Apple, nagyon Macintosh, nagyon szoftver, néha iPad és iOS - róluk szól ez a blog. Nevét a 15 éven át megjelent Almalap magazintól kapta. Bejegyez Ferenczy Gábor, a Macademia oktatója, számos Maces könyv szerzője.
tétre, befutóra. Köszönhetően az Apple felhasználóbarát hozzáállásának, szinte mindenki engedélyezi az operációs rendszer automatikus frissítését (Alma menü > Rendszerbeállítások > Szoftver frissítés > Haladó), így a Mac el is végzi a házi-feladatát. Elismerem, kényelmes, és sokaknak semmi gondot sem okoz az automatikus frissítés. Én csupán a frissítések keresését engedélyezem. A letöltést akkor engedélyezném automatikusan, ha asztali gépem lenne. Hordozható esetén a letöltés viszi a sávszélességet (háttérben dolgozik, de akkor is), ha fizetős net elérésen vagyok éppen, akkor a pénztárcám és a kvótám is apasztja, nem is kicsit, nem is szólva arról az örömről, ha 6%-os aksi töltöttségnél nekikezd a letöltésnek. Az automatikus telepítés pedig nem biztos, hogy a legalkalmasabb pillanatban történik – ez iMaces, asztali gépes tapasztalat.
Mielőtt feltenném a Monterey-t, az új oprendszert
Ellenőrzöm, hogy a nem Apple alkalmazások futnak-e a Monterey alatt. Adobe. Microsoft. Slack. Zoom. Kicsi segédprogram a sport-karkötőhöz. Könyvelőprogram. 3D-s program. Azt, hogy fut-e, az adott gyártó oldalán tudom leellenőrizni – ha csak nem olvastam megbízható forrásból, hogy igen. Napokat veszíthet az, akinek a munkájához szükséges alkalmazás nem indul el az új oprendszer alatt. Az előző oprendszerre visszalépni nem egyszerű, viszont időt rabló feladat. És ha valamelyik kulcsalkalmazás nem fut, akkor bizony a Monterey telepítése várhat. Akár hónapokat is.
A nem Apple-ös alkalmazásokat érdemes frissíteni a legújabb verzióra a Monterey feltétele előtt. Miért? Mert megeshet, hogy Monterey alatt az 1993-ban telepített alkalmazás frissítése már nem támogatott, csak a legutolsóé. Amúgyis, mindig érdemes a legújabb verziót használni, ha csak nyomós érv nem szól ellene. Ilyen nyomós érv lehet az, hogy anno akcióban ingyen volt letölthető az alkalmazás, a frissítések meg fizetősek lettek volna azóta. Ekkor irány a net, a Google a haverod, járj utána, hogy a régebbi verzió és a Monterey barátok-e?
Ellenőrzöm, hogy van-e 40GB(!) szabad hely a merevlemezen, SSD-n. Képzésen azt mondjuk, hogy legalább tíz százalék szabad helynek kell lenni a háttértáron ahhoz, hogy a Mac boldog legyen. Ha a Mac nem boldog, te sem leszel az. Nos, a 128GB-os és 256GB-os SSD-s MacBook Airek esetén a tíz százalékos ökölszabály a Monterey-re váltásnál nem elég. Miért nem elég? Mert a frissítés – minden értelmes frissítés – úgy történik, hogy előbb letölti a Mac az összecsomagolt új verziót, majd kicsomagolja, leellenőrzi, és ha minden rendben, akkor törli az előzőt.
Ha már úgyis át kell nézni az alkalmazásokat, kidobálom a próbából, tesztből, akkor-kellettből letöltötteket. A már a Big Sur alatt sem futókat. Azokat, amikról azt sem tudom, micsodák – ezeket nem indítom el, ha nem tudom mi az, akkor nem kell.
És készítek egy TimeMachine mentést a Montereyre váltás előtt. Egyébként is használom a TimeMachine-t, mert ez a legegyszerűbben kezelhető Maces adatvédelmi megoldás.
Másfél év kényszerpihenő után ismét meghirdettük csoportos képzéseinket Maceseknek. Az első lehetőség szeptember 13-a, macOS alapképzés négy órában. A csoportok maximális létszámát nyolcról négy főre csökkentettük, oktatóink kétszeroltottak. Az eltelt tizenegynehány hónap számunkra azt bizonyította, hogy az online képzés nem lehetetlen, de hatékonyságában nagyjából fele a személyes képzésnek. Az egyéni online képzések esetében sem sokkal jobb az arány. Ezért öröm, hogy újra találkozhatunk.
macOS – Big Sur
Négy óra alatt összebarátkoztatjuk a Big Sur-ral (macOS 11.x), a Macintosh számítógép operációs rendszerével. Ennek a képzésnek a célja, hogy megismerjük a macOS működési elvét, megtanuljuk a rendszert testreszabni, értően kezeljük az ablakokat. Megismerjük a több felhasználós működést és a fájlrendszer felépítésének szisztémáját.
Bővebben > > > Időpontok:(ez épp most a terv, de bármi megtörténhet. Ha jelentkeztél egy időpontra, akkor a képzést megtartjuk a vállalt időpontban, még akkor is, ha egyedüli hallgató lennél) 2021. 09. 13. 9:00-13:00 2021. 10. 05. 13:00-17:00 2021. 10. 27. 9:00-13:00 2021. 11. 18. 13:00-17:00 2021. 12. 10. 9:00-13:00
A Numbers az Excelnek azt az öt százalékát tudja, amelynél többre az Excel használók kilencvenöt százalékának nincs szüksége. A Numbers gondolkodása eltér az Excelétől abban is, hogy felismerte, a legtöbben nem pusztán számítások elvégzésére és grafikonok megrajzolására használják a táblázatkezlőt, de szeretnek abban tisztességes külalakú dokumentumot is készíteni. A négy órás gyakorlat során, Mac előtt ülve ismerjük meg a Numbers használatát, az Apple sablonjait felhasználva készítünk el azonnal nyomtatható jelentést, táblázatot anélkül, hogy kilépnénk a Numbersből. Bővebben > > > Időpontok: 2021. 09. 16. 9:00-13:00 2021. 10. 08. 13:00-17:00 2021. 10. 25. 9:00-13:00 2021. 11. 16. 13:00-17:00 2021. 12. 08. 9:00-13:00
Aki több nyelven használja a Macet, az tudja, hogy a nyelv váltás roppant egyszerű. Annyira, hogy mindjárt meg is kell különböztetnünk két dolgot, más az, hogy milyen billentyű-kiosztással gépelek, és más az, hogy a menük milyen nyelven jelennek meg. Lehet arab menü mellett cirill billentyűzetet használni – vicces. Ez a bejegyzés a billentyű-kiosztásról szól.
Aki külföldiül is ír, különösen, ha olyan nyelven, amelyben a magyartól eltérő egzotikus karakterek is vannak, az örül annak, hogy nagyon egyszerű (billentyűzet) nyelvet váltani. A Rendszerbeállítások .. Billentyűzet .. Beviteli forrás párbeszédablakban kell megadni, hogy milyen billentyűzet kiosztásokhoz szeretnénk hozzáférni, ugyanebben az ablakban érdemes bejelölni A beviteli menü megjelenítése a menüsoron opciót. Ha több nyelvet választottunk, kis magyar zászló mutatja, épp magyar a billentyűzet kiosztás. Persze magyarból is több féle lehet, de ebbe most nem futnék bele.
A Big Sur előtt a Rendszerbeállítások > Billentyűzet > Billentyűparancsok > Beviteli források (bal hasábban) lehetett engedélyezni és módosítani a billentyűzet csere gyors-parancsát. Persze a menüsoron egy zászlócsere is megteszi.
A Big Surban az Apple úgy vélte, hogy jó ötlet a Function módosító billentyűre alapértelmezetten kitenni a billentyűzet csere parancsot. Ami, egyetlen kiosztás használatakor nem okoz gondot – így sokan nem is találkoznak vele. De aki több nyelvet használ, az elsőre meglepődik, másodikra pedig attól függ. Ha használta a Function + Backspace (törlés gomb az Enter felett) kombót (mi az? mi az? próbáld ki! állj egy szöveg közepébe és...), akkor szapora káromkodásba tört ki. Ahogy azok is, akik véletlenül duplán nyomják meg a Functiont, ez az engedélyezett diktálás indítása.
Azért nincs tragédia, minden kikapcsolható. Helyesbítek: szinte minden kikapcsolható. A billentyűzet csere szerencsére kikapcsolható, ez látszik a képen pirossal bekeretezve. Általános tanulság: ha valami a megszokottól eltérően működik, érdemes a Rendszerbeállításokban keresgélni – akár szó szerint a keresőjével is. Szinte minden ki- és bekapcsolható, módosítható.
Dwight Silverman, a Forbes szakírója beleszeretett a Microsoft Edge-be. Az ő véleményét osztom meg, sokan használnak Microsoft alkalmazásokat Macen, ez a böngésző besimul a Word és Teams világába.
Amióta Macet használtam, kerülgettem az Apple saját böngészőjének, a Safarinak használatát. Az első Macen – egy 2006-os fekete MacBookon – a Firefoxot részesítettem előnyben, és amikor a Google Chrome 2010-ben végre elérhető lett, akkor arra váltottam. Azóta Chrome-on-Mac felhasználó vagyok.
Voltam, eddig.
A hónap elején a Microsoft kiadta az Edge böngésző új macOS változatát. Az Edge a Google Chrome-hoz hasonlóan a nyílt forráskódú Chromium platformra épül. Ez az alapértelmezett böngésző a Windows 10 rendszeren, és 2020 eleje óta elérhető a Macesek számára. Flörtöltem vele, de ez az új verzió teljesen elcsábított, köszönhetően egyetlen, de varázslatos funkciónak.
Az Edge for Mac 89-es verziójával lehetősége van úgy beállítani a lapokat, hogy a weboldalak függőlegesen, a böngésző bal oldalán található oldalsávban jelenjenek meg, nem pedig vízszintesen a tetején. Azok számára, akik több tucat lapot nyitnak meg egy munkamenet során – amikor ezt írom, 31 fül van nyitva – ez az elrendezés kinyilatkoztatás.
Ha sok fül vízszintesen jelenik meg, mindegyik egyre keskenyebbé válik, ahogy egyre többet nyitok meg. Végül az egyes oldalak neve nem is látható, csak egy ikont. Ez megnehezíti egy adott fül megtalálását.
De amikor a lapokat vízszintesen rendezik, a címek láthatóak maradnak, így sokkal könnyebben megtalálhatók. Ha szeretném, összecsukom a bal oldali oszlopot, hogy csak az oldal ikonja jelenjen meg, de a nyitott használat a megfelelő, különösen, ha 16:9 képaránnyal rendelkező MacBook Pro vagy Air készüléket használsz.
Körülbelül tíz percet vett igénybe az új verzió belakása, mielőtt megvett volna. De nem ez az egyetlen olyan funkció, amely nagyszerű böngészővé és minden bizonnyal jobb választássá teszi, mint a Chrome.
Amikor a 2000-es évek végén bemutatkozott a Windows Chrome, a Firefox karcsúbb alternatívájaként emlegették, amelyet viszont az Internet Explorer alternatívájának tekintettek. A Firefox akkoriban memória- és erőforrás-pazarlóként volt ismert, mára többen a Chrome-ot tartják annak. Bár az Edge ugyanarra az alapra épül, mint a Chrome, de a Microsoft jobban oldotta meg a feladatot..
Amikor a Chrome-ot indítom egy Intel alapú Mac-en (macOS 11.2.3), futtatáshoz körülbelül 900MB kell. Az Edge ezzel szemben körülbelül 680MB-ot használ. Mindkettővel dolgozom, a Chrome következetesen lényegesen több memóriát használ, mint az Edge, ha ugyanazokat az oldalakat töltik be.
Egy másik példa, ahol a Microsoft megelőzi a Google-t az erőforrás-kezelés. A Sleeping Tabs, amelyek meghatározott idő után felfüggeszti a weboldalak aktivitását a CPU és a memória felszabadítása érdekében. A Chrome rendelkezik ezzel a Tab Freeze névre keresztelt funkcióval, de az Edgeben szabályozhatjuk, hogy mennyi ideig maradjanak felfüggesztve a lapok.
A Safari felhasználói kiváló Reader Mode funkciót élveznek, amely eltávolítja a hirdetéseket és egyéb zavaró tényezőket, csupán szöveget mutatják. A Chrome-nak nincs ilyen (bár vannak kiterjesztések, amelyek utánozzák), de a Microsoft Edge igen - és sokkal könnyebb a szemnek, „manilaszínű“1 háttérrel. Ez a lehetőség csak adott oldalaknál érhető el.
Adatvédelem
Az egyik oka, ami miatt Mac és Windows felhasználók óvakodnak a Chrome-tól, a felhasználóktól gyűjtött adatok mennyisége. Bár az Edge és a Chrome hasonló, az adatvédelem tekintetében nagyon különböznek egymástól.
Az Edge három szintű védelmet nyújt a felhasználóknak, amelyek közül választhatnak: Alap, Kiegyensúlyozott és Szigorú, alapértelmezett a Kiegyensúlyozott. (Ahogy a képen látható, a Tracking-re kellett rákeresni, hogy öt perc után megtaláljam a beállítást.)
Azt is beállíthatja, hogy az Edge szigorú szinteket használjon, amikor az InPrivate böngészést használja, amely hasonló a Chrome inkognitómódjához és ami a Safariban is megtalálható.
Az Edge Chromium gyökerei azt jelentik, hogy a legtöbb Chrome-hoz elérhető bővítményt képes használni. Az Edge for Mac-et akkor teszteltem, amikor először elérhető volt, de nem sikerült eldöntenem, hogy a Chrome-bővítmények megbízhatóan működnek-e. Most sokkal stabilabbak. Nem találtam a Chrome-ra telepített 24 közül egyet sem, amely nem működik az Edge-en. (A Microsoftnak saját boltja van a natív Edge kiterjesztésekhez.)
A Microsoft a Mac verziót is úgy tervezte, hogy illeszkedjen a macOS-hez. Az Edge úgy néz ki, mint egy Mac böngésző, nem pedig olyan, mint egy Big Sur arcplasztikával rendelkező Windows böngésző. Nekem inkább Machez hasonlít, mint a Chrome-hoz.
Nyalóka és rózsa
Nem minden azonban nyalóka és rózsa. Nem sokat törődtem azzal, ahogy a Microsoft megvalósította a szinkronizálást. Importáltam a Chrome könyvjelzőimet, jelszavaimat, kiterjesztéseimet, személyes adataimat és még sok mást. Ám amikor a Microsoft-fiókom használatával bekapcsoltam a szinkronizálást, a könyvjelzőimet olyan régi könyvjelzők helyettesítették, amelyeket évek óta nem használtam. Nem vagyok biztos benne, hogy az Edge honnan szerezte meg őket, de szerencsére kikapcsolhattam a szinkronizálást, újraimportálhattam a Chrome-adataimat, és újra rendben voltam.
A Microsoft az Edge-ben saját szolgáltatásait propagálja. Míg a Chrome lecserélése érdekelt, de meg akartam tartani a Google-t alapértelmezett keresőmotorként. Ezt megtehettem az Edge-ben, bár a kiindulási alapértelmezés a Microsoft Bingje. Az Edge azonban rendelkezik egy hasznos funkcióval, amely lehetővé teszi a keresési eredmények megtekintését a jobb oldali sávban - és ennek keresőmotorja nem változtatható meg a Bingről. Grrrrr.
A Microsoft általi Chromium-platform használata a Chrome-nál jobb Chrome-szerű böngésző előállítására emlékeztetheti a szkeptikusokat és cinikusakat a vállalat 1990-es évekbeli „ölelés, kiterjesztés, elfojtás” (embrace, extend, extinguish) mantrájára. Ez a megközelítés sodorta bajba a céget, az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma azzal vádolta, hogy megpróbálta elfojtani a versenyt a böngészők között.
Nem valószínű, hogy az Edge „''megfojtja''” a Chrome vagy a Chromium projekteket, de ez a megközelítés elegendő lehet ahhoz, hogy a veterán Mac felhasználók tegyenek egy próbát maradandó rossz emlékeik ellenére. Ha Maces Chrome-felhasználó vagy, érdemes kipróbálnod az Edge-et. Külön letölthető Intel vagy M1-es Mac gépekhez. És akkor, ha a fanatikus Safari-felhasználó vagy, szánj időt arra, hogy kísérletezz az Edge-dzsel. Nagyon kellemes meglepetés lehet ... még akkor is, ha a Microsoft.
1manilaszín: az újra hasznosított papír színe. Hozzáértőek szerint: "Én valamiféle sötét vajszínnek mondanám, az angol szín elnevezések annyival szélesebb skálán mozognak, mint a magyarok." by House of Style
A Mac Big Sur menüsor: like vagy kérem vissza a korábbit! bejegyzésben már említettem, hogy az Értesítési központ a dátum alól érhető el, amit ... még mindig nem értek. Az Értesítési központba érkeznek az alkalmazások üzenetei: email jött, sms jött, valamelyik alkalmazás elvégezte a háttérben a munkáját. Eddig külön ikonja volt az Értesítési központnak. De nem csak az elérése, de a megjelenése is megváltozott. Szerintem kárára.
Ismét úgy érzem, hogy vagy a dizájnerek nyertek a felhasználókkal szemben, vagy az Apple spórol, és ami az iOS-ben és macOS-ben azonos, annak csak az iOS változatát készíti el. A fenti képen a Részvények (jobbra fent) roppant helypazarló, szellős, be fért volna még egy adat. Az időjárás meg helyrablóbb. Ha már ilyen magas sok üres hellyel, legalább a betűk és a számok lennének nagyobbak! Megnéztem, ami az előző (Catalina) oprendszerben kifért egy kijelzőre, az Big Sur alatt majdnem kettőt igényel, lehet görgetni napestig.
A helyzetet rontja, ha valamelyik alkalmazás "üzen". Az üzenet mérete szerencsére ésszerű, megszokott maradt. Viszont ezek lejjebb tolják a fix elemeket. A fix elemek korábban az ÉK panel másik fülén voltak elérhetők, a Big Sur összevonta őket.
Az Értesítési központ (ÉK) testreszabása pontosan számomra szintén bosszantóan pazarló. Kifért volna az összes alapelem, amiből ki lehet választani, hogy mi kerüljön az Ék-be, de nem. Ismét görgetünk, keresünk. A beállítási leghetőséget mutató lenti kép, tévedések elkerülése végett írom, a teljes képernyő képe. A bal oldalon látható (a kicsinyített képen apró) ikonok és szövegek tökéletesen olvashatók, az ÉK elemei pedig bumfordi nagyok.
Az egyes elemek testreszabhatók, jó néhánynak létezik három méret változata. A legkisebb kockák kettesével egymás mellé helyezhetők, ezzel a hozzám hasonlóan "infot szeretnék, nem görgetést" beállítódottságúak némi helyet takaríthatnak meg. Messze nem annyit, amennyit lehetne.
És végül, hogy a zsörtölődésen túl valami hasznosat is leírjak, a ÉK szerkesztési nézetében az ÉK-ba tett elemekre duplán kattintva azok beállításai módosíthatók. Már ha van ilyen.
Az új dizájnú oprendszer, ahogy már írtam, elsőre mindig szokatlan, az ember visszavágyja a régit – bezzeg a mi időnkben!. Lassan megszoktam már az újat, ám ahányszor meglátom ezt a két párbeszédablakot, mindig kényelmetlen érzésem támad.
Előrebocsátom, nem vagyok UX (User Experience) designer, azaz a felhasználói élmény megtervezéséért felelős szakember, még csak egy YouTube videót sem néztem meg erről. Az UX tervező feladata az, hogy az alkalmazás használója úgy érezze, mindig minden a keze alá kerül, az alkalmazás érte van, és nem ellene. Nem leküzdendő, hanem jó használni.
Az UI a felhasználói felület (User Interface). A képen látható két ablak hökkent meg. A baloldalin egymás alatt van a Mentés és a nem mentés gomb. Elég csak tíz pixelt csúszni az egérrel, és pont fordítottja történik, mint szeretnénk. Elismerem, elegánsabb az ablak ilyen szép keskenyen, de nem a szépsége a fontosabb.
A jobb oldali teljesen rendben van a fentihez képest, a két ellentétes gomb között vagy kétszáz képpont is van. A Mégsem megkattintása esetén maximum újra meg kell ismételni a bezárás parancsot, ez normális. Ami nem tetszik, az a Törlés felirat randa vörös színe. Szerintem túlzás. Ahogy az előzőnél nem figyeltek a felhasználóra, itt átestek a ló túloldalára. Megnéztem más szín használata esetén is (Rendszerbeállítások > Általános), mindig vörös a Törlés. Még piros szín választása esetén is – ami igazán nem következetes.
Az Apple fájlkezelője a Finder. A Finder az egyetlen alkalmazás, amit nem lehet bezárni, csak újraindítani. Ennek ellenére, a Finder nem a macOS része, aki így gondolná, az ne akarjon az Apple-nél oprendszerből vizsgázni. Számunkra, egyszerű felhasználó számára a Finder az, amit folyamatosan használunk, ezért érdemes jól megismerni, ez egyáltalán nem nehéz.
Most nem vállalkozunk a Finder teljes bemutatására, csupán pár, Big Sur-os újdonságot mutatunk meg.
(1) A bal oldali csíkot Oldalsávnak nevezzük régóta. Az ikonok színe a Rendszerbeállítások > Általános fülén megadott kiemelő színtől függ, az első színt választva változni fog az ikonok színe (itt is). Hogy ez a Helyek alatti elemekre miért nem vonatkozik? Remek ideológiákat lehet gyártani, én inkább apróbb hibának vélem. Tudom, ahány ház, annyi szokás, de én nem vagyok oda ezért az ikon színezésért, majd megszokom. A blog kedvéért lilultam be, amúgy kék a színem.
(2) Érdemes az Oldalsávba felvenni két dolgot. Az egyik a házikó ikon, amire kattintva a háttértár azon részét érjük el, ami a Macen a miént. A többi nem a miénk, legfeljebb használjuk, menteni a ház alatti részre kell, szabad. Azért ház, mert angolul ez home-folder. Ha magyarok fejlesztették volna az oprendszert, akkor kályha lenne az ikon – mondjuk magyar nyelv esetén cserélődhetne az ikon: nem, ez csak vicc. Rossz vicc. A másik felveendő dolog a saját gépünk. Mindkettőt a Finder > Beállítások > Oldalsáv ablakban tehetjük meg. A saját gép azért jó ötlet, mert ezt kiválasztva bejárhatjuk az egész gépet.
Az Oldalsávok (Finder, Mail) ikonméretét Rendszerbeállítások Általános fülön módosíthatjuk.
(3) Ikon-sor. A Big Surban elősre mellbevágó élmény, hogy az Apple eltüntette az évtizedek óta használt ablakneve sort, helyette ilyen ... ez van. Hivatalosan hely megtakarítás. Az ikonsor testre szabható, a múltba ragadtak, mint én, itt próbálhatják visszarakni ide mindazt, amit megszoktak.
Az előző évezredből megmaradt pécés maradvány, de én még két dolgot mutattatok meg a Finderemmel, mindkettőt a Nézet menüből engedélyezem.
Az Útvonalsor engedélyezése a Finder ablak alján mutatja (4), hogy az épp nézett mappa vagy fájl merre található a Macen. Így, ha egy mappával vagy többel feljebb kell lépnem, akkor elég ott lent duplán kattintanom a megfelelő mappára.
Az Állapotsor engedélyezése pedig az előbbi sor alatti sort jeleníti meg. Ezt ritkábban használom, de ha kell, egyből látom, hány fájl van a mappában és hányat jelöltem ki közülük. És itt látható az ikon nézetben az a csúszka, amivel az ikonok méretét módosíthatom.
Elsőre minden módosítás szokatlan, a régi jobbnak, szebbnek és logikusabbnak tűnik. Nincs ez máshogy a Big Sur menüsorával sem. A gond akkor van, ha az új nem jobb, nem szebb és nem logikusabb. Szomorú, de két hét után sem értem a menüsor átalakítást, bővítést és módosításokat, bár nincs használati gondom – de ahány ház, annyi szokás.
Látványra lehet, hogy szép az áttetsző menüsor, az áttetsző ablak, csak épp nem tudom megmondani, hogy miért hasznos. Két hete (másé már a Szabó János) próbáltam megszokni, hogy a menü nem fehér, a betűk ugyan feketék (az éjszakai mód sem jön be, de az egy másik történet). Igen, naponta egy-két alkalommal megzavar a háttér szín átszűrődése. Sok? Nem sok? Nekem az. Szerencsére ki lehet kapcsolni. Bár jól elrejtette az Apple, de a fenti képen látható a Rendszerbeállítások ablak, annak is a Kisegítő lehetőségek > Kijelző oldala. Küldetés teljesítve.
Ikonok a menüsoron
Visszanéztem a Big Sur bemutatót, de jól emlékeztem. A Vezérlőközpont az egyik fényes újítás, ami nem csak dizájn, hanem fejlesztés. Itt találjuk a wifi, Bluetooth, Airdrop és sok más mellett a hangerő állítást is, bár ezek önálló ikonként is megjelenhetnek a menüsoron. Remélem, nem átszoktatásról van szó, mert rossz az irány, mindjárt mondom, miért is.
Mindenki másképp használja a Macjét. Az eltelt években vagy ezer felhasználói szokást, beállítást láttam tanácsadásaink, képzéseink során, de soha senki sem mondta, hogy zavarja a menüsoron levő wifi ikon. Aki mozog a Macjével, az wifiről-wifire vándorol. Igaz, hogy a Mac felismeri a wifit, de a vizuális visszaigazolás fontosságáról számtalan könyv szól és UX dizájner képes órákon át beszélni. És ami eddig egy kattintással elérhető volt, azért miért kellene kettőt kattintani?
Bluetooth ... dettó. Ami eddig egy kattintással elérhető volt, azért miért kellene kettőt kattintani?
Hangerő állítás. Ki az, aki inkább egy kattintás után elérhető csúszkát rángat mintsem billentyűvel vagy Touch Bar-on állítja a hangerőt? Oks, perverzek és bűvészek Siri-vel.
Ismétlés a tudás anyja. Ki az, aki inkább egy kattintás után elérhető csúszkát rángat mintsem billentyűvel vagy Touch Bar-on állítja a kijelző világosságát? Oks, perverzek és bűvészek Siri-vel.
Nézzük másképp! De jó, hogy egy kattintás után elérem a Zene vezérlőt! Amit egyébként úszó ablakként elérhető a Zene alkalmazásból.
De legyen, ezekre volt a legnagyobb szükség. De miért nem tudom eltüntetni? Áthelyezni?
És még mindig nincs vége. Most vagy folyamatosan a teljes dátumot látom, ez sok fölösleges helyet visz el. Napközben a pontos idő érdekel, ritkán van szükség a dátumra. Eddig rákattintva az időre, láttam a dátumot. Most erre nincs lehetőség. Vagy berakom az Értesítési központba a naptárt, hogy lássam a dátumot, vagy nem tudom. Vagy én nem találtam meg. (Igen, a Naptár ikonja is mutatja. Meg Siri is elárulja.)
Szóval nincs bennem szerelem az új elrendezés és tudás iránt. Mintha megint a dizájnerek és programozók terveztek volna felhasználói felületet. Persze nincs nagy gáz, használható. Csak épp nem olyan, amilyet régen az Apple tudott. Szerintem.
Testreszabhatóság
Nem erről lesz híres a Big Sur. Azt, hogy mi legyen a Vezérlőközpontban, nem tudom megszabni. Azt, hogy mi hol legyen, nem tudom meghatározni. A menüsorból el tudom tüntetni az ikonokat. A fentiek után inkább itt befejezem ennek a bejegyzésnek az írását.
Igen, az utóbbi napokban váltottam Big Surra, pontosabban megjött az M1 Mac – igen, piszok gyors. A következő hetekben a testre szabásáról írok pár bejegyzésben. A Safarival kezdjük.
Az Apple-nek van egy elképzelése, hogy a felhasználónak milyen ikonokra van szüksége az ikonsoron, és van nekem is, a kettő nem fedi egymást. De szerencsére az ikonsort testre lehet szabni. A helyzetérzékeny menüt előhívva - két ujjal tappintva (jaj!) vagy kontroll+egér az ikonsor azon részére, ahol nincs semmi – érjük el az ikonsor módosító parancsot. Ez szinte minden Apple alkalmazásra igaz, és sok nem Apple alkalmazásra is. Használjuk, tegyük könnyebbé az életünket!
Velem gyakran előfordul, hogy egy weblapot megosztok másokkal, néha mailben is. Ezért kitettem a megosztás ikont (dobozból felfelé nyíl – bár lehet, hogy eredetileg is kint volt), és kitettem a mailben küldöm el az oldalt parancshoz a levél ikont is. Ez utóbbival egy lépést spórolok weboldal levélben történő megoldásakor. Jobb szélre kitettem a plusz ikont, ez ad új fület. Korábban ez a tabok sorában volt, most nem ott van, én meg megszoktam, ott keresem, így nem kell messze mennem.
A bejegyzés írásának idejére kitettem a webhely beállításai (fogaskerék), a kezdőoldal (sok pötty és az Előzmények ikont (óra). Figyelem, a kezdőoldal és a kezdőlap két különböző dolog, az oldalra mindjárt mutatok egy példát, a lap pedig a házikó ikonra (nincs kint) megnyíló oldal, amelyet az Safari > Beállítások > Általános párbeszédablakban lehet megadni)
A kezdő oldalon megjelenő tartalmat az oldal jobb alsó sarkában levő ikonra kattintva lehet.
A képernyő képet (Command+Shift+3) a Mac az Íróasztalra menti. Ezzel mindenki megbékélt, pedig pár oprendszer verzió óta módosítható. Mutatom, hogyan!
Hogy hívjuk elő a kijelző alsó részén megjelenő lebegőpalettát? A Command+Shift+5 billentyű-kombinációval. A többi a képen, mert egy kép felér ezer szóval.
Mindig kicsit furán érzem magam, amikor a maihoz hasonló bejegyzést írok, de az élet mindig bebizonyítja, érdemes. Sokunkban ég a vágy, hogy feltegye Macjére a Big Surt, sőt: M1 procis MacBook Airje vagy Proja legyen azonnal. De, ha csak nem vagyunk extrém kockázat-vállalók vagy alkalmazás fejlesztők, türtőztessük magunkat.
A fenti ábra mutatja, hogy az összes vevő tizenkét százaléka az, aki az "instant get" és a "must have" vagy az "akarom melegében" jegyében él.
Az M1 proci új. A Big Sur új. Mindkettő nagy ugrás, nagy váltás. Bár az Apple szokása az átlagnál többet tesztelni (bár ez a hajlam csökkenő tendenciát mutat), akárhány tesztelő sem képes arra, amire mi, felhasználók. Jóval többen vagyunk, sokkal több módon használjuk a Macet, és ami a legfőbb: nem vagyunk tesztelők. A tesztelő ésszel próbál hibát találni, mi meg "csak" használjuk.
A Big Sur alatt nagyon nem futnak a 32-bites alkalmazások. Nem csak alkalmazás lehet 32-bites, de plug-in, kiegészítő bármelyik alkalmazáshoz. Egy vidám upgrade pár verzióval ezelőtti rendszerről okozhat gondot. Termelő géppel, amivel pénzt keresünk, amin az életünk van, nem kísérletezünk. Rábízzuk a tizenkét százalékra, az early bird adapterekre.
Húsz év után lassan elköszönünk az Apple operációs rendszerének tizedik sorozatától.
Az OS X előtt az Apple nem volt jó állapotban. Az az Apple nem Steve Jobs almája volt. Gil Amelio alma volt, a rossz minőségű termékek és a működőképtelen vállalati kultúra. Az az Apple nem működött. Jobs szerint Amelio úgy vélekedett: "Az Apple olyan, mint egy hajó, amelynek az alján lyuk van, szivárog a víz, és az a dolgom, hogy a hajót jó irányba vezessem.“
Ez a hajó a System 7 tengerén lebegett, az előző operációs rendszer 1991-ben jelent meg. Utódjának, a Copland-nek a fejlesztése 1994-ben kezdődött, de soha nem fejeződött be annak ellenére, hogy 1995-ben a fejlesztőknek kiadták a béta verziót. Copland kísérlet volt a katasztrófa elhárítására. A Macek sokkal drágábbak voltak, mint a Windows-os PC-k, és a Windows 95 csökkentette a távolságot a Windows kellemetlen felülete és a Mac felhasználóbarátabb megközelítése között. Az Apple elveszítette piaci részesedését, és a Copland volt a megoldás.
Legalábbis az lehetett volna, ha kiadják. Egy többfelhasználós, többfeladatos operációs rendszer volt, széleskörű testreszabhatósággal, amely natív módon futott az Apple PowerPC processzoros Macjein. Hatékonyabb, rugalmasabb és sokkal kevésbé hajlamos összeomlásra. De soha nem került forgalomba. A tervezett 1996-os kiadás dátuma 1997-re csúszott a növekvő összetettség és az évi 250 millió dolláros költségvetés közepette, amelyet az Apple nem engedhet meg magának. Copland-ot 1996-ban törölték.
Lenni vagy nem lenni...
Copland meghalt, az Apple körbenézett. Amelio fontolgatta, hogy megvásárolja a BeOS-t a Be Inc-től, de ezek a tárgyalások sikertelenek voltak. A Be 275 millió dollárt akart – az Apple kijelentette: 200 millió dollárnál többet fizethetett és nem is fog fizetni egy operációs rendszerért. Néhány hónappal később az Apple egy másik operációs rendszert vásárolt. 429 millió dollárért.
Ez az operációs rendszer az OpenStep volt, Jobs NeXT vállalatának terméke. Jobs 1985-ben alapította a céget, miután kiszorították az Apple-ből, és amikor az Apple 1997-ben megvásárolta a céget, tanácsadói minőségben visszatért az Apple-hez. 1997 nyarára Jobs menesztette Ameliót, ősztől az Apple ideiglenes vezérigazgatója (iCEO) lett.
Időbe telt, mire az OpenStep a Mac-be került, és közben az Apple elkészítette a Mac OS további két verzióját. A Mac OS 8 1997-ben jelent meg az új Platinum interfészt. Elég szép volt, de a belső számozás – belső neve Mac OS 7.7 volt – mutatta, hogy ez inkább marketing gyakorlat volt, nem pedig egy fontos új verzió.
Az utolsó Mac OS, mielőtt az OS X mindent megváltoztatott, a Mac OS 9 volt, amelyet 1999-ben szállítottak ki. Az Apple promóciós kiadványa szerint "ez volt a valaha volt legjobb internetes operációs rendszer", és integrálta az új iTools csomagot, lehetővé tette az interneten való keresést a Sherlock 2 segítségével, és megkatuk az automatikus szoftverfrissítést. Érdemleges frissítés volt, de ezzel véget is értek a System 7 és utódai. Az Apple következő még egy fontos dolga egy macska lett.
Macska a Macen
A hivatalos OS X történet egy macskával kezdődik, de az izgalom egy medvével jött: a Kodiakkal, a Mac OS X 29,95 dolláros bétájával, amely bemutatta az új operációs rendszert és úttörő, "nyalogatható" Aqua felületét. A béta 2001 májusában lejárt, de addigra a Gepárd már kint volt ketrecéből.
A Mac OS X 10.0 úgy nézett ki és működött, mint bármelyik korábbi Mac operációs rendszer. A Darwin Unix-szerű mag és az Open Software Foundation Mach Kernel alapján teljes multitasking és memóriavédelem volt, a Terminalról elérhető parancssori interfésszel.
Igényei is voltak. Amíg akkor a Maceket 64 MB RAM-mal szállították, a 128 MB-ot preferált. Legalább 800 MB lemezterületre volt szüksége, és nem támogatta a G3 előtti Power Macek bővítő-kártyáit. És hibás volt. Az alkalmazások lassúak voltak, mindennaposak volt a kernel pánik összeomlás, a hardverproblémák pedig azt jelentették, hogy kezdetben hiányoztak olyan funkciók, mint a DVD lejátszása és a CD írása.
A Puma (Mac OS X 10.1) ingyenes frissítés volt, részben a Gepárd fogzási gondjai miatt. 2001 szeptemberében jelent meg, és valamivel gyorsabb volt, jobb volt az AppleScript, és jelentősen továbbfejlesztették az OpenGL illesztőprogramokat, hogy a 3D-s alkalmazásokkal jobb grafikai teljesítményt nyújtson. Ezenkívül bevezették a Image Capture alkalmazást szkenneléshez és digitális fényképezéshez. Az új Mac gépeken a Mac OS X 10.1.2-ig, 2002. januárjáig mégsem ez volt az alapértelmezett operációs rendszer.
A következő nagy macska a Jaguar, a Mac OS X 10.2 volt, 2002. augusztusától. Stabilabb volt és rengeteg örvendetes fejlesztést hozott: Universal Access a kihívásokkal küzdők számára, MPEG-4 videó QuickTime-ben, Inkwell kézírás-felismerés és Rendevous, amelyet később átnevezték Bonjourra, a könnyebb helyi hálózatépítés érdekében. Bemutatták a Quartz Extreme grafikai technológiát a jobb grafikai teljesítmény érdekében. De el is vettek valamit: az indításkor a "boldog Mac" ikon helyén az Apple logó volt. Aztán az Apple metálos lett.
Metál van, babám!
A 2003-as Panther, a Mac OS X 10.4, nagy változás volt a Mac OS X sorozatban: a cukorkák helyett az újratervezett, gyorsabb Finder most már fémből készült - komolyabb, biztos, de sokkal kevésbé vidámság nézni. Bevezették az Exposé ablakkezelést, az X11-et és a Gyors felhasználói váltást. Megkaptuk a Font Bookot a betűkészlet kezeléséhez és a FileVault-ot a titkosításhoz. Megjött az iChat videóbarát változata és a Safari nevű új alapértelmezett webböngésző, amely korábban a Jaguarban is opció volt.
Az Apple még nem tartotta be a Mac OS X frissítések éves kiadási ütemezését. A Tiger, Mac OS X 10.4, 2005 áprilisában került kiszállításra. Nagyon felhajtás volt: hat héttel az értékesítés megkezdése után több mint kétmillió példányban telepítették.
Sok fontos dolog volt a Tiger-ben: az új Spotlight keresés, az RSS-hírcsatornák a Safari-ban, a Dashboard Widgets, a Dictionary, az Automator, a VoiceOver, a QuickTime 7 és az Xcode 2.0, de még ennél is fontosabb volt az, amin a Tiger futott. Ez volt a Mac OS X első verziója, amely hivatalosan futott Intel processzorokon. A WWDC 2005-ben Jobs bejelentette, hogy az Apple 2007-re minden Mac-jén áttér az Intel szilíciumra, és bejelentette a Mac OS X 10.4.4-et, a Mac OS X első nyilvánosan kiadott verzióját mind a PowerPC, mind az Intel x86 processzorokhoz.
Üvöltő anyag
A 2007-es Leopard, a Mac OS X 10.5 volt az utolsó verzió, amely a PowerPC-n működött. Megszünt a Classic alkalmazástámogatás, bevezette a Boot Camp alkalmazást a kettős rendszerindításhoz (Intel Mac gépeken Windows rendszer), a Back To My Mac-et, a Time Machine-t, az iCal-naptármegosztást, az asztali stacket, a Quick Lookot és a virtuális asztalt. A Snow Leopard 2009-ben mindössze 29 dollárba került, el is kapkodták, mint a friss sütit.
Számos alapvető alkalmazás futott 64 bites módban, így Snow Leopard rendszermagja is. Bevezette a Mac App Store-t is, és búcsút intett a Mac OS X névnek.
A Mac OS X csupán OS X let a Lion megjelenésével. Az OS X 10.7 eredetileg csak letölthető volt, később USB-n is meg lehetett venni 69 dollárért. A hűséges Maceseknek kellett örömöt szereznie, de be kellett vonzania az iPhone-t használókat is. És elkezdték elmosni a Mac és az iOS közötti határokat.
A Lion meghozta a természetes görgetést, a trackpad gesztusainak széleskörű használatát, valamint új Mission Control és Launchpad felületeket, ezeket egyértelműen iPhone ihlette. Eljött az AirDrop-ot, a teljes képernyős mód és az AutoSave. A Mac még inkább iOS-esnek érezte magát.
A Mountain Lion inkább az Lion fejlesztése volt, semmint egy új macska. Ez még több iOS-esedést jelentett, a Jegyzetek és Emlékeztetők külön alkalmazásokká válva, az iChatet Messages váltotta fel, és a Notification Centerben iOS-stílusú értesítések jelentek meg. Szorosan integrálódott az iCloud és a Game Center is, bár nem mindig sikeresen: a Mountain Lion megbízható volt, az iCloud kevésbé. Ez volt az OSX utolsó fizetős verziója és utolsó az Apple nagy macskáinak sorában. Az OS X jövője megjelent a láthatáron.
A legérdekesebb dolog a Mavericksben? Igazságtalan volna azt mondani, hogy a neve volt? Nos, talán. De az első OS X, amelyet egy helyről, nem pedig egy csodálatos teremtményről neveztek el, sokkal inkább evolúció volt, mint forradalom. Ingyenes OS X frissítés volt, a kritikusok egyetértettek abban, hogy az utolsó befektetett fillért is megérte.
Ez nem azt jelenti, hogy értéktelen volt. Áttervezték a Dockot és az alapvető alkalmazásokat, például a Névjegyeket és a Jegyzeteket, az iBooksot és a Térképeket áthozták az iOS-ből. A szinkronizálás nagyban támaszkodott az iCloudra: az OS X SyncServices már nem volt jelen. De inkább javításnak tűnt, nem pedig új Mac OS-nek.
Nem mondhatta el ugyanezt Yosemite-ről. A névrokonhoz hasonlóan hatalmas volt. Az OS X 10.10 célja az volt, hogy a Macet ne egy digitális hub központjaként, hanem az Apple készülékeinek tökéletesen együttműködő világának részeként használjuk. A Mac nem futtatta az iOS rendszert és az iPhone nem futtatta az OS X rendszert, de nem is kellett, mert mindent megosztottak. A Yosemite segítségével az iPhone készülékére érkező telefonhívásokat Macen is fel lehetett venni. A mobilodo Personal Hotspotjanetre tette a Macet. Elkezdhettünk egy Pages dokumentumot iPhone-on, és folytathattuk MacBookon.
Csak működött. Hiábsa...
A Yosemite bugos volt, főleg az első verziók. Számos fontos fejlesztő és Mac-rajongó úgy érezte, hogy az OS X éves kiadási ütemre való áttérés veszélyeztette a stabilitást. Egy népszerű bejegyzés szerint bár az Apple hardvere remek, a szoftver nem az. "Úgy tűnik, hogy a probléma meglehetősen egyszerű. Túl sokat vállalnak irreális határidőkkel.“ A profi alkalmazásokat használók óvakodtak az OS X frissítések telepítésétől, először ellenőrizték, hogy nem okoz-e problémát az alkalmazásaiknak, és használhatók maradnak a fontos plug-inek.
A 2015-ös El Capitan egy újabb evolúció volt, nem pedig forradalmi kiadás volt. Nagyrészt a teljesítményre és a stabilitásra összpontosított, de új, osztott képernyős módot is kínált .
A következő nagy lépés a macOS Sierra, más néven macOS 10.12 volt, ismét módosult az operációs rendszer neve, Macre érkezett Siri, és egyértelművé vált, hogy a Mac és az iOS-eszközök egyre intimebb viszonyban állnak egymással.
Az optimalizált tárhely fájlokat tölthet fel az iCloudba, az iCloud Drive pedig szinkronizálhatja a fájlokat és mappákat több eszköz között, míg az univerzális vágólap lehetővé tette a Mac és az iOS 10 eszközök közötti vágást, másolást és beillesztést. Bemutatkozott az új Apple File System (APFS), amelyet kifejezetten SSD-hez terveztek, a Mac feloldása Apple Watch segítségével és az Apple Pay a Safariban.
A Sierra fokozását a High Sierra (macOS 10.13) jelentette: a legvitatottabb funkció az volt, hogy a Safari meggátolta a videók automatikus lejátszását. Ugyancsak megnehezítette a weboldalak nyomon követését az interneten, és a továbbfejlesztett Photos alkalmazással büszkélkedhetett, de csak ennyi volt látható.
Ez azért van, mert a High Sierra valóban arról szólt, ami a kulisszák mögött zajlott. Ahogy az iOS-nél, úgy a Macen is alapértelmezett fájlrendszer lett az APFS, ez látványos eredményt hozott az SSD-s Maceken. Nagyon gyors, biztonságosabb is, mint a leváltott HFS+. Az APFS nem működik olyan jól a merevlemezeken, az iMacek Fusion Drive-ján sem. A High Sierrával eljött a Metal grafikus motor második generációja is, és a gördülékenyebb video streaming érdekében bevezették a High Efficiency Video Coding (HEVC) használatát.
Sötétre fordulnak a dolgok
A Dark Mode volt a macOS Mojave egyik legfőbb jellemzője, amelyet 2018 végén adtak ki. A sötét mód az iOS-ről ismert alkalmazások kvartettjével – Hangjegyzetek, Készletek, Hírek és Otthon – érkezett. Bevezették a Group FaceTime alkalmazást is, amely lehetővé tette, hogy egyszerre akár 32 emberrel is cseveghessünk, de eltávolították a Facebook, a Twitter, a Flickr és a Vimeo integrációt, amelyet még az OS X Mountain Lionnal vezettek be.
Mojave leváltása egy újabb korszak végét jelentette. Mostantól a Macen nem fut 32 bites alkalmazás. Ha 32 bitest futtattál, a Mojave figyelmeztetett; a következő macOS nem futtatta. A régi vagy a 32 bites beépülő modulokat használó alkalmazások felhasználói megszokták az Apple párbeszédpanelét a közelgő végzetről. Egyes fejlesztők azt mondták a felhasználóiknak, hogy ha frissítettek a Mojave-ről, akkor az alkalmazás újabb verzióját meg kell vásárolniuk. Akkor még nem tudtuk, de a Mojave a macOS utolsó előtti kiadása volt. A húsz évig tartó lenyűgöző utazás véget ér 2020-ban.
Catalinától Big Sur-ig
A Catalina, a macOS 10.15, a Mac OS X történetének utolsó fejezete. És mint más megragadó történeteknél, most is akadnak szereplők, akik nem éltek elég ideig az utolsó felvonáshoz, akadnak, akiknek ez lesz a vég és természetesen mindig akadnak túlélők.
Kezdjük az iTunes-szal, amely 2001 óta része a Mac OS X sztorinak. A Catalina megölte, 2019-ben három cél-alkalmazásra cserélte le: Zene, Podcastok és TV. Lehet, hogy az iTunes volt a legnagyobb áldozat, de nem az egyetlen, mert a Catalina nem támogatja a 32 bites alkalmazásokat.
Catalina még közelebb hozta a Macet, az iPhone-t és az iPadet. Sidecar funkciója lehetővé tette, hogy iPadet második képernyőként használjuk, és az iPad érintőképernyőjét vagy az Apple ceruzáját használjuk az alkalmazások vezérlésére.
Lehet, hogy aláírja a PDF fájlt az Apple ceruzájával, vagy megjegyzéseket fűzhet egy képhez, vagy illusztrál egy dokumentumot. Ez a Mac számítógépeden történt, de az iPad-en tetted meg.
Más szavakkal, a macOS-alkalmazásokat egy Apple processzorral működő eszközön használtad. És ez nem egyirányú utca.
Változás katalizátor
A Catalina magában foglalja a Mac Catalyst alkalmazást, amelyet arra terveztek, hogy iOS és iPadOS alkalmazásokat használj a Macen. Ez nem emulátor – ez egy olyan eszköz, amely lehetővé teszi a fejlesztők számára, hogy külön alkalmazásokat írhassanak az iOS és a Mac számára egyszerre, egyetlen Xcode projektben.
Ez két dolgot tesz lehetővé a fejlesztők számára. Először is, a meglévő iOS-alkalmazásaikat áthelyezhetik a Macre anélkül, hogy mindent elölről kellene kezdeniük. És kettő: különálló alkalmazásokat fejleszthetnek mindkét platformra egyetlen Xcode projektben. Ezek az alkalmazások azonos funkciókkal bírnak, a Catalyst egyszerűen alkalmazza a megfelelő felületelemeket az egyes platformokhoz, vagy a fejlesztők ugyanazt az alapkódot használhatják, és Mac-specifikus szolgáltatásokat adhatnak hozzá a Mac alkalmazáshoz.
A Mac Catalyst nagyon fontos, mert korábban a fejlesztőknek két különböző kódkészletet kellett létrehozniuk a két különböző platformhoz. Ez az egyik oka annak, hogy ismert, népszerű iOS-alkalmazásoknak nincs Maces párjuk. A Big Sur-ban ez azt is jelenti, hogy az iOS és az iPadOS alkalmazások natív módon fognak futni Mac számítógépeken, Apple processzorokkal.
A Catalyst a Catalina előtt jelent meg, de akkor még nem hívták Catalyst-nak: Marcipán néven mutatták be a Mojave-ban, és arra használták, hogy a Home, a Stocks és a News híreket iPadről Mac-re vigyék. Catalystként a Zene, a Podcastok és a TV alkalmazásokhoz használták.
A Catalina a macOS valaha kiadott legiOSebbszerű verziója, de amíg az iOS és az iPadOS eszközök Apple procival működnek, a Catalina továbbra is az Intel processzorokon fut. És ez azt jelenti, hogy nem csak a macOS utolsó verziója. Ez egyben az utolsó macOS, amely csak Intel Mac gépeken fog futni.
Nagy változások a Big Sur-ral
Amikor az Apple a PowerPC-ről az Intel processzorokra költözött, elkészítette a Mac OS X (10.4.4) verzióját, amely mindkét platformon futott. A macOS 11 Big Sur ugyanezt teszi. Úgy tervezték, hogy kihasználja az Apple processzorainak előnyeit a következő generációs Macekben, de sok, de nem mindenegyik, régebbi Mac-en is futni fog. Az Apple szerint továbbra is támogatni fogja az Intel Maceket "az elkövetkező években", bár természetesen nem határozta meg, hogy az hány év. Ahol a Catalina ugyanazon hardveren futott, mint az elődje, a Big Sur eldob néhány régebbi Mac támogatást. A Big Sur alkalmas Macek listáját az Apple weboldalán lehet megtalálni.
A Big Sur továbbra is a macOS, amely egyre jobban hasonlít az iOS-re és iPadOS-re. A legnyilvánvalóbb példa erre az újratervezett felhasználói felület, a Vezérlőközpont tiszta iOS. A Dock vizuálisan következetesebb és jobban hasonlít az iPad készülékéhez, és az alkalmazások széles körben használják a teljes magasságú oldalsávokat.
Jönnek a Messages és Safari frissítések, az Üzeneteket gyakorlatilag az iOS alkalmazás új verziója váltja fel. A Safari testreszabható kezdőlappal, a füleken a weblapok előnézeteivel, jobb energiahatékonysággal és a WebExtensions támogatással büszkélkedhet, amely lehetővé teszik a fejlesztők számára, hogy Chrome-bővítményeket a Safarihoz is hozzáadhatóvá tegyék. Továbbfejlesztett adatvédelmi jelentés és védelem, valamint új oldalfordítási funkció (jbéta) is várható.
Végül, de nem utolsósorban az alkalmazások és a Mac App Store kissé eltérnek egymástól. A Mac App Store-ban önálló részek lesznek a widgetek és a böngészőbővítmények számára, a szoftverfrissítések a háttérbenfognak futni.
Izgatottan várjuk a Big Sur-t, de tudjuk, hogy ez csak a macOS 11 második legjobb változata lesz. A legjobb szolgáltatásait mi képtelenek lennénk megálmodni, ezért az Apple feladata azok megvalósítása.
Catalina egy korszak végét jelenti. A Big Sur egy teljesen új kaland kezdete.
Tim Cook és az Apple tucatnyi munkatársa tegnap bemutatta, mire készül az Apple a következő két és fél évben, legalábbis a Macintosh számítógéppel kapcsolatban. A WWDC - vírus-helyzetre tekintettel online – megnyitója az Apple oldalán visszanézhető, letölthető. A lényeg számunkra: megindult az Inteltől elszakadás, jön az ARM alapokra épülő Apple Silicon (magyarul: Apple Szilícium [AS]) processzor, amely az új Macekbe kerül. Számunkra év végétől – "tudod, karácsonyra már vehetsz!" by Gonosz Almalap –, az átállás vége 2022 decembere lesz, ez a terv. Ez idő alatt még jön új Intel procis Mac is. Ősszel lesz új operációs rendszer is, ez a (be sure) Big Sur. Emeljük ki, az Apple szerint, ami fut Inteles Macen, az hiba nélkül fog futni AS procin is.
Elérhető béta Big Sur, amit, ha nem vagy fejlesztő, ne tölts le!
A WWDC demo már az új procis gépeken az új oprendszerrel ment. Illetve, miután videó felvétel, azt láttuk, hogy megy, szép, gyors és hibátlan. A cseppnyi rosszindulatú kétkedés annak szól, hogy láttunk már olyan szoftver bemutatót itthon, ahol a prezentálónak tiltva volt bármi más billentyű lenyomása a forgatókönyvben megadotton kívül, mert a szoftver még kicsit bizonytalan volt.
Ha nem vagy fejlesztő, akkor ne töltsd le! Azért, mert bármennyit is tesztelték már a mérnökök, a felhasználók, te és én, mi, sokkal jobbak vagyunk náluk hiba generálásban. Mondok egy példát. Sok éve életem első értelmes szoftverét kellett megírnom első munkahelyemen (BHG). Szuper volt, az öt billentyű lenyomás, amire reagálni kellett, hibátlanul működött – két napig nyomkodtam, biztos, ami biztos. Aztán odajött a főnököm, és beletenyerelt a billentyűzetbe, a program meg úgy akadt ki, ahogy másodpercekkel később én. "De hát a többi billentyűt nem lehet lenyomni!" – tiltakoztam, hiszen annak nincs funkciója. "De én vagyok a felhasználó" – kaptam az örökérvényű választ.
Okos ember más kárán tanul
Annak oka, hogy nem teszem fel a saját Macemre a Big Surt, és ami miatt váltok azonnal az új AS procis Macre, a mostani rendszerrel az összes alkalmazás, legyen kicsi, nagy, fizetős, talált, ingyenes, mind hibátlanul fut. Igen, a Microsoft és az Adobe is azt mondta, hogy átírja, meg teszteli, meg nagyon belehúz – mindkettő kapcsán láttunk már csodát akkor, amikor az Apple Intelre cserélte az előzőleg használt PowerPC procit. Termelő üzemben, pénzkereső helyen nem szívatjuk magunk át nem gondolt frissítéssel, és ez most nagyon nagy frissítés lesz.
Okos ember más kárán tanul.
Érdemes-e még Inteles Macet venni?
Egy Mac, tapasztalat alapján, akár tíz évig is kitart. Az első három az, amivel az Apple számol, utána, szerinte, érdemes Macet cserélni – újra, persze. A mi több évtizedes tapasztalatunk az, hogy az ötödik-hatodik évben kezd a Mac "lassabb" lenni, mint szeretnénk, termelésben – képretusálás, tördelés, videó- és hangvágás – ez hamarabb jön el. Ha idén veszel új Macet, akkor – nagyon hangsúlyozottan magánvéleményem – nem lesz vele gondod öt évig. Utána már előfordulhat, hogy az Apple nem segíti az akkorra régivé váló Intel alapú alkalmazások futtatását, ez leginkább megőrzött, ne frissülő, régi programok esetén lehet majd gond.
Miért vált az Apple Intelről AS-re?
Az Apple, élén Steve Jobs-szal rettenetesen utálta, hogy ki van téve beszállítóknak. Ez volt anno a váltás egyik oka PowerPC (IBM-Apple közös vállalkozás) Intelre, és ez most is. Fontos ok volt akkor és most is, hogy a szállító nem tudja azt a teljesítményt (gyorsaság, áram-fogyasztás-csökkentés, hőleadás-csökkentés...) produkálni, ami az Apple-nek kell.
A saját proci gyártás elsőre meredek vállalkozás, egy új iparág, szakma. De nem az Apple-nek, ami az ARM révén már lassan évtizede fejleszti, gyártja és használja az iPhone-ba, iPadbe a saját chipjét.
És adjuk meg Tim Cooknak a pontot, ez a váltás az ő nevéhez kötődik (megelőlegezve a sikert és azt, hogy még pár évig vezeti az Apple-t). Lehet, hogy egy A4-es skiccen ez is szerepelt Jobs tervei között, de az érdem a mostani csapaté.
OKs, és mi a nyavalya az a Big Sur?
A macOS rendszereket (leánykori neve sok van, de talán a Mac OS X a legismertebb) egy ideje Kalifornia nemzeti parkjairól nevezi el az Apple. Big Sur néven is található egy. Vadregényes, aránylag lakatlan, sziklás partvidék San Francisco és Los Angeles között, az előbbihez közelebb. Nyáron, ha nagy uborka szezon jő, biztos írok egy hosszabb bejegyzést a névadóról, addig jöjjön pár név azok közül, akik fogadott otthonuknak tartották e partvidéket: Lawrence Ferlinghetti költő, David Packard (a Hewlett-Packard, HP-ből a második név adója) és Zsigmond Vilmos, a világhírű, Oscar-díjas magyar operatőr, aki 2016. január elsején Big suri otthonában hunyt el. A három tájkép a Big Surban -nál -ról készült.
