Aktív sarkok Macen

Az egeret a Mac kijelzőjének sarkába rántva is elérhetők a gép hasznos funkciói közül pár. Hogy kell ezt a képességet aktiválni vagy letiltani? Milyen funkciók közül választhatok? És melyik mit is csinál? Ezek voltak a kérdések, jöjjenek a válaszok!

A Rendszerbeállítások párbeszédablakban az Íróasztal és képernyővédő (A) ikonra kattintunk, majd a Képernyővédő fület (B) választjuk ki – régen az Íróasztalon is ott volt az Aktív Sarkok gomb, ki érti miért, a fejlesztés elsodorta. Az Aktív Sarok (C) gombra kattintva (jobb alsó sarok az ablakban) érjük el a beállítási lehetőségeket. A négy sarokhoz (D) más és más (vagy ugyanaz) a funkció (E) rendelhető. (Az ábrán az E-listában látható billentyűkombinációk nem valósak!) A kis mínusz vonalat választva deaktiváljuk a sarkot, hiába toljuk oda koppanásig (és azon túl) az egeret, semmi sem fog történni. De ellenkező esetben! Egy beállítási lehetőséget mutatunk az (F) jelnél. Nézzük végig, melyik lehetőség mit is jelent!

Képernyővédő elindítása / Képernyővédő kikapcsolása
Ezt szerintem mindenki érti. Alapvetően pánik-gombként szokás használni. Nézünk valamit – semmiképp sem játszunk –, amikor mögénk lép valaki, például a főnökünk, és nagyon nem akarjuk, hogy lássa, épp mivel foglalkozunk. Berántjuk az egeret a Képernyővédő indítására kijelölt sarokba és elengedjük az egeret, Macet.

Mission Control

A Mission Control áttekintést ad az összes valódi és virtuális kijelzőnkről. Virtuális kijelzőt vagy tudatosan hozunk létre – Mission Control nézetben a felső sáv jobb oldalán felbukkanó plusz jelre kattintva –, vagy akaratlanul, amikor egy alkalmazást teljes kijelzős nézetben használunk – képen fent a Photos és iMovie alkalmazások. A Mission Control nézetben (is) lehet váltani a kijelzők között, át lehet rendezni a kijelzők sorrendjét – felső sávon fogd-és-vidd módszerrel –, vagy az épp nézet kijelzőn levő alkalmazás ablakokat át lehet mozgatni másik kijelzőre. Ahogy a Mission Control, úgy a többi Aktív Sarkos funkció is elérhető billentyűkombinációval vagy trackpaden táncoltatott ujjakkal.

Alkalmazásablakok

Az Alkalmazásablakok kiválasztása esetén az épp aktív alkalmazás ablakait jeleníthetjük meg. A képen épp a Megtekintő (Preview) alkalmazásban megnyitott képek láthatók. Így könnyen át tudom tekinti, hogy hol tartok, egy elemet kiválasztva az lesz aktívvá. Hasznos, amikor eltévedek a Word vagy PDF doksik között, de működik minden alkalmazás esetén, például a Mail használata során is jó, hogy mutatja a megnyitott, megkezdett, félbehagyott leveleket. Fontos, hogy a Dockba levő elemeket nem mutatja! Alul, ikon szerűen, az utoljára ezzel az alkalmazással megnyitott fájlok sorolódnak.

Íróasztal
Rengeteg doksink van nyitva, az ablakok elfednek mindent és szeretnél ránézni az Íróasztalra (Dektop)? Ezzel a paranccsal megteheted, az íróasztalt elfedő ablakokat a Mac szépen kitolja a kijelző szélein túlra – hozzáférünk az Íróasztalhoz. Vissza bármire kattintva jutunk.

Értesítési központ

A képen jobbról beúszó sáv az Értesítési központ. Ennek bemutatása itt és most nem cél. Launchpad

A Launchpad iOS szerűen megmutatja az összes jól telepített alkalmazást. Nevének megfelelően – indítóállás – bármelyiket kiválasztva futtathatjuk. A Launchpadet is lehet jobbra-balra legyintéssel lapozni, ha nem férne ki egy kijelzőre az összes programunk. Az alkalmazások csoportba rendezhetők – ahogy iOS-en. A Launchpad nézetben fent középen lehet keresni az alkalmazások között, ha nem találnánk azt, amire vágyunk. A háttérre – nem ikonra – kattintva hagyhatjuk el a Launchpadet akkor, ha nem akarunk alkalmazást indítani.

Gyorsjegyzet
Gyorsjegyzet Macen. (2022. február 21.)

Kijelző elaltatása és Képernyő zárolása
Ez szintén annyira ismer, hogy nem magyaráznám.


Az aktív sarokról jut eszembe:
Minden sarkon álltam már
Minden lépcsőn ültem már
És ha elrúgtam egy követ, amerre gurult,
Arra mentem tovább.
Youtube link

Mac Mission Control, ujj-varászlat

Macen leghatékonyabban gyorsbillentyűkkel és trackpad vagy egér használattal tudunk dolgozni. A trackpaden (leánykori nevén: hanyatt egér) nem csak egy, de nem is csak két, hanem akár három vagy még több ujjal lehet parancsot kiadni – momentán öt ujj a max, de az Apple fejlesztői és a brit tudósok rajta vannak a feladaton). Tudom, vannak akik ismerik a Mission Control névre hallgató csodát, nekik nem fogok újat mondani. De mi, többiek, most figyelünk!

A Mission Control beállítását az alma menü > Rendszerbeállításokból érjük el. Én azt javaslom, hogy a billentyű és egér parancsok részt csak akkor bolygassuk, ha érezzük, hogy az erő velünk van és nagyon tudjuk, mit cselekszünk. A négy opció viszont e bejegyzés tárgya, nézzük ezeket!

A Spaces automatikus átrendezése a legutóbbi használat szerint
E szépen nem sikerült fordítás magyarul azt jelenti, hogy több virtuális asztalunk lehet egyszerre. Egyet látunk, ez a kijelzőn levő. De ha például a Findert vagy a Mailt teljes kijelzős üzemmódban használjuk, akkor az egy második (sokadik) virtuális asztalon nyílik meg. Az asztalok a Space-ek. Az asztalok között alapértelmezetten három ujjal legyintve (jobbra-balra) lehet váltani. Alapértelmezett: ahogy az Apple nekünk beállítja, ez még a különböző Macek között is eltérhet. Ha nem megy úgy, ahogy itt írom, akkor nézd meg a Rendszerbeálltások > Trackpad videóit.

Váltás az alkalmazás megnyitott ablakait tartalmazó Space-területre, ha átvált egy alkalmazásra
Most már tudjuk, mi az a Space. Ha a Mailt teljes kijelzősen használjuk vagy egy másik virtuális asztalon van, mint amit épp a kijelzőn látunk, akkor a Mailt aktiválva – Dockban az ikonjára kattintva – a Mac oda visz, arra az asztalra, ahol a Mail ablaka nyitva van. Ha perverz módon több asztalon van több Mail ablak, akkor ezek közt cikázhatunk szédülésig.

Ablakok csoportosítása alkalmazás szerint

Az általam bepiroskarikázott alkalmazásoknak több ablaka van nyitva. Amikor a Mission Controllal próbálom átlátni a káoszt (nem kell, mert zseni vagyok a Gonosz Almalap szerint), akkor nem dokumentumonként látom, hogy mi minden van nyitva, hanem alkalmazásonként.

Ha nincs az opció bejelölve, akkor így látok át a káoszon.

A kijelzőkhöz különálló Space tartozik
Nem elveszni! Ha több monitorunk van, például Macbook külső monitorral, az már kettő, vagy kivetítővel, akkor kijelzőnként lehet a mutatott asztalokat változtatni, kezelni. Mesterfok.

Ujj

Lássuk az ujjainkat! Váltsunk a Rendszerbeállítások > Trackpad párbeszédablakra, annak is a További kézmozdulatok fülére. Ismét jelzem, Macje válogatja, mit látunk, én egy 2015-ös Macbook Airt használok.

Először a megfejtés a Mission Control és a Trackpad panel között:
A Mission Control ugyanaz mindkettőn,
ahogy az Íróasztal megjelenítése is.
Az Alkalmazás ablakok az az Exposé.

Mission Control
Az eredménye az, hogy minden nyitott, de nem Dockban levő doksid, ablakod láthatóvá lesz. Amelyikre ráböksz, azzal tudsz tovább dolgozni. Én szeretem, amikor több olyan feladaton dolgozom, aminél mindegyiknél több ablak kell, így aránylag gyorsan tudok váltani a feladatok között.

Persze lehetne azt is, hogy feladatonként új asztalt hozok létre. Hogyan? A Mission Control nézetben a kijelző tetejéhez tolom az egeret, ott látom és tudom kezelni az asztalaimat. Jobb szélen tudok hozzáadni. Fogd-és-viddel sorrendet cserélni (ez akkor jó, ha jobbra-balra legyintéssel megyek köztük). És ha valamelyik kis asztalon tartom az egeret, akkor megjelenik az asztal törlése ikon. Az épp aktuális asztal nem törölhető. A törölt asztalon levő ablakok visszahullnak egy nyitottra.
Az épp aktuálisról – alul nagyban - bármelyik másikra tudunk ablakot áthúzni.
Ez így drámaian hangzik, de próbáld ki!

Íróasztal megjelenítése
Nekem kedvencem. Egy mozdulattal - négy ujjal - kitolok minden nyitott ablakot a kijelző szélére és azon túl hogy lássam, mi van az asztalomon. Például oda mentek valamit, képernyőképet csinálok, akkor egyből "utána tudok menni", hogy feldolgozzam, átalakítsam, helyére tegyem...

Például ennek a bejegyzésnek a képeit írás közben készítettem, az asztalom közepén uszkve-cirka fel is ismerhetők.

És miért Mission Control?

Amikor számos újdonság mellett ezt is bemutatta az Apple, akkor kicsit űrtechnika volt ez. Innen az elnevezés, ami irányítóközpontot jelent, Houston, van egy kis problémánk! A minden alkalmazást iOS-esen megmutató Launchpad neve is ezért Kilövőállás. Ahogy az asztaloké Space. Mert ügyeltek a részletekre.

Egy, két ... sok kijelző

Akármekkora kijelződ is legyen, az kicsi lesz. Észre sem veszed, amikor a méret miatt rendezed át az ablakokat, Dockkolsz... Pedig a Macen jó ideje nagyon sok kijelződ van, csupán nem használod őket. Oks, ezek virtuális kijelzők, nem olyan, mintha nyolc harminc inces előtt ülnél, de ügyesen használva megnövelheted a munkafelületed.

Mission Control
A macOS (gyerekkori nevén Mac OS X) régi elme a Mission Control, a Vezérlőközpont, olyasmi, ahonnan például az űrrepülést irányítják.
A több kijelzős módba egyszerűen belecsöppenhetünk, elég egy ablak bal felső zöld pöttyére kattintani – ha eltűnik a menüsor, akkor teljes kijelzős üzemmódba kerültünk. A teljes kijelző valójában második kijelző. Az elsőre vissza általában trackpad vagy egér simogatással jutunk. Pontos ujj és irányszámot nem írok, mert állítható. Hol? Természetesen a Rendszerbeállítások > Egér vagy > Trackpad ablakában.
Létezik az osztott teljes kijelzős üzemmód is, ekkor két ablak osztozik a kijelzőn. Eléréshez tartsuk az egyik ablak zöld pöttyét pár másodpercig lenyomva, majd húzzuk az ablakot a bal- vagy a jobb oldalra (világoskék), engedjük el az ablakot. A másik fél kijelzőn elérhetők lesznek azok az ablakok, amelyek alkalmasak a fél kijelzőt kitölteni, elég csak a kívánt ablakra rákattintani.
És persze létrehozhatunk új kijelzőt is, amelyet nem teljes- vagy osztott kijelzőként használjuk, hanem úgy, mint azt, amely előtt naponta dolgozunk.
A képen a Mission Control nézetet látjuk – pontosan a kijelző felső felét. Elérése trackpad, egér vagy billentyű-kombinációval.
Az (1) szürke sáv akkor látható, ha feltoljuk az egeret a kijelző felső részére.
A Dashboard (2), amitől a hírek szerint ősszel búcsúzunk, az alap kijelzőtől (3) balra látható – ha azt választottuk, hogy önálló kijelzőként látható, és nem az éppen nézett kijelző "felett" jelenik meg. A Dashboardon apró alkalmazásokat lehet futtatni, de – ha igaz a hír – nagyon már nem érdemes megtanulni vagy rászokni.
A teljes kijelzős módon (4) most a Keynote látható a képen. Ha rákattintunk, akkor a Keynote lesz előttünk, tölti ki a kijelzőt.
Az (5) mutatja, hogy lehet az előbb leírt módon kívül osztott teljes kijelzős elrendezést létrehozni. Alkalmazást mindig az alsó, nagy, majdnem normál méretű kijelzőről tudunk másik kijelzőre húzni.
És ha kell még egy asztal, akkor (6) klikk ide.
A kijelzők sorrendje fogd-és-vidd módosítható.
Kijelzőt lekapcsolni, Íróasztalt, Desktopot bezárni úgy lehet, ha a kis képének bal felső sarkára csusszantjuk az egeret, apró 'X' jelenik meg, a bezárás jele.

Aktív sarok kezdőknek és haladóknak

A macOS (és elődjei) egyik jól elrejtett képessége az "Aktív sarkok". Mik azok az Aktív sarkok? A kijelző négy sarkához hozzárendelhetünk egy szűk listában felsorolt parancsok közül egyet-egyet. Ha az egeret az adott sarokba toljuk (koppanásig), akkor az adott parancs végrehajtódik. Lássuk!

Nyissuk meg a Rendszerbeállítások (System Preferences) alkalmazást, a rengeteg ikon közül válasszuk ki a Mission Controlt! A párbeszédablak bal alsó sarkában látható "Aktív sarkok" gombra kattintva valami ahhoz hasonlót látunk, mint a fenti képen. (Igen, az Íróasztal és Képernyővédő > Képernyővédő > Aktív sarkok is ide vezet minket, a két beállítás ugyanaz, mindegy melyiket használjuk.) A négy legördülő menü tartalma azonos, ezek az aktiválható parancsok. Vagyük őket sorra:

• Mission Control: az összes kijelző összes ablaka elérhető átrendezéshez vagy kiválasztáshoz;
• Alkalmazásablakok: az épp aktív alkalmazás összes ablaka elérhető és kiválasztható;
• Íróasztal: az Íróasztal felülete lesz elérhető azáltal, hogy az azt fedő ablakokat a macOS "kitolja" a kijelzőn túlra;
• Dashboard: a widgetek futtatásra alkalmas kijelző jelenik meg új kijelzőként vagy a jelenlegi felett;
• Launchpad: azonos a hatása a Launchpad alkalmazással, a helyesen telepített összes alkalmazást érhető el így;
• Képernyővédő indítása: ezt nem vagyok hajlandó megmagyarázni;
• Képernyővédő kikapcsolása: ahogy ezt sem;
• Kijelző elaltatása: figyelem! nem a Mac alvásba tétele, hanem csak a kijelzőé.
• – nincs parancs a sarokhoz rendelve (alapállapot)

Próbáljuk ki!
Válasszuk bármelyik parancsot, ok-ézzuk le ezt a kis párbeszédablakot. Toljuk határozott mozdulattal az adott sarokba az egeret, pár centivel túl is, majd engedjük el anélkül, hogy megmoccantanánk. A kiválasztott parancs végrehajtódik. Ha nem, akkor szinte biztos, hogy az egérrel a sarok elérése után, amikor a parancs aktivizálódott, tettünk még valami apró, pár képpontnyi mozdulatot. A képernyővédő jó pár másodperc alatt szedi össze magát, rá várni kell. Türelmesen.

Aktív sarkok haladóknak

Bevallom, én nem vagyok, eddig nem voltam az aktív sarkok rajongója. Miért? Mert a sarkokhoz közel is vannak más hasznos funkciók – alma menü balra fent, jobbra a keresés vagy az értesítési központ, lent meg a Dock két széle –, ha nem fékeztem időben az egérrel, akkor elindult valami, amit igazából nem akartam. Ám most, e bejegyzés írása közben újat tanultam! Meg is osztom.
Ha az aktív sarok megadásánál nyomva tartunk egy vagy több módosító billentyűt: shift, kontrol, alt és command, akkor az sarok aktivizálásához nem csak az egér sarokba érése szükséges, hanem a megadott módosító billentyű nyomva tartása is.

Balra a minden létező és használható módosító billentyűt nyomok verzió látható, jobbra egy értelmesebb megoldás.

El Capitan - ó, ó 1/2

Lássuk, mit hoz nekünk a Kapitány, az Apple oprendszerének következő változata. (Igen, tegnap még Capitano volt, mea culpa. Amúgy a Kapitány szintén a Yosemite nemzeti park része, tehát a Maverick - szörf paradicsom - és Yosemite után újabb kaliforniai természeti szépség lett OS X névadóvá.) Brutális újdonság nincs, pár szépítés akad.

Megosztott nézet

Az Apple lassan egy évtizede propagálja a teljes kijelzős nézetet - és még mindig akadnak ellenállók. A teljes kijelzős nézet előnye - főként kis kijelzőnél -, hogy semmi más nincs a képen, az alkalmazás az utolsó pixelt is használja, még a menü sor is rejtve van. Én például nem kedvelem a teljes kijelzős módot, mert ritka az, ha csak és kizárólag egy alkalmazást használok. Még iMovie-s mozivágásnál is jobban esik felhúzni az iMovie ablakát maxra, mint teljes kijelzőn várni a menü megjelenésére. iPhoto vagy Photos esete ugyanez. Nekem a jobbra-balra legyintéses alkalmazás váltás sem jött be, de ahány ház, annyi szokás.
Az ábrán balra a Pages, jobbra meg az iMessage fut. Azzal, hogy az Apple a teljes kijelzős módban már két alkalmazás megjelenítését kínálja, csak egy apró kérdésünk maradt. Az Apple a teljes kijelzős módot azzal reklámozta, hogy ott "semmi sem vonja el a figyelmed". A mostani módosítás szlogenje: "ki mondta, hogy nem tudsz egyszerre két dologra koncentrálni?"

Mission Control
Kíváncsi lennék, hogy hányan használják a Mission Controlt? Az alap Mac OS X képzésünknek ugyan része, de a végére szoktuk hagyni az oktatásnak, és - bevallom - gyakran ki is hagyjuk, mert ... ez haladóknak való. Annak, aki a több virtuális asztal hallatán nem retten meg. És akinek valóban szüksége van több virtuális asztalra.

Az Apple a bemutatása óta szelídíti a Mission Controlt - Exposé, emlékszel? A Mission Control feladata az lenne, hogy megmutassa, melyik asztalunkon mely alkalmazások mely ablakai láthatók és ezek az ablakok, illetve maguk az asztalok könnyen átcsoportosíthatók legyenek. A Kapitány egyszerűbb megoldást kínál - a bemutató szerint. A puding próbája pedig az evés - tudjuk mi.

Spotlight
A Spotlight keresés az OS X egyik legerősebb része. Az, hogy a keresés az első betű leütésére már képes azonnal találatot adni, megfizethetetlen. (Mert várakozni idő lenne, és az idő pénz. Ami számolva jó.) Amikor valami jó, akkor kicsit félve figyelem, mit fognak az adott elemen fejleszteni, mert általában a jó a kötelezőnek vélt fejlesztések csingi-lingijei - hát elszabják. Máig nem békéltem meg a Spotlight eredmények jobb felső sarokból a kijelző közepére, az arcomba bele, költöztetésével. Ahogy nekem a fájl elérési útvonala is többet ért, mint az, hogy megnyitom - de ahány felhasználó, annyi szokás.
Nekem jó hír, hogy a keresési ablak végre elmozdítható és átméretezhető. Az, hogy időjárást és tőzsdei árfolyamot mutat - bántani nem bánt. Elvileg saját nyelvemen hangosan is kérdezhetem - majd ha elbeszélgettem az iMacemmel.

Mail

A Mail leghasznosabbnak tűnő újdonsága a képen is látható. A levél szövegében levő, Kontaktokban még nem szereplő személy adatait, illetve a Mailben írt esemény adatait adott alkalmazásba menthető módon felkínálja.
Eddig a név, aláírás környékére csúsztatott egér körül megjelenő szaggatott mező jelezte, ha potenciális új ismerőst találtunk, ahogy a Naptárba való esemény felismerése is hasonló módon történt. És nehézkesen. Nagyon remélem, hogy a kimazsolázott adatok felhasználásakor a Mac majd rákérdez, hogy melyik Kontaktok gyűjteménybe szeretném bepasszítani az új adatot, vagy melyik naptárhoz adom hozzá a dátumot.
Amíg ez ki nem derül, addig százszor is megnézem ezt a képet, hogy rájöjjek, honnan tudta a Mail, hogy a "... Saturday night. At 2:00 pm ..." mondatvég és eleje összetartozik, de ez még csak legyen. De miért két óra hosszú lesz az esemény? (Kérdezd meg Sirit! - mondta a Gonosz Almalap.)

Notes - Jegyzetek
A Jegyzetek egyértelműen hízásnak indult. Az eddigi jegyzetfüzet képességű, az Apple eszközei között hibátlanul megosztódó alkalmazás új funkciókkal, képességekkel bővült. Öröm vagy üröm? Inkább az előbbi. Egyrészt a Megosztás ikon alá bekerül az alkalmazás, a Megosztás az, ahol az épp nézet bármit Mailben, Messageben... elküldhetjük. Kipipálható feladat-lista kezelésére is alkalmassá vált a Jegyzetek - ez persze némi átfedést jelent az Emlékeztetőkkel. ÉS végül, de messze nem utolsó sorban, a Jegyzetek külön kép- és videó-böngészőt kapott, ahol a Jegyzetekbe tett képeket és videókat lehet keresni, megnézni.

Photos - Fotók
Képhez, eseményhez lehet földrajzi helyszínt rendelni. Ahogy ezt 2009 óta lehetett az iPhoto-ban. Taps.