2018. augusztus 14., kedd

PDF oldalak sorrendjének megfordítása Automator segítségével

Egyetemi jegyzeteit PDF-esítette egyik ismerősünk. Ám a több tucat könyv, egyenként jó pár száz oldalát beszkennelő vállalkozó hibázott, az átadott PDF az oldalakat fordított sorrendben tartalmazta, az utolsó volt az első és a címlap az utolsó. [Azon elegánsan átsiklunk, hogy egy könyv beszkennelése magáncélra mennyire szerzői jog kompatibilis.] Feladatként megkaptuk a PDF "talpra állítását". És mivel Automator-rajongó vagyok, újabb alkalmat találtam az Automator használatára és képességének megéneklésére. Íme.


A PDF lapokra szedése
Az első feladat a PDF lapokra szétszedése volt. Az Automatorral ezt két lépésben hajtattam végre. Az első (fenti kép) a PDF megmutatása volt, hol található. Ha egy fájlt behúzunk az Automator jobb felére, akkor automatikusan a "Megadott Finder elemek lekérése" parancs jön létre.
A második parancsot a PDF parancsok közt találjuk, a "PDF felosztása" az előző parancstól kapott fájlt – netán fájlokat – a kiválasztott mappába oldalakra bontja. Érdemes egy külön mappát létrehozni, hogy az Automator abba darabolja szét a PDF-et. Az összefűzésnél így majd nem kell arra figyelni, hogy más ne kerüljön be a könyvbe. Az íróasztalra szétdarabolni szintén nem ajánlott, mégha semmi sincs az asztalon, mert ha mégsem jó az Automator megoldás, akkor lesz 368 nem kívánatos PDF oldalunk az asztalon...

PDF összefűzése
Ez valójában egy önálló feladat, semmit sem használunk fel az előző parancs eredményéből. Helyesebben: biztosra megyünk. Kiválasztjuk azt a mappát, ahová a PDF oldalakat mentettük – "Megadott Finder elemek lekérése" –, majd lekérjük ennek a mappának a tartalmát, azaz az oldalakat – "Mappa tartalmának lekérése".
A következő parancs – "Finder elemek rendezése" - valójában a lelke a munkának. Mivel a lapokra szedéskor az Automator az eredeti fájlnévhez sorszámot illesztve menti az oldalakat, a sorrend megfordításához név (sorszám) szerint csökkenő sorrendbe kell a lapokat rendezni.
Az utolsó lépés a lapok összefűzése: "PDF oldalak egyesítése".


Próba, taps, meghajlás ... és ami kimaradt
Kipróbáljuk, lefut. Siker. Mivel nem vittük túlzásba a megoldást, a végeredmény fájlt az utolsó Automator parancs eredményeként találjuk meg egy, az Automator adta névvel. Az Un6IuY.pdf fájlra duplán kattintva azt megnyitja a Megtekintő (ha az az alapértelmezett PDF olvasónk) és ott kell értelmesebb névvel elmenteni.


Mivel tényleg nem vittük túlzásba az Automator használatot, ezért minden futtatás előtt ki kell törölni az átmeneti PDF oldalakat. Ezt is tehetnénk Automatorral, de lusta voltam.
A kimenő PDF-t a megbízónk még Acrobat Pro-val is megnyitja és karakter-felismerteti, így lesz a könyv kereshető. Az Acrobat Pro nem az ingyenes PDF olvasó Acrobat Reader alkalmazás, én szóltam.

2018. augusztus 9., csütörtök

Lisa és az igazság

Lisa Brennan-Jobs – igen, ő Jobs első gyereke önéletrajzi írása "Small Fry" címmel majd szeptemberben jelenik meg, a Vanity Fair egy hosszabb részletet közölt. Összefoglaljuk: Jobs nyilvánosan rendre megtagadott lányához érzelmeit elmondani, kimutatni nem képes módon közeledett, ha vér-egyszerűen fogalmazok, akkor bunkó volt az utolsó percéig.

Jöjjön két apró rész a Vanity Fair cikkből, ahol Jobs nem akkora tapló.
...
"Ismered a Lisa számítógépet? Rólam nevezted el?" - kérdeztem egyszer tőle, amikor középiskolásként felváltva voltam a szüleimmel. Azon voltam, hogy egy hirtelen jött kérdésnek tűnjön, semmi többnek. Hátha ezt az egyet megkapom tőle. [Korábban Jobs kijelentette, hogy semmit, de semmit, de nagyon semmit sem ad a lányának.]
"Nem." Kattant a válasz. Mintha valami bókot vadásztam volna. "Sajnálom."
...
Egyszer 27 éves koromban apán elhívott a yachtjára egy pár napos vakációra, ott volt a mostoha anyám, a féltestvéreim, gyerekvigyázók. A Földközi-tengeren hajóztunk. Szinte soha se hívott vakációzni. Hosszú hétvégére mentem.
Dél-Franciaországnál hajóztunk, amikor apám szólt, hogy kikötünk Alpes-Maritimes-nél, mert egy ismerősnél fogunk ebédelni. Nem mondott nevet. Beálltunk a kikötőbe, felvett egy kisbusz és elvitt Èze egyik villájához.
Bono [U2] villája volt. Az ajtóban várt, farmerben, pólóban és abban a napszemüvegben, amelyiket az albumborítóján is viseli.
Végigvezetett a házán, néha úgy tűnt, mintha nem is az övé lenne. Az ablakok a tengerre néztek, a szobák gyerekjátékokkal voltak tele. Egy üres, világos nyolcszögletű szobáról azt mondta, hogy egyszer Gandhi is ott aludt.
A hatalmas, tengerre néző teraszon terítettek meg. Bono az Apple korai éveiről faggatta apámat. Együtt vannak még? Tudták, hogy nagyot alkotnak és megváltoztatják a világot? Apám beszélt arról, milyen volt a Macintosht megalkotni és erre Bono azt mondta, hogy hasonló volt az ő és az együttes érzése is. Milyen érdekes, hogy különböző területen dolgozóknak lehetnek azonos rendkívüli érzéseik. És Bono megkérdezte: "És tényleg, a Lisa tőle kapta a nevét?"
Pillanatra csend lett. Felkészültem a válaszra.
Apám nem válaszolt azonnal, lenézett a tányérjára, aztán vissza Bono-ra. "Ja, úgy volt" – mondta.
Megmoccantam a széken.
"Gondoltam" – mondta Bono.
"Aha"
Néztem apám arcát. Mi változott? Miért ismerte be most, annyi év után? Persze, hogy rólam nevezte el, mindig is tudtam. Eddigi tagadásai értelmetlenné váltak. Éreztem, ahogy új erő árad szét a testemben.
"Most először mondta, hogy igen" – mondtam Bono-nak. "Nagyon köszönöm, hogy rákérdeztél." Mintha egy híres ember kellene ahhoz, hogy egy híres ember felfedje titkát

2018. augusztus 7., kedd

Az első egybilliárd dollár értékű vállalat – nem az Apple

Igen, az Apple piaci kapitalizációja, tőzsdei értéke elérte az álomhatárt, egy egybilliárd dollárt. Ám nem ő az első. Az első a kínai PetroChina, amelynek tőzsdei értéke 2007-ben a sanghai tőzsdén lépte át valóban elsőként e bűvös határt. További elsőtlenítő infó, hogy nem is az Apple a legértékesebb cég a világon. A Szaud-arábiai Aramco, az állami olajcég lehet a legnagyobb, melynek becsült értéke kétbilliárd dollár felett van.

2018. augusztus 2., csütörtök

Külföldön olcsóbb a Mac? (2018/8)

Alapelvek
Tudom, hogy többen rendszeresen olvassátok visszamenőleg is ezeket a bejegyzéseket, de mindig vannak újak, így az ő számukra jöjjön pár alapelv. Az árak a netes Apple Store árai országonként. Az árfolyam az aznapi hazai Raiffeisen deviza közép árfolyama. Ezekből számolja ki a Numbers, majd hasonlítja össze, hogy hol a legolcsóbb vagy hol a legdrágább a Mac. A külföldi árban nincs benne a repjegy, szükséges papírok - például céges vásárlásnál. És nem számolunk a nagyon olcsó, van valahonnan, "persze, hogy van rá gari", számla mentes dolgokkal. A táblázat félig játék, de komoly. És a közölt számokért felelősséget nem vállalunk, mielőtt vásárolsz, tájékozódj!

Jelmagyarázat
A sötétzöld a legjobb, a sötét piros a legrosszabb ár. E két szélsőérték közt Macenként öt egyenlő nagyságú árkategóriát hoztunk létre.

Cégeknek
Mert mi visszaigényeljük az áfát, ezért a nettó árral számolunk.
Magánszemélyek
Mert mi fizetünk áfát is a Mac után.


Mac-index
2016-ban nekikezdtünk egy Mac-index kialakításának. A Mac-index az egyes országok Mac drágaságát vagy olcsóságát mutatja. Minél kisebb a szám, annál olcsóbb az adott országban a Mac (nettó árat nézve). Ez persze nem jelenti, hogy az összes Mac ott a legolcsóbb. A Mac-index számításánál már figyelembe vettük, hogy hordozható Macből közel ötször annyit értékesítenek, mint asztali gépből. Az index akkor "finomodik" tovább, ha találunk részletesebb és megbízhatóbb adatsort. Az Apple pár éve már nem közöl bontást a negyedéves jelentésében az eladott Mac típusok szerint.


Minél kisebb a szám, annál olcsóbb az adott országban a Mac (nettó árat nézve). És a Google helyett én kérek elnézést a "Holandia" miatt, de két-t-vel nem jelenik meg a térképen az ország.

2018. július 30., hétfő

iCloud drive fájl megosztása

Az iCloud Drive-ba – tudatosan vagy az Apple rendszerfrissítési alapbeállításának áldozataként – feltöltött fájlokat meg is oszthatjuk. Akár Finderből, akár böngészőben elérve a felhőt direkt. A Finderes megosztáshoz szükséges, hogy a Rendszerbeállítások > iCloud
párbeszédablakban az iCloud Drive engedélyezett legyen és a Finder oldalsávján az iCloud Drive megjelenjen. Ez utóbbit, ha nem látnánk, akkor a Finder > Beállítások > Oldalsáv ablakban tehetjük elérhetővé. A Finderben kiválasztva bármelyik iCloud Drive-on tárolt fájlt, a helyzetérzékeny menüből adhatjuk ki a megosztás parancsot.


A keynoteteszt.key fájlt szeretném megosztani (Share). A felpattanó menüből az Add People-t választom. A fenti kép utolsó ablaka mutatja, miként tudom megadni, hogy mindenki számára elérhetővé teszem a fájlt vagy csak kiválasztottak férhetnek hozzá. Utóbbi esetben a Mac bekéri az ő mail-címüket. Azt is eldönthetem, hogy a meghívottak csak megnézhetik, vagy szerkeszthetik is a megosztott fájlt.
Általában a nyilvánossá tett – mindenki számára elérhető – fájlokat csak megtekinteni lehet, a meghívásos esetben szokás szerkesztési jogot adni.

Az iCloud Drive meg én
Nem egy szerelem. Valahogy kevésbé kézreálló, mint a Dropbox. Dropbox megosztással soha sem volt gondom, a Dropbox könnyen beilleszthető automatizált folyamatokba – ne nagy dologra gondoljunk, csak olyanra: hogy a mobillal készült képek automatikus feltöltése. És akkor is, ha a mobil nem iOS alapú. (Az iOS alapú Fotók szinkronizálás szintén nem szerelem.) Az iCloud Drive olyan esetlen. Esetleges. A képen mutatott keynoteteszt.key fájlt meg akartam osztani bárkivel olvasásra – ezt most nem lehet, írta vissza az Apple. Háromkérdőjel. Megpróbáltam megnyitni – bár ez már nem iCloud Drive, hanem netes Keynote app, elsőre a Safari is bezáródott, másodjára meg belefagyott a prezentáció lejátszásába. Persze tudom, csak nekem van ilyen tapasztalatom.

2018. július 27., péntek

100 000 fénykép, avagy Scott Kelby a sport fotózásról

Két bejegyzést is írtam arról, hogy mit kezdjünk százezer fényképpel a Fotók alkalmazásban [1] [2]. A mostani címben a százezer hívó szó, nem pont ennyi képről lesz szó, bár. Scott Kelby itthon is több könyvvel jelenlevő fotós. Ez az írás egy vele készült interjú rövidített változata, magyarítva.
Az írás apropója a tavalyi Buccaneers-Eagles amerikai focimeccs (NFL) volt, ahol Kelby is fotózott, mint megbízott fotóriporter. Azok számára, akik nem amerikai foci rajongók, az írás megértéséhez: egy átlagos meccs vagy négy óra hosszú, itthon a Sport1, Sport2 adókon lehet élőben éjszaka, felvételről hétköznap visszanézni a meccseket. A tiszta játékidő hatvan perc.


Mennyit keresel egy képpel?
Nem annyit, amennyit szeretnék.
Hány képet csináltál ezen a meccsen?
Pontosan 1873-t.
Soknak tűnik.
Tudom, de ez igazából kevesebb a szokásosnál. Beszéltem egy másik fotóssal, ő négyezer képet készített. Meg is volt lepődve, hogy én csak ezerhatszáz körül.
Mennyi képet dobtál el? Mi az arány használt és kidobott fotók között?
Amikor kint voltam, nem gondolkodtam arányon, de most, hogy kérdezed, olyan 95 százalék körüli lenne az ideális arány. A valóságban ez alig öt százalék. A meccs esetében majdnem pontosan öt százalék volt, 92 képet jelöltem az ügynökség számára, amellyel szerződtem, átadhatónak.
Végül mennyit adtál át?
46-ot.
Egy egész NFL meccsről 46 képet?
Uh, huh.
De miért ilyen keveset?
Rengeteg okot tudok felsorolni. Egyrészt rengeteg képet készítünk, amelyek egész egyszerűen érdektelenek. Például itt ez a sorozat. Az irányítót (Nick Foles, QB) akartam lefényképezni, de két védő megtámadta, akiket szerencsésen lerázott, de ez két másodperc is volt. Az első képeim ezért nem lettek jók, ez már okés (mutat az egyikre), de ez jobb szerintem (másik), a többi meg kuka. Így lesz a tíz vagy tizenkét képből egy, ami használható. Ezt az egyet kell megőrizni.
Értem, és mi van még?
Itt van például ez a játékos, aki végig fut a pályán, folyamatosan fókuszálni kell, miközben az egyik bíró [van belőle több is], beáll a képbe. Ez tizenhárom kép volt, mind használhatatlan. Ez egy meccsen gyakran előfordul. Túl gyakran is. Minden meccsen. Egész meccsen rajta vagy egy futón (játékos), követed, rengeteg képet készítesz, és akkor, amikor elkészítenéd 'a' képet, a bíró beáll.
Jó. És még?
Egy kiemelkedő játék után rajta vagy kamerával a kulcsjátékoson, mert jön [a szabályok rövidre szabta és korlátozott] ünneplés. Ezek a legkelendőbb, legemlékezetesebb pillanatok – persze csak a felük, mert csak a nyertesek ünneplése adható el, a veszteseké soha. Ezért tapadsz a nagy játékot bemutató játékosra. A lenti képen sikerült megörökíteni Riley Cooper szélső elkapó labdaelkapását és 44 yardos futását követő örömködést (hívjuk ezt bárhogy is).


Akkor mi volt ezzel a gond?
Semmi. Ellőttem 19 képet, egy jó lett, 18 ment a kukába. Rajta maradtam, mert odafuthatott volna játékostársa, vagy kirohanhatott volna az edzőjéhez, vagy visszafújhatták volna a játékot szabálytalanság miatt, ez mind további jó képeket eredményezhetett volna. És ha nem ők nyertek volna, akkor mind a 19 kép mehetett volna a kukába. Meccsenként tucatjával fordul elő hasonló ünneplés, ami később nem használható fel. Vagy rajta vagy, de nincs ünneplés. Vagy kitakarja a bíró. Vagy játékosok.
Nem adtál át az ügynökségnek egyetlen fényképet sem Darrelle Revis touchdown visszahordásáról. [Mintha fociban kirúgás után az ellenfél játékosa egy labda érintéssel gólt lőne.]
Na ja. Rajta voltam a labda elrúgásától kezdve, amíg elkapta, és visszavitte a gól vonal mögé. 79 képet készítettem. Csak épp szabálytalanság miatt érvénytelen lett a visszahordás. Ez a 79 a nap képeinek négy százaléka, instant kuka. Bolond bíró :) Hülye szabályok :)
Mi van még?
Hát, csináltam még 110 képet a csapatokról és minden egyes játékosról a meccs előtt.
És ebből hányat osztottál meg?
Egyet sem. Minden meccsen új nézőszöget próbálok ki, a mostani nem volt sikeres választás. Az összes kép érdektelen lett. [A meccs kezdetekor a játékosok az öltözőből a stadion egyik sarkában futnak a pályára. Gyakran füstöt generálnak, abból bukkannak elő a játékosok.] És itt vannak az elrontott képek is, amikor nem akkor ért ki a játékos a füstből, amikor én számítottam rá. De őszintén, rossz szöget választottam, ez az igazság.
Mi a helyzet a rossz fókuszú képekkel?
Szívesen mondanám, hogy egyetlen sincs ilyen, de valójában sok van, túl sok. Ha próbálod követni a labda útját, akkor a fókuszálás művészévé kell válnod. Bár a Canon 1Dx Auto Focus rendszere zseniális, azért néha a zseni is hibázik. Helyesen, nem a kamera, hanem a használója, amikor rossz játékost helyez fókuszpontba.
Elég lesz! Lassan csodálom, hogy volt 92 átadásra méltónak ítélt képed!
Valóban, ez tényleg kevesebb, mint amennyit szerettem volna. De azt kell mondanom, meccsenként száz körül van a használható képeim száma. Persze mindig arra törekszem, hogy több legyen, még több legyen.
Félidőben hány képet töltöttél fel?
Mindig elhatározom, hogy nyolc kép a limit, de 10-12 lesz belőle. Ezen a meccsen 14 képet osztottam – le is késtem a harmadik negyed elejét [a meccs négy 15 perces negyedből áll, a félidei szünet a nagy szünet].
A meccs végén azonnal feltöltöm a jó képeket, de nincs sok időm velük pepecselni. A meccs alatt már kulcs-szavazom a képeket a munkamenet gyorsítása érdekében. A meccset követő két órán belül végignézem az összes képet és még átadom az arra érdemeseket. Ezeket egyből archiválom.
Mi lesz a maradékkal?
Két külön merevlemezre mentem őket, de fel is töltöm őket a megbízómhoz, ezeket ők archiválják, így mindenkinek megvan, ha valakinek szüksége lenne rá. Az összes fotót kulcs-szavazom, feliratozom, ez nem egy leányálom, de kifizetődik minden egyes keresésnél. Ez a legális képhasználat ellenőrzéséhez is szükséges, elengedhetetlen.

2018. július 25., szerda

Olvasnivaló: iCentre Magazin

Bő féléve írtunk az előző számról, akkor annak örültünk, hogy az egyik APR visszatért a Gutenberg-galaxisra. Most annak örülhetünk, hogy magazinabbá lett a lap, amelyet – ennyit a galaxisról – neten lapoztunk át. Noha az értékesítés dominál – valamiből ezt is el kellett készíttetni –, de már az "Apple életérzés" is meg-megjelenik az oldalakon.