Ubooly és Solaria

Solaria egyike az Asimov által leírt bolygóknak, Önellátó világ volt, robotkivitele révén magas életszínvonalat tartott fönn. Húszezer ember lakta, és kétszázmillió robot - vagyis egy emberre tízezer robot jutott. Az Ubooly láttán a Tamagocsi* emlékét követve azonnal Solaria képe jelent meg szemem előtt.

Az Ubooly sem az első, sem az utolsó "rakjunk vicces figurába iPhone-t" megoldás. Amiért e blogba befért, az amerikai sikere. A siker alapja persze az iOS eszköz, amely beszél, ahogy azt az Ubooly "ükszülei" is tették. Az én 1964-es születésű medvém is dörmögött, amikor előre-hátra döntöttem, igaz, e dörmögő hang volt a teljes szókincse. De ma már 16-128GB-on több ezer nyelv minden szava is elférne, így az Ubooly számtalan mesét ismer, köztük persze a "Neverending Story"-t, tud verset mondani, énekelni, feleselni...
Amúgy szép karácsonyi kép lehet, ahogy a minta amerikai család a nappaliban, és minden tíz év alatti gyerek - minimum három a filmek tanúsága szerint (+/- Kevin) - az Ubooly-jával beszélget. Solaria napja lassan emelkedik a horizont fölé.

* A Tamagocsi volt az első - oké, általam ismert első - elektronikus élőlény. Kulcstartó méretű eszközben élt, gombok nyomogatásával lehetett etetni, itatni, játszani vele - és ezek elmulasztása esetén eltemetni. Tudom, hihetetlen, de itthon is volt valódi (nem netes, nem virtuális) Tamagocsi temető.