A hordozható Macbe tett SSD kicsi, a 128GB szinte semmire, a 256GB pedig nem sokkal többre elég. Logikus, hogy mindenki felhőbe pakolja a cuccát, ám ezt csak odafigyelve érdemes, különben a felhő felzabálja az SSD-t. Akkor hogy érdemes?
Felhő és SSD
A felhős tárolás rákfenéje a fájlok elérhetősége. Vannak olyan fájlok, amelyeket éjjel-nappal szeretünk elérni, és vannak olyanok, amelyekről le kell mondani akkor, ha nincs netünk. Az éjjel-nappal elérhető fájlok az off-ine is elérhető fájlok, ezekhez akkor is hozzáférünk, ha a Szahara vagy a Balaton közepén ülünk, vagy épp tízezer méter magasan repülve találgatjuk, melyik felhő a Google-é, és melyik az Apple-é.
(A Microsoftét könnyű felismerni, nagy, fekete, és villámok cikáznak alá a Föld felé - jegyezte meg a
Fanatikus Almalap.) Azok a fájlok, amelyek csak net léte esetén érhetők el az on-line fájlok.
Az off-line, mindig elérhető fájlok, bár fent lesznek a felhőben, az SSD-n is meglesznek mindig. Amikor ilyen fájlt mentünk - szerintünk a felhőbe -, akkor a felhő Maces programja azt a Mac SSD-jének e célra lefoglalt területére menti el. Ez villámgyors. Majd a háttérben szépen feltölti az egészet a neten át a felhőbe. Ha épp nincs net, vár, mint Vörömarty vadásza. A feltöltés után sem törli a fájlt az SSD-ről. Ezért azt bármikor elérjük - persze mi azt
"hisszük", hogy a felhőről.
Ha a felhőben levő fájl verzió a frissebb, akkor azt szépen letölti a felhő Maces programja a háttérben. Ha két Macünk előtt ülünk, és az egyikről a felhőbe mentünk egy 100GB-os fényképet, amely minket és az ebédünket ábrázolja, akkor hiába pattanunk át a másik Mac elé, oda az ebédképünk még biztos nem ért át, hiszen előbb az egyik gépről fel megy a felhőbe, a másikon meg letöltődik a felhőből. Persze az első gépen a kép folyamatosan elérhető - látszólag a felhőből, de mi már tudjuk, hogy az SSD-ről.
Válassz felhőt!
Mi alapján válasszunk felhőt? A mi javaslatunk az, hogy legyen megadható, a felhőben tárolt mappák közül melyik on-line és melyik off-line elérésű. Így tudjuk kezelni, hogy az SSD-ről ne fogyjon el a hely. Ha veszünk on-line 1TB (1000GB) helyet, hogy felszabadítsuk a 128GB-os SSD-t, akkor még nincs gáz. Ha feltöltünk 50GB-ot, akkor sincs, csak épp elfogy 50GB az SSD-ről is az on-line-ság miatt. Ha viszont 200GB-ot (fényképeket ezerrel) töltünk fel on-line elérésre, akkor a Mac felsikít és az SSD megtelik. És hiába törölsz bármit, a felhő egyre csak tolja lefele a fájlokat, mind a 200GB-ot a 128GB-os SSD-re (minusz oprendszer, de ez már csak apróság).
Ha viszont úgy vesszük az 1TB-ot, hogy abból csak - felhasználási módtól függően - max. 50GB-ot használunk on-line, akkor nem lesz gondunk.
Az ábrán bal oldali kör/halmaz az SSD, a jobb a felhő. A kettő metszete az off-line / mindig elérhető fájlok helye, az on-line-oké a felhő többi része. Gond akkor van, amikor a metszet mérete meghaladja az SSD kapacitását. (Pontosabban nem a mérete, hanem a felhasznált GB mérete.)
Az on-line/off-line állapot beállíthatósága általában a szinkronizáció szó körül található meg. Különösen az előtt, hogy pénzt adnánk ki, keressük meg, hogy az adott felhő szolgáltatás kínál-e mappa szintű szinkronizációs beállítást. A Dropbox, a OneDrive és sok másik igen. Az iCloud Drive alkalmazásonként szabályozza a felhője használatát, az engedélyezett alkalmazások imádják a felhőbe menteni a fájlokat, de ez nem kötelező.
A képen a Dropbox on-line/off-line beállítási helye látható. Itt mappánként rendelkezhetünk, hogy milyen módon tárolja azt a felhő. Sajnos, nincs a fent említett 50GB-os, vagy más GB alapú limit, így erre nekünk kell figyelnünk.
De mi (még) okosabbak vagyunk, mint a Mac és a felhők együtt, ugye?
