Az iTunes Store megjelenésekor a zenekarok, zenészek felől az elutasítás melletti egyik érv az volt, hogy a lemez teljes egység, azt nem lehet számokra bontva értékesíteni. A leghangosabban persze épp azok a zenekarok és zenészek érveltek, akik egyetlen slágerrel adták el az első nagylemezüket, majd a rajongók megvették a másodikat, amelyen már sláger sem volt, ezt követte a válogatás nagy lemez, a koncert nagylemez - mindez egyetlen sikeres dalra építve. Más zenészek viszont megörültek a lehetőségnek, hogy akár egyesével is közzétehetik a zenéjüket, nem kell albumra várni, azt kiizzadni.
És voltak olyan együttesek is, akik joggal tiltakoztak a lemez számokra darabolása ellen.
Bach,
Haydn és mások, például a
Pink Floyd is úgy tartotta, hogy az ő számaik sorrendje nem véletlen, koncept lemezt készítettek. Az élők előnyben, így a Pink Floyd volt az, amely perre ment a patináns EMI kiadóval, amely - birtokolta a számok jogát - értékesítette azt a netes boltoknak, így az iTunes Store-nak is. A Floyd most pert nyert, a bíróság elismerte, hogy a számok kicsipegetése ellentétes a művészi koncepcióval (bár ez jogilag semmit sem ér) és az EMI-Pink Floyd szerződéssel is (ez adu). Az EMI, amely eddig is a bedőlés szélén állt, ezzel a bírósági ítélettel igazán csődközeli helyzetbe került.
A Floyd viszont így visszanyerte az album-gondolatát. Az egyik legismertebb, bár az ős-Floyd rajongók által már vér kommersznek tartott, The Wall lemezről többé nem adható el önállóan a "
We don't need no education" szám, amelyet a hazai rádióadók élvezettel játszanak szeptember elején a "
De nehéz az iskola táska"
Bergendy örökzöld párjaként. Aki viszont látta a filmet, az tudja, hogy a dal a főszereplő életét jelző újabb téglát (a falban) jelenti.
