Négy hittétel

Az Apple-t egyszer egy komoly tanulmány, tényleg az, a katolikus egyházhoz hasonlította, ahol Jobs az Isten, a Macworld az évi főmise. Az önkéntes igehirdetők pont úgy viselkednek, mint a középkorban Julianus barát, illetve más földrészeken megevett, megsütött vagy csak szimplán halálra kínzott társai - na ilyen igehirdető is a maga kéretlen módján az Almalap, vagy a Beszmac. Az Apple-egyháznak vannak érsekei (példul a hazai disztibúció vezetője*), vezető püspökei (az iStyle*, a Starking* és az XMS* vezetői), a főiránytól elhajlás jeleit mutató vezetői (kicsit Almalap, kicsit iJoe*). A beszmac amúgy remek megfelelője a gyülekezetnek.
A hívők - Mac vásárlók - persze többé kevésbé a nyájba tartoznak. A tudatosabbak azt vallják (érted: vallják), hogy a Mac tényszerűen jobb, mint a másik. Klasszikushoz visszanyúlva, "Aquinoi Szent Tamás megkülönböztette egymástól a tudást és a hitet. A tudás egyedül az értelem képessége, a hit viszont az értelemé és az akaraté. Tudás a szó szoros értelmében csupán kényszerítő erejű igazságokra - közvetlenül belátható alaptételekre, vagy ezekből levonható következtetésekre - vonatkozhat, a hit igazságai azonban nem ilyenek: ezek esetében a bizonyosság hiányát a hívő akaratának kell pótolnia."
Ilyen parádés nekifutás után lássunk négy hit tételt az Apple-vallásból.

Első tétel: Minden, amit az Apple árusít, Apple termék
Nemrég egy App Store fejlesztő írt megkeseredten az Apple engedélyezési eljárásáról, amelyet minden alkalmazásnak végig kell járni, mielőtt megvásárolhatjuk iPod touchunkra, iPhone-unkra (azért sem kálvária járásnak fordítottuk az angol blog-bejegyzést). Az Apple "pont úgy magáénak tekinti az iPhone alkalmazásokat, ahogy magukénak tartják az iTunes Store-on át eladott zenét" - állította. Ez egy nagyon igaz megállapítás. Az App Store-ban eladott alkalmazásokra pont úgy gondol az Apple, ahogy az iTunes Store-ban eladott zenékre. Amikor kiadunk 99 centet egy U2 számért, akkor - az Apple szerint - egy Apple terméket veszünk. Tény, ebben a konstellációban a U2 szerepe csupán annyi, hogy hozzátegyen egy csipetnyit az Apple-életérzéshez.
A fejlesztő úgy gondolja - a kis naív - hogy az Apple csak a hardver és szoftver környezetet biztosítja az ő alkalmazásához. Az Apple viszont úgy gondolja, hogy mindez - hardver, szoftver és alkalmazás - együtt adja ki az Apple életérzést. Ha iPhone alkalmazást fejlesztesz, akkor az Apple mindenbe beleszól: gombok helyébe, méretébe, alakjába, feliratába, funkciójába... Ha nem az ő szájíze szerint készült az alkalmazás, akármilyen hasznos is legyen, soha sem fog megjelenni az App Store-ban. A fejlesztő előtt két út áll: behódol vagy eltávolodik. Az Apple szempontjából: velem vagy nélküled.

Második tétel: Az Apple termékek egyszer használatosak
Az Apple kiváló minőségű, strapa-bíró eszközöket gyárt. Hányszor ejtettük le iPodunk vagy iPhone-unk úgy, hogy nem sérült meg - oké, addig jár a korsó a kútra, amíg. Ennek ellenére se higgyük(!) azt, hogy az Apple örülne annak, ha a termékei hosszú éveken át működő képes maradna. Az Apple azt kívánja, hogy a régit azonnal dobd el, amint bemutatja a legújabbat. Dobd el, ne add el, ne ajándékozd oda valaki másnak. Nincs olyan, hogy régi Apple termék. Van az új Apple termék és a szemét.
Az iPhone vetélytársai cserélhető akkumulátorosak. Az aksik - általában - pár száz feltöltés után tönkremennek, csökken a leadható teljesítményük. Más készülékeknél ilyenkor akkumulátort cserélünk. Az iPhone-nál készüléket. A régit az újra. Ahogy ezt az iPodoknál megtapasztaltuk. Egyetlen alumínium tömbből faragott MacBook? MacBook Pro? MacBook Air?
Az iPodok és az iPhone is olyan, mint a drága porcelánnak tűnő papír-tányér. Egyszer használható.

Harmadik tétel: Amit az Apple nem árusít, nem is létezik
Steve Jobs egyik legendás kijelentése szerint "Az emberek már nem olvasnak". E meghökkentő kijelentést (amit most olvasol) az Amazon Kindle megjelenése kapcsán tette. Jobs - nyilvános - kijelentései alapján nincs élet az Apple-ön túl. ("Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita" - szült a középkori közmondás. Magyarul: "Magyarországon kívül nincs élet, ha van élet, nem ilyen..."). Az emberek nem olvasnak, mert az Apple nem árusít olyan eszközt. Ha megjelenik a sokat emlegetett tablet, és alkalmas lesz könyv-olvasásra, Jobs lesz a XXI. század Guttenbergje.

Negyedik tétel: Az Apple-t nem az üzleti siker motiválja
Az informatikai piac elemzői előszeretettel versenyeztetik a cégeket egymással: az Apple-t a Microsofttal, a Google-lel vagy a HP-vel. Az Apple azonban másként nézi a világot.
A Microsoft azt szeretné, ha a karórától a szuperszámítógépig minden eszközön az ő szoftvere fusson. A Google minden felmerülő szolgáltatás netes megvalósítására törekszik. A HP szándéka, hogy a gagyi fényképezőgéptől a világvállalati számítógépközpontig mindent gyártson. Ezek a cégek uralni akarják a megcélzott univerzumot.
Az Apple nem törekszik hasonlóra. Nem hajt végre imperialista bekebelezéseket. Az Apple célja az, hogy tökéletes eszközöket gyártson, amelyekkel megoldhatók azok a problémák, amelyek más gyártók eszközével nem voltak megoldhatók. Ez a valódi magyarázata annak, miért alkotta meg az Apple az iPodot. Mert az addig - és azóta - gyártott mp3 lejátszók nem tökéletesek. Azért hozta létre az Apple az iTunes Store-t, mert a zeneipar képtelen volt válaszolni a digitális technológia kihívására (értsd: illegális letöltésre). Az Apple azért alkotta meg az iPhone-t, mert az okos-mobil-telefon gyártók képtelenek voltak a megújulásra. Ha ezt érted, akkor nyilvánvaló, miért nem foglalkozik az Apple üzleti alkalmazás-fejlesztéssel.
Az Apple azt látta, hogy a mobil-piac fuldoklott a gombokkal zsúfolt, vagy funkciókkal zsúfolt billentyűzetű készülékektől, amelyek epilepsziás roham kiváltására is képesek voltak a felzaklatott felhasználóból. Amit megalkottak, az forradalmasította a telefon-gyártást. Ismét megváltoztatták a világot. Ám amikor az Apple az üzleti világ alkalmazásaira tekint, nem lát hasonló dizájn problémát. Nincs feladata.
Az Apple piac-választási stratégiáját akkor érted meg, amikor nyilvánvalóvá válik számodra, hogy az Apple-t nem a piaci dominancia vezérli, nem a profit maximalizálására hajt. Számukra a kihívás a felhasználó igényét tökéletesen kielégítő termék megalkotása. Ez hajtja őket.
Persze nagy az üzleti siker. De az Apple számára ez azt jelenti, hogy megakadályozzák használhatatlan termékek piacra jutását.
A Fortune Magazin (Amerika egyik vezető üzleti magazinja) Steve Jobst nevezte meg az évtized üzleti vezetőjének. Biztosak lehetünk abban, hogy Jobs, de főképp Jobs egoja mód felett örült ennek. De nem azért, mert ezeket a dolgokat túlértékelné. Soha sem vágyott olyan nimbuszra, mint Lee Iacocca (ő a Chrysler autógyár megmentése kapcsán híresedett el a nyolcvanas években) vagy mint Henry Ford. Számára megelégedettségedet az ad, ha úgy tekintünk rá, mint korunk Mozartjára vagy Leonardo Da Vinci-jére. Nem üzleti birodalmat épített, gyönyörű tárgyakat adott a világnak.
Amikor legközelebb az Apple valami olyasmit mutat be, amelytől kiszalad szánkon a "Ejha! Hűha! Ez már igen!", akkor jussunk eszünkbe, miként is látja az Apple a világot. És ha az ő szemével látjuk a világot, megérthetjük tetteit.

(miért érzem úgy, hogy ez a fordítás nem oda vitt, ahová indultam az első bekezdés megírásakor?)

* nem személy szerint, pozícióból adódóan. Bocsánat, ha vkinek a lelkébe gázolt volna a bekezdés.