Slofie és a többi :: Adam Lashinsky :: Fortune :: honosítás

„Adj csodálatos eszközöket az embereknek és csodálatos dolgokat hoznak létre” – ez volt az iPhone bemutató szlogenje, ám lehetett volna ez is: „Tedd az iPhone-t bivaly erős fényképezőgéppé, és az emberek ragyogó fényképeket és gyönyörű videókat készítenek”. A bejelentés árcsökkenésről és minimális termék-fejlesztésről szólt (evolution, not revolution). Becslésem szerint a száz percnek fele fényképezéssel és videókészítéssel ment el.

Öt pontba csoportosítottam gondolataimat:

1. Játékok. Havi öt dolláron debütált az Apple Arcade játék előfizetési szolgáltatása. Újabb „csak egy sör“ a felhasználók kosarában.
2. Apple TV +. A Morning Show és az új See sorozat nagyon jól néz ki, sok nézőre számíthat. De fiztnek-e még további öt dollárt? (Az iPhone, iPad és Macintosh vásárló egy évre ingyenes előfizetést kap.) Az Apple ára az iparágban a legalacsonyabb, de az eredeti műsorok könyvtára a legkisebb.
3. iPad. A társaság hetedik generációs készüléke fényesebb („varázslatos üvegdarab” - mondta Greg Joswiak veterán termékmarketinges) –, erősebb és olcsóbb, mint néhány elődje. Az iPadek és MacBookok tovább közelednek egymáshoz, az iPad most ütős teljesítményt kínál jó áron.
4. Apple Watch. Mintha egy üzleti kerekasztal által büntett termékbemutató lett volna, a készülékgyártó órájának egészségügyi és egyéb, életét javító tulajdonságaival promótálta termékét. Aztán új színeket és sávokat mutatott be. Tim Cook vezetése alatt az Apple egyetlen sikeres terméke a Watch – és egyre jobb lesz.
5. iPhone. Az Apple bemutatta nagyszerű kameráit, az új iPhone 11 (nem XI) és a még újabb iPhone 11 Pro telefonokban. A „slofies” vagy lassú mozgású önportrék kifejezést is beírták a szótárba. Azok a fogyasztók, akik telefonjukról úgy gondolnak, mint egy kamera, amely telefonhívásokat is lehet kezdeményezni, imádni fogják az Apple új eszközét. Mindenki más valószínűleg ragaszkodni fog az egyre megbízhatóbb régi készülékéhez.

Adam Lashinsky @adamlashinsky

"Azért vagyunk itt, hogy nyomot hagyjunk az univerzumban, mi más értelme volna az egésznek?"

"Azért vagyunk itt, hogy nyomot hagyjunk az univerzumban, mi más értelme volna az egésznek?" – válaszolta egyszer Steve Jobs. És ha van olyan cég, amely valóban nyomot hagy a világon, akkor az az Apple (amely a Fortune értékelése szerint a J. P. Morgan pénzügyi tanácsadó és a DSM élelmiszergyártó vállalkozás mögött a harmadik helyen végzett idén a befolyásoló vállalkozások listáján).



Jobs erős nyomott hagyott maga után, az általa életre hívott tárgyak százmilliók életét befolyásolják nap mint nap. Ezek a tárgyak bámulatosak és hasznosak és örömöt szereznek és meglepőek, ám nem önmagukban értékesek. A hippi-geek hangulat és az ütős marketing az Apple-t Jobs alatt pénzgyártó géppé tette, messze maga mögött hagyva a közösségi jelzőket halmozó többieket.

A karrierje közepén az Apple-höz igazolt Tim Cook, aki minden vetélkedés és féltékenykedés nélkül dolgozott második emberként is, egy picivel sem rosszabb kereskedő az Apple alapítójánál. Amikor megkérdezték, miként változtatta meg az Apple a világot, olyan választ adott, amelyet Jobstól szoktunk meg: "Termékeivel."

De Cook alatt az Apple másképp áll az üzleti világhoz és érzékenyebb lett a közösségi ügyekre is. Az első 2008-as Cook interjú címe "A lángész Steve mögött" volt. És augusztusban, amikor Cupertinoban töltöttem pár napot, hallottam, hogy úgy beszél az Apple-ről, mint a jó erejéről.

Mondott pár dolgot, ami meglepett. Nem támogatja a céges alapítványokat (bár az okot Lashinsky nem írta meg). Az Apple egészséggel kapcsolatos tevékenységének, amelyek hajtóereje az Apple Watchra írt alkalmazások, szerinte nincs és nem is lesz számottevő pénzgyártó szerepe. Azt is elmondta, hogy Jobs annyira hitt a hordozható Apple eszközökben, hogy vagy tíz millió dollárt költött a koncepció iPades bemutatására, amely önmagában lett volna bizonyíték és érvelés.

Beszélt arról, miként egyensúlyoz az Apple a filantróp és gazdaságilag sikeres lét között. Ez a tér határozza meg a termék-fejlesztési politikát is: kevés eszközt fejlesztenek, de ezeknek a lehető legjobbaknak kell lenniük – nem a többihez, hanem a lehetőségekhez képest. A megújuló energia (saját szél- és egyéb farmjai már több áramot termelnek, mint amit a cég felhasznál), az oktatás (iskolástól egyetemistáig programozni tanítanak) és az egészségügy (csak a (RED) termékek bevételéből 130 millió dollárt utaltak tavaly a HIV/AIDS elleni küzdelemre) az a három terület, amelyekre az Apple kiemelten koncentrál.

Cook kiemelte, hogy azon kétmillió munkavállalón keresztül, akik akár közvetlenül, akár beszállító cégeknél dolgoznak az Apple-nek, nagyon erős befolyása van a társadalomra [USA lakossága: 323 millió], de az "app gazdaság" további milliókat érint a világon. Az Apple-nél a termékek adják mindennek az alapját, ezek milliárdjai hagynak épp nyomot az univerzumban.

Adam Lashinsky
@adamlashinsky
Fortune

Adam Lashinsky: Miért fontosabb a mai esemény az elmúlt évek bemutatóihoz képest?

Adam Lashinsky a Fortune számára is ír tech cikkeket, de írt már könyvet az Apple-ről (Az Apple kulisszatitkai – nagyon ajánlom) is. Blogunk nem túl gyakori vendége, ám akkor "Első napom az Apple–nél" vagy Miért áll ki az Apple ennyire határozottan a digitális adatvédelem mellett? ritka jó.



   Emlékszem, utoljára mikor vártam ilyen lelkesen az Apple új termék bemutatóját. 2011 októberének első hete volt, az Apple a sajtó tudósítóit, üzleti partnereit és pár kiemelten fontos személyt hívott meg cupertinoi központjába: “Let’s Talk iPhone” kezdetű levelével. Akkor még csak páran sejtették, hogy másnap Jobs megadva magát a betegségének otthon fekszik majd betegen.
   A cég új vezetője, Tim Cook lett az elődadó, két emlékezetes bejelentést tett. Az egyik Siri volt, az Apple akkor forradalmi digitális asszisztense. A másik viszont csalódást okozott. Az Apple rajongók várta iPhone 5 helyett az iPhone 4s-ről beszélt. Ez akkor fontosnak tűnt.
   Nagyon készültem az eseményre, mert épp az Apple-ről szóló könyvem [Az Apple kulisszatitkai] végnél tartottam és nagyon kellett volna egy ütős fejezet a végére. Nem csalódtam. A Steve Jobs beszéd minden eleme – pontos kezdés, lehengerlő mennyiségű és minőségű szlájd, érezhető feszültség – jelen volt, csak a mester nem. A bemutatóra, ahogy arra Tim Cook felhívta a figyelmet, az Apple azon termében került sor, ahol 2001-ben az iPodot, 2010-ben pedig az újra tervezett MacBook Airt jelentették be.
   Azért említem mindezt, mert megjött a meghívó tizenkettedikére, ahol általános vélemény szerint az Apple az újra tervezett külsejű iPhone 8 eszközét mutatja be. Hat év alatt sok minden megváltozott. Cook, aki sokáig Jobs árnyékban dolgozott, felnőtt az Apple felelősségteljes vezetőjévé és világ-nagykövetévé. A cég mostanában nem lepi meg rajongóit már. Az Apple weboldalain – amelyeket maguk "Mac" oldalakként említenek – fellelhetők az eljövendő termékek, ide értve az Apple Watcht, Apple TV-t, jellemzői, képességei.
   De egy valami biztos most lesz első alkalommal. A rendezvényt az Apple a Steve Jobs Előadóteremben (Színházban) tartja. (Az Apple ki nem hagyható verbális játékkal invitál “Let’s meet at our place.” – Találkozzunk a helyünkön.) Az Apple Campus volt az utolsó, amin Jobs utolsó napjáig dolgozott. Jobs távozása óta a cég kiszámíthatóbbá vált. És értékesebbé is.
   A mostani bemutató így a Jobs éra lezárásának utolsó momentuma is lesz. És egy új kezdetéé. Én ott leszek.

Miért áll ki az Apple ennyire határozottan a digitális adatvédelem mellett?

Az Apple mellé hamar felsorakozott a Twitter és Facebook, nem is szólva az Apple alapító Steve Wozniakról - írja napi blogjában Adam Lashinsky (Könyve: Az Apple kulisszatitkai) a Fortune-ön.. És a lista azóta is bővül, a tech cégek sorra jelentik be, támogatják az Apple döntését, hogy bírósági felszólításra sem hajlandó feltörni egy tömeggyilkos iPhone-ját. Egy hete kedden Kalifornia állam Riverside szövetségi bírósága ugyanis határozatban utasította az Apple-t, hogy a San bernardinoi lövöldözés gyilkosának iPhone-ját feltörje az FBI számára adatokat szolgáltatva.

Tim Cook, az Apple első embere az Apple honlapján közzétett levélben írta meg, hogy az Apple nem csak technikailag képtelen arra, amire a bíró utasította, mert nincs ezt lehetővé tevő "hátsó bejárat" az iPhone-ba, de ha lenne, akkor sem tenne eleget a döntésnek. És nem is hajlandó az állam számára "hátsó bejáratot" beépíteni a készülékeibe.
Az Apple a Fortune legelismertebb vállalati listáját már kilencedik éve vezeti. Vajon lesz-e Cook mostani álláspontjának erre hatása? Érdemes elolvasni az eset előtt Tim Cookkal készült interjút, amelyben a kínai kormány adatokhoz való hozzáféréséről beszél az Apple vezetője.

A PIN kód az PIN kód
De miért nem próbálja meg az FBI feltörni az iPhone-t? Például azért sem, mert a negyedik hibásan beírt PIN kód után az iPhone törölheti teljes tartalmát - beállítástól függően. (A PIN kód nem az az általában négyjegyű szám, amivel "felveszed" az iPhone-t. A PIN kódot a telefon kikapcsolás után kell (jó), ha kéri.) Ha lenne egy speciális iPhone-klón, amelynek megépítésére is felszólította a riverside-i bíróság az Apple-t, akkor a merénylő iPhone-jának memóriáját oda áthelyezve nem lenne szükség a PIN kód megadására, hogy hozzáférjenek a telefonon tárolt adatokhoz.
Az Apple elnöke levelében kifejti, ha eleget tennének a bírói döntésnek, azzal az iPhone adatbiztonságát csökkentenék és precedenst teremtetnének.
Az Amerikai Képviselőház megfelelő bizottságának elnöke az FBI vezetőjét és Cookot is beidézte a titkosításról folytatnadó megbeszélésre - ez nem büntető jogi idézés, viszont kötelező. Hasonló meghallgatást más házbizottság is kezdeményezett.

Adni vagy nem adni?
Nagyon nehéz meghúzni a mezsgyét. Gondolom sokan vágnánk rá kapásból, hogy egy több embert meggyilkoló telefonjának titkosítását védeni galádság - az adatokat ki kell adni, meg kell szerezni. Ám, szól a másik oldal érvelése, bár a konkrét esetben ez igaz, de ha az államnak lehetőséget biztosítunk arra, hogy az általunk védettnek tudott adatokhoz hozzáférjen, akkor az a személyes adatbiztonság vége. Ha most hozzáfér a gyilkos emailjeihez, akkor hozzáférhet a barátnőd meztelen képeihez vagy hogy merre jártál. Azaz, olyan adatokhoz is, amelyek a közreműködésed nélkül nem lenne az állam által hozzáférhető. És ahogy itthon sem köteles senki sem maga ellen vallani - Amerikában a filmekből ismert legendás Ötödik Kiegészítésre szokás hivatkozni -, így mégis magad ellen vallasz adott esetben. És mielőtt azt mondod, hogy úgy kell élni, pápából is csak három volt maximum élő egyszerre a Földön.

Jobs filmen

Amerikában ma kezdik vetíteni a Jobs fiatal éveiről, a felszáló időszakáról, az Apple megalapításáról készült filmet. Már számos előzetes látott napvilágot, a főszereplő - Ashton Kutcher - több nyilatkozatban is elmondta, hogy „hű" meg „há", a „Jobs". Ehhez képest a filmet a Rotten Tomatoes 43 százalékra értékeli.



"Jó film? Nem az. Megéri megnézni? Egyértelműen."
Ez Andy Serwer, a Fortune újságírójának a véleménye. Amíg ő a mozit nézhetőnek tartja, addig Adam Lashinsky (Adam Lashinsky: Az Apple kulisszatitkai) „naggggyon rossz"-nak. Serwer szerint viszont Ashton Kutcher Jobs szerepében nagyot alakít.
"Egy ponton elszakadtam a filmtől, és visszaemlékeztem Steve-val való találkozásaimra, megbeszélésekre, interjúkra, voltak rémesek, de unalmasnak egyáltalán nem volt egyik sem nevezhető. Ahányszor eljöttem tőle, mindig fel voltam töltődve - dühhel vagy hittel. Ashton nem csak hasonlít Steve-ra - barna szakállal, anélkül, ősz szakállal -, de gyakori hangulatváltással és mániákus érvelése telitalálat."
Persze, lesznek sokan, akik azt fogják mondani, ők találkoztak Steve-vel, és egyáltalán nem volt ilyen vagy olyan, semmiben sem hasonlít a filmbélire. Nekik mondjuk: a) ez csak egy film b) csinálj jobbat! És valóban, Ashton nem lett Jobssá, de legalább olyan jó, mint „az Androidot futtató Samsung, ami nagyon ott van".

A filmről

Az Apple története az Almalapban
Az Apple megalapítása
Apple II és III
Liza csak egy volt
Macintosh

A mozi Jobs korai éveire koncentrál, kezdve a Reed College-ban töltött időtől az Apple megalapításán, felemelkedésén át Jobs kirúgása és visszatéréséig. Feltűnnek a kulcsfigurák, Steve Wozniak, Mike Markkula, John Sculley - "Életed végéig cukros vizet akarsz árulni, vagy velem tartasz és megváltoztatjuk a világot?". A film kis, közepes költségvetésből készült (8,5mUSD), ami nem jelent minőségbeli hátrányt. A készítők abból építkeztek, ami rendelkezésükre állt. Jobs házát pontosan idézik fel. Jobs feleségének, Laurene Powell szerepét játszó színésznőnek gyönyörű hosszú, szőke haja van. Ashton pedig azzal lepett meg, hogy elmondta, „abban a garázsban vettünk fel pár jelenetet, ahol Steve és Woz összerakta az első Apple-t". Wow!
Néha elrontja a mozi varázsát a nagyon lapos párbeszéd, amelyet a történet mesélés kényszerít ki. A film üteme is változó, néha kevésbé fontos részeknél lassít, és fordítva - de nem ebből a filmből lehet megtanulni, mikor mi történt az Apple-lel. Viszont Jobs diadalmas visszatérése nagyon jó lett!

Tetszik? Nem tetszik?
A hard core (i9 és felette) Apple-funok üzembiztosan meg fogják ugatni a filmet, nekik talán az sem lenne tökéletes, ha maga Steve játszaná Steve-et. Azonban többen vagyunk - és sajnos egyre többen leszünk -, akik nem éltünk akkor, amikor Jobs és az Apple elindult és mélységek és csúcsok közt haladva megváltoztatta, engedjük meg: jobbá tette a világot.
A film, mint film, nem lesz kassza-siker, az Apple-rajongók persze mind meg fogják nézni, a sikeresség garantált. Ugyanakkor már készül a másik(?), sokadik Jobs film is, ezúttal a „hivatalos" Jobs életrajzot követve. Várjuk. Azt is megnézzük.

Adam Lashinsky: Az Apple kulisszatitkai - elolvastam

A könyvet azoknak ajánlom, akik nem az Apple „nagy" történeteire kíváncsiak, nem Jobs zsenialitásáról szeretnének olvasni (bár ez elkerülhetetlen, ha az Apple-ről beszélünk), hanem magáról a vállalatról és mostani vezetőiről. A könyv fénykép az Apple utolsó Jobs halála előtti egy-két évről és az azt követő pár hónapról - a könyv idén jelent meg, a HVG (dicséretesen) gyorsan lefordíttatta (jól) és kiadta -, és ami még érdekesebb, a könyv felvázol néhány lehetséges forgatókönyvet a következő évekre.

Adam Lashinsky egy „kis helyi" lapnál akkor kezdett dolgozni, amikor Jobs visszatért az Apple-höz, így közelről követhette az Apple rendbetételét. Később a Fortune újságírója lett, a Fortune egyike volt annak a kevés lapnak, amellyel az Apple kimondottan baráti viszonyt ápolt. Lashinsky így valóban remek információkkal rendelkezik az Apple „titkos" belső életéről is. A könyvet olvasva néhányszor fel is ismertem az Almalapban vagy a blogon közzétett szöveget* - a könyv érthető módon cikkeire támaszkodva íródott.
Úgy a nyolcvanadik oldalig tart a Jobs vezetés utolsó éveinek bemutatása, kezdve persze Wozniakkal, a Macintoshsal. Innentől a szerző több szál mentén próbálja felvázolni az Apple működését a jobsi és Jobs utáni korszakban, ám a szálak - termelés, marketing.. - összefonódnak, és nem sikerül tartani a célt. De ez nem baj, a könyvet talán ez menti meg attól, hogy roppant száraz legyen. Nehéz külső szempontból írni a könyvről, mert az elbeszélt történetek jó részét ismerem, megírtam. A leírás nem törekszik arra, hogy az olvasó hanyatt essen és Jobs imádó legyen - az eddig magyarul megjelent Apple-lel foglalkozó könyveket húsz-száz oldal után elragadta a Jobs-imádat -, ez a könyv és a szerző ellenállt. Egészen az utolsó húsz oldalig, ahol megvallja, mikén lett switcher.
Aki arra kíváncsi, hogy mi várható a Cook-vezetéstől, annak erősen ajánlott a könyv elolvasása, nem csak Cookról, de az Apple összes vezetőjéről szól, akik Jobs halálakor fontos, meghatározó pozícióban voltak. Nem csak száraz önéletrajzi leírást kapunk, hanem apróbb, színes történeteket, munkatársi véleményeket.
A könyv friss, de nem tud naprakész lenni. Scott Forstall a könyvben még mint az iOS fejlesztés vezetője szerepel, mi már tudjuk, hogy Cook kirúgta az iOS 6 körüli zűrök és bocsánatkérés megtagadása miatt. Lashinsky egyik felvetése szerint Cook regnálása csak átmeneti, tartson akár tíz évig is, Jobs igazi szellemi örököse leginkább Forstall lehet(ett volna).
Végül jöjjön az egyik kedvenc Apple hirdetésem, amelynek a könyvből tudtam meg a valódi születési történetét. Azt nem árulom el, csupán annyit, hogy a történettel illusztrálják, az egész szervezet, jelen esetben a marketing osztály Jobs függőségét.



* csak a rend kedvéért, ez tartalmi egyezés, nem kopi-péjszt, bár mennyire is divatos az.