Képes apróságok

Kapsz egy képet tőlem! Ezek a képek is mentek a kukába az éves rendrakás során, de annál érdekesebbek, hogy ne osszam meg. Hiszen a megosztó-gazdaság (sharing economy) korát éljük.

A kép nyaralás során készült (valószínűleg Olaszországban) a Jobs családról. Egyrészt bizonyíték, hogy Jobs nem mindig hordott fekete garbót és farmernadrágot. Jobb oldalon, Laurine Powell nagyobbik lányukkal, Erinnel. Középen Reed, és jobbra, Steve mellett Eve. Eve-ről majdnem pont egy éve írtunk.

Húsz évvel az Apple Watch előtt az Apple-nek már volt egy Apple Watch néven emlegetett terméke. A System 7.5-re (az akkori macOS legújabb verziójára) frissítő felhasználók választhattak két ajándék közül. Az egyik a Conflict Catcher 3 segéd alkalmazás volt (kvázi Norton), a másik pedig a képen is látható óra.

Ez meg mi? Jogos a kérdés! A választ azok a fejlesztőmérnökök sem ismerhették, akik ezzel a prototípussal dolgoztak. Jobs alatt az azonos terméket fejlesztő hardveresek, szoftveresek – de még ezen belül is az egyes részlegek – jobban el voltak választva, mint búza az ocsútól vagy a két Korea egymástól. A képen, ha nem találtad volna ki, az iPod kezdetleges verziója nem látható, az eszköz külső kapcsolatán dolgozó fejlesztőknek ez jutott.

Ez egy Kickstarteres projekt, a honlapon mindent megtudhatsz.

Steve Jobs fekete garbó nélkül

Ez egy old fan school, Steve Jobs rajongó bejegyzés. A Jobs rajongók számára tény, hogy Jobson élete utolsó húsz évét farmerben és fekete garbóban élte le. A legenda szerint azért, mert így nem kellett öltözködéskor gondolkodnia, mit vegyen fel. De most kiderült, más is volt a gardrób szekrényében – azért ez nem annyira meglepő, de.

Laurene Powell Jobs férjével a 2010-es Academy Awards-on.

Hogy került szemem elé ez a fénykép? Trumpnak köszönjük! Igen, az amerikai elnök a Twitteren szállt bele, szokása szerint, páros lábbal Jobs özvegyébe. A tweet szerint Steve helytelenítené, ahogy özvegye az örökségét felhasználja. Laurene Powell pár éve megvette a csődközelbe került The Atlantic magazin jó részét, amely baloldali, semmiképp sem Trump barát. Ebben jelent meg egy hosszabb írás, amely Trump viszonyát az amerikaik által a II. világháború óta viselt háborúk és az ott elesett katonákhoz vizsgálta. És, micsoda meglepetés, Trumpot nem dicsérte. Másik blog feladata a pro-k és kontrák kibogozása, mi a szmokingos Steve Jobs képet köszönhetjük ennek a tweetnek, amelyet a média ásott elő.

Merre halad a világ?

A világ továbbra is a Nap körül kering. A következő gondolatfoszlányok hatnak e blog bejegyzéseire.

• Tim Cook egyre gyakrabban beszél a személyes adatok védelmének szükségességéről. Legutóbb az arcfelismerő és azonosító technológiák kormányzati (szövetségi szintű) szabályozásának szükégességről értekezett. Szerinte a tech cégek önszabályozása nem működőképes.
• A Microsoft egyik vezetője szintén szövetségi szabályozást tartana megfelelőnek a személyes adatok kezelésével kapcsolatban. Indoka – nem meglepő módon – a cégek önszabályozása erre nem megoldás.
• Az IT óriások (Apple, Amazon, Google, Microsoft, Facebook, Netflix, Baidu, Alibaba, Tencent) multivállalatok, amelyik ügyesen használják ki, hogy számos országban vannak jelen akár adózási, akár jogi szempontból. Amíg nincs Föld szintű jogszabályozás, addig ezek a cégek megfoghatatlanok.
• A cégeket a proft szerzés hajt. A gazdagodni vágyás hajtja a részvényest, aki rákényszeríti minél nagyobb profitra a cégeket. A II. Világháborút követően a cégek valódi felelősség-vállalása (CSR* – corporate social responsibility) eltűnt a profit maximalizálással.
• Amerikai szokás(?), hogy az, akinek az átlagon felül jut, az valamilyen – neki tetsző – formában visszajuttatja a társadalomnak: Guggenheim Múzeum(ok), Carnegie Hall, Bill & Melinda Gates Foundation, Laurene Powell…
• Elizabeth Warren (demokrata, Massachusetts) szenátornő törvény-javaslat tervezetében a világvállalatokat (adott árbevétel felettieket) olyan adóval súlytaná, amelynek bevételét az adatvédelem és vidéke terület ellenőrzésére, fejlesztésére fordítanák.
• Az EU „púposkodása“ után az Apple 14,3 milliárd euró adót fizetett be az ír költségvetésbe. Pedig az írek és az Apple együtt(!) küzdött ennek elkerüléséért.
• Az USA nemrég eseti kedvezményes adót ajánlott a milliárdos összegeket külföldön parkoltató cégeknek, ha azokat hazaviszik és otthon befektetik.
• „Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka“ – írta Lenin, bár ő akkor még nem pont a világcégekre gondolt.

* CSR ügyben ajánlom a téma hazai evangelistáját, Lakatos Zsófit

Jobs öröksége

Az Atlantic Media százhatvan éve alatt az "az amerikai elnöki ciklusokkal, az amerikai kormányzattal és az amerikai szellemiséggel" itatódott át. Az alap ugyan nem változik, ám napi friss tartalommal bővül a szájt, ezt jelentette be Jeffrey Goldberg főszerkesztő. A pénzt Laurene Powell Jobs biztosítja, Steve Jobs felesége. Powell az Atlantic új többségi tulajdonosa. Az Atlantic tíz munkatársat vesz, vett fel, saját Fehér-házi, pentagonos, külügyi, hírszerzési, bevándorlási és politikai tudósítója lesz a lapnak.

A hírt Michael Calderone írta meg a Morning Media-ban, amit a Politico szemlézett. Az ottani íratlan szabályoknak megfelelően a hír és a kommentár külön választódott: "Ahogy Melinda Gates, úgy Steve Jobs özvegye is jó célra költi férje vagyonát. De ez nem fenntartható üzleti modell."

Lisa és az igazság

Lisa Brennan-Jobs – igen, ő Jobs első gyereke önéletrajzi írása "Small Fry" címmel majd szeptemberben jelenik meg, a Vanity Fair egy hosszabb részletet közölt. Összefoglaljuk: Jobs nyilvánosan rendre megtagadott lányához érzelmeit elmondani, kimutatni nem képes módon közeledett, ha vér-egyszerűen fogalmazok, akkor bunkó volt az utolsó percéig.

Jöjjön két apró rész a Vanity Fair cikkből, ahol Jobs nem akkora tapló.
...
"Ismered a Lisa számítógépet? Rólam nevezted el?" - kérdeztem egyszer tőle, amikor középiskolásként felváltva voltam a szüleimmel. Azon voltam, hogy egy hirtelen jött kérdésnek tűnjön, semmi többnek. Hátha ezt az egyet megkapom tőle. [Korábban Jobs kijelentette, hogy semmit, de semmit, de nagyon semmit sem ad a lányának.]
"Nem." Kattant a válasz. Mintha valami bókot vadásztam volna. "Sajnálom."
...
Egyszer 27 éves koromban apán elhívott a yachtjára egy pár napos vakációra, ott volt a mostoha anyám, a féltestvéreim, gyerekvigyázók. A Földközi-tengeren hajóztunk. Szinte soha se hívott vakációzni. Hosszú hétvégére mentem.
Dél-Franciaországnál hajóztunk, amikor apám szólt, hogy kikötünk Alpes-Maritimes-nél, mert egy ismerősnél fogunk ebédelni. Nem mondott nevet. Beálltunk a kikötőbe, felvett egy kisbusz és elvitt Èze egyik villájához.
Bono [U2] villája volt. Az ajtóban várt, farmerben, pólóban és abban a napszemüvegben, amelyiket az albumborítóján is viseli.
Végigvezetett a házán, néha úgy tűnt, mintha nem is az övé lenne. Az ablakok a tengerre néztek, a szobák gyerekjátékokkal voltak tele. Egy üres, világos nyolcszögletű szobáról azt mondta, hogy egyszer Gandhi is ott aludt.
A hatalmas, tengerre néző teraszon terítettek meg. Bono az Apple korai éveiről faggatta apámat. Együtt vannak még? Tudták, hogy nagyot alkotnak és megváltoztatják a világot? Apám beszélt arról, milyen volt a Macintosht megalkotni és erre Bono azt mondta, hogy hasonló volt az ő és az együttes érzése is. Milyen érdekes, hogy különböző területen dolgozóknak lehetnek azonos rendkívüli érzéseik. És Bono megkérdezte: "És tényleg, a Lisa tőle kapta a nevét?"
Pillanatra csend lett. Felkészültem a válaszra.
Apám nem válaszolt azonnal, lenézett a tányérjára, aztán vissza Bono-ra. "Ja, úgy volt" – mondta.
Megmoccantam a széken.
"Gondoltam" – mondta Bono.
"Aha"
Néztem apám arcát. Mi változott? Miért ismerte be most, annyi év után? Persze, hogy rólam nevezte el, mindig is tudtam. Eddigi tagadásai értelmetlenné váltak. Éreztem, ahogy új erő árad szét a testemben.
"Most először mondta, hogy igen" – mondtam Bono-nak. "Nagyon köszönöm, hogy rákérdeztél." Mintha egy híres ember kellene ahhoz, hogy egy híres ember felfedje titkát

Vékony, özvegy, esik

Három hír az elmúlt tíz napból, amin megakadt a szemem, de rendesebben megírni nem volt időm.

Vékonyabb lett a HP gépe
A HP elhódította az Apple-től a legvékonyabb hordozható gép címet - már ha létezik ilyen egyáltalán. Ha létezik, akkor azt az Apple hívta életre, amikor bemutatta a MacBook Airt. Emlékszel még a reklámra? (Ki tudja, ezért ide szúrtam.) Bár ezen a vékonyságon már akkor is nevettem, mert a mérést az Apple a "legvékonyabb" ponton tette - de melyik is az? Ahol még nem gömbölyödik az Air széle, vagy ahol már igen? Akárhogy is, a HP most egy centivel keskenyebb. A legvékonyabb ponton.


Laurene Powell támogat
Arról már többször is írtunk, hogy mire költi Jobs özvegye, Laurene Powell Jobs az örökséget. A legnagyobb részt az amerikai oktatási rendszer megújítására szánja. Személyesen, vagy áttételesen több, ezzel a területtel foglalkozó alapítványt támogat. Az egyik, az XQ, most újabb 50 millió dolláros támogatást kapott.

Csökken a tablet eladás, csökken a számítógép eladás
A piacelemző Gartner közétette az első negyedév adatait. A személyi számítógép eladás már hatodik negyedéve van esőben, az idei első negyedévhez hasonlóan rossz utoljára 2007-ben volt. Ha statisztikailag hasonló szépséget az esésről nem lehet elmondani a tabletek kapcsán, ettől még kevesebb tabletet adtak el az év első negyedévében, mint egy évvel korábban hasonló időszakban. Az elemzők szerint a szerény innováció, az okosabb (és nagyobb kijelzőjű) telefonok a bűnösök. (Ehhez a harmadhoz zenei ajánlatunk a Vaya Con Diostól)

"Jobb világot hátrahagyni, mint amilyet kaptunk"

A címben Tim Cook hitvallását olvastad, az Apple vezetője határozottan kiáll társadalmi célokért. Elődje, Steve Jobs nyilvánosan csak nagyon kevés esetben tette ezt meg, felesége már Jobs életében is rengeteg pénzt adományozott általuk hasznosnak vélt kezdeményezéseknek, erről nem rég írtunk. De visszatérve Cookhoz, az Apple szeptemberben jelentős összeget utalt a Vöröskeresztnek. Sőt! Az Apple dolgozóihoz írt levelében megígérte, hogy bármely munkatárs által a Vöröskeresztnek utalt összeg dupláját is eljuttatja a nemzetközi segélyszervezethez - így mutatva példát és ösztönzést a jó példát.

Az Apple nem csak így, pénzzel akar segíteni a világ jobbá tételében. Az Apple Store-okat - nyilatkozta Angela Ahrendts, a kiskereskedelemért felelős alelnök - egyfajta közösségi térré kívánják formálni, ahol például nőket és etnikai csoportokat tanítanának programozni.
Nem az Apple az egyetlen, amely rengeteg pénzének egy részét az emberiség jobbítására szánja. Jellemző az amerikai mágnásokra, vállalkozókra, hogy életük egy pontján a felhalmozott vagyon tekintélyes részét általuk támogatandó célokra fordítják. Elég Andrew Carnegie nevét említeni, aki száz évvel ezelőtt tett sokat a közösségért. Talán többen ismerik Bill Gates nevét, aki vagyona 90 százalékát fordítja az éhezés, a malária és más, jellemzően Afrikát sújtó bajok leküzdésére. Jobsékról már esett szó, az Apple másik alapítója, Steve Wozniak is rendszeresen támogat társadalmi, közösségi kezdeményezéseket, illetve ingyen tart IT órákat általános- és közép-iskolákban.
A mindenben a mögöttest keresők persze mondhatják az Apple kódtanító kezdeményezésére, hogy szép-szép, de minden szentnek maga felé hajlik a keze, aki az Apple-nél tanul programozni, abból valószínűleg OS X vagy iOS programozó lesz, ami a cégnek jó. Miért nem inkább az amerikai állami általános iskoláknak ad pénzt, amelyek finanszírozása már a kilencedik éve csökken? A válasz egyszerű: az állami feladat és nem egy vagy több cégé.
Tim Cook és Angela Ahrendts azon túl, hogy kemény üzletember, érző szívű vezető is. De ha Tim Cook valóban vallja a "Jobb világot hátrahagyni, mint amilyet kaptunk", akkor megfontolhatná - írja az általunk fordított Lee P. James ennél hatszor hosszabb bejegyzésében - nem csak az Apple Store-ok, hanem az Apple pénzügyeinek átformálását is, hazahozva a külföldön halmozódó pénzt, befizetve az államnak a nyereségadót.
Nevünkben a Gonosz Almalap csak annyit tenne ehhez hozzá: Csak semmi áthallás!

Mire költi örökségét Jobs özvegye?

"Az elmúlt száz év alatt Amerika eljutott a T-modeltől a Tesláig, a kézikapcsolású telefonközponttól a mobiltelefonig, csak az iskoláink nem változtak."

Laurene Powell akkor sem kereste a nyilvánosságot, amikor még élt a férje, Steve Jobs - és Jobs halála után sem változtatott ezen a szokásán. Ahogy azon sem, hogy háttérben maradva számos, mindkettőjük számára fontos szervezeteket, elveket támogasson. Időről-időre Jobs szemére vettették, hogy nem jótékony, csak az Apple-ért él-hal. Erre sem ő, sem az Apple nem reagált, de a figyelmes hírböngésző mindig megtalálta a választ - ahogy mi is: [1] [2]

Laurene Powell Jobs 2014. szeptemberében, New Yorkban.
Neilson Barnard — Getty Images

A bejegyzés apropóját az adja, hogy 50 millió dollárral (kb. 14 milliárd forint) csatlakozott "XQ: The Super School Project" kezdeményezéshez. Ennek célja a felsőoktatás újragondolása. E bejegyzés első mondata a kezdeményezés honlapján szereplő küldetésből való. A honlapot végigfutva bárki pályázhat, a legjobb tíz koncepciót szeretnék kiválasztani és ezek alapján kifejleszteni, megalapítani a jövő felsőoktatási intézményét.
Laurene Powellnek más képzésekkel kapcsolatos szervezetekben is jelentős munkát végez - és persze pénzt is ad. A mostanin és az ebben a blogban már említetteken kívül például a Collage Track-nél, amelynek alapítója. Ez a szervezet az egyetemi tanulmányok elvégzését és elhelyezkedést segíti a pénzzel kevésbé eleresztettek számára. De a támogatásnak csak egyik szempontja az anyagi helyzet, a tudás, tanulási eredmény is elvárt.

Lauren Powell 9 milliárd dollár felett rendelkezik, ebből vidáman megvehetné a hatodik és hetedik kerületet Budapesten. De ehelyett a jövőre gondol. Tanulni nem szégyen (és más bölcsességek).

Lisa anyja vs. Lisa apja

2005-ös eseményt mesélünk el, a történet azonban 1972-ben kezdődött. Ekkor jött össze Steve Jobs Chrisann Brennannal, akitől lánya született, Lisa. És már most elmondjuk, sem Jobs, sem az Apple soha hivatalosan meg nem erősítette, el nem ismerte, hogy az Apple Lisa számítógépének e leány lenne a névadója. Valójában ez a bejegyzés apáról és lányáról szól. Meg a volt barátnőről.

Egy levél

De mi történt 2005 decemberében? Lisa anyja levélben kérte Jobstól 25 millió dollárt az őt ért "nehezen elviselhető" körülményekre hivatkozva. Steve és Chrisann tizenhét évesen kezdett randizni, mindketten a Homestead gimibe jártak. Kapcsolatuk igazi kamasz-szerelem volt, hol szétmentek, hol összejöttek. Öt éven át voltak többé-kevésbé együtt, erre az időszakra esett Jobs hippi-korszaka és a keleti tanok felé fordulása is. Lisa megszületése előtt kétszer is abortuszra kellett mennie Chrisannek. Amikor Lisa megszületett (1978. május), Jobs nem nagyon akarta magára vállalni a lányt és a kisgyereket, bár egészen haláláig, négy évtizeden át folyamatosan szerény anyagi támogatásban részesítette őket.
Olyannyira nem, hogy két éven át bíróság előtt vitatta apaságát. Orvosi szakvéleményt mutatott be, hogy "steril és nemzésképtelen", illetve pszichológus állította róla, hogy "az apai szerepre mentálisan alkalmatlan". (A Gonosz Almalap megjegyzi: Jobsnak feleségétől három gyereke született, tehát az orvos biztos tévedett. A pszichológussal kapcsolatban ezt határozottan nem állítaná.)
Brennan a végsőkig bízott abban, hogy Jobs felvállalja őt és a lányát, ám hiába. Erre utal 2013-ban megjelent önéletrajzának a címe is: "Egy harapás az almából", amelyben magát a "kegyetlenség tárgyának" nevezi.
Ám az említett műben sem szerepelt, hogy 2005-ben arra kérte Jobst, adjon neki 25, lányának meg további 5 millió dollárt az elszenvedett érzelmi károkért, megaláztatásért. A dátumozatlan, két oldalas levelet saját maga vitte el Jobshoz. A ma 60 éves nő festőként és szobrászként igyekezett boldogulni, ám az igyekezeten erősebb a hangsúly, mint a boldoguláson. A 2005-ös találkozásukkor mindketten ötven évesek voltak, ám amíg Chrisann épp megélt, Jobs az Apple és a Pixar meghatározó tulajdonosaként vagy három milliárdos vagyonnal rendelkezett.

Még egy levél
Ahogy a levélben olvasható, Chrisann ügyesen érvelt, de Steve-et nem hatotta meg. Egy vasat sem adott (a fent említett folyamatos, de szerény támogatáson felül). Talán ez az elutasítás adta meg a végső lökést a nő önéletrajz írásához.
Négy évvel később, amikor ismét pénz nélkül maradt, és betegen barátainál húzta meg magát, újra megkereste Jobst. Felajánlotta, hogy az önéletrajz nem kerül kiadásra (másik olvasatban: megzsarolta) - állítása szerint Lisa is a megírás és megjelentetés ellen volt.
"Utoljára kérlek az életben, hogy biztosítsd a megélhetésem" - írta Steve-nek Chrisann 2009. szeptember 26-án. "Nem akarok veled összeveszni, de lépnem kell. Három éve beteg vagyok, és nem maradt más választásom... A könyvben leírtak egyikünk számára sem kellemesek és Lisát is sértheti, ő kezdetektől ellenezte az egészet. Tied a döntés. Kérlek, küldj nekem havi tízezer dollárt, amíg meg nem állapodunk. Sajnos nem beszélhetünk, mert túl beteg vagyok és a hajamat is le kellett vágatnom... "
"Nem kedvelem, ha zsarolnak" - írta másnap vissza Jobs. "Ilyesmiben semmilyen módon nem veszek részt."
(A cikket jegyző Fortune emailben megkereste Lisát és Laurene Powell Jobst, de egyikük sem kívánta kommentálni a történetet.)

Lisa meg az anyja
De térjünk vissza egy kicsit arra, miként kényszerült Jobs elfogadni lányát, Lisát. A bíróság apasági teszt elvégzésére kényszerítette a per sokadik évében. Az eredmény ismeretében a bíróság havi 500 dollár fizetésére kötelezte. Adöntést követő hónapban vált az Apple tőzsdén jegyzett részvénytársasággá. Jobs vagyona ekkor 225 millió dollár volt. Jobs nagy ritkán meglátogatta lányát, lakást vett neki, autót ajándékozott. Az íróvá lett Lisa ezekről az alkalmakról írta: "néhanapján megáll a házunknál, pár percet, röpke órát tölt köztünk súlytalanul".
Jobs nagyon lassan fogadta el, hogy van egy lánya. A nevét kilenc éves korában Lisa Brennan-Jobs-ra módosító utód havi díját négyezer dollárra emelte. "Olyan zsugori volt, amilyen csak lehetett. Mindent alábecsült. Minden egyes cent kiadás foghúzással ért fel nála."
Amikor Lisa megszerezte a jogsiját, Jobs váratlanul két autóval lepte meg őket és vett nekik 400 ezerért egy új házat is. Ezen túl finanszírozta Lisa magániskoláját is. Az anya viszont 1996-ra csődbe ment.

Lisa meg az apja

A fentiek után meglepődhetünk, Lisa az első főiskolás éveiben apjánál - és annak családjánál - lakik, először élnek együtt életükben. "Miközben felnőttem, voltam koldus szegény és király gazdag. És néha egyik sem." - írja Lisa. Azonban Jobs pénze és szeretete épp olyan gyorsan elillan, ahogy jön. Egy pitiáner nyári veszekedés után Lisa albérletbe kényszerül Jobs egyik szomszédjánál, apja a kollégiumi díj fizetését is beszünteti. Ami nem alacsony, mert Lisa - önerőből bekerülve - a Harvardra jár. Lisa szerencséjére a befogadó baráti házaspár átvállalja a kolesz költségeket is - erről Jobs tud, és soha nem érzi, hogy rendezni kellene ezt a számlát.
És jöjjön egy jellemző Jobs szösszenet. A Walter Isaacson jegyzete Jobs életrajz szerint Jobs nem ment el Lisa diplomaosztó ünnepségére, mert "Lisa nem hívott meg". Ezzel szemben Lisa, az anyja és több független tanú szerint is ott volt. Annyira ott volt, hogy egy perben épp erre az elfoglaltságra hivatkozva kért halasztást. Ez a fránya torzítótükör...
Lisa viszonya apjával épp olyan hullámzó volt, mint az eddig elmondottak. Ám ő is ott volt 2011. október ötödikén Palo Altoban, amikor Jobs meghalt.
Chrisann ekkortól az özvegyen kívánta behajtani azt, ami szerinte neki jár, de Steve nem adta meg. Laurene Powell Jobs nem reagált a megkeresésekre. Jobs amúgy több millió dollárt hagyott Lisára, amelyet a lány anyja támogatására is fordított.

Miért pont Yosemite?

Az Almalap kitalálta!
Jobs 1991. március 18-án a Yosemite Nemzeti parkban, az Ahwahnee Hotelben elvette a nála öt évvel fiatalabb Laurine Powellt, aki akkor a Stanford Egyetemen MBA-zett. A szertartást Kobin Chino zen-buddhista szerzetes vezette. Első gyerekük még abban az évben, szeptemberben megszületett, ő Reed Paul. Nevét Jobs apjától és Jobs oregoni főiskolai szobatársa után kapta. Második gyerekük - Erin Sienna - 1995-ben született, a harmadik 1998-ban, ő Eve, azaz Éva.

Egyébként nem, nem ezért, vagy szinte biztos, hogy nem elsősorban ezért. A Mavericks-szel az Apple kaliforniai, amerikai természeti helyek nevét adja operációs rendszere verzióinak. A Mavericks San Francisco környéki szörfös paradicsom. Nem, nem Safarival szörfölünk, hanem, ha már, a Beach Boys-zal.

Jobs filmen

Amerikában ma kezdik vetíteni a Jobs fiatal éveiről, a felszáló időszakáról, az Apple megalapításáról készült filmet. Már számos előzetes látott napvilágot, a főszereplő - Ashton Kutcher - több nyilatkozatban is elmondta, hogy „hű" meg „há", a „Jobs". Ehhez képest a filmet a Rotten Tomatoes 43 százalékra értékeli.



"Jó film? Nem az. Megéri megnézni? Egyértelműen."
Ez Andy Serwer, a Fortune újságírójának a véleménye. Amíg ő a mozit nézhetőnek tartja, addig Adam Lashinsky (Adam Lashinsky: Az Apple kulisszatitkai) „naggggyon rossz"-nak. Serwer szerint viszont Ashton Kutcher Jobs szerepében nagyot alakít.
"Egy ponton elszakadtam a filmtől, és visszaemlékeztem Steve-val való találkozásaimra, megbeszélésekre, interjúkra, voltak rémesek, de unalmasnak egyáltalán nem volt egyik sem nevezhető. Ahányszor eljöttem tőle, mindig fel voltam töltődve - dühhel vagy hittel. Ashton nem csak hasonlít Steve-ra - barna szakállal, anélkül, ősz szakállal -, de gyakori hangulatváltással és mániákus érvelése telitalálat."
Persze, lesznek sokan, akik azt fogják mondani, ők találkoztak Steve-vel, és egyáltalán nem volt ilyen vagy olyan, semmiben sem hasonlít a filmbélire. Nekik mondjuk: a) ez csak egy film b) csinálj jobbat! És valóban, Ashton nem lett Jobssá, de legalább olyan jó, mint „az Androidot futtató Samsung, ami nagyon ott van".

A filmről

Az Apple története az Almalapban
Az Apple megalapítása
Apple II és III
Liza csak egy volt
Macintosh

A mozi Jobs korai éveire koncentrál, kezdve a Reed College-ban töltött időtől az Apple megalapításán, felemelkedésén át Jobs kirúgása és visszatéréséig. Feltűnnek a kulcsfigurák, Steve Wozniak, Mike Markkula, John Sculley - "Életed végéig cukros vizet akarsz árulni, vagy velem tartasz és megváltoztatjuk a világot?". A film kis, közepes költségvetésből készült (8,5mUSD), ami nem jelent minőségbeli hátrányt. A készítők abból építkeztek, ami rendelkezésükre állt. Jobs házát pontosan idézik fel. Jobs feleségének, Laurene Powell szerepét játszó színésznőnek gyönyörű hosszú, szőke haja van. Ashton pedig azzal lepett meg, hogy elmondta, „abban a garázsban vettünk fel pár jelenetet, ahol Steve és Woz összerakta az első Apple-t". Wow!
Néha elrontja a mozi varázsát a nagyon lapos párbeszéd, amelyet a történet mesélés kényszerít ki. A film üteme is változó, néha kevésbé fontos részeknél lassít, és fordítva - de nem ebből a filmből lehet megtanulni, mikor mi történt az Apple-lel. Viszont Jobs diadalmas visszatérése nagyon jó lett!

Tetszik? Nem tetszik?
A hard core (i9 és felette) Apple-funok üzembiztosan meg fogják ugatni a filmet, nekik talán az sem lenne tökéletes, ha maga Steve játszaná Steve-et. Azonban többen vagyunk - és sajnos egyre többen leszünk -, akik nem éltünk akkor, amikor Jobs és az Apple elindult és mélységek és csúcsok közt haladva megváltoztatta, engedjük meg: jobbá tette a világot.
A film, mint film, nem lesz kassza-siker, az Apple-rajongók persze mind meg fogják nézni, a sikeresség garantált. Ugyanakkor már készül a másik(?), sokadik Jobs film is, ezúttal a „hivatalos" Jobs életrajzot követve. Várjuk. Azt is megnézzük.

Álom azonnal - Ms. Jobs

Laurene Powell Jobs [1] [2] [3] férje életében is számos karitatív szervezetnek volt tagja, vezetője, rengeteg munkát végzett. Steve Jobsnak sokan vetették szemére, hogy nem veszi ki részét a 'jótékonyságból', nem támogat elesett, rászoruló, hátrányos, nehéz-sorsú, kihalás szélén álló... Pár napja Ms. Jobs egy interjúban beszélt férjével közösen kidolgozott tervükről, amely a "The Dream Is Now" nevet kapta. A kezdeményezés célközössége az amerikai bevándorlók, az amerikai bevándorlási rendszer. A papírok nélkül az államokba kerülő gyerekeket segítené tartózkodási engedélyt szerezni és beilleszkedni.
„Életek elpazarlásának" - nevezte Jobs egy még közzé nem tett interjú részletében a jelenlegi állapotot. „Lehetőségek pazarlásának, az állam veszteségének" - titulálva a szituációt. „Kell a tudásuk. Az ő álmaik képesek lökést adni a gazdaságnak, 300 milliárd dollárra becsülöm az összeget" - mondta másfél év óta adott első interjújában Ms. Jobs.