Ha igazán félted Macen az adataidat

Senki sem szeretné, ha az adatait bárki megnézhetné, a védekezés több lépcsős. A géphez jelszóval férünk hozzá – kötelezően. Jelszó még egy otthoni gépen is kell, hogy legyen, mert ha ellopják és nincs, akkor... Persze lehet órával, golyóstollal meg bármilyen más eszközzel hozzáférést feloldani egész addig, amíg azt el nem lopják. Képőzéseken az adatvédelmi beállításoknál, amikor a FileVault-ig jutunk, a félelem fokát szoktuk emlegetni. Minél inkább fontosak, érzékenyek az adataid, annál inkább vágyhatsz a FileVault használatára.

FIGYELEM!
A FileVault nem játék, az elfelejtett jelszó el van felejtve – az adatokkal együtt.

Még egy FIGYELEM! Ha a Maceden a fenti párbeszédablakban azt olvasod, hogy a FileVault aktív, kikapcsolni tudnád, ne kattints erre a gombra! Ha nem engedélyezted és más sem engedélyezte (admin, rendszergazda, bárki), akkor a felirat szoftverhiba – szomorú tapasztalat alapján. Hagyd így, ne kattints rá!
Ha iMac Pro vagy másik, Apple T2 chippel rendelkező Mac géped^* van, a meghajtón található adatok automatikusan titkosítottak. A FileVault további védelmet biztosít. Az engedélyezés után döntened kell, miként szeretnéd a titkosítás kulcsát őrizni.

A második esetben az Apple ajánlása az, hogy a kulcsot (jelszót) ne tárold a Macen – hiszen ha nem tudod, akkor megnézni sem tudod –, hanem írd fel, vagy tárold más eszközön. WTF? Pont arról van szó, hogy ne írjuk le a jelszavakat! Szóval az első, iCloudos változat a jó megoldás!

És még pár biztonsági beállítás

Azért állítottam egy perce a jelszó igénylését, mert ennyi ideig vagyok képes futni az után, aki viszi a gépem. Komolyabban: a Mac kijelzője elhalványodik, mielőtt bealudna. Ha ülök a Mac mellett, de nem használom, de bármi miatt nem szeretném, hogy elaludjon, akkor így egy percem van, hogy jelszó megadása nélkül újra felébresszem. Az egy perc azért is jó, mert egy megbeszélésen, bárhol, ahol felállunk, kimegyünk a szobából, elfelejteném lecsukni a Macet, az bealszik – remélhetőleg még azelőtt, hogy valaki elé ülne.
Üzenet megjelenítése, a BRFK Rablási Alosztálya (ha jól emlékszem tíz év távlatából) két munkatársa mondta egy képzésen, hogy a "Hozd vissza, mert letépem a f@rk@d!" maximum mosolyt csak a tolvaj arcára, aki a Macet század áron adja el alkatrésznek. A "300e visszavásárolom, telefonszám" meg hülyeség, mert úgy sem hív fel, viszont tudja, hogy van 300 ezred, meg a telefonszámod, tehát talán érdemes a címet lakásfeltörőknek átpasszolni. Végül bármi is írsz ide be, az olyan legyen, hogy más is megláthassa – akár a főnököd vagy egy előadás közönsége (szomorú, vicces és harsogva röhögős tapasztalat).
Ha egyáltalán van ilyen opció, az automatikus bejelentkezést nem engedélyezzük! Te hány másodperc alatt írod be a jelszavad? Biztos gyorsabban, mint az, aki nem ismeri! Mindig használj jelszót a gép eléréséhez!


^* A teljesség igénye nélkül: iMac (2017), Mac mini (2018), Mac Pro (2019), MBA, MBP (2018) óta T2 chipes.

Tavaszi nagytakarítás a Macen 1-6/12

Sohasem késő, és mindig van fontosabb. De azért itt az ideje, hogy kicsit rendbe tegyük a Macet, ami életünk értelme, csúcsa és mindene, ami nélkül a nap kel fel és nem nyugodhat le. A gondos gazda időről-időre elvégzi az itt leírtakat, így az ő Macje sem "lassul be". Lássuk!

Az Alma menü > Rendszerbeállítások > Felhasználók és csoportok ablakban mi vagyunk kiválasztva és a jobb oldalon az Indítóelemekre kattintottunk. A listán látható szoftverek indulnak el akkor, amikor bejelentkezünk a Macre. Nem, ne pakoljuk ide be a Mailt, a Naptárt, a Wordöt, az Excelt azzal a felkiáltással, hogy úgy is használom! Sőt! Ha itt lenne, akkor vegyük ki őket! Minél kevesebb elem legyen itt! Az iTunesHelpertől hiába szabadulsz meg, ha elindítod az iTunest, az ide visszapakolja ezt a segédprogramot.
Ha viszont olyasmit találsz, amiről nem tudod, hogy mi célt szolgál, akkor bizony az a legjobb, ha eltávolítod és szakemberhez fordulsz – persze megjegyezve, hogy mit találtál.

Ha az Internet elérésed nem túl acélos, vagy épp forgalom alapján fizetsz, akkor érdemes kikapcsolni az Íróasztal és a Dokumentum mappa automatikus iCloud Drive-ba mentését. Magánvéleményem szerint hiba bekapcsolni, kivéve akkor, ha élünk-halunk azért az opcióért, hogy az összes Macünkön ugyanazt lássuk az Íróasztalon és a Dokumentumok mappában. Hol tudom kikapcsolni? Alma menü > Rendszerbeállítások > iCloud > iCloud drive > Dokumentumok és a többi látható a képen.
Figyelem! Ha bekapcsolod az iCloud drive opciót, akkor az Apple automatikusan az összes alkalmazás számára az iCloudot választja a fájlok tárolási helyének. Amikor lekapcsolod az iCloud szolgáltatást, akkor felajánlja, hogy a Macre lemásolja a felhőben tartott fájlokat. Aki sok fájlt tart(ott) fent, annak sokáig tart a letöltés.

A Mac képes a háttértájának és memóriájának titkosítására is. Ehhez az Alma menü > Rendszerbeállítások > Biztonság és adatvédelem > FileVault ablakáig kell eljutni. Az ablak lakattal védett (bal alsó sarok), ezt a Macre belépéskor használt jelszóval oldhatjuk fel. Amikor jó pár éve az állami szakszolgálat pár munkatársának tartottunk Mac használati képzést, akkor tanultuk meg, ha államtitkot képező dolgot tartunk a Macen, akkor használjuk. Egy más eset kapcsán pedig kiderült, hogy egy elfelejtett jelszavas 256GB-os SSD-ről a Kürt kb. félmillió forintért mondja meg, hogy vissza tudja-e állítani az adatokat (nem állítja, csak vizsgálja ennyiért). Ennek fényében minden Mac használó nagykorú, önálló döntést tud hozni.

Magam erre nem gondoltam, de teljesen jogos. A Mac elkápráztat – szó szerint – számos apró animációval (ablak Dockba csúsztatása, egyáltalán: ablakok megjelenése és eltűnése). Ezeket lehet lekapcsolni, mert bár szemnek kellemesek, de erőforrás-vámpírok. Ismét az Alma menü > Rendszerbeállítások az indulás, aztán Kisegítő lehetőségek > Kijelző (jobbra) és a képen pirossal jelölt opciót kell bekapcsolni.

Az erőforrással takarékoskodhatunk úgy is, ha a Spotlight keresőt megfosztjuk pár feladattól. A Spotlight éjjel-nappal, a gép első bekapcsolása óta dolgozik. Folyamatosan figyeli, hol melyik bájt változik. Minden módosítást lekövet, hogy amikor keresünk, akkor ne hat perces pörgő strandlabdát kapjunk, hanem az első billentyű leütése után azonnal találatokat. Ha a lista pár elemének figyelését nem kérjük a Spotlighttól, akkor az kevesebbet fog dolgozni. De kevesebbet is talál.

Ha így néz ki a böngésződ, akkor egyrészt a legjobb honlapot nézed éppen, másrészt a megnyitott fülek mind-mind zabálják a procit, memóriát. Amit nem használsz, azt zárd be. A böngészőt bezárni sem bűn, sőt!

HFS+ > APFS

A fájlrendszer az operációs rendszer létfontosságú része – a nevének megfelelően ennek a résznek a feladata a nyers fájlok kezelése, tárolásának, írásának, olvasásának vezérlése. E kiemelt szerep kárhoztatja arra, úgy az Apple-nél mint más operációs rendszer fejlesztő cégnél, hogy nem szívesen módosítanak rajta, nyúlnak hozzá. Hiszen elég egy apró hiba, és az utolsó bitig elvesztünk mindent. (Mint tudjuk, a bit a bájt nyolcada.)

Ugyanakkor a fejlesztetlen fájl-kezelő, az elvauló fájl-rendszer egyre több gátat jelent az operációs rendszer megkívánta adat-áramlásnak, új adatkezelési megoldásoknak. Az Apple a jelenlegi fájlrendszerét (HFS+) közel húsz éve mutatta be, de az első tervek már harminc évnél is idősebbek. Akkoriban még floppy lemezt is használtunk. A Sierrával, az Apple idén őszre ígért oprendszerével új fájlkezelés is érkezik, az APFS (APple File System).

Ha az oprendszer a vasúti közlekedés, akkor a fájl-rendszer a sínekhez hasonlatos. Ha egyszer lefektették a síneket, akkor azon vonatok járnak, fájlok utaznak. Utazhatnak minden kanyarban bedől és megáll és sípol lassú személy vonaton vagy sok kocsiból álló tehervonaton. Fejlesztésekkel egyre gyorsabb vonatok lesznek, egyre nagyobb terhet húznak majd. Ám a sínek áttervezése, netán új pálya kijelölése csak ritkán esik meg.

AFPS felhasználói szemmel
Az APFS bevezetésének egyik célja azoknak a fájl-kezelési megoldásoknak az egyszerűsítése, amelyeket az Apple már használ, de a HFS+ miatt elbonyolítottan. Az AFPS a fájlkezelési szinten támogatja a „gyorsnézet“ és „klón“ készítő funkciót. De például felismeri a mappa és fájl közti különbséget, így például a Time Machine műveletek érezhetően meggyorsulnak miközben kevesebb erőforrást, processzor teljesítményt, memóriát használnak. A teljes fájlmásolás fájl-kezelés szintre történő levitele meggyorsítja a „verzió“ készítést. (Amikor egy fájlnak az időben visszalépkedve megtaláljuk előző és előző változtatát.) A felsorolt funkciókat az APFS előtt a fájl-kezelésnél magasabb szinten kellett megoldani.
Az új fájlkezelő új adat-titkosítási megoldást is hoz a FileVault helyett – eddig a FileVault is magasabb szinten futott. És ha az adat titkosítás fájlkezelés szintű, akkor nem szükséges az egész merevlemez vagy SSD tartalmának titkosítása. Elvben akár fájlonként is titkosíthatjuk adatainkat. Ahogy az iOS-ben.
Persze legyinthetsz, hogy ez mind oké, meg tényleg gyorsabb is lesz a fájl-rendszer, de a fentiek – Time Machine, titkosítás – nem az átlagos felhasználó napi rutinjának része. Nos, az viszont sokkal gyakoribb, hogy tudni szeretnénk, mi hány bájtot foglal el a tárhelyen. Ha egy combosabb mappát szúrtunk ki – pár tízezer fájllal –, akkor a strandlabda igen sokáig pörgött. Az APFS-ben nem fog.
Akkor a Sierra azt jelenti, hogy lehet átformálni HFS+ formátumról APFS-re a tárhelyeket? Nem, semmiképp. Egyrészt az APFS még nem kész termék. A Sierrában, ha minden igaz, akkor csak a Time Machine és a boot lemez kapcsán találkozunk vele. Említettük, egy apró hiba teljes adatvesztést is okozhat, ezért az Apple csak nagyon óvatosan, rengeteg tesztelés után fogja bevezetni az APFS-t, várhatóan 2017-ben.

AFPS a WWDC-n

Az Apple nyár eleji fejlesztői konferenciáján önálló szekció előadás volt az APFS (701 Introducing Apple File System). A két előadó, Eric Tamura és Dominic Giampaolo bemutatta fejlesztés egyik legfontosabb küldetése, hogy az Apple összes operációs rendszerének – macOS, iOS, watchOS és tvOS – részévé lehessen. Az egységesítés mindig gazdaságos, egyszeri a fejlesztési költség.
Az APFS már SSD-re optimalizált, a HFS+ írása idején az SSD még nem is létezett. Pontosabb úgy fogalmazni, hogy flash-memóriára optimalizált az APFS, az iOS eszközökben flash technológiájú memória, de nem SSD kártya van, nem is férne be. A fejlesztők szerint az új fájlkezelő összeomlás-mentes. (A Gonosz Almalap kíváncsi arra a prezire, ahol a fejlesztők a rendszerüket összeomlásra képesnek jellemzik.)

Természetesen 64 bites a szoftver. A HFS+ rendszert is átírták 64 bitesre, de aki fejlesztett már, az tudja, az átírt soha sem olyan jó, mint a nulláról megírt szoftver. És abban sincs semmi meglepő, hogy az új fájl-kezelő az Apple ökoszisztémájába illeszkedik – fordítva volna igazán meglepő.

Titkos
A fájlszintű titkosítási képességről már szóltunk, de nézzük kicsit részletesebben is meg! Az SSD, hogy Macen maradjunk, lehet titkosítatlan vagy az egész SSD egy jelszóval védetten titkosított – ezt tudta eddig is a FileVault. Helyesebb lett volna, ha kötetet (volume) írok, de ma már nem nagyon szoktuk a gépben levő SSD-n több kötet kezelni. Az APFS viszont képes akár fájlonként, mappánként eltérő jelszóval védett titkosításra. Sőt, az előadás során a metaadat titkosítás is elhangzott.
Az előadás végén a kompatibilitásról is esett szó. Az APFS csak SMB-vel lesz megosztható, AFP-vel nem. A Yosemite és korábbi oprendszerek nem fogják "látni" az APFS köteteket. Az operációs rendszer hajtja majd végre a HFS+ > APFS átállást oly módon, hogy a HFS+ kötet üres helyére már APFS adatot ment. És várhatóan az egyik 2017-es oprendszer frissítés az összes, addig nem érintet adatot átkonvertálja helyben, a felhasználó SSD-jén. Tehát nincs miért izgulni. (Bízzunk az Apple-ben és tartsuk szárazon a TimeMachine-t! - üzente egy bizonyos Oliver Cromwell nevű fejlesztő.)