"Bill Gates a fűzfafotelbe süpped, mosolyog, és karját szélesre tárja beszélgető társa felé. Mezítláb van, vászonnadrágot, rövid ujjú khaki inget és papucsot visel. ... Steve Jobs, a kép másik szereplője, bár törökűlésben ül a fehér bőrkanapén, paradox módon a szigorúság, úgy nagy általánosságban a protestáns katpitalizmus Sorgéjának megtestesülése. ... Nyilvánvalóan Jobsnál esett meg a találkozó. A letisztult vonalú, fehér bútorok és az élénk, népies színek egyvelege az Apple megalapítójának eszmtétikai világát tükrözi, és ez pontosan ellentéte a high-tech játékok szinte már sci-fibe illő tobzódásának, ami a legendák szerint a Microsoft megalapítójának Seattle külvárosában épült otthonát jellemzi. ... [Gates] karját szeretettel, barátsággel kitárja, szemüvege ragyog a Csendes-óceánba merülő nap utolsó sugarainak fényében. Jobsot viszont csontvázzá soványította a betegség, arca gondterhelt, ritka borosta ütközik ki rajta, állát fájdalmas arckifejezéssel a tenyerében nyugtatja, egy vándor-evangélistát idéz, abban a pillanatban, amikor már tizedszer mondja el szentbeszédét egy szűk körű és közömbös hallgatóság előtt, és hirtelen úrrá lesz rajta a kétkedés."
Jed Martin: Bill Gates és Steve Jobs az informatika jövőjéről beszélget, alcím: Palo Altó-i beszélgetés.
(Fordította Tótfalusi Ágnes. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2011. 360 oldal, 3490 Ft)
Kritika [1] [2]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése