Húsz évig használtuk a Save, Save as ... és Close parancsokat. Tök mindegy, hogy az Apple vagy a Microsoft (vagy ami valószínűbb, egy harmadik cég) találta ki, de használata logikus volt. Persze az sem rossz, ha nem kell a mentéssel foglalkozni – vélte az Apple. Ezért a Lionnal eljött a Version, a Lock meg a Duplicate használata. És én ezeket utálom.
Eddig bármilyen programból PDF–et előállítva máris Previewban voltam és ott tudtam dolgozni. Most nem. Ahelyett, hogy dolgoznék, az első annotáló parancs után dönthetek: „Undo Change" (ne dolgozz, dolgoztál már eleget, ne akard ezt, menj haza, felejtsd el) vagy Duplicate. Ha Duplicate, akkor az eddig értelmes fájlnév kibővül egy copy toldalékkal. Az értelmes fájlnév az a név, amire a dokumentum hallgatott abban az alkalmazásban, amiből a PDF–et generáltam. A „copy" toldalék logikus, mert valóban ez egy másolat – csak hogy én nem másolatot akartam, hanem dolgozni az eredeti PDF–en. Igaz, hogy Save.. paranccsal mentve át tudom nevezni – de mi a fenének dolgoztat engem a Macem?
Tudom, túl élhető, megmagyarázható – de a Macben, eddig, az volt jó, hogy nem kellett ideológiát gyártani egy rossz megoldás indoklásához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése