Tim és Trón avagy tartalom, tartalom, content

"Tartalom a király" – sok nettel kapcsolatos képzésen hangzik el ez, vagy ehhez hasonló mondat. Legyen bármilyen jó a szoftver (vagy hardver), ha nincs rá tartalom, akkor felejtős. A Facebooknak, Twitternek, Instának és sok hasonlónak mi toljuk a tartalmat, mindent meg is tesznek azért, hogy toljuk. A tévézés lassan épp olyan ismeretlen fogalom lesz – a tizen-huszonévesek körében már szinte az –, mint a faxolás (you know: faxmodem?). És az Apple a mozgóképháború mezsgyéjén izmoz: az iTunes videó -eladó -kölcsönző szolgáltatása épp úgy nem tarolt, ahogy a, ha jól számolom, negyedszer újratervezett AppleTV sem.



Az Apple nem adja fel, nem adhatja fel. Ha nem sikerült más tartalmán keresni, pedig a zeneipart átalakító recepttel érkezett, akkor saját tartalom kell. A hírek szerint egy milliárd dollárt, 257 milliárd magyar forintot fektet 2018-ban saját videó-tartalom gyártásában. Így próbál a harcmezőre jutni, hogy jól megküzdjön a Netflix, HBO és hasonló vállalkozásokkal.

Mennyi az annyi?
Az épp szinte mindent taroló Trónok Harca durván fél milliárdjába került az HBO-nak. Ezt nézve nem is sok az Apple tervezett költése. És egy sikeres Trónok Harca mellett legalább ennyibe kerülnek összesen a kevésbé sikeres és teljesen bukott sorozatok is. Az is igaz, hogy az első évad 55m dollárba került, így azért már nyílik lehetőség kísérletezésre. A sikerre nincs recept, hogy ellőjünk még egy közhelyet, erre legjobb példa épp az Apple, amelynek két tulajdonolt sorozatát – "Majmok bolygója" és "Carpool Karaoke" – igen csak lerántottak a kritikusok.
Ha már kritikusok, a Pappa Pia magyar filmet dicsérő sort egyet sem olvastam, viszont 1,38 milliárd forintba került, az Apple 186 filmet forgathatna a tervezett költségvetéséből – minden második napra jutna egy film.