megígérni, hogy ez most az utolsó alkalom.)

Aperture és iPhoto
Az iPhoto (2002) és az Aperture (2005) az Apple hobbi– és profi–fotósok számára készült alkalmazásai voltak. Mindkettőjüket az új Fotók alkalmazás váltotta fel 2015-ben.
Back to my Mac
Az Apple távoli elérési eszközét az OS X Leopard vezette be, a Catalinában letiltották, helyette a Képernyőmegosztást és az iCloud Drive-ot ajánlva.
Dashboard
Az OS X Tiger (2005) hasznos widgeteket tett az asztalra, de 2011 után már nem frissítették. Ezután a Yosemite-ben letiltották, és a Catalinában teljesen eltávolították őket, de bizonyos modul-funkciók továbbra is az Értesítési Központban maradtak.
iDVD
2011-ig az İDVD minden vadonatúj Macre felkerült. Az iLife részeként indult 2001-ben, és lehetővé tette saját DVD-k létrehozását.
iWeb
Az iWeb 2006 és 2011 között volt elérhető, és nagyon hasonlított az Apple Keynote-jára, weboldalak készítésére szolgált. Az Apple a megszüntetése után egy évvel abbahagyta az iWeb-tárhelyek biztosítását.
iTunes
A multimédiás alkalmazást 2001-ben mutatták be, a Catalina 2019-es érkezésével a Zene, Podcastok és TV alkalmazások váltották fel.