Meghatározó időszakban (1992 nov. – 1995. ápr.) volt a Hungarian Data Systems Kft. (korábban Graphisoft Trading Kft.) – a kis Graphi – vezetője, amely az Apple-t képviselte Magyarországon. A nyomtatot Almalap nem létezett volna a támogatása nélkül. A következő intejút Bácskai Sándor készítette, és az Almalap 50. számában jelent meg 1999-ben.
Csata Sándor
Gondolkoztam az ajánlaton, elmentem egy szakmai kiállításra, ahol megnéztem, mire képes a Macintosh. Érdekesnek tűnt a feladat, kíváncsi voltam, milyen lesz majd a szoftverek után egy új világgal, a hardverrel foglalkozni.
Előttem Szigeti András foglalkozott ezzel a területtel, még a Graphisoft Fejlesztői Kft. keretében. András nagyon jó kereskedő, egyedül, egy íróasztallal kezdte, és a vezetése alatt fejlődött a cég akkorára, hogy idővel talán már túl is nőtt rajta.
Ön hol dolgozott korábban?
Egy kisebb disztribúciós céget vezettem. Különböző PC-s szoftvereket forgalmaztunk a Novotrade-nél, például mi hoztuk be a CorelDRAW-t először nagyobb mennyiségben az országba. De azelőtt, hogy a Novotrade-hez kerültem volna, már ők is árusítottak Apple gépeket a kft.-jükben. Rajtuk kívül a Geiger Computer és a Kontrax is próbálkozott a képviseleti jog megszerzésével. Végül az Apple úgy döntött, hogy korlátozott időre - a disztribúciós jogot mindig meghatározott időre adják - a Graphisoft kapja meg a jogot; létrehozták a relatíve kicsi, de önállóan működő Graphisoft Kereskedelmi Kft.-t, az Apple termékeinek forgalmazására.
Mit vártak Öntől?
Gábor csak annyit szeretett volna, hogy a forgalom tovább növekedjen. De nekem is voltak elképzeléseim, amik inkább a helyzetből adódtak, hiszen korábban sok dolog, részben a gyors növekedés, részben a tisztázatlan magyarországi állapotok miatt, rendezetlen maradt. Nem volt pénzügyi rendszer, ráadásul abban az időben az Apple gépei még Cocom-listásak voltak. Tréfából azt mondogattuk, az IBM szúr ki velünk.
De az IBM is rajta volt a listán.
El kell mondanom, hogy az IBM 1938 óta folyamatosan jelen van Magyarországon, beleértve a legsötétebb kommunista időket, sőt egy-két számítógépét használták is a Statisztikai Hivatalban. Azaz folyamatosan itt volt az amerikai technológia; nem teljesen egyértelmű a történet.
Rendbe kellett tenni a Cocom-lista miatti ügyeket: amikor egy nap az amerikaiak jöttek minket ellenőrizni, kiderült, hogy nem tudjuk megmondani, hol vannak bizonyos berendezések. Megfenyegettek bennünket, hogy bezárhatjuk a boltot. Kaptunk egy kis időt, hogy összeszedjük magunkat.
Abban az időben minden egyes számlára ráírták, hogy a termék mely országokban nem árusítható. Magyarországnak érdekes státusza volt, bizonyos gépeknek lehettünk a célállomása, de saját magunknak követnünk kellett a gépek sorsát. Elvileg nyilvántartást kellett volna vezetnünk, hogy az egyes berendezéseket ki vette át, illetve, hogy az illetőt kioktatták-e arról, hogy azokat nem adhatja tovább bizonyos országokba. A haladék ideje alatt keserves munkával összeírtuk az addig eladott gépek tulajdonosainak nevét.
Komolyan kellett venni a fenyegetést?
Utólag nehéz megítélni, akkor eléggé megijedtünk, mert valóban fennállt a veszély, hogy a Vám- és Pénzügyőrség bezárat minket, és tizenöt-húsz ember elveszti az állását.
Miért izgatta ez a dolog annyira az Apple-t?
Nem az Apple-t izgatta. Magyarországra a lista ellenére is kerültek be gépek, a bécsi vagy müncheni kereskedőt nem érdekelte, hogy ki vásárol náluk. Inkább az amerikai kormány volt a "hunyó", akikkel a rendszerváltáskor Magyarország szeretett volna kiegyensúlyozott politikát folytatni, és megmutatni nekik, hogy megbízható ország vagyunk. Az igény az volt, ha már kapunk tőlük Cocom közeli technológiát, akkor az ne kerüljön az oroszokhoz.
A tiltás föloldása egyik napról a másikra történt? Egy ideig azok közé tartoztunk, ahová egyáltalán nem lehetett bizonyos amerikai technológiákat behozni. Utána meghatározták azt a processzor sebességet, tárméretet, ameddig engedélyezték a behozatalt. Ez a feloldás például az IBM komputerre továbbra sem vonatkozott, de bizonyos résztechnológiákra igen.
Ahogyan fejlődött a számítástechnika, úgy tették a lécet mindig magasabbra, és egyre több minden átfért alatta. Eljött az az idő, amikor már nem voltunk Cocom-ország, hanem előléptünk az ellenőrző országok státusába, azaz vállaltunk bizonyos ellenőrző funkciókat, és az Amerikából érkező technológiákról nekünk kellett eldöntenünk, hogy tovább mehetnek-e a célországokba.
Hányan dolgoztak a kft-ben? Már Szigeti András is tíznél több emberrel dolgozott. Nem emlékszem a pontos számra, de később tizenöten-tizenhatan lehettünk. Lépésről lépésre fejlődtünk, egyre több mindent sikerült megoldanunk.
A kezdetnek valóban hőskor jellege volt. Amikor a Mexikói útra megjött egy szállítmány, akkor a teherautóról behordtuk a dobozokat az irodába, mert nem volt raktárunk. Az irodai folyosón, meg az emeleten tároltuk a gépeket, és ahogy egymás után vásárolták, úgy fogytak el az irodából a gépek. Nem volt pénzügyi emberünk, nem volt nyilvántartó rendszerünk. Viszont volt egy nagyon szimpatikus, Apple-hívő társaság: Somorjai Ákos - aki ügyes, talpraesett srác volt, és nagyon jó szókinccsel és helyesírási érzékkel rendelkezett -, készítette a lokalizációt, ő fordította le az első magyar nyelvű operációs rendszert - érdemes tudni, hogy a Macintosh operációs rendszere előbb készült el magyar nyelven, mint a DOS-é vagy a Windowsé. Cserei Ferenc a szervizeléssel, a hardver javítással foglalkozott, Temesi Tibor felelt az oktatási területért, ő vitte be az első Macintosh-okat az iskolákba. Ákos és Feri később visszament a "nagy" Graphisofthoz, Tibor, ha igaz, ma a Silicon Graphics magyarországi kereskedelmi igazgatója.
Valóban lépésről lépésre fejlődtünk, vásároltunk egy komplex vállalatirányítási rendszerszoftvert, a Maconomyt, amivel igazgatni tudtuk a céget. Fölvettük Bihari Sándort, aki elég jól rendbe tette a pénzügyi helyzetünket. Megszüntettük az irodából való árusítást, raktárt nyitottunk, feltornáztuk a dealerek számát, volt idő, amikor száz Macintosh-viszonteladóval álltunk kapcsolatban.
Nem voltak túl sokan?
Ez nézőpont kérdése. Nem azért akartuk a létszámot növelni, mert azt hittük, hogy száz kiváló viszonteladónk lesz, hanem mert az ország minden részébe szerettünk volna eljutni. Jelen akartunk lenni a magyar piacon, és be akartuk bizonyítani, hogy lehet új érdeklődőket találni.
Elkezdtük a szakmai kiállítások szervezését. Úgy döntöttünk, hogy nem megyünk el azokra a nagy, nemzeti vásárokra, ahol más számítógépes cégek is jelen vannak, helyette saját, Macintosh-okat felvonultató vásárban gondolkodtunk. Kerhling Marianna és Károlyi Zsuzsanna vezetésével felállt egy kis marketing stáb, a belső nyilvántartásból összeállítottunk egy adatbázist, névre szóló leveleket nyomtattunk a főleg szakmabeli meghívottaknak. Az első magyarországi Apple Expo-t a Vajdahunyad várában rendeztük meg. Ötvenezren látogattak el a kiállításra, tízszer annyian, mint az olaszországi Apple vásárra. Természetesen főleg a grafikai és nyomdaipari szektor érdeklődött irántunk, de sok olyan ember is eljött az expóra, aki látta az óriásplakátos hirdetésünket; egyébként Magyarországon az volt az első, számítógéppel kapcsolatos reklámkampány.
Azóta sem igen látni hasonlót. Később volt egy másik plakátunk is. Természetesen amerikai anyagokat adaptáltunk. A legsikeresebb plakátunkon egy PC és egy Macintosh számítógép látható: "A nehéz út és a könnyű út". Mivel Magyarországon az úgynevezett összehasonlító reklámot nem engedélyezik, a plakát úgy jelent meg, hogy a másik számítógépen kitakartuk a Compaq logót.
Az Apple-nek van egy belső szabálya, hogy a programoknak minden országban az illető nemzet nyelvén kell megjelenni. Mi is igyekeztünk szoftvereket fordítani, magyar nyelvű prospektusokat, kézikönyvet kiadni, hivatalos magyar billentyűzetünk is volt - ez mind ennek a csapatnak volt köszönhető.
Egy időben, amíg a Microsoft segített, volt magyar Word és Excel. Lefordítottuk a német Facette szoftvert, amivel fantomképeket lehetett készíteni. Ebből a programból az expón egyetlen darabot adtunk el, a szolnoki rendőrkapitányság még ma is használja, az akkor vásárolt Macintosh-sal együtt. Arról volt szó, hogy minden megye kapitánysága vásárol majd egy gépet és egy Facette-et, de a pénzt inkább a KFKI hasonló, csak éppen rosszabbul működő szoftverének fejlesztésére költötték.
Egyébként úgy láttuk, hogy az átlagember szerint a Macintosh fő problémája a gép ára, illetve az, hogy a kiadványszerkesztésen kívül másra nem használható. Próbáltuk meggyőzni a vevőket, hogy ez nem így van. Mondanom sem kell, borzasztó ellenszéllel szemben dolgoztunk.
Önök meg voltak győződve erről? Persze. Mi nap mint nap használtuk a Macintosht. De a közfelfogáson - drága, és csak DTP-re jó - nem voltunk képesek átlépni. A Macre kevesebb program létezett, nem lehetett hozzájuk annyi szoftvert másolni vagy lopni, mint a PC-khez.
Ön ismerte korábban a Macintosh számítógépet? Nem. Hallottam, hogy létezik. Meg kell, hogy mondjam, rossz véleményem volt róla - drága, és csak DTP-re jó -, ami megváltozott, amikor megtanultam a kollégáktól, hogy milyen sok feladatot lehet a Macintosh-sal végezni, és milyen egyszerűen lehet több Macet hálózatba kapcsolni - és ez az Ethernet hálózattal még könnyebbé vált. A Macintosh-ok voltak az első személyi számítógépek, amelyek az infravörös portok segítségével "kommunikáltak" egymással, és az Apple jelentette meg az első olyan CD drájvot, amit tévéhez lehetett kapcsolni. Elég sok izgalmas dolog fűződik a nevükhöz, elég a Newtont említeni, ami egy egészen új forradalmat indíthatott volna el, ha elérhetőbb lett volna az ára.
A Macintosht hihetetlenül egyszerűen lehet kezelni. Csak egy példa, amit sosem felejtek el: amikor fölvettük dolgozni a titkárság majdani vezetőjét, életében először látott Macintosht, és fél óra múlva már levelet írt rajta. A platform felhasználóbarát voltáról mindannyian meg voltunk győződve.
És a magas árról mit gondol? A Mac akkor sem volt olcsó. Az Apple soha nem ment lejjebb a kétezer-kétezerötszáz dolláros árnál.
Ez az elit kategória követelménye? Azt hiszem, ennek egészen más az oka. Az Apple a komputertől a nyomtatókon át a digitális fényképezőgépekig mindennel foglalkozott. Ennek következtében általában kis sorozatú, nem standard ipari megoldású gépeket tudott gyártatni, meghatározott beszállítókkal, általában drága áron. Például az - egyébként nagyon jó - Motorola 68000 processzor család korlátozott darabszáma nem mérhető a sokkal nagyobb szériájú PC-processzorok óriási tömegével. Az Adobe sem ingyen adta az operációs rendszer alaptartozékának számító PostScript programot.
De az Apple a szokványos megoldások helyett mindig az előremutatókat választotta. Elég a Classic- vagy Performa-szerű, egybe épített gépekre gondolni, vagy arra a döntésre, hogy szinte már mániákusan ragaszkodtak a CD drájvhoz, és elindították a multimédiát - akkor, amikor mindenki azt mondta, hogy elmebetegek vagyunk: miért hisszük azt, hogy mindez valaha fontos lesz?
Melyek voltak a legnépszerűbb típusok? Az előbb említett Classic és az LC 475, amit egy 14 collos Sony Trinitron monitorral szállítottak. A RISC processzoros Power Macintosh-ok megjelenése újabb lökést adott a magyarországi piacnak, hiszen a grafikai felhasználóknak olyan előnyt jelentett a PC-vel szemben, amit érdemes volt kihasználni. Ez az előny nem volt behozhatatlan; de máig érezhető, hogy az Apple előbb tette le a voksát a PostScript leíró nyelvre, illetve a személyi és hálózati lézernyomtatókra, mint bárki más.
Önnek ki volt a közvetlen főnöke? A magyarországi disztribúciónak egyrészt a párizsi Apple Europe felé voltak kötelezettségei, másrészt Bojár Gáborék, tehát a magyarországi tulajdonos felé. Havonta egyszer el kellett menni Párizsba, és be kellett számolni a tevékenységről. De ők is sokszor eljöttek Magyarországra. Még a képviseletnél dolgoztam, amikor a párizsi központot megszüntették, az európai jogokat átadták a németországi irodának, és az Apple Europe Münchenbe került. A németek már nem nagyon jártak nálunk, egy dán férfi volt a régió főnöke, aki németebb volt a németeknél, talán egyszer jött el Magyarországra egy rövid időre. Amerikából is egyszer volt itt az egyik Apple-vezető, utána mintha elvágták volna. Én is csak egyszer jártam a cupertinói központban, inkább a magyarítással foglalkozó kollégáim utaztak ki.
A Graphisoft más országokban is folytatott disztribúciót? Nem, az Apple-nek minden országban volt képviselete. Nem tudom, mennyire vágott volna a Graphisoft elképzeléseibe a terjeszkedés, hiszen később úgy ítélték meg, hogy a szoftver fejlesztés és a hardver árusítás két különböző üzletág, és eladták a kft-t a Mid-East Data Systems nevű vállalatnak.
Más jelentkező nem volt?
Nem tudok róla, hogy lett volna olyan cég, aki rendelkezett elég pénzzel a képviseleti jog megvásárlására. Elképzelhető, hogy azt Gáborék másnak is eladták volna, de a Data Systems elég nagy summát fizetett érte. Elméletileg elképzelhető, hogy a dealerek is összeállhattak volna, de más üzleti mentalitást követel a disztribúció, és mást az értékesítés, sőt a kettő ellentéte egymásnak.
Ön részt vett a jog eladásában? Az túlzás, hogy részt vettem; ott voltam, amikor az eladás történt. A mi részünkről Bihari Sanyi intézte az eladás pénzügyi részét. Gyakorlatilag az egész stáb átkerült a Data Systems-hez.
Volt-e olyan elvárás, aminek nem tudott megfelelni? Azért is jöttem el a HD Sys-től, mert sok történéssel nem tudtunk azonosulni. A kollégáim azt látták, hogy ez a cég már nem az, amit szeretnének, és különböző okok miatt, de egymás után eljöttek. Azt hiszem, számomra az volt a végső pillanat, amikor Bihari Sanyi is felállt, és azt mondta, hogy nem tud azonosulni az új főnök elképzeléseivel. Kemény viták voltak, attól kezdve, hogy mi legyen a cég neve: mi úgy gondoltuk, hogy a Hungarian Data Systems nagyon szép elnevezés, de egyáltalán nem fejezi ki az Apple-höz való kötődést. Kértük, hadd legyünk inkább Alma Computer, vagy valami más, ami egyértelműen jelzi, hogy mivel foglalkozunk. Nem sikerült meggyőzni őket. Egyre inkább úgy éreztük, hogy olyan vegyeskereskedésben dolgozunk, ahol az atomrakétától a nejlonharisnyáig mindent lehet kapni, és egyébként meg az a nevünk, hogy Data Systems. Éreztem, hogy az emberek egyre inkább elvesztik a kedvüket, és elvész az Apple-ös összetartozás. Nem láttam, hogy mindez hová vezet, ezért ’95 áprilisában én is eljöttem.
Tudott arról, hogy mi zajlik a HD Systems-nél?
Persze. Bár lezajlott a tisztogatási időszak, engem ki is tiltottak, de a volt munkatársaim azért elmeséltek egy-két dolgot. Aztán egyre többen eljöttek onnan, maga a képviselet is elköltözött, most például öt percre vagyunk egymástól.
Bizonyos itthoni dolgok egybeestek az Apple keserves időszakával, térvesztésével. Amikor eljöttem a képviselettől, ez még nem is látszott annyira; akkor kezdett látszani, amikor Amerikában is többször vezetőt váltottak, akik új koncepciókat indítottak el, például elkezdték, aztán abbahagyták a klónok gyártását, elfelejtették a Clarist, majd újra alapszoftver lett, és arról is lehetett hallani, hogy más operációs rendszerre térnek át.
Azután végrehajtották a gazdaságilag elkerülhetetlen profiltisztítást, a tizenvalahány típusból három maradt meg, és stabilizálódott az Apple helyzete. Aki Macintosht használt, továbbra sem tud lemondani róla. Nekem is Apple gépem van otthon.
Nagyon klassz munkatársakkal dolgoztam, fiatal és energikus csapatunk volt, mindegyikünk tenni akart az Apple magyarországi jelenlétéért, és mint mondtam, ez inkább egyfajta hit volt, mint munka. Azóta sem dolgoztam ilyen jó stábbal.
Ma is azt mondom, hogy ez volt életem egyik legszebb időszaka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése