2019. július 5., péntek

Földrengés Kaliforniában, bye-bye Ive

Akár jelképes is lehetne, hogy tegnap a Mojave sivatag szélén rengett a Föld, eljött Jony Ive az Apple-től, jaj, most mi lesz. A válaszhoz nem futjuk végig Ive és Jobs közös munkásságát, akit érdekel, az keresse Leander Kahney: Jony Ive könyvét (elolvastam, könyvajánló). Bár a könyv öt éve jelent meg, érdemben semmi sem maradt ki, szerintem.


Macintosh
Igen, azok a kezdeti évek. Amikor az Apple az új iMac-kel sokkolt. Kicsit áttetsző váz, ami Bondi kék, vagy eperszínű. "A vásárlók színre mennek" – szólt a marketing bullshit, és valóban, nem memória, nem vinyó méret volt a rendelés első kérdése, hanem az, hogy Lime, vagy Tangerine van-é-e? A bézs lett az Apple pisztáciája.
Aztán jött a bólogató iMac. Ive munkájának a látszata sem volt gyenge, de ő felelt a műszaki tartalomért és a gyártásért. Nem csak kitalálta, hogy bólogatós iMac, de úgy megtervezte, hogy még ma is tartja a kijelzőt ott, ahová az ember húzza. És megtervezte, megtervezte a csapata a gyártó-eszközöket is.
A harmadik iMac volt az, ahol a gépet a kijelző mögé rejtették. Megírtam már, de nem tudom nem megismételni: viszonteladóként mérhetetlenül szórakoztató volt (volt? néha még ma is az), amikor egy kedves Windowsos némi leereszkedéssel megjegyezte: "De baromi vastag ez a monitor!" – majd az asztal alatt széttekintve hozzátette: "És hol van a gép?"

iPod, iPhone, iPad
Az iPhone majdnem gyártásba kerülő verziójától vissza a tervező-asztalhoz történetet is sokan elmondták, nem ismételjük. Talán csak annyit, hogy vagy nyolcszáz féle anyagmintát gyűjtöttek be, elemeztek, hajlítgattak, tapiztak (sokan úgy, hogy azt sem tudták, miben vesznek részt), hogy te meg én elolvadjunk, amikor kézbe vesszük.
Jobs megtalálta a megfelelő embert – ha nem az lett volna Ive, a kutya sem emlékezne a fél év után kirúgott dizájnerre. Ive-nak pedig – olvasd el a könyvet! – pont egy Jobs kellett. Aki nem csak megbízik benne, nem csak kíhívások elé állítja, de szét is hajtja, beleköt az élő fába (is).
Barabási Képlet könyvének egyik fejezete szól arról, hogy a szupercsapatok nem működnek. Egy öt tagú együttesben a kettő még elfér, a három sok, a több meg szétrobban. Kellenek a kiszolgálók, a háttéremberek. Jobs ezeket biztosította, Ive kihasználta. Ők ketten voltak a szupercsapat, mint anno a két Steve.

Ive
Több helyen is olvastam, hogy az utolsó négy évben Ive nem volt a munka hőse, nem járt be naponta, elhanyagolta a munkáját. Normális helyen az ilyen munkaerőtől megválnak – ezt Cooknak kellett volna meglépni. Az utolsó években például Ive játéka lett a macOS vizuális megjelenése. Nézzétek meg, hány old-school ikon van (Automator, Képletöltő), hány kicsit elforgatott (Naptár, Számológép...), hány FaceTime, LaunchPad és iTunes féle lapos.
Az iPhone óta nincs Ive méretű dezign meglepetés – most nehogy az ujjlenyomat olvasóval vagy a szigettel jöjjön valaki.
Szerintem el is fáradhatott, ki is éghetett, de leginkább inspirációt, kihívást és még inkább megbízót vesztett.
Jót fog tenni neki is, az Apple-nek is, hogy elmegy, elment. Maradnak a több dizájn múzeumba bekerült, ikonikussá vált tárgyai. Ennél többet a számítógépgyártó, szoftverfejlesztő cégnél elérni nem nagyon lehet egy ipari formatervezőnek.

Földrengés? Ugyan, csak a szél a homokot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése