Catalina III.

Ősszel érkezik az új macOS, amely a Catalina névre hallgat. A macOS tizedik verzióit Kalifornia természeti nevezetességeiről nevezi el az Apple. A nyár örömére most a Catalina más jelentéseit, értelmezéseit, megfejtéseit vesszük sorra. Noha illene a régi görögökkel kezdeni, de Lucius Sergius Catilina római volt. És igen, Hol Catilina, hol Catalina, ez utóbbi miatt befért ide. Aki töriből gimiben eszméletlen jó volt, annak most stimuláltuk az agyát, erről a politikusról tanítottak.

A római Palazzo Madama-ban látható Maccari freskó részlete: "Catilina Cicero vádját hallgatja". Forrás: Wikipédia.

Összefoglaló
Lucius Sergius Catilina (ie. 108 – 62) római patrícius (nemesi) származású szenátor, hadvezér, Cicero politikai ellenlábasa. Családja ősöreg, felmenői már ott ültek Róma etruszk királyainak száz fős tanácsadó testületében is. A jó kiállású férfi volt minden, csak akasztott ember nem – bár. Római szenátorként is emlékezhetünk rá, de – töri beugrik – a legismertebb a második, róla elnevezett összeesküvése, amely a Római Köztársaság megdöntését tűzte ki célul, de elbukott. Bukását leginkább Ciceronak köszönheti, aki ékesszólásban felülmúlta Catilinát.

Részletesebben

Ahgy említettük, Catilina ősi családból származott, és ahogy ez lenni szokott, mire ő megszületett a család egykori vagyonából szinte semmi sem maradt, és ezzel összefüggésben a régi dicsőség fénye nem ragyogott, politikailag kerekítési hiba volt a család befolyása a Római Köztársaságban. De hősünk mert nagyot álmodni!
Anélkül, hogy száznegyven római nevet említenénk, lássuk, mit tett hősünk!
Az ifjú Catilina a seregben vélte felfedezni a felemelkedés útját. Azért semmit sem bízott a véletlenre, egy előnyös házasságot is kötött. A római légiók már ekkor is a hatalomhoz vezető út kövei voltak, amelyeken persze el is lehetett perecelni esni. Catalina hol csellel, hol némi árulással, megvezetéssel, de teljesítette a rábízott munkát, többnyire valamelyik híresebb parancsnok keze alatt. Csak egy apró példa: elárult szövetségesei fejét bekatapultálta az épp ostromlott várba. Meggyőzésképp.
Amikor Rómában pihent, akkor sem a Colosseumban szotyizott vagy nézte a Ben Hurt fogathajtó-versenyt. Hosszabb pereskedés után – és valószínűleg némi készpénz csere is történhetett – meggyőzte az ügyészt, hogy nem ölte meg a sógorát és dehogy hordozta végig a levágott fejet Róma utcáin. Ami történt, az jogszerű igazságszolgáltatás volt.

Egy római polgár hétköznapjai
Amikor először pályázott a konzuli tisztségre, egy riválisa – akivel addig közösen bulizott a római éjszakában – megvádolta egy Vesta-szűz megrontásával, amit a törvény halállal büntet. Ismét sikerült kimagyaráznia magát.
A római bíróságok jó ismerőseként üdvözölhették akkor is, amikor felesége és fia megölésével vádolták, mondván, a kinézett új – az előzőnél sokkal vagyonosabb – ara nem rajong a gyerekért. És persze a több nejűség szóba sem jöhetett. Ám Catilina ismét pert nyert.
Két évre megválasztották második legmagasabb rangú római tisztségviselőnek (praetor), majd újabb két évre Afrika kormányzójának nevezték ki. Catalina nagy reményekkel tért vissza az ie. 66-os konzul választásra. Nem is lett volna gond, ha az utána érkező afrikai küldöttség nem vádolta volna meg visszaéléssel, csalással, lopással, bizonyítékokat is felmutatva. A hivatalban levő konzul, aki egyik politikai ellenlábasa volt emberünknek, eltiltotta az indulástól Catalinát. Catalina azonban ambiciózus volt, nem mondott le álmáról. Érdemes megjegyezni, hogy Catalina védelmében szólalt fel Cicero is. A rossz-nyelvek szerint a per legfontosabb célja az volt, hogy Catalina az utolsó ingét is eladja, oly szegényen legyen ártatlan.

Összeesküdtek 1.
Konzulokat évente választottak, így az ie. 65-ös választáson is indult hősünk, de ismét alulmaradt. Érdekes tény (by Seldon Cooper), hogy a konzulok meggyilkolására és a hatalom megragadására többen összeesküdtek, ez lett az első cataliniárius összeesküvés. Még érdekesebb tény: hogy a történészek egyáltalán nem biztosak abban, hogy volt összeesküvés, ahogy abban sem, hogy Catalina részt vett-e benne. Magyarul: lehet, hogy nem vett részt a róla elnevezett soha sem volt összeesküvésben.

Konzul
A kitartó munka elnyeri méltó jutalmát, lassú víz partot mos, lassan járj, tovább érsz – ie. 63-ban Catalinát konzullá választják.
A következő évben újrázni szeretett volna, de a szavazók nem így gondolták. Viszont Catilina és barátai meg úgy gondolták, hogy a szavazók tévednek.

Összeesküdtek 2.
Valóban összeesküdtek a Köztársaság megdöntésére. Egyik fegyverük az devizahitelek adósságok eltörlésének követelése volt, ez érthető módon sok hívet szerzett. Az más kérdés, hogy egy év konzulság sem volt elég Catilinának, hogy vagyoni helyzete rendbe jöjjön – és akkor hol voltak még a dicsőséges szép napok emlékei, bár panaszra nem volt oka.
Az igazság az, hogy Catilina összeesküvőként sem nyújtott parádés alkotást. Egyik legnagyobb ellenfele, Cicero, megneszelte (frászt, felnyomták nála) a terveket, és hatásos beszédben követelte a szervezkedők elítélését. A szenátus lassan kezdett hinni Ciceronak, aki ráadásul bizonyítékokat is fel tudott mutatni. És eljött a nap, amikor Catilina elhagyta Rómát, és az összeesküvő társai toborozta sereg élére állt. Tegyük hozzá, a tapasztalt és eladósodott egykori légiósokból toborzott sereg létszáma ekkorra a kezdeti tízezerről háromezerre zsugorodott az összeesküvés lelepleződése hallatán.
E kis sereget a Rómához hű légiók lassan bekerítették. Az elvonulós, méretnek megfelelő ellenfelet kereső és azzal megütközni szándékozó taktika nem vált be. Amikor Catilina látta, hogy a csata, amelybe belekényszerült, vesztésre áll, az első vonalba rontott – és bele is halt az ott szerzett sebeibe.

Utószó
Egy pillanatra se gondoljuk, hogy Róma Catilinát megrögzött gazembernek, lázadónak vagy bűnözőnek tartotta volna. Az ellenfelei természetesen mindent megtettek, hogy a feketénél is feketébbnek látszódjon, de valójában pont a római arisztokrácia, vezető polgárság mintapéldánya volt. Hasonló örökséggel rendelkező vezetők hasonló pályát futottak be – kevesen haltak meg ágyban, párnák közt, bár sokan szeretteikkel.
Mondjuk az biztos, hogy Cupertinoban a névadáskor Catilina senkinek sem jutott az eszébe (ezért van a Wikipédia).

Bónusztrack: Könyvajánló

Olvastam. Nekem tetszett. Bár a könyv részletesen beszámol a kor szokásairól, politikusok is szép számmal felbukkannak, de aki készség szinten nem történelem-rajnogó, az is élvezheti a néhol dagályos, de szépen hömpölygő krimit.