Bye-bye X!

Húsz év után lassan elköszönünk az Apple operációs rendszerének tizedik sorozatától.



Az OS X előtt az Apple nem volt jó állapotban. Az az Apple nem Steve Jobs almája volt. Gil Amelio alma volt, a rossz minőségű termékek és a működőképtelen vállalati kultúra. Az az Apple nem működött. Jobs szerint Amelio úgy vélekedett: "Az Apple olyan, mint egy hajó, amelynek az alján lyuk van, szivárog a víz, és az a dolgom, hogy a hajót jó irányba vezessem.“
Ez a hajó a System 7 tengerén lebegett, az előző operációs rendszer 1991-ben jelent meg. Utódjának, a Copland-nek a fejlesztése 1994-ben kezdődött, de soha nem fejeződött be annak ellenére, hogy 1995-ben a fejlesztőknek kiadták a béta verziót. Copland kísérlet volt a katasztrófa elhárítására. A Macek sokkal drágábbak voltak, mint a Windows-os PC-k, és a Windows 95 csökkentette a távolságot a Windows kellemetlen felülete és a Mac felhasználóbarátabb megközelítése között. Az Apple elveszítette piaci részesedését, és a Copland volt a megoldás. Legalábbis az lehetett volna, ha kiadják. Egy többfelhasználós, többfeladatos operációs rendszer volt, széleskörű testreszabhatósággal, amely natív módon futott az Apple PowerPC processzoros Macjein. Hatékonyabb, rugalmasabb és sokkal kevésbé hajlamos összeomlásra. De soha nem került forgalomba. A tervezett 1996-os kiadás dátuma 1997-re csúszott a növekvő összetettség és az évi 250 millió dolláros költségvetés közepette, amelyet az Apple nem engedhet meg magának. Copland-ot 1996-ban törölték.

Lenni vagy nem lenni...

Copland meghalt, az Apple körbenézett. Amelio fontolgatta, hogy megvásárolja a BeOS-t a Be Inc-től, de ezek a tárgyalások sikertelenek voltak. A Be 275 millió dollárt akart – az Apple kijelentette: 200 millió dollárnál többet fizethetett és nem is fog fizetni egy operációs rendszerért. Néhány hónappal később az Apple egy másik operációs rendszert vásárolt. 429 millió dollárért.
Ez az operációs rendszer az OpenStep volt, Jobs NeXT vállalatának terméke. Jobs 1985-ben alapította a céget, miután kiszorították az Apple-ből, és amikor az Apple 1997-ben megvásárolta a céget, tanácsadói minőségben visszatért az Apple-hez. 1997 nyarára Jobs menesztette Ameliót, ősztől az Apple ideiglenes vezérigazgatója (iCEO) lett.
Időbe telt, mire az OpenStep a Mac-be került, és közben az Apple elkészítette a Mac OS további két verzióját. A Mac OS 8 1997-ben jelent meg az új Platinum interfészt. Elég szép volt, de a belső számozás – belső neve Mac OS 7.7 volt – mutatta, hogy ez inkább marketing gyakorlat volt, nem pedig egy fontos új verzió.
Az utolsó Mac OS, mielőtt az OS X mindent megváltoztatott, a Mac OS 9 volt, amelyet 1999-ben szállítottak ki. Az Apple promóciós kiadványa szerint "ez volt a valaha volt legjobb internetes operációs rendszer", és integrálta az új iTools csomagot, lehetővé tette az interneten való keresést a Sherlock 2 segítségével, és megkatuk az automatikus szoftverfrissítést. Érdemleges frissítés volt, de ezzel véget is értek a System 7 és utódai. Az Apple következő még egy fontos dolga egy macska lett.

Macska a Macen

A hivatalos OS X történet egy macskával kezdődik, de az izgalom egy medvével jött: a Kodiakkal, a Mac OS X 29,95 dolláros bétájával, amely bemutatta az új operációs rendszert és úttörő, "nyalogatható" Aqua felületét. A béta 2001 májusában lejárt, de addigra a Gepárd már kint volt ketrecéből.
A Mac OS X 10.0 úgy nézett ki és működött, mint bármelyik korábbi Mac operációs rendszer. A Darwin Unix-szerű mag és az Open Software Foundation Mach Kernel alapján teljes multitasking és memóriavédelem volt, a Terminalról elérhető parancssori interfésszel.

Igényei is voltak. Amíg akkor a Maceket 64 MB RAM-mal szállították, a 128 MB-ot preferált. Legalább 800 MB lemezterületre volt szüksége, és nem támogatta a G3 előtti Power Macek bővítő-kártyáit. És hibás volt. Az alkalmazások lassúak voltak, mindennaposak volt a kernel pánik összeomlás, a hardverproblémák pedig azt jelentették, hogy kezdetben hiányoztak olyan funkciók, mint a DVD lejátszása és a CD írása.
A Puma (Mac OS X 10.1) ingyenes frissítés volt, részben a Gepárd fogzási gondjai miatt. 2001 szeptemberében jelent meg, és valamivel gyorsabb volt, jobb volt az AppleScript, és jelentősen továbbfejlesztették az OpenGL illesztőprogramokat, hogy a 3D-s alkalmazásokkal jobb grafikai teljesítményt nyújtson. Ezenkívül bevezették a Image Capture alkalmazást szkenneléshez és digitális fényképezéshez. Az új Mac gépeken a Mac OS X 10.1.2-ig, 2002. januárjáig mégsem ez volt az alapértelmezett operációs rendszer.

A következő nagy macska a Jaguar, a Mac OS X 10.2 volt, 2002. augusztusától. Stabilabb volt és rengeteg örvendetes fejlesztést hozott: Universal Access a kihívásokkal küzdők számára, MPEG-4 videó QuickTime-ben, Inkwell kézírás-felismerés és Rendevous, amelyet később átnevezték Bonjourra, a könnyebb helyi hálózatépítés érdekében. Bemutatták a Quartz Extreme grafikai technológiát a jobb grafikai teljesítmény érdekében. De el is vettek valamit: az indításkor a "boldog Mac" ikon helyén az Apple logó volt. Aztán az Apple metálos lett.

Metál van, babám!

A 2003-as Panther, a Mac OS X 10.4, nagy változás volt a Mac OS X sorozatban: a cukorkák helyett az újratervezett, gyorsabb Finder most már fémből készült - komolyabb, biztos, de sokkal kevésbé vidámság nézni. Bevezették az Exposé ablakkezelést, az X11-et és a Gyors felhasználói váltást. Megkaptuk a Font Bookot a betűkészlet kezeléséhez és a FileVault-ot a titkosításhoz. Megjött az iChat videóbarát változata és a Safari nevű új alapértelmezett webböngésző, amely korábban a Jaguarban is opció volt.

Az Apple még nem tartotta be a Mac OS X frissítések éves kiadási ütemezését. A Tiger, Mac OS X 10.4, 2005 áprilisában került kiszállításra. Nagyon felhajtás volt: hat héttel az értékesítés megkezdése után több mint kétmillió példányban telepítették.
Sok fontos dolog volt a Tiger-ben: az új Spotlight keresés, az RSS-hírcsatornák a Safari-ban, a Dashboard Widgets, a Dictionary, az Automator, a VoiceOver, a QuickTime 7 és az Xcode 2.0, de még ennél is fontosabb volt az, amin a Tiger futott. Ez volt a Mac OS X első verziója, amely hivatalosan futott Intel processzorokon. A WWDC 2005-ben Jobs bejelentette, hogy az Apple 2007-re minden Mac-jén áttér az Intel szilíciumra, és bejelentette a Mac OS X 10.4.4-et, a Mac OS X első nyilvánosan kiadott verzióját mind a PowerPC, mind az Intel x86 processzorokhoz.

Üvöltő anyag

A 2007-es Leopard, a Mac OS X 10.5 volt az utolsó verzió, amely a PowerPC-n működött. Megszünt a Classic alkalmazástámogatás, bevezette a Boot Camp alkalmazást a kettős rendszerindításhoz (Intel Mac gépeken Windows rendszer), a Back To My Mac-et, a Time Machine-t, az iCal-naptármegosztást, az asztali stacket, a Quick Lookot és a virtuális asztalt. A Snow Leopard 2009-ben mindössze 29 dollárba került, el is kapkodták, mint a friss sütit.

Számos alapvető alkalmazás futott 64 bites módban, így Snow Leopard rendszermagja is. Bevezette a Mac App Store-t is, és búcsút intett a Mac OS X névnek.
A Mac OS X csupán OS X let a Lion megjelenésével. Az OS X 10.7 eredetileg csak letölthető volt, később USB-n is meg lehetett venni 69 dollárért. A hűséges Maceseknek kellett örömöt szereznie, de be kellett vonzania az iPhone-t használókat is. És elkezdték elmosni a Mac és az iOS közötti határokat.

A Lion meghozta a természetes görgetést, a trackpad gesztusainak széleskörű használatát, valamint új Mission Control és Launchpad felületeket, ezeket egyértelműen iPhone ihlette. Eljött az AirDrop-ot, a teljes képernyős mód és az AutoSave. A Mac még inkább iOS-esnek érezte magát.

A Mountain Lion inkább az Lion fejlesztése volt, semmint egy új macska. Ez még több iOS-esedést jelentett, a Jegyzetek és Emlékeztetők külön alkalmazásokká válva, az iChatet Messages váltotta fel, és a Notification Centerben iOS-stílusú értesítések jelentek meg. Szorosan integrálódott az iCloud és a Game Center is, bár nem mindig sikeresen: a Mountain Lion megbízható volt, az iCloud kevésbé. Ez volt az OSX utolsó fizetős verziója és utolsó az Apple nagy macskáinak sorában. Az OS X jövője megjelent a láthatáron.

A legérdekesebb dolog a Mavericksben? Igazságtalan volna azt mondani, hogy a neve volt? Nos, talán. De az első OS X, amelyet egy helyről, nem pedig egy csodálatos teremtményről neveztek el, sokkal inkább evolúció volt, mint forradalom. Ingyenes OS X frissítés volt, a kritikusok egyetértettek abban, hogy az utolsó befektetett fillért is megérte.
Ez nem azt jelenti, hogy értéktelen volt. Áttervezték a Dockot és az alapvető alkalmazásokat, például a Névjegyeket és a Jegyzeteket, az iBooksot és a Térképeket áthozták az iOS-ből. A szinkronizálás nagyban támaszkodott az iCloudra: az OS X SyncServices már nem volt jelen. De inkább javításnak tűnt, nem pedig új Mac OS-nek.

Nem mondhatta el ugyanezt Yosemite-ről. A névrokonhoz hasonlóan hatalmas volt. Az OS X 10.10 célja az volt, hogy a Macet ne egy digitális hub központjaként, hanem az Apple készülékeinek tökéletesen együttműködő világának részeként használjuk. A Mac nem futtatta az iOS rendszert és az iPhone nem futtatta az OS X rendszert, de nem is kellett, mert mindent megosztottak. A Yosemite segítségével az iPhone készülékére érkező telefonhívásokat Macen is fel lehetett venni. A mobilodo Personal Hotspotjanetre tette a Macet. Elkezdhettünk egy Pages dokumentumot iPhone-on, és folytathattuk MacBookon.

Csak működött. Hiábsa...

A Yosemite bugos volt, főleg az első verziók. Számos fontos fejlesztő és Mac-rajongó úgy érezte, hogy az OS X éves kiadási ütemre való áttérés veszélyeztette a stabilitást. Egy népszerű bejegyzés szerint bár az Apple hardvere remek, a szoftver nem az. "Úgy tűnik, hogy a probléma meglehetősen egyszerű. Túl sokat vállalnak irreális határidőkkel.“ A profi alkalmazásokat használók óvakodtak az OS X frissítések telepítésétől, először ellenőrizték, hogy nem okoz-e problémát az alkalmazásaiknak, és használhatók maradnak a fontos plug-inek.

A 2015-ös El Capitan egy újabb evolúció volt, nem pedig forradalmi kiadás volt. Nagyrészt a teljesítményre és a stabilitásra összpontosított, de új, osztott képernyős módot is kínált . A következő nagy lépés a macOS Sierra, más néven macOS 10.12 volt, ismét módosult az operációs rendszer neve, Macre érkezett Siri, és egyértelművé vált, hogy a Mac és az iOS-eszközök egyre intimebb viszonyban állnak egymással.
Az optimalizált tárhely fájlokat tölthet fel az iCloudba, az iCloud Drive pedig szinkronizálhatja a fájlokat és mappákat több eszköz között, míg az univerzális vágólap lehetővé tette a Mac és az iOS 10 eszközök közötti vágást, másolást és beillesztést. Bemutatkozott az új Apple File System (APFS), amelyet kifejezetten SSD-hez terveztek, a Mac feloldása Apple Watch segítségével és az Apple Pay a Safariban.

A Sierra fokozását a High Sierra (macOS 10.13) jelentette: a legvitatottabb funkció az volt, hogy a Safari meggátolta a videók automatikus lejátszását. Ugyancsak megnehezítette a weboldalak nyomon követését az interneten, és a továbbfejlesztett Photos alkalmazással büszkélkedhetett, de csak ennyi volt látható.

Ez azért van, mert a High Sierra valóban arról szólt, ami a kulisszák mögött zajlott. Ahogy az iOS-nél, úgy a Macen is alapértelmezett fájlrendszer lett az APFS, ez látványos eredményt hozott az SSD-s Maceken. Nagyon gyors, biztonságosabb is, mint a leváltott HFS+. Az APFS nem működik olyan jól a merevlemezeken, az iMacek Fusion Drive-ján sem. A High Sierrával eljött a Metal grafikus motor második generációja is, és a gördülékenyebb video streaming érdekében bevezették a High Efficiency Video Coding (HEVC) használatát.

Sötétre fordulnak a dolgok

A Dark Mode volt a macOS Mojave egyik legfőbb jellemzője, amelyet 2018 végén adtak ki. A sötét mód az iOS-ről ismert alkalmazások kvartettjével – Hangjegyzetek, Készletek, Hírek és Otthon – érkezett. Bevezették a Group FaceTime alkalmazást is, amely lehetővé tette, hogy egyszerre akár 32 emberrel is cseveghessünk, de eltávolították a Facebook, a Twitter, a Flickr és a Vimeo integrációt, amelyet még az OS X Mountain Lionnal vezettek be.

Mojave leváltása egy újabb korszak végét jelentette. Mostantól a Macen nem fut 32 bites alkalmazás. Ha 32 bitest futtattál, a Mojave figyelmeztetett; a következő macOS nem futtatta. A régi vagy a 32 bites beépülő modulokat használó alkalmazások felhasználói megszokták az Apple párbeszédpanelét a közelgő végzetről. Egyes fejlesztők azt mondták a felhasználóiknak, hogy ha frissítettek a Mojave-ről, akkor az alkalmazás újabb verzióját meg kell vásárolniuk. Akkor még nem tudtuk, de a Mojave a macOS utolsó előtti kiadása volt. A húsz évig tartó lenyűgöző utazás véget ér 2020-ban.

Catalinától Big Sur-ig

A Catalina, a macOS 10.15, a Mac OS X történetének utolsó fejezete. És mint más megragadó történeteknél, most is akadnak szereplők, akik nem éltek elég ideig az utolsó felvonáshoz, akadnak, akiknek ez lesz a vég és természetesen mindig akadnak túlélők.

Kezdjük az iTunes-szal, amely 2001 óta része a Mac OS X sztorinak. A Catalina megölte, 2019-ben három cél-alkalmazásra cserélte le: Zene, Podcastok és TV. Lehet, hogy az iTunes volt a legnagyobb áldozat, de nem az egyetlen, mert a Catalina nem támogatja a 32 bites alkalmazásokat. Catalina még közelebb hozta a Macet, az iPhone-t és az iPadet. Sidecar funkciója lehetővé tette, hogy iPadet második képernyőként használjuk, és az iPad érintőképernyőjét vagy az Apple ceruzáját használjuk az alkalmazások vezérlésére.
Lehet, hogy aláírja a PDF fájlt az Apple ceruzájával, vagy megjegyzéseket fűzhet egy képhez, vagy illusztrál egy dokumentumot. Ez a Mac számítógépeden történt, de az iPad-en tetted meg. Más szavakkal, a macOS-alkalmazásokat egy Apple processzorral működő eszközön használtad. És ez nem egyirányú utca.

Változás katalizátor

A Catalina magában foglalja a Mac Catalyst alkalmazást, amelyet arra terveztek, hogy iOS és iPadOS alkalmazásokat használj a Macen. Ez nem emulátor – ez egy olyan eszköz, amely lehetővé teszi a fejlesztők számára, hogy külön alkalmazásokat írhassanak az iOS és a Mac számára egyszerre, egyetlen Xcode projektben.
Ez két dolgot tesz lehetővé a fejlesztők számára. Először is, a meglévő iOS-alkalmazásaikat áthelyezhetik a Macre anélkül, hogy mindent elölről kellene kezdeniük. És kettő: különálló alkalmazásokat fejleszthetnek mindkét platformra egyetlen Xcode projektben. Ezek az alkalmazások azonos funkciókkal bírnak, a Catalyst egyszerűen alkalmazza a megfelelő felületelemeket az egyes platformokhoz, vagy a fejlesztők ugyanazt az alapkódot használhatják, és Mac-specifikus szolgáltatásokat adhatnak hozzá a Mac alkalmazáshoz.
A Mac Catalyst nagyon fontos, mert korábban a fejlesztőknek két különböző kódkészletet kellett létrehozniuk a két különböző platformhoz. Ez az egyik oka annak, hogy ismert, népszerű iOS-alkalmazásoknak nincs Maces párjuk. A Big Sur-ban ez azt is jelenti, hogy az iOS és az iPadOS alkalmazások natív módon fognak futni Mac számítógépeken, Apple processzorokkal.
A Catalyst a Catalina előtt jelent meg, de akkor még nem hívták Catalyst-nak: Marcipán néven mutatták be a Mojave-ban, és arra használták, hogy a Home, a Stocks és a News híreket iPadről Mac-re vigyék. Catalystként a Zene, a Podcastok és a TV alkalmazásokhoz használták.
A Catalina a macOS valaha kiadott legiOSebbszerű verziója, de amíg az iOS és az iPadOS eszközök Apple procival működnek, a Catalina továbbra is az Intel processzorokon fut. És ez azt jelenti, hogy nem csak a macOS utolsó verziója. Ez egyben az utolsó macOS, amely csak Intel Mac gépeken fog futni.

Nagy változások a Big Sur-ral

Amikor az Apple a PowerPC-ről az Intel processzorokra költözött, elkészítette a Mac OS X (10.4.4) verzióját, amely mindkét platformon futott. A macOS 11 Big Sur ugyanezt teszi. Úgy tervezték, hogy kihasználja az Apple processzorainak előnyeit a következő generációs Macekben, de sok, de nem mindenegyik, régebbi Mac-en is futni fog. Az Apple szerint továbbra is támogatni fogja az Intel Maceket "az elkövetkező években", bár természetesen nem határozta meg, hogy az hány év. Ahol a Catalina ugyanazon hardveren futott, mint az elődje, a Big Sur eldob néhány régebbi Mac támogatást. A Big Sur alkalmas Macek listáját az Apple weboldalán lehet megtalálni.
A Big Sur továbbra is a macOS, amely egyre jobban hasonlít az iOS-re és iPadOS-re. A legnyilvánvalóbb példa erre az újratervezett felhasználói felület, a Vezérlőközpont tiszta iOS. A Dock vizuálisan következetesebb és jobban hasonlít az iPad készülékéhez, és az alkalmazások széles körben használják a teljes magasságú oldalsávokat.
Jönnek a Messages és Safari frissítések, az Üzeneteket gyakorlatilag az iOS alkalmazás új verziója váltja fel. A Safari testreszabható kezdőlappal, a füleken a weblapok előnézeteivel, jobb energiahatékonysággal és a WebExtensions támogatással büszkélkedhet, amely lehetővé teszik a fejlesztők számára, hogy Chrome-bővítményeket a Safarihoz is hozzáadhatóvá tegyék. Továbbfejlesztett adatvédelmi jelentés és védelem, valamint új oldalfordítási funkció (jbéta) is várható.
Végül, de nem utolsósorban az alkalmazások és a Mac App Store kissé eltérnek egymástól. A Mac App Store-ban önálló részek lesznek a widgetek és a böngészőbővítmények számára, a szoftverfrissítések a háttérbenfognak futni.
Izgatottan várjuk a Big Sur-t, de tudjuk, hogy ez csak a macOS 11 második legjobb változata lesz. A legjobb szolgáltatásait mi képtelenek lennénk megálmodni, ezért az Apple feladata azok megvalósítása.
Catalina egy korszak végét jelenti. A Big Sur egy teljesen új kaland kezdete.


thanX!



Az összefoglaló az iLife írását követi. Erősen.

Mac, iMovie, új Filterek

Aki a Catalina legfrissebb (10.15.6) oprendszerét használja és frissítette az iMoviet, az Apple videó-vágó, -szerkesztő alkalmazását, amely előretelepítve ott vár ránk mindegyik Macen, az öt új filtert, mozikép-effektet nyert. Nem nagy kaland, elismerem, de valami plusz. Külön öröm, hogy iOS kompatibilis, azaz mindkét oprendszerben megtalálható. Mondjuk röhejes, hogy az Apple macOS és az Apple iOS közti kompatibilitásról kell beszélni, de az Apple sem hibátlan. Sajnos.



A fél perces videóban mind az öt szűrő hatását láthatod. Ennyi. Jó.

Mennyivel tud többet a frissített Pages, Numbers és Keynote?

Némi újdonság mellett inkább a Zene – Podcastok – TV alkalmazásokhoz hasonló dizájnt kapott a címben jelzet három alkalmazás sablonválasztója. Új sablon sincs túl sok, az Apple dizájnerei "önzőznek". Arról nem beszélek, hogy a bedobott objektumok matt feketék az eddigi újbkvkékhez képest a tök üres doksi kezdésnél, szerintem ronda, de tudja az Apple. Tudja?

A fenti gif-en az új animáció. Több felhasználónál a frissítést követő első megnyitáskor a Keynote font/betű hiányra panaszkodik – hibásan. Mind a három font – Graphik, Graphic Kompakt és Helvetica Neue(!) – a Catalinát még nem frissítettek gépén is ott van. A hiányt jelző ablakban rendre össze kell őket párosítani, utána már nincs gond.

Még iCloudabb
A leírás szerint, ha egy már megosztott iCloud mappába mentjük a prezi, doksit vagy táblázatot, akkor az automatikusan szerkeszthető a többiek számára is – öhm, hát ez sem csoda. Ám bármelyik off-line, azaz internet nélkül is szerkeszthetjük, az az internet visszatérése után automatikusan frissíti az iCloudban tárolt verziót is. Ez eddig is így volt, ha volt elég hely a lokális háttértáron. Amíg nem teszteltem le, hogy ha ketten egyszerre szerkesztik mondjuk ugyanazt a diát off-line, akkor mi történik, amikor visszatérnek a netre? Megmarad? Szól az iCloud, hogy most mi legyen? Vagy aki gyorsabb, lassabb, az nyer?

És még...
Angolszász öröm, hogy a szöveget lehet már úgy címesíteni, hogy nem az összes szó lesz nagy kezdőbetűs, de a kötőszavak* nem: End of the World | End Of The World.
A profi felhasználóknak lehet olyan érzésük, hogy egyes funkciók "eltűntek" az egyik vagy másik alkalmazásból, az összes ismerősöm frissített, így nem tudtam leellenőrizni, hogy az érzéseim csalnak-e, de.
A Pages és Keynote táblázatokból eltűntek a speciális cella-formátumok, mint a legördülő menü**, a checkbox, a csillag-jelölés, a léptető... Ismét egy olyan Apple specifikus fejlesztés, amikor kevesebbet tud az új verzió. LoL. A régi doksikkal gond lehet. Megnyitottam néhány régebbi doksimat az egyes alkalmazásokban, amelyekben használtam az említett cella-formátumokat. Van, amelyikben működik és van, amelyikben nem. Dehogy vagyok tanácstalan.

A szerkeszthetővé tett objektumokat nagyon kevesen használták. Eddig csak azt dönthettük el, hogy egy pontot egyenes vagy íves vonallal köti össze a Keynote a szomszéd pontokkal. Ezt egyszerű volt használni. Most megkaptuk a talán Adobe Illustratorból vagy bármelyik másik vektoros szerkesztő alkalmazásból ismert Bezier-görbe szerkesztő eszközt.

* biztos nem így hívják
** felpattanó

Frissítés után kikapcsolhatatlan helyesírás ellenőrző kikapcsolása Macen

"A Catalina frissítése óta kikapcsolhatatlan a helyesírás ellenőrző!" – ez volt az elmúlt két nap slágere, bár senki sem rendelte ezt a zenét. Akinél automatikus a macOS frissítés, annak a gépén ez vagy megtörtént, vagy talán épp most esik meg. De hogy lehet a helyesírás ellenőrző feletti uralmat visszaszerezni? Én még nem frissítettem, így személyesen nem élveztem az alábbi Apple örömöket, ezt meg kell jegyeznem.

Hejesiras elenörzö kikapcsolása frísités után

A legegyszerűbb, ha az alma menü > Rendszerbeállítások > Billentyűzet > Szöveg párbeszédablakban a jelzett kapcsolót kikapcsoljuk. Ha ez nem működne – ilyen is volt –, akkor a következőket tegyük! A példa a Safariról szól, mert annak kapcsán panaszkodtak a legtöbben. Ugyanis nem volt elérhető a Safari >Helyesírás és nyelvtan >Helyesírás ellenőrzése gépelés közben parancs.

1. Kilépsz az összes alkalmazásból, a Dockban egyik alatt se legyen pötty, csak a Finder alatt!
2. A Rendszerbeállítások > Nyelv és... párbeszédablakban a legfelülre teszed az angolt (ha nem lenne, a lista alatti plusz jellel veszed fel)!
3. Nem kell újraindítani a Macet!
4. Elindítod a Safarit és megnézed, hogy akkor ki lehet-e kapcsolni a helyesírást, ha ki lehet, kikapcsolod.
5. A 2. pontban írtak szerint visszaváltasz magyar nyelvre és ismét nem indítod újra a Macet.

Rugós betöltés

"Uhhh" – mondtam ennek láttán. Az angol – "spring loading delay" sem sokkal jobb. De mi a nyavalya ez, amit az Apple a frissítésnél többek szerint kikapcsolt? Aki rutinos Finder használó, az tudja, hogy egy vagy több fájlt úgy is lehet mozgatni vagy másolni, hogy fogd-és-vidd módszerrel ráhúzzuk a cél mappára, meghajtóra, mire az, pár másodperc múlva kinyílik és lehet tovább vonszolni a fájljainkat, felpattintani almappákat, így jutva el a célig.

Alma >menü Rendszerbeállítások > Kisegítő lehetőségek > Mutató vezérlése párbeszédablak.

De kedves Apple!

Mi a fenének kellett ezeket a beállításokat módosítanod a frissítés során? És ha csak így tudtad megoldani, miért nem üzensz, hogy "helló! ezeket jó átállítottam, itt keresd!"? De ezeket legalább nem olyan macerás visszaállítani, mint az Íróasztal és Dokumentumok iCloudba helyezése, amit pár korábbi frissítés automatikusan bekapcsolt. De az egy másik történet...

macOS és iOS: ki melyik verziót használja?

A Google nem csak gyűjti az adatokat, de néhányat meg is oszt. Ezekből készítettem a Numbers-szel szép színes grafikonokat, mert imádom a szép színes grafikonokat. Másrészt egy jó (ebben bízom) grafikon sokkal többet mond el, mint több táblázatnyi adat. Jöjjenek a görbék némi magyarázattal, kiegészítéssel!

Két és fél év alatt három macOS-t mutatott be az Apple, a High Sierrát, a Mojave-t és a Catalinát. Azt láthatjuk, milyen sebességgel terjedtek el, milyen hamar vagy későn váltottak a Mac használók – ha váltottak – az új rendszerre. Az is megfigyelhető, hogy a béta verzió rajongók [1] mikortól fértek hozzá az új oprendszerhez. A "béta" azt jelzi, hogy a szoftver még nem végleges, még változhat, bár nagy módosításra nem lehet számítani. Ugyanakkor a béta nem stabil, kiakadhat, lefagyhat. Ezért csak annak érdemes feltenni a Macre, aki ezzel tisztában van, ők a fejlesztők, tech-guruk. A hivatalos forgalmazás kezdete [2] után mi egy hónapot szoktunk várni, az ördög nem alszik. Végül a [3] jelzi, mikor használja az adott macOS verziót már legalább a felhasználók fele (kék pontvonal).
Az Apple-nek az a célja, hogy mindenki mindig a legújabb rendszert használja, hiszen azt fejlesztik, azt optimalizálják. A régebbieket meg nem. Minél régebbi egy oprendszer, a fejlesztő annál kevesebb gondot fordít rá. Az új rendszer telepítését a lustaságon kívül az is hátráltathatja, ha az új verzión a felhasználó számára fontos szoftver már nem fut: lásd a Catalina dobta a 32-bites alkalmazásokat.

Amit az előbb elmondtunk macOS-re, azt most nem ismételjük el az iOS kapcsán. Ami érdekes, hogy az iOS verzió váltás sokkal gyorsabb, alig egy-két hónap alatt eléri az 50 százalékos küszöböt. És nem is áll meg ott, hanem sokkal többen váltanak, mint macOS-t, sokkal kevesebben használnak régebbi rendszert iPhone-on és iPaden, mint Macen.
Az ínyencek számára a lenti grafikon mutatja alverzió bontásban az iOS verziók változását. Az egyes verziókat halmozottan ábrázoltam.

És ha már mobil, jöjjön egy gyártói grafikon is! Mit látunk? (A Gonosz Almalap szerint színes kifestőt.)
A Samsung őrzi ¹/₃+ piacrészesedését, a második Huawei bőven megduplázta részesedését, az Apple meg majdnem megduplázta. A Xiaomi a negyedik, magához mérten a legnagyobb növekedést produkálta, ám még a tíz százalékot sem éri el. A többi: kuka.

Képernyő előtt eltöltött idő – Mac

Amit az iPhone-on vagy iPaden már évek óta megtehetsz, azt most Macen is elérhető lett a Catalinával. A Rendszerbeállítások > Képernyőidő alatt találod meg a kimutatást, mikor mivel mennyi időt töltöttél. És itt korlátozhatod magad, ha valamelyik értéket túl soknak találnád.

Azt nem értem – és már az iOS-nél sem értettem –, hogy ezek az adatok miért nem tölthetők le, kereshetők vissza hónapokra, évekre, évszázadokra. Mivel engedélyeztem, hogy az Apple személytelenített adatokat gyűjtsön – Rendszerbeállítások > Biztonság és adatvédelem > Adatvédelem > Mac elemzés megosztása –, az Apple viszont tudja.
Apple, kérem az adataimhoz való hozzáférést!

De hová lett az iTunes? Finderbe, ...

Az új macOS (Catalina) egyik legjobb hozadéka – a többit még keresem – az iTunes szétdarabolása. A következő bejegyzésekben megkeresem, hová vándoroltak át az iTunes egyes részei. Kezdjük az iPhone, iPad elérésével, ahol a szinkronizáció, mentés, adatcsere állítható, adható meg.

Nem túl gyakori, hogy az iPhone-t kábellel kötjük össze a Mackel, de azért előfordul – én például így hotspotolok, ha nincs vagy gyenge a net a közelben. Korábban az iTunesban értük el azokat a beállításokat, amelyek a Catalimában átkerültek a Finderbe. Még egyszer: kábellel összekötve látjuk csak az iOS eszközt.
Az állítási lehetőségek egyértelműek, nem is mennék végig rajtuk, kivéve az archiválást. Itt (is) megadható, hogy az iPhone hová készítsen biztonsági másolatot. Aki az iCloudot választja, az az iCloud tárhely terhére készíti a mentést. Előnye, hogy nem kell a telefont a Machez kábellel csatlakoztatni, teljesen automatikus, hátránya, hogy viszi a felhős tárhelyet és a wifi/mobil adatforgalmat. A Macre készülő biztonsági mentés előnye, hogy nem viszi a tárhelyet, sávszélességet, hátránya, hogy kábeles, kattintós. Bármelyiket is választjuk, érdemes a korábbi, már nem használt, esetleg nem is létező eszköz mentését törölni, hogy helyet szabadítsunk fel.
Azokat is megértem, akik nem készítenek biztonsági mentést mondván, minden iPhone alkalmazásuk újra letölthető és minden iPhone adatuk felhőben tárolt.

A Zene, Filmek, TV-műsor, Podcast, Hangoskönyvek, Könyvek, Fotók – képen ez utóbbi látható – szinkronizálási beállítását is a Finder örökölte meg. A szinkronizálás szó az Apple értelmezésében egykor azt jelentette, hogy ami a Macen, az kerül az iPhone-ra – és sokak nem kis bosszúságára ezt úgy hajtotta végre az Apple, hogy mindent törölt az iPhone-ról, majd ami volt a Macen, azt átmásolta, rengeteg adatvesztést okozva így. Bevallom, most nem teszteltem, hogy az Apple értelmezése változott-e – remélem: igen –, viszont szóltam, nagyon óvatosan.

Ha iCloudon át szinkronizálom a Kontaktokat és a Naptárat az eszközeim közt, akkor a Finderben nincs mit tennem. És ez megint: jó. Nagyon ritka esetet az, amikor kézi szinkronizáció jobb, mint az iCloudos, automatikus.

iTunes – púp hátán púp
Az iTunes az egyik legrégebbi Maces alkalmazázás. Eredetileg zenék bedigitalizálására, rendezésére és saját játszáslisták készítésére és CD-re írására fejlesztették ki 1998-ban. A Casady & Greene cégnél és SoundJam MP névre hallgatott. A céget még ebben az évben felvásárolta az Apple.
Az iTunes bővült a netes rádióadók elérhetőségével, az iPod kezeléssel, a fénykép kezeléssel, a videó kezeléssel, a hangoskönyv kezeléssel, az iTunes Music Store és utódai kezelésével, a podcastok kezelésével, az egyetemi podcastok kezelésével, az iPhone kezeléssel, az App Store kezeléssel ... hogy csak a legnagyobb bővítéseket említsem.
Így lett az egykor könnyen kezelhető, jól áttekinthető alkalmazásból egy utált monstrum, amely nehézkes, illogikus és jaj.
Ezért örülünk annak, hogy az Apple szétdarabolta az iTunest. És mint minden újdonságot, ezt is meg kell szokni.

Hová lett az iTunes? Zenébe...

A Zene alkalmazás örökölte az iTunes ikonját és az iTunes eredeti tudását. Ahogy ezt pénteken megírtam, 1998-ban a Casady & Greene fejlesztette iTunest zenék bedigitalizálására, rendezésére és saját játszáslisták készítésére és CD-re írására és vásárolta fel az Apple őket cégestül, szoftverestül. Ha CD-t talán már senki sem ír, a Zene végre visszanyerte áttekinthető voltát.

Album nézet

A Zene szép, tiszta, klasszikus Apple időket idéző felületén logikus elrendezésben találjuk meg az iTunesos zenéket. A videókat nem, de a zenei videókat igen. Akik nem nagyon figyeltek arra, hogy melyik nézni való milyen besorolású, azok se ijedjenek meg, semmi sem veszett el, csak az Apple szétpakolta a saját logikája szerint más és más alkalmazásba.
Azt tudtad, hogy ha több Zene könyvtárad is lehet, a Zene indításakor az Alt/Option billentyű nyomva tartásával tudsz köztük váltani?

iCloud szinkronizáció

A Zene > Beállítások > Általános párbeszédablakban fontos, az összes Apple ID-s eszközünket érintő döntést hozhatunk. Nem tudom érthetőbben írni, mint ahogy az ablakban olvasható – ez dicséret volt! –, tessék elolvasni, hogy melyik döntés mivel jár. A "minden eszközünkön minden zene" azzal is jár, hogy a zene helyet foglal el. Automatikus szinkronizáció esetén automatikusan.
Mielőtt a repülőre felszállunk, ellenőrizzük, hogy a zene az eszközön van-e, vagy a felhőben és letölthető (lásd kis felhő ikon a zene mögött). Ha letölthető, akkor töltsük le, mert a repülőn általában nincs wifi.

Minden zenét a Zenébe!

A Zene > Beállítások > Fájlok párbeszédablakban fontos döntések tehetők. Egyrészt látjuk, hogy hol van a használt zenekönyvtár. Ha például 128GB-os az SSD a Macbookban, akkor életünk összes zenéjét nem érdemes a gépen tartani, lehet egy küldő merevlemezen. Amikor a külső eszközt csatlakoztatjuk, akkor a Zene indításakor Zene-könyvtár váltással hozzáférünk minden zenéhez.
Igen, nagyon javasoljuk, hogy a Zene minden zenét gyűrjön magába. A Zene a zenék tárolására adatbázis fájlokat használ. És nagyon zokon veszi, ha valamit nem talál. Ezért ne turkáljunk más eszközzel az adatbázisban – Finderrel se –, ha csak nem vagyunk szakemberek. Ha nem engedjük, hogy a Zene maga alá gyűjtse a zenéket, akkor egyetlen Zene ismerte zeneszám, azaz fájl, átnevezése, mozgatása a Zene hibás működését okozza.

iTunes Store

Talán írni is fölösleges, hogy a Zene alól elérhető iTunes Store-ban csak a Zene alkalmazásba bepasszoló zenéket találjuk meg.

Bónusz track
A Zene bejelentkezése:

Bárányok! Figyelem! Még mindig sikerül a fordítással mosolyt csalni arcunkra.

Fotók az új Catalina macOS alatt

Igen szerény újdonságot hozott Catalina a Fotók alkalmazásnak, valójában semmit. Valójában ez öröm is lehetne, számos szoftver használhatóságát teszi tönkre a "mindenáron fejleszteni" kényszer, nos, ez a Fotókat nem fenyegeti. Ami nekem hiányzik, az a közösségi médiával való kapcsolat teljes hiánya. A Megosztás lehetőségben nagyon helye lenne a Facebook, Insta, hosszan sorolhatnám még opcióknak. Ezek persze nem a Fotók része, hanem a macOS-é, csak a Fotókból is elérhetők. Régen volt FB, Twitter...

Éves nézet
Rendezettebb lett a fényképek áttekintése, a "kiemelt" "újdonságok" is ezzel kapcsolatosak.

Havi nézet

Nap nézet

Összes fotó
Az, hogy szeparálva vagy egymáshoz tapadva látjuk a fényképeinket attól függ, hogy a Fotók ablak tetejére került (helyes!) csúszkán mekkora képméretet választunk.

Ez az angolban helikopter-nézetként is ismert a lenti látvány. Ha ma kellene elnevezni, talán drón-nézet lenne...

Szerkesztés
Nem találtam és nem is olvastam új Fotók szerkesztési lehetőségről. De! A Fotók képes együttműködni más képszerkesztővel, mint a Pixelmator.

Mielőtt Catalinára váltanék :: 32 vs 64-bit

Írtam és javasoltuk, hogy nem kell elkapkodni a macOS frissítését Catalinára. A hétvégén már megremegett a kezem, de – gondoltam – megnézem, mit fogok veszíteni a frissítéssel. Veszteni? Igen, az új oprendszer már csak 64-bites alkalmazásokat futtat. A 32 vs. 64-bitben nem mélyedünk el, bár roppant csábító a technológiáról beszélni. Inkább megmutatom, hol tudom megnézni, hogy a frissítés után futni fog-e egy alkalmazás, vagy csak a helyet viszi a háttértárból!

Rendszerinformációk

1. A legegyszerűbb az alma menü alatt a Mac névjegye parancsra kattintani. A megjelenő ablakban kattintsunk a Rendszerjelentés gombra, elindul a Rendszerinformáció alkalmazás!
2. Az elindított alkalmazás bal oldalsávján felkínált lehetőségek közül most minket az Alkalmazások érdekelnek. Ha nem lenne látható, akkor a Szoftver előtti szürke háromszögre kell kattintani. Várjunk türelmesen, amíg a Mac dolgozik.
3. A 64-bites oszlop érdekel minket! Koncentráljunk azokra az alkalmazásokra, amelyek létfontosságúak, amelyek nélkül nem élhetünk. Két tipp: Adobe és Microsoft alkalmazásokat mindenképp ellenőrizzük. Ha van olyan vett, letöltött alkalmazás, amely életmentő, akkor azt is nézzük meg.
   Ha abc sorrendben nézzük végig a szoftvereket, akkor bátran ugorjuk át azokat, amelyeket nem látunk a Finder > Alkalmazások alatt, vagy a Dockban levő rakéta (Launchpad) ikonra kattintva nem érjük el. A Macen számtalan olyan alkalmazás van, ami a háttérben fut, dolgozik. Ezeket is látjuk a listán.
   Ha az oszlop fejére kattintunk, akkor az adott oszlop a>z vagy z>a sorba rendeződik.
   Ha nem látjuk a 64-bites oszlopot, akkor görgessünk jobbra. Ha megvan, akkor fogjuk meg a fejénél és vonszoljuk az oszlopot balra, oda, ameddig csak szeretnénk. Tudtad, ugye, hogy a Finder oszlopait ugyanígy lehet felcserélni?
4. Látom, hogy a szép, kézhez álló Wordöt bukom, ha frissítek.

Time Machine
Mielőtt frissítek, biztos készítek egy Time Machine mentést. Amúgy is, legalább heti mentésem van. Hétvégén frissülök, Catalina, partra szállunk szigeteden!

Miért nem telepítem azonnal az új macOS-t, a Catalinát?

Augusztusban Catalinákról szólt a blog: könyv, csillag, római, falu, repülő, öntet és gyilkosság. És persze a névadó szigetről. Én is várom már, hogy letöltsem, telepítsem és megírjam, hogy miért szeretem – remélem, a miért nemre nem lesz példa.

Miért nem telepítem azonnal az új macOS-t, a Catalinát?

Mert nem vagyok szoftver-fejlesztő. Ha fejlesztő lennék, akkor lenne külön Macem, amin már a fejlesztés alatt hozzáférhetővé tett Catalina verziókat is használnám. Tenném, mert így lehetnék a legfrissebb, legfelkészültebb, legokosabb és talán egy ici-picit gazdagabb is.
Mert láttam már karón varjút. Bár a gondos fejlesztők számtalan módon tesztelik a szoftvert, soha nem tudnak olyat tenni a géppel, amire egy felhasználó képes. A korai verziókat azért is adják ki a fejlesztőknek, hogy azok is nyúzzák. Nekünk, egyszerű felhasználóknak, nem muszáj az élvonalban lenni, bőven ráérünk egy-két hónap késéssel feltenni a Catalinát. Ezalatt, ha van kisebb, netán nagyobb hibák, azt az Apple kijavítja.
Mert más kárán tanul az okos. Mindenki használ egy-két spéci alkalmazást, letöltőt, konvertert, ilyen-olyan szoftvert. Hogy ezek hibátlanul működnek majd az új operációs rendszerrel, a Catalinával, azt senki sem garantálja. Engedjük meg türelmetlen embertársainknak, hogy helyettünk teszteljenek. Ha minden ok, akkor mi is frissíthetünk.

De. Szerencsére van egy MacBook Airünk, amit oktatásra használunk, na, arra mihamarabb felkerül a Catalina. De nem a munka-Macre, nem kollégáim naponta használt Macjeire.

Catalina (az új macOS nevét adó sziget) VIII.

A sziklás Santa Catalina-sziget az Egyesült Államok nyugati partjánál, Los Angeles közelében, a Santa Catalina-öbölben található. A sziget nevét gyakran rövidítik a Catalina-szigetre vagy csak Catalina-ra. A sziget 35 km hosszú és 13 km a legszélesebb pontján. A sziget legmagasabb csúcsa az Orizaba-hegy (639 m). A Santa Catalina a Kaliforniai Csatorna-szigetek szigetcsoportának része. A 2010. évi népszámláláskor a teljes népessége 4 096 ember volt, akiknek 90 százaléka a sziget egyetlen városában, Avalonban él. A második lakossági központ a két kikötő a sziget "derekán". A fennmaradó népesség szétszórtan éldegél a szigeten a két lakossági központ között.

Békés indiánok, spanyol hódítók
Sok ezer éven át a Tonga törzs élt és kereskedett a szigeten, az itt bányászott zsírkő egészen Alaszkáig, illetve lefele az azték birodalomig is eljutott.
Az első európai 1542-ben tette lábát a szigetre, a spanyol Juan Rodríguez Cabrillo természetesen a gyarmatosító szokásoknak megfelelően a spanyol korona nevében birtokba vette az indiánok által több száz éve lakott szigetet, és azt a helyiek által használt Pimugna vagy Pimu név helyett hajójáról San Salvadornak nevezte el. Jött és ment, szó szerint nem zavart sok vizet.
A következő felfedező is spanyol volt, Sebastián Vizcaíno, ő 1602. november 23-án találta meg [újra az el nem veszett] a szigetet, amit azért nevezett el Santa Catalina-nak, mert a másnap volt a szent ünnepnapja. Ezt követően a sziget sorsa klasszikus menetrend szerint alakult. Az európaiak által behurcolt betegségek megölték a lakosság egyik harmadát, a másikat a kereszténység nevében legyilkolták, a harmadikat pedig a szárazföldre hurcolták rabszolgaként, hogy ott a spanyol földeken dolgozzanak. 1830-ra egyetlen őslakosa sem maradt a szigetnek.

Az általánosító történelem továbbra sem engedte ki karmai közül a szigetet. A XIX. század első felében volt csempész-tanya – még az Aleut szigetekről is jártak ide az oroszok –, aranyláz színhelye (soha egyetlen gramm aranyat sem találtak), kalandorok menekülő helye.
Lassú változás akkor kezdődött, amikor az illetékes mexikói kormányzó 1846-ban eladta a szigetet Thomas M. Robbinsnak, akinek földműves vállalkozása hamar csődbe jutott, így a szigetet négy évvel később továbbadta. Az új tulajdonos földműves vállalkozása hamar ... x4 ... végül James Lick lett az, aki 1864-91 között a sziget tulajdonosa és irányítója volt.

A pénz a szigetre érkezik
A lassan benépesülő Kalifornia állam polgárai számára alakított ki üdülőhelyet George Shatto, aki korábbi, nem túl sikeres michigani befektetései után vélt itt nagyot álmodni. A ma Avalon néven ismert település alapjait is ő alakította ki, amikor 1887-ben – mai áron öt millió dollárért – megvásárolta a sziget egy részét. Ám hiába épült móló, a Metropole szálló nem muzsikált a tervek szerint, ezért a tulajdon egy bonyolult szerződés eredményeképp visszakerült Lickhez.
Shatto álmát a Banning testvérek váltották valóra, a XX. század első évtizede a fellendülés évtizede volt. Ám az első világháború még e távoli szigeten is éreztette hatását, valamint az 1915-ös fél Avalont elemésztő tűz a testvéreket olyan adósság-spirálba vitte, amelyből nem tudtak szabadulni. A szigetet ekkorra már részvénytársaságként üzemeltették, az összes részvényüket el kellett adniuk.

Ami a Banningok számára csapás volt, az a sziget számára a legjobbat hozta. A Santa Catalina Island Company új, meghatározó tulajdonosa az ifjabb William Wrigley lett. Így kapásból a neve senkinek sem mond sokat, ám ha úgy említem, hogy "rágógumi-király", akkor – legalábbis az idősb korosztálynak – biztos beugrik a név. Wrigley szinte az összes részvényt megszerezte. Milliókat költött a szigetre, az egyik legfontosabb épület, a Catalina Kaszinó 1929-én nyitotta meg kapuit. Wrigley számos sziget-barát ötlete közül kiemelkedik, hogy a Chicago Cubs csapat a szigetet választotta tavaszi edzőtábora helyéül egészen 1951-ig, leszámítva a második világháború pár évét. Igaz, ez időben ő volt Amerika egyik legismertebb baseball klubjának is a tulajdonosa. A második világháború alatt a sziget zárt terület volt, az USA szinte mindegyik fegyverneme tartott fent kiképző-bázist.
1975-ben az apja után a sziget "tulajdonosává" vált Philip Wrigley a 190 km² szigetből 170 km²-t átengedett az általa létrehívott Catalina Island Conservancy (CIC) részére, ez a sziget flórájának, faunájának és üde állapotának megőrzésért felel. [Ismét egy polgár, aki képes volt nem morzsát, hanem vagy kilencven százalékot "visszaadni".] A 2007-es jelentős tűzvészből tanulva a 2012-es már nem okozott igazán nagy kárt, de a CIC-nek volt miért dolgoznia.

Érdekes tények

• A szigetet 1972-ben váratlanul megszállta egy csoport latin-amerikai, leginkább mexikói. A hódítás jogeredeteként a Guadalupe Hidalgo szerződés hiányosságára hivatkoztak, a szerződés az USA és Mexikó között köttetett 1848-ban, lezárva a két ország közti háborút. A sziget felszabadítása, elszakítása nem járt sikerrel.
• Létezik Catalina-csatorna átúszás is, elsőként 1927-ben sikerült egy kanadainak igazoltan átúszni, azóta nagyjából ötszázan küzdötték le a 47 kilométeres távot.
• A szigeten limitált a gépjárművek száma, aki ma adná be kérvényét, annak alsó-hangon tizennégy évet kell várnia. A lakosság nagy része golf-kocsit használ közlekedésre, szállításra.
• A szigeten még túrázni sem lehet szabadon. Aki be akarja járni a szigetet, akár gyalog, akár kerékpárral, annak előbb engedélyt kell kérni az avaloni hatóságtól.
• Az előzőek ellenére évente egymilliónál is többen keresik fel a szigetet. Hogy két ismert utast is megemlítsünk, járt itt Alan Harper (Két pasi meg egy kicsi) és Penny (Agymenők) is. [Nem együtt, pedig milyen szép cross lett volna.]
• 1920-ban Avalon és a szárazföldi San Pedro közt itt jött létre a Föld első kereskedelmi vezeték nélküli rádiótelefon kapcsolata. Az avaloni telefonkönyv 52 nevet tartalmazott. Az emberek órákon át álltak sorba, hogy beszélhessenek. A forradalmi újdonságot tanulmányozni számos mérnök is érkezett a szigetre. Aki viszont jó rádióval rendelkezett, az az összes beszélgetést (le)hallgathatta, azok kódolatlanok voltak.
• Egy másik távközlési elsőség is a szigeté, 1946-ban a világ első kereskedelmi mikrohullámú telefonrendszerét telepítették itt.
• És végül, a sziget egyik híres lakosa a zenész Spencer Davis. De hónapokon át a szigeten élt Marilyn Monroe első férjével, James Dougherty-vel 1943-ban.
• Ha holnap felülsz Ferihegyen a 6:10-es Lufthansa járatra Frankfurtba, akkor eléred a pontban 10:00-kor iduló San Diego-i gépet, ha nem jön közbe semmi, akkor délután egyre már ott is leszel – potom 416e forintért [aug. 2-i ár]. Sajnos rendszeres légijárat nincs a sziget repterére (AVX, CIB), így marad a hajó, a 16:30-ast biztos eléred (kb. 11e Ft). Szóval délután hatkor már lábadat áztathatod a Csendes-óceán vizében, alig fél nap az egész :)

Catalina VII.

Az ősszel elérhetővé váló új Maces oprendszer, a Catalina kapcsán írt bejegyzésünk utolsó előtti darabjával elérkeztünk a szigethez, a valódi névadóhoz. Ám mielőtt kikötnénk, írok a szigethez köthető, máig egyértelműen meg nem oldott halálesetről, az áldozat Hollywood akkori sztárja, Natalie Wood volt.

Írhatnám, hogy az 1981-es eset óta nem sok minden történt, de idén tavasszal ismét kattant egyet az amerikai bűnüldözés fogaskereke. A Los Angeles-i seriff szóvivője megerősítette, hogy az ügy 2011-ben történő újbóli megnyitása óta további új tanuk jelentkeztek, akik másként emlékeznek Wood utolsó óráira. A tanúk beszámolói arra késztették a Los Angeles-i rendőrséget, hogy a színész halálát "gyanús" minősítésűvé változtassák, és most 87 éves korábbi férjét, Robert Wagnert „vizsgált”-tá (nem gyanúsított, de majdnem az) nyilvánítsa.

Ki volt Natalie Wood?
Wood (1938. július 20. – 1981. november 29.) gyerekszínészként kezdte, és sikerrel vált felnőtt színésszé. Három filmjéért is jelölték Oscarra – Rebel Without a Cause (Ok nélkül lázadó, Haragban a világgal), Splendor in the Grass (Ragyogás a fűben) és a Love With the Proper Stranger (Szerelem a megfelelő idegennel) –, de nem nyerte el a díjat ellentétben a Golden Globe-bal, amely kétszer is az övé lett.
Wood Hollywood csillaga, a kor szépségideálja volt, az egyik legcsodálatosabb színésznő.
"Natalie Woodnak minden oka van, hogy izgatott legyen ... Liz Taylor óta a legnagyobb ikonná válik hangjával és megjelenésével" – írta a TIME 1961-ben.
Magánélete (is) hollywoodi volt. Tizenkilenc évesen hozzáment a nyolc évvel idősebb Robert Wagnerhez, de 1962-ben elváltak. Ám egy újabb sikertelen házasság után 1972-ben ismét összejöttek, össze is házasodtak. Woodnak két gyereke született, az egyik az egyszeres, a másik a kétszeres férjtől.

Hogyan halt meg Natalie Wood?
1981. november 28-án Wood, Wagner, az épp forgatott Brainstorm (Agyhalál) film másik főszereplője, Christopher Walken a dél kaliforniai part közelében fekvő Santa Catalina-szigetre vitorlázott át Wagner Splendor jachtjával, amelyet Dennis Davern kapitány vezetett. A hajó kikötött a sziget Isthmus Cove öblében, itt tervezték a Hálaadást ünnepelni.
Hogy pontosan mi történt, az máig nem derült ki. Ami biztos, másnap reggel Wood testét a hatóságok találták meg. A halál okát véletlenszerű fulladásként határozták meg, de a boncolási jelentés rámutatott, hogy a színésznő testén véraláfutások találhatók. Az igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy Wood alkoholos állapotban (0,14%) esett a vízbe és megfulladt. A testén eséstől származó nyomokat is találtak. Később azt állították, hogy ruhája túl sok vizet szívott magába és az húzta a víz alá.
A találgatások és Wagner ki nem mondott gyanúsítása szinte órák alatt megindult.
Wood vagy el akarta hagyni a hajót, vagy a folyton a hajónak ütköző csónakot akarta átvinni a másik oldalra [Wood, húga szerint, annyira irtózott a víztől, hogy soha nem szállt volna mentőcsónakba, még mással se, nem hogy egyedül], amikor megcsúszott és a vízbe esett. Egy asszony egy közeli hajón hallott egy női hangot, aki segítség után kiált, de negyedóra múltán megszűntek a hangok. Sokan nem hitték, hogy lehetséges, hogy egy gyönyörű, borral teli film-csillag egy negyedmillió dolláros jachtról hálóingben a tengerbe esik és elmerül, és a tőle néhány méterre fekvő színész-férje nem veszi észre, nem hall semmit.
Előkerült Wood egy korábbi interjú részlete is: "A vízbe fúlástól nagyon félek. Kicsit tudok úszni, de félek a sötét víztől."

Forrás: LA Times

Balesetből gyanús halál
Az esetet 2011-ig balesetként kezelték. Ekkor azonban több nyom is megkérdőjelezte ezt. Az egyik Dennis Davern kapitány vallomása volt, aki megerősítette, hogy a házaspár veszekedett. Az eddig tanuként kezelt Wagner ettől kezdve a hivatalosan "fulladás és egyéb meghatározhatatlan tényezők" eset középpontjába került.
Ám idén tavasszal a Los Angeles-i seriff nyomozói szerint az új tanúk elegendő információval álltak elő ahhoz, hogy Wood esetét "gyanús halálnak" lehessen tekinteni. A tisztviselők kíváncsi, hogy Wagner szerepet játszott-e, mert aznap este történtekről szóló beszámolói megváltoztak. A fordulatot Wagner 2008-as memoárja indította el, amelyben egykori vallomásához képest azt írta, hogy azon az éjszakán, amikor Wood eltűnt, Walken előbb lefeküdt. Kicsit később, miután megnyugodott, Wagner észrevette, hogy mind Wood, mind a jacht mentőcsónakja hiányzik.
"Az utóbbi hat évben újra végig mentem az eseten, Wagnerre egyre inkább vizsgált személyként gondolok" - mondta John Corina hadnagy. "Úgy értem, most már tudjuk, hogy ő volt az utolsó személy, aki Natalie-vel volt, mielőtt eltűnt."

Forrás: TIME, Wikipedia

Catalina VI.

Catalina névre keresztelte az Apple a macOS ősszel elérhetővé váló új verzióját. MI pedig a nyár melegétől sújtva össze-vissza irkálunk Catalináról (könyv, meteor-kereső, római politikus, kovásznai falu, lelőtt kémgép) után a most Catalinát öntünk. Mivel van ilyen nevű öntet.

A pokol bugyraiba szálltam alá, amikor ezt a bejegyzést írtam. Ahány szak-szájt, annyi elkészítési mód. De.
Amikor 198x-ben a BME-n Pongor György Pascalt tanított > Műegyetemen programozás óra volt: elméleti előadás(!) vagy négyszáz főnek, utána önálló küzdelem a "nagy" IBM 360-ason, vagy a lassan beszivárgó ZX Spectrumon vagy Commodore-on. A Pascal egy magas szintű programozási nyelv.
Az első órát úgy kezdte, hogy kezébe vett egy könyvet, a borítót nem láttuk, és felolvasott:
"Vedd a következő összetevőket:
¹/₄ csésze ketchup,
¹/₄ csésze cukor,
¹/₄ csésze vörösbor-ecet,
¹/₄ csésze hagyma, apróra vágva (vagy ¹/₂ teáskanál hagymapor),
¹/₂ teáskanál paprika,
¹/₄ teáskanál Worcestershire szósz,
¹/₂ csésze repceolaj,
só és bors ízlés szerint."
Néztünk, ahogy a körmoziban szokás. Hogy mi van?
"Hát ezek a bemenő – input – adatok" – hangzott a magyarázat. "Az összes hozzávalót az olaj kivételével turmixold össze. Az olajat lassan, fokozatosan add hozzá turmixolás közben. Ez a feldolgozás. A végeredmény – output – a Catalina öntet."
Azaz, a recept és a program két nagyon hasonló valami. Megmondják miből hogyan mi lesz. Az igazság az, hogy Pongor tanár úr (nálunk max. egy tízessel volt idősebb) nem a Catalina receptjét mondta el, hogy valójában melyik kajáét, arra már nem emlékszem. De a példája megmaradt.

Catalina V.

Az ősszel letölthető új macOS verzió a Catalina nevet nyerte, erről meg számos más jutott az eszembe. (Kedves blogolvasói kérdésre válaszolva: igen, szabadságon vagyok és igen, ezek előre időzített postok.) A mai bejegyzés röviden arról szól, hogy a szovjet légierő vadászgépe a Balti tenger felett lelőtt két svéd katonai gépet. 1952-ben.

A második gép, az esetnek nevet adó PBY-5 Catalina.

Az első gép, amely öreg katonai gép volt, 1952. június 13-án tűnt el, miután felszállt Gotska Sandön szigetéről. A gépet a Svéd Nemzetvédelmi Rádió Alapítvány üzemeltette, a svéd sajtó nem győzte kihangsúlyozni a gép polgári voltát, amin a béketábor (Szovjetúnió és barátai, azaz mi is) hangosan kacarászott. A lelőtt gépen nyolcan utaztak dolgoztak, hárman a svéd légierő állományában voltak.
Az 1943-ban gyártott gép a DC-3-as katonai változata volt, az amerikai légierő csapatszállításra használta a második világháborúban. A gép járt Afrikában, Angliában. A háború után Párizson át érkezett Svédországba, ahol polgári gépként vették nyilvántartásba.
A gép eltűnése után a svédek jelentős erőkkel keresték az eltűnt gépet, két PBY-5 Catalina típusú katonai gép Észtországtól északra fésülte át a Balti tengert, amikor az egyiket egy szovjet vadászgép lelőtte. Az öt fős személyzetnek szerencséje volt, egy arra haladó nyugat-német teherhajó, a Münsterland kimentette őket.

De most miért?
Fentebb említettem a béke-tábor gúnykacaját, ami, mint 1992-ben, azaz negyven évvel a történtek után, kiderült, hogy jogos volt. A nyolc halott családtagjai hosszú pereskedés után arra kényszerítették a svéd kormányt, hogy beismerje, az elsőként lelőtt DC-3-as a NATO számára végzett felderítési repülést, brit technikai felszereléssel (úgy látszik, az a gépen felejtődött...).
A teljes történet az, hogy két ilyen gép is létezett, 1950-től heti egy felszállással kvázi járőröztek észak-dél irányban, 4 500 méter magasan. A DC-3 repülők fegyvertelenek voltak és igen lomhák, lassúak.
Orosz részről egy évvel korábban tört meg a jég. Fjodor Sinkarenko, az eset idején ezredes, 1991-ben már tábornok, elismerte, hogy ő adott parancsot mindkét gép lelövésére. A feladatot egy MiG-15bis hajtotta végre.

Miért?
Pár héttel korábban egy amerikai-angol légi kötelék északról behatolt a szovjet légtérbe, a szovjet légvédelem nem volt a helyzet magaslatán. Ezért amikor a DC-3-as az orosz radarok szerint is kétszer a szovjet légtér felé fordult [Észtország, Lettország és Litvánia akkor szovjet tagköztársaság volt, a három balti állam szerint szovjet megszállás volt, a lényeg, hogy a Szovjetúnió részét képezték.], amit a szovjetek provokációként értelmeztek, és ennek megfelelően jártak el. 1950-ben még nem volt Flightradar24.com, internet sem, sőt, annyira "régen" volt, hogy a svéd gép nem is tudott rádió-kapcsolatot létesíteni az anyaországgal, csak morze jelekkel tudtak kommunikálni. (forrás)

Christer Lokind könyvének illusztrációja. Érthető módon Svédországban számos könyv jelent meg az esettel kapcsolatban, orosz nyelven a Szovjetunió idején meg egy sem.

A DC-3-as gép maradványait egy elszánt történész egy svéd hajótársaság segítségével 2003. június 10-én megtalálta, ám a gépet csak 2004. március 19-én emelték a felszínre. Miután megtisztították a roncsot – és azonosítottak négy áldozatot –, 2009. május 13-án a Linköpingben lévő Svéd Légierő Múzeumában állították ki.

Catalina IV.

Ősszel jön az új macOS, amely a Catalina nevet kapta. Ismert, hogy az Apple Kalifornia nevezetes tájairól nevezi el a mostani oprendszereit. Ám lehet, hogy az Apple soraiban megbújt egy ravasz góbé? És ő javasolta Catalinát? Ha ezt ebben a bejegyzésben nem is derítjük ki, ám dagadhat a székely kebel, forrhat a büszke nemzeti vér, még Csaba királyfi is a csillagok közé csaphat.

A Szent Katalin római katolikus templom 1815 és 1823 között épült.
©Google, Dósa Csaba, 2018. április

Catalina ugyanis itt van a szomszédban, Budapesttől nem egész 800 kilométerre, Kovászna megyében. Öt összevont faluból áll, rendre: Catalina (Szentkatolna), Hătuica (Hatolyka), Imeni (Imecsfalva), Mărcușa (Kézdimárkosfalva) és Mărtineni (Kézdimártonfalva). A 2011-es felmérés szerint 3 359 lakosából 3 320 magyarnak vallotta magát.

A fenti képen látható templomon kívül még a Sinkovits kúria (lent kép) miatt erre kanyarodni az érdeklődő utazónak. A fotel-utazók számára – vagy három órás netezés után – ezt a magyar nyelvű oldalt (link) ajánlom, innen tudom, hogy a XVI. század óta épül és újraépül és átépül a kúria. Aki még több képet szeretne látni, annak a román/angol Monumentaite (Elfelejtett emlékek) oldalt érdemes felkeresni. Amúgy tök jó, hogy vannak ilyen, ráadásul több nyelvű oldalak, ezúton köszönet névtelen szerzőiknek, gondozóiknak! És szólok, szegény Szentkatolna wiki oldaltalan.

Luka László
A település híres (hírhedt?) szülötte Luka László (Vasile Luca) (1898. június 8. – Nagyenyed, 1963. július 23.) romániai magyar politikus, pénzügyminiszter, a Román Kommunista Párt (RKP) tagja. Az első világháborúban magyar katonaként szolgált, 1919-ben a Székely Hadosztályhoz tartozott. Az 1920-as ével elején Brassóban gyári munkásként dolgozott, és az illegális RKP tagja lett. 1924-től a párt Brassó megyei főtitkáraként tevékenykedett. Az 1930-as években több ízben börtönbe került, ahonnan 1940-ben a Csernovicbe bevonuló szovjetek szabadították ki. Ettől kezdve 1944 őszéig a szovjet hadseregben volt politikai tiszt, és tagja lett az ukrajnai Legfelső Szovjetnek. 1946-ban ő irányította a Magyar Népi Szövetség belső ellenzékének felszámolását.
1947. november 5-étől [román] pénzügyminisztere lett Petru Groza többször átszervezett kabinetjének, ezzel párhuzamosan (egyedüli magyarként) a RKP PB [pár tíz fős, fő döntéshozó szerv] tagja lett. 1952-ben a párton belüli „tisztogatás” áldozatává vált. Őt tették felelőssé az iparosítási politika kudarcáért és a bevezetett pénzügyi reform hiányosságaiért. Ezen kívül megvádolták a „kulákok” és a „kapitalisták” támogatásával, valamint a párton belüli magyar frakció felállítására irányuló törekvésekkel. A bukaresti katonai bíróság 1954. október 10-én ítélte halálra, majd az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. Luka 1963-ban halt meg magánzárkájában. 1968-ban rehabilitálták. Forrás.