Néha gimisként is a Goldmann menzán ettünk, aztán egyetem alatt rendszeresen. Volt pár ember, akivel nagyon nem akartunk közös asztalhoz kerülni, egyikük például egy üres leveses tálban összemixelte a második fogást a desszerttel - értsd a feldarabolt rántott húst petrezselymes krumplival és a gyümölcs pudingját -, csak. Persze jót röhögtünk azokon, akik ártatlanok voltak és rossz helyre ültek. Ennél azért kisebb kihívás volt, ha tanárunk ült le az asztalunkhoz, esetleg olyan, aki percekkel korábban találta elégtelennek tudásunk. Mosolyogjon rá a birodalmi lépegető!
Az Apple-nél is meg volt az az ember, akivel senki sem szeretett egy asztalhoz kerülni. Igen, természetesen
Steve Jobs volt a nem kívánt ebédtárs. A tagadhatatlanul zseni Jobs evés közben is képes volt olyan kérdésekkel bombázni a villájába kapaszkodót, hogy annak étvágya hetekre elmenjen. Ezért, amikor Jobs megjelent az ebédre várók sorában, a terem villámgyorsan kezdett ürülni. Amikor Jobs leült, akkor senki sem mert mellé ülni.
Pedig, ahogy David Black, volt WebObjects fejlesztő meséli, Jobs nem volt annyira halálos fegyver, mint amennyire akár
ebből a postból is annak tűnik. Csak épp kedvelte a fekete humort, és szívesen ugratta kollégáit. Egyszer már a liftben sarokba szorította az egyik gyakornokot azzal az egyszerű kérdéssel, hogy min is dolgozik.
"Minőség-ellenörzést végzek az egyik terméken" - válaszolt a falfehér férfi.
"Akkor miért lefelé megy a lifttel és nem az irodája felé?" - kérdezte Jobs.
Az ifjú titán persze nem mert kilépni a liftből sem, amikor megérkeztek, nyúlt az emeletét jelző gomb felé.
"Ne már, csak vicceltem!" - hallatszott a távozó Jobs hangja. Érthető ugye, hogy nem sok ebéd-partnere akadt?
Bezzeg
Tim Cooknak! Egyesek akár 150 millió forintot is fizetnek azért, hogy egy kávét megihassanak Steve utódával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése