2018. július 27., péntek

100 000 fénykép, avagy Scott Kelby a sport fotózásról

Két bejegyzést is írtam arról, hogy mit kezdjünk százezer fényképpel a Fotók alkalmazásban [1] [2]. A mostani címben a százezer hívó szó, nem pont ennyi képről lesz szó, bár. Scott Kelby itthon is több könyvvel jelenlevő fotós. Ez az írás egy vele készült interjú rövidített változata, magyarítva.
Az írás apropója a tavalyi Buccaneers-Eagles amerikai focimeccs (NFL) volt, ahol Kelby is fotózott, mint megbízott fotóriporter. Azok számára, akik nem amerikai foci rajongók, az írás megértéséhez: egy átlagos meccs vagy négy óra hosszú, itthon a Sport1, Sport2 adókon lehet élőben éjszaka, felvételről hétköznap visszanézni a meccseket. A tiszta játékidő hatvan perc.


Mennyit keresel egy képpel?
Nem annyit, amennyit szeretnék.
Hány képet csináltál ezen a meccsen?
Pontosan 1873-t.
Soknak tűnik.
Tudom, de ez igazából kevesebb a szokásosnál. Beszéltem egy másik fotóssal, ő négyezer képet készített. Meg is volt lepődve, hogy én csak ezerhatszáz körül.
Mennyi képet dobtál el? Mi az arány használt és kidobott fotók között?
Amikor kint voltam, nem gondolkodtam arányon, de most, hogy kérdezed, olyan 95 százalék körüli lenne az ideális arány. A valóságban ez alig öt százalék. A meccs esetében majdnem pontosan öt százalék volt, 92 képet jelöltem az ügynökség számára, amellyel szerződtem, átadhatónak.
Végül mennyit adtál át?
46-ot.
Egy egész NFL meccsről 46 képet?
Uh, huh.
De miért ilyen keveset?
Rengeteg okot tudok felsorolni. Egyrészt rengeteg képet készítünk, amelyek egész egyszerűen érdektelenek. Például itt ez a sorozat. Az irányítót (Nick Foles, QB) akartam lefényképezni, de két védő megtámadta, akiket szerencsésen lerázott, de ez két másodperc is volt. Az első képeim ezért nem lettek jók, ez már okés (mutat az egyikre), de ez jobb szerintem (másik), a többi meg kuka. Így lesz a tíz vagy tizenkét képből egy, ami használható. Ezt az egyet kell megőrizni.
Értem, és mi van még?
Itt van például ez a játékos, aki végig fut a pályán, folyamatosan fókuszálni kell, miközben az egyik bíró [van belőle több is], beáll a képbe. Ez tizenhárom kép volt, mind használhatatlan. Ez egy meccsen gyakran előfordul. Túl gyakran is. Minden meccsen. Egész meccsen rajta vagy egy futón (játékos), követed, rengeteg képet készítesz, és akkor, amikor elkészítenéd 'a' képet, a bíró beáll.
Jó. És még?
Egy kiemelkedő játék után rajta vagy kamerával a kulcsjátékoson, mert jön [a szabályok rövidre szabta és korlátozott] ünneplés. Ezek a legkelendőbb, legemlékezetesebb pillanatok – persze csak a felük, mert csak a nyertesek ünneplése adható el, a veszteseké soha. Ezért tapadsz a nagy játékot bemutató játékosra. A lenti képen sikerült megörökíteni Riley Cooper szélső elkapó labdaelkapását és 44 yardos futását követő örömködést (hívjuk ezt bárhogy is).


Akkor mi volt ezzel a gond?
Semmi. Ellőttem 19 képet, egy jó lett, 18 ment a kukába. Rajta maradtam, mert odafuthatott volna játékostársa, vagy kirohanhatott volna az edzőjéhez, vagy visszafújhatták volna a játékot szabálytalanság miatt, ez mind további jó képeket eredményezhetett volna. És ha nem ők nyertek volna, akkor mind a 19 kép mehetett volna a kukába. Meccsenként tucatjával fordul elő hasonló ünneplés, ami később nem használható fel. Vagy rajta vagy, de nincs ünneplés. Vagy kitakarja a bíró. Vagy játékosok.
Nem adtál át az ügynökségnek egyetlen fényképet sem Darrelle Revis touchdown visszahordásáról. [Mintha fociban kirúgás után az ellenfél játékosa egy labda érintéssel gólt lőne.]
Na ja. Rajta voltam a labda elrúgásától kezdve, amíg elkapta, és visszavitte a gól vonal mögé. 79 képet készítettem. Csak épp szabálytalanság miatt érvénytelen lett a visszahordás. Ez a 79 a nap képeinek négy százaléka, instant kuka. Bolond bíró :) Hülye szabályok :)
Mi van még?
Hát, csináltam még 110 képet a csapatokról és minden egyes játékosról a meccs előtt.
És ebből hányat osztottál meg?
Egyet sem. Minden meccsen új nézőszöget próbálok ki, a mostani nem volt sikeres választás. Az összes kép érdektelen lett. [A meccs kezdetekor a játékosok az öltözőből a stadion egyik sarkában futnak a pályára. Gyakran füstöt generálnak, abból bukkannak elő a játékosok.] És itt vannak az elrontott képek is, amikor nem akkor ért ki a játékos a füstből, amikor én számítottam rá. De őszintén, rossz szöget választottam, ez az igazság.
Mi a helyzet a rossz fókuszú képekkel?
Szívesen mondanám, hogy egyetlen sincs ilyen, de valójában sok van, túl sok. Ha próbálod követni a labda útját, akkor a fókuszálás művészévé kell válnod. Bár a Canon 1Dx Auto Focus rendszere zseniális, azért néha a zseni is hibázik. Helyesen, nem a kamera, hanem a használója, amikor rossz játékost helyez fókuszpontba.
Elég lesz! Lassan csodálom, hogy volt 92 átadásra méltónak ítélt képed!
Valóban, ez tényleg kevesebb, mint amennyit szerettem volna. De azt kell mondanom, meccsenként száz körül van a használható képeim száma. Persze mindig arra törekszem, hogy több legyen, még több legyen.
Félidőben hány képet töltöttél fel?
Mindig elhatározom, hogy nyolc kép a limit, de 10-12 lesz belőle. Ezen a meccsen 14 képet osztottam – le is késtem a harmadik negyed elejét [a meccs négy 15 perces negyedből áll, a félidei szünet a nagy szünet].
A meccs végén azonnal feltöltöm a jó képeket, de nincs sok időm velük pepecselni. A meccs alatt már kulcs-szavazom a képeket a munkamenet gyorsítása érdekében. A meccset követő két órán belül végignézem az összes képet és még átadom az arra érdemeseket. Ezeket egyből archiválom.
Mi lesz a maradékkal?
Két külön merevlemezre mentem őket, de fel is töltöm őket a megbízómhoz, ezeket ők archiválják, így mindenkinek megvan, ha valakinek szüksége lenne rá. Az összes fotót kulcs-szavazom, feliratozom, ez nem egy leányálom, de kifizetődik minden egyes keresésnél. Ez a legális képhasználat ellenőrzéséhez is szükséges, elengedhetetlen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése