Előző bejegyzésben (Bevetés közben eltűnt, a macOS X veszteségei) az iTunest is azon alkalmazások közt említettem, amelyeket a búcsúzó Mac OS X-szel érkezett és a macOS X vitt el. Az ott írt mondatnál az iTunes többet érdemel.
Úgy tűnt, hogy az iPod és az iTunes a másik támogatására készült, de az iTunes – a SoundJam MP zenei alkalmazás újratervezett változata – 2001 januárjában jelent meg, több hónappal az Apple ikonikus zenei lejátszója előtt.
Az asztali zenelejátszónak és az iPod szervezőnek az iTunes nagyszerű volt. De nem maradt meg sokáig zenelejátszónak és iPod-szervezőnek, klasszikus példája lett a „funkció-halmozásnak”. És ez a halmozás 2003-ban kezdődött az iTunes Music Store hozzáadásával. Az áruház 2005-ben TV- és filmüzlet is lett, 2007-ben pedig hozzáadódott az iTunes U oktatási tartalom is.
Mintha a zenelejátszó, a videolejátszó, a podcastlejátszó, valamint a zene-, film- és tévéüzlet nem lenne elég, az iTunes 2007-ben az iPhone menedzserévé is vált. Itt szinkronizáltál tartalmat, itt készítettél biztonsági másolatot eszközödről, és innen futtattad a szoftverfrissítéseket. 2008-tól pedig itt vásároltad és rendezted az iPhone-alkalmazásaidat is.
A halmozás folytatódott. Természetesen az iTunes feladata lett az iPad befogadás, iTunes a felhőben, az iTunes Match, az iTunes Radio és az Apple Music is. Túl sok volt, amint még az Apple is elismert, amikor Craig Federighi azzal viccelődött a WWDC 2019-n, hogy talán az iTunes-nak is kellene e-mailt kezelnie és naptárakat menedzselni. A korai időkben egy alkalmazás mindent megtehet. Ma azonban a digitális életünk túl bonyolult ehhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése