Ott folytatjuk, ahol
abbahagytuk, a böngészőknél – ez a második része a
"hogyan tehetem áramvonalasabbá a Macem" bejegyzésnek.
Ha a proci számára megterhelő volt a sok nyitott böngésző-ablak, akkor ugyanez két vagy több böngésző használata esetén kifejezetten erőforrás zabáló. Ha lehet, csak egy böngészőt használjunk! Igen, van eset, amikor kettőt érdemes, de ez ritka és leginkább a fejlesztőkkel esik meg. Mi, átlagos felhasználók ebben ne utánozzuk őket.
Erre még nem láttam élő példát, de olvasni már olvastam róla. A bitcoin és más kriptovaluta őrület egyik vadhajtása, hogy figyelmetlen felhasználók gépére olyan segédprogramot telepítenek, amelyek mások számára dolgoznak: bányásznak. A bányászat roppant erőforrás igényes, így mi csak azt vehetjük észre, hogy a Mac nagyon lassú. Több megbízható Maces szájt is a
DetectX alkalmazást ajánlja, amely képes felfedezni az ilyen nem kívánt alkalmazásokat és azokat a Macről el is távolítja.
Az alkalmazás angol nyelvű és, ahogy mindig, érdemes elolvasni a működési leírását, mielőtt vakon feltelepítjük a Macre.
Érdemes egy-két havonta megnézni az App Store alkalmazást használva, van-e frissítendő program. Nem, nem vagyunk fejlesztők, hogy óránként skubizzuk, bőven elég a havi, kéthavi odafigyelés. Minden fejlesztő, így az Apple is, arra figyel, hogy a legújabb verziók fussanak hibátlanul. Aki régebbi szoftvert használ, annak az az első tanács gond esetén, hogy
"frissíts!".
Gondoltad, hogy az operációs rendszer több tízezer fájlból áll? Vagy hogy a legegyszerűbb alkalmazás – legyen az a Számológép – is pár százból? Na, ennyi elemnek kell hibátlanul együtt muzsikálnia ahhoz, hogy mi élvezzük a dallamot (A
Gonosz Almalap lassan kisomfordál ilyen szóvirágok hallatán).
Mindig legyen a háttértáron legalább tíz százaléknyi szabad hely – ez az egyik alapszabály, amit be kell tartani, ha azt szeretnénk, hogy a Mac rendesen működjön.
De miért kell ennyi hely? Amikor a memória (4GB, 8GB) kevés, akkor ide menti az adatokat átmenetileg a Mac, az oprendszer vagy bármelyik alkalmazás – például az iMovie. Ha nincs hely, akkor gáz van. Szoftverfrissítésnél a Mac előbb letölti az új verziót – na hova? Hát a háttértárra. Ott ki is csomagolja, telepíti. És csak akkor törli az előző verziót, ha sikerrel járt.
Hogy csináljak helyet? Ürítsd ki a kukát! Dobálj ki minden fölösleges fájlt a Letöltések mappából (és újra ürítsd ki a kukát :)! Ha ez sem elég, akkor érdemes az Alma menü > Mac névjegye > Tárhely ablakban (ez látható a képen is) a Kezelés gombra kattintani és élni az ott kínált lehetőségekkel.
Én gond és megszorítás nélkül megvagyok külső fejlesztők rendrakó- s karbantartó-alkalamazásai nélkül, de sokan használnak ilyen megoldásokat. Az
OnyX az egyik legnépszerűbb a megbízható alkalmazások közül. Használatával nyerhetünk jó néhány gigabájtot. Azt azért meg kell említenem, hogy ott, ahol az OnyX hoz egy gigát, az előző ötlet végén írt módon tíz-gigákat lehet találni. Szintén fontos, hogy el kell olvasni az OnyX oldalán, hogy a szoftvernek milyen ismert hibái vannak, illetve milyen alkalmazásokkal nem futtatható együtt.
És végül, de semmiképpen sem utolsó sorban, jöjjön az egyik legfontosabb, a TimeMachine. Az Apple szuper archiváló alkalmazásáról sokszor írtunk és fogunk is. Most azért említjük meg, mert a legjobb megoldás arra az esetre, ha
"újra kell húzni a Macet", azaz újratelepítik az oprendszert. A TimeMachine használatával az új(ra telepített) Macre az összes adatunk visszakerül. Az összes beállításunk. Minden. Ha használjuk. Jelzem, mielőtt szervízbe visszük a Macet: TimeMachine, ha egyébként nem használnánk nap mint nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése