Vezetéknélkül és nem megy?

Arról már többször is írtunk, hogy lehet többet megtudni arról a wifi pontról, amelyikhez épp csatlakoztunk. A többet ebben az esetben technikai szempontból értendő, hamarosan csatornák meg decibelek fognak röpködni.

Wifi ikon bővítve
Ha az Alt billentyűt lenyomva kattintunk a menüsorban lévő wifi ikonra, akkor a szokott wifi-lista bővített változatát kapjuk.
A Yosemite egyik újdonsága, hogy a wifiről itt és úgy tudunk leválni, hogy a "Bontás" parancsra kattintunk. Azt, hogy mi a mi IP címünk - lokálisan, az irodán, otthonon belül -, mi a router (útvonal választó) címe - szintén lokálisan - épp úgy leolvashatjuk, minthogy a Mac szerint elérhető-e a net, milyen titkosítással vagyunk fent. Látjuk, hogy 2,4GHz-es csatornát használunk (miért is? - kérdem magam), és látom a jel-zaj viszonyokat dBm-ben megadva. A kapcsolódás a 802.11n szabvány szerinti, az elméleti, mondom: elméleti átviteli sebesség 130Mb/s. (Fontos: kis 'b' bitet, nagy 'B' bájtot jelent, azaz nyolcszoros különbséget.
De erről az adatokról már írtunk. Ami műszaki érdeklődésűeknek izgalmasabb, hogy innen (is) elérhető a Vezeték nélküli diagnosztika.

Vezeték nélküli diagnosztika

Az alkalmazást jól elrejtették a rendszerben az Apple mérnökei. Minden bizonnyal azért tették, mert gonoszak az átlagos felhasználó - az Apple marketing képe szerint kertvárosi nyugdíjas - nem akarja igazán ezt az alkalmazást használni. És igazuk van. Mi viszont megtaláltuk, megnyitottuk és igyekeztünk megérteni. A Rendszerbeállítások > Hálózat > Wifi > Segítég útvonal az, ahol belebotolhatunk ebbe a programba. De sokkal egyszerűbb a Spotlighttal rákeresni.

De mit is tud a Wireless Diagnostics?
Természetesen jól kielemzi a wifi hálózati paramétereket.

A menüsor wifi menüjében már látott információk, továbbiakkal bővítve külön ablakban jeleníthetők meg.

A következpő összefoglaló táblázatban az elérhető wifik adatait vethetjük össze - a képre kattintva az eredeti méretében fog pompázni. A protokol mutatja, hogy melyik 802.11-es szabványokat ismeri az adott wifi. A nagyon régi Macek és iPhone-ok az 'n'-es szabványt nem ismerték, mert gyártásuk után fejlesztették ki.

A csatornák léte arra ad lehetőséget, hogy az egymás sugárzási területén lévő wifi-k ne zavarják egymást. Az a jó, ha más wifije nincs azon a csatornán, mint a mienk. A jó router automatikusan képes csatornát váltani, hogy a legjobbat adja, akad olyan, amelyen előre be kell állítani, és olcsón elérhető olyan is, amely tesz a csatornákra.

Hogy teljesít a wifim?
"Néha belassul, biztos valaki lopja" - ilyen és ehhez hasonló szakértői vélemények cáfolatára, illetve mérésszerű vizsgálat elvégzésére jó a következő opció a Wireless Diagnosticban. Három grafikont kapunk, a vízszintes tengelyen az időt mérjük.

A lila csík az átviteli sebességet mutatja. A piros a jel jóságát - lehet, hogy gyorsan mennek az adatok, de sok a hiba az átvitelben, akkor a végeredmény bosszúságot okoz. A zöld-kék diagram pedig decibelben méri a jel (zöld) és zaj (kék) viszonyát. Minél nagyobb köztük a távolság, annál jobb a jel minősége. Általában a zöldnek illik -60 és -10 dBm között ingadozni, a kéket akkor szeretjük, ha -75dBm-nél kissebb.