2011. október 26., szerda

Steve Jobs könyv

Tegnap letöltöttem iPadre, beleolvastam. Félóra után félretettem, és azon gondolkodtam, hogy valóban érdekel-e Steve _magán_ élete, ami - tudjuk - messze nem példás. Szeretném a magamban felépített - jó, legyen, rajongói - képet ledönteni. Biztos szeretném tudni, hogy Lisa anyját hogy hajtotta el? Hogy tette lapátra a MobileMe fejlesztő-csapat vezetőjét nagy nyilvánosság előtt (ebbe beleolvastam...). Kicsit sem hiszem, hogy eszményi cégvezető lett volna, vagy pont annyira volt eszményi, amennyire jó családapa. Olyan érzésem van, mint amikor kimentünk jó pár éve Bécsbe megnézni a Stonest, vagy a BS-ben (ha ott volt) McCartneyt, vagy bármely olyan sztárt, aki akkor nem járt itt, amikor rajongó(?)jává szegődtünk (Bowie, U2 - ki ne maradjon). És amikor látjuk, már túl van a hatvanon - bár amit a színpadon csinál, az olyan, mint amit csak a filmeken láttunk ... szóval utánlövés. (Nagyon személyesen írhatnám, hogy Feró, Fecó vagy Lóri - Rice, Korál vagy Móóbil - nekem az marad, ami az induláskor volt - az Eddának is az első pár lemeze az Edda számomra, ezeknek az idoloknak az önlebontását akarva-akaratlanul láttam.

Szeretném szándékkal lebontani Steve-t?

1 megjegyzés:

Repi írta...

Érdekes gondolat. Mindenesetre a "látnokság" háttere mindenképp hozzátesz a képhez és így lesz teljes egész. Már ha az embert is akarod látni és nem a "bálványt" :)

Megjegyzés küldése