2022. március 21., hétfő

Mac Stúdió – végre!

A Mac Stúdió olyan számítógép, amilyennek mindenki a Mac Pro-t szeretné – írja The Verge (Monica Chin, és mi ezzel egyetértünk. Ez a cikk magyarított, húzott, vágott és hozzáírt változata.
Ez a képet az Apple tette elérhetővé. Ilyen lehet a Mac Stúdió öt kijelzőt meghajtva. Álom, álom, édes álom – ez pedig idézet a Csárdáskirálynőből. Ami ennél a bejegyzésnél épp oly lényegtelen, mint az öt kijelző, mert az az írás a Mac Stúdióról szól.

Bevezető

A profi felhasználók 2019-ben azt remélték, hogy az Apple bemutatja a várt Mac Pro-t. Ez a remény félig teljesült, a Mac sokféleképp konfigurálható volt, erős Intel processzorokkal, AMD grafikus chipekkel, de a csúcskonfiguráció ára 17,5 millió forint volt. A 2013-as Mac Pro – barátoknak: cilinder, amúgy: hamutartó – súlyos kudarca után az akkori új Mac Pro készen állt arra, hogy ez legyen az első számú Apple-gép, amely hatékonyan biztosítja azt az erőt, amelyre a kreatív szakembereknek – ők a Mac Pro vásárolói – valóban szüksége van.
Bár ez gyönyörű és nagy teljesítményű számítógép volt, akadt néhány probléma is. Vásároltunk egy öt és fél millió forintos Mac Pro-t, amelyet művészek, producerek és tervezők használtak. És nem szerették. Nem érezték gyorsabbnak, ugyanazokba a problémákba ütköztek, mint korábban. Bár nem a Mac Pro hibája, de nem volt elegendő szoftver optimalizálva a Mac Pro nagy teljesítményéhez, különösen ami a GPU-kat illeti.
Az első professzionális Mac Apple Szilícium chippel
Az Apple eltökélte, hogy saját chipeket készít, eltávolodva az Inteltől és az AMD-től. A chipek első sorozata, az M1 sorozat átütő sikert aratott a MacBookok, az iMac és a Mac Mini gépekben. És most az új Mac Stúdióban is, amely az M1 Max és az új M1 Ultra lapkákkal felszerelt konfigurációkban érkezik. A Stúdió az Apple első professzionális számítógépe, amely Apple Szilíciumon fut, a chip tervezésének új módja megkönnyíti az alkalmazások számára az összes elérhető teljesítmény használatát.
A Mac Stúdió az a számítógép, amelyre professzionális Mac-felhasználók vártak.
A Mac Stúdió egy szép megjelenésű, kompakt számítógép. Valaki megemlítette nekem, hogy úgy néz ki, mint két Apple TV egymásra rakva. Lehet magasabb Mac Miniként is látni – mindenesetre ezt a dizájnt az Apple rajongói korábban is ismerték.

Előnyök Hátrányok
Rohadt gyorsNem a leglenyűgözőbb grafikai pontszámok
Kompakt kialakításDrága
Sok portNem bővíthető

A Mac Minihez hasonlóan a Stúdiót is úgy tervezték, hogy az asztalon álljon – pontosan ugyanakkora a lábnyoma, csak körülbelül kétszer olyan magas. Nem olyan, mint a Mac Pro, amely a padlón lakik – vagy gurul, ha ezt szeretnénk. Ha a legerősebb M1 Ultra procival vesszük, amely hűtőbordát tartalmaz, akkor majd egy kilóval nehezebbé lesz, mint az M1 Max lapkával rendelkező alap konfiguráció. A Stúdiót nem igazán arra tervezték, hogy hordozzák, ha felemeled, érzed a súlyát.
Ami igazán nagyszerű a hardverben, az a port kínálat. Valójában az előlapon is vannak portok, köztük egy SD-kártyanyílás, aminek a kreatív szakemberek nagyon örülnek. Annyiszor lett jobb napom, ahányszor felállás nélkül tudtam az előlap portjait használni – nem kellett felállni vagy a Mac Stúdiót megforgatni.

Lássuk a Mac Stúdiót!

Két USB-A port is van hátul, aminek nagyon örülök, hogy az Apple nem szüntette meg, mint a 2021-es iMac esetében. Ezek amellett, hogy kényelmesek az olyan emberek számára, mint én, akik nem hajlandók lemondani USB-A egereikről és hasonlókról, egy másik nagy bónusz azoknak a szakembereknek, akik pendrájvot használnak szoftverek és eszközök kliensek közötti átvitelére. Négy Thunderbolt 4-port és egy HDMI-port is található a hátoldalon – és igen, ha akarja, egyszerre öt kijelzőt is használhat egyetlen Mac Stúdió-hoz.
Ez mind szép és jó – de a Mac Stúdió nagy dobása az, ami belül van!
A Mac Stúdió konfigurálható, az Apple két alapmodellt kínál. A konfiguráció a processzort, háttértárat és memóriát jelenti, ám a megvett Mac Stódió már nem bővíthető, azzal élsz, amit kiválasztasz. Az alapmodell 880eFt (minden ár bruttó és ezer forintra kerekített ebben az írásban), ez az M1 Max-ot, egy szuper erős chipet jelent 10 CPU és 24 GPU maggal. Ez önmagában is izgalmas, mert korábban ezt a chipet csak a MacBook Pro használta.
De van egy drágább Mac Stúdió, amelynek ára 1680eFt-nál kezdődik. Ez magában foglalja az M1 Ultra-t, amely az Apple vadonatúj chipje, amely ebben a készülékben debütál. Ez a chip egy szörnyeteg – az Apple lényegében két M1 Max-ot tett össze, így létrejött egy nagy processzor dupla CPU maggal (20), dupla GPU maggal (48) és dupla (800 GB/s) memória sávszélességgel.
Nem az Apple az első, aki két GPU-t próbál egy chipbe összetenni, más cégek is próbálkoztak hasonló dolgokkal a múltban. És természetesen mindig csatlakoztathat két grafikus kártyát egy számítógéphez, ha a szoftver támogatja. Az ötlet egy kicsit feleslegesnek tűnik, ha nagy grafikus számítási feladatot futtat, akkor az megosztható a két GPU között.
Kettő az egyben, avagy mitől akkora dobás az M1 Ultra megoldása?
De ez valójában nem könnyű feladat. Történelmileg az egyes programokon múlott, hogy kitalálják, hogyan lehet ezeket a GPU-kat együtt működni, és az intenzív feladat felosztást két különálló kártya között valójában nagyon nehéz automatizálni. Nagyon sok munkába kerül, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a chipek lépést tartanak egymással – ha az egyik bármely ponton nincs szinkronban a másikkal, az egy egész művelet mehet a kukába. Ezért a szoftver általában a két GPU-t külön-külön feladatra használja.
Az M1 Ultra-val az Apple valami mással próbálkozik. Ahelyett, hogy csak két M1 Maxet dobna egy számítógépbe, az UltraFusion nevű technikát alkalmazza két chip összekapcsolására, hogy az egyetlen chipnek tűnjön a rendszer számára. Az M1 Max chip egyik élén található csatlakoz felület (a fenti képen a felső az M1 Max. A chip jobb szélén, a kép közepén látható a csatlakozó felület. Az M1 Max megjelenésekor sokan találgatták, hogy ez mire lehet jó – helyes megfejtéssel senki sem szolgált az M1 Ultra bemutatásáig.) segítségével kapcsolódik a két chip össze, ezen másodpercenként 2,5 terabyte sávszélességet tesz lehetővé az M1 Max-ok között. (A kép alján az M1 Ultra, jól látható, ahogy a két M1 Max egymáshoz csatlakozik.) Az Apple azt állítja, hogy ez a hatalmas adatfolyam lehetővé teszi, hogy a két chip és a macOS elég jól beszéljenek egymással ahhoz, hogy bármilyen feladatot helyesen meg tudjanak osztani egymás között. Más szóval, egy olyan alkalmazást, mint a Premiere, nem kell módosítani ahhoz, hogy támogassa a két GPU-s beállítást – az M1 Ultra-t egyetlen GPU-ként fogja látni, feladatokat ad neki, az Ultra pedig elvégzi azokat.
Működik!

Személyes tapasztalatok a Mac Stúdió profi használata során

Ez a cikk el fog térni a szokásos értékeléseimtől, mert sok benyomásom megfigyelésből származik. Egész nap használtam a Google Dokumentumokat a Mac Studióban, és nagyon jól éreztem magam. De közel sem vagyok ennek a gépnek a célközönsége, rengeteg szakemberünk van a The Verge csapatában, akik egész nap videóval, hanggal és grafikával dolgoznak. Így hát a nyolc kilós M1 Ultra-val felszerelt Mac Stúdió-t körbecipeltem a Verge irodájában, leraktam különféle emberek asztalaira, és néztem, ahogy dolgoznak.
Az első dolog, amit észrevettem, hogy minden szakember, akinek ezt a gépet adtam, gyakorlatilag minden nagyobb probléma nélkül át ezen a készüléken. Ez egyáltalán nem így volt a Mac Pro esetében, ahol az embereknek folyamatosan különféle szoftveres hibákat kellett kijavítaniuk, mielőtt valóban elvégezhették volna a munkájukat.
A másik dolog, amit szeretnék hangsúlyozni, hogy ez a számítógép megdöbbentően csendes az általa kínált teljesítményhez képest. Még akkor is, amikor bonyolult dolgokat csináltunk az Adobe After Effectsben és a Blenderben. Az általam valaha is használt asztali Inteles számítógépeken ezeknél a műveleteknél a ventilátorok hangosan zúgtak, Stúdió néma volt. A tokhoz tapasztottam a fülem, és bár szó szerint éreztem, hogy vibrálnak odabent a ventilátorok, még mindig csend volt. Az egyetlen alkalom, amikor éreztük, hogy forró levegőt fúj ki a Stúdió, az játék közben volt, erre később kitérünk.
Ó, igen, és a billentyűzet most fekete.

Az eltelt időszak Maces elemzéseiben visszatérő megállapítás volt, hogy az Apple gépei csodásak, csak a szoftverek – különösen az Adobe Creative Cloud – nincsenek optimalizálva a hardverhez.
De ezen a ponton az Adobe elég sok időt kapott, hogy megtegye, amit megkövetelnek a felhasználók. Az Apple egy csomó M1-es gépet adott el – megvolt a kereslet, és az Adobe válaszolt. A Premiere, a Photoshop, a Lightroom, az Audition, a Media Encoder és egyebek natívan futnak az Apple Szilícium rendszeren (az After Effects béta verzióban érhetőel). A történet pedig alapvetően megfordult: a Mac Stúdió jelenleg azon kevés számítógépek egyike, amelyen az Adobe szoftverei teljes erejüket megmutathatják.
A Mac Stúdió az Adobe barátja
Mielőtt belevágnék ebbe az egészbe, egy gyors nyilatkozat: Tudom, hogy nem a kreatív szakemberek az egyedüli „profik”. Lehetséges, hogy azok a programok, amelyeket itt tesztelhettünk, nem azok, amelyeket Ön használ. Én mindig előnyben részesítem azokat a véleményeket, amelyekben olyan emberek kis csoportja szerepel, akik valóban tudják, miről beszélnek egy olyannál, amely több ezer véleményt próbál összefoglalni. Ezzel együtt soha ne használjon egyetlen véleményt sem vakon követendőnek (sem ezt, sem a ennek a blogét – kedveskedett a Gonosz Almalap teljes joggal).Akárhogy is, a szakemberek, akikkel együtt dolgozom, szeretik a Mac Stúdiót.
Az első állomásom Becca Farsace volt, a videós rendezőnk, aki a Mac Stúdió és a Stúdió Display teljes videókritikáját szerkesztette a Stúdión. Órákig néztem, ahogy dolgozik Premiere-ben és Media Encoderben, és még amatőr szememnek is egyértelmű volt, hogy a Stúdió repül. Gyakorlatilag mindenben mérföldekkel jobb volt, mint a kétéves Mac Pro (amit Becca a legtöbb munkájához használ).
Becca 4K, 10 bites 4:2:2 felvételt tudott lejátszani egy Sony FX3-ról teljes felbontásban az Adobe Premiere Pro alkalmazásban, négyszeres sebességgel, proxy nélkül. Villámgyors volt (Becca is, a Stúdió is). Bármely másik gépen legfeljebb félfelbontású lett volna csak. Szintén nem volt késés a szóköz leütése és a lejátszás leállítása között, amikor kétszeres vagy négyszeres sebességgel játssza le a felvételeket, ez a Mac Pro esetében bosszúságra adott okot.
Becca után Andrew Marinóval, a rangidős hangrendezőnkkel beszélgettem, aki a The Vergecastot készíti, és a videóink hangját keveri. Az Avid Pro Tools-ban és az Adobe Audition-ben végzett munkaterheléseken átvészelte – nincs lassulás, nem forogtak a ventilátorok. Néztem, ahogy átugrott egy 36 számot tartalmazó projekten, és a munkához használt 2019-es MacBook Pro-n néhány másodpercet igénybe vevő dolgok a Stúdió-n azonnal megjelentek itt.
Andrew úgy érezte, hogy a Stúdió túlzás a podcast készítéshez. Az Inteles MacBook is megfelelő, mivel tapasztalatai szerint a podcastereknek néha útközben kell szerkeszteniük. De úgy gondolta, hogy a stúdióban végzett zenei produkció óriási változást hozhat. Ugyanis a Mac Stúdió tulajdonképpen professzionális zenei munkára is használható, amire a MacBook alapvetően nem. Néztem, hogy kever egy zenei projektet hét csatornával és egy csomó pluginnal mindkét gépen. A Stúdió áthajózott rajta; a MacBook szó szerint egy másodpercig lejátszotta, mielőtt a CPU túlterheltté vált, és a program összeomlott volna.
Alex Parkin, a videóművészeti igazgatónk intézte a legnagyobb kihívást a Stúdió felé, aki az Adobe After Effectsben színeket, fényeket, színátmeneteket, elmosódást és mindenféle effektust teljes felbontásban számoltatott. Alex kis késést látott a szóköz billentyű lenyomása és a lejátszás megkezdése vagy leállítása között, és nem lepte meg a lejátszási sebesség. De így is sokkal gyorsabban tudta elvégezni a munkáját, mint az irodánkban található különféle Intel iMac-eken. Azt mondta, hogy körülbelül kétszer olyan gyorsnak érezte magát, mint a 2015-ös iMac Core i7-tel és Radeon R9 M395X-szel, amit általában használ.
Az Apple fotója, nem a The Verge készítette.

A Stúdió valójában több mint kétszer olyan gyors volt, mint egy 2019-es Core i9 iMac az egyik grafikájának renderelésében. Őszintén szólva a legbeszédesebb dolog az, hogy egy órával azután, hogy befejezte a Stúdió tesztelését számomra, Alex visszajött, és kölcsönkérte egy fájl-exportra.
Az az alkotó, aki a legtöbb fejlődést tapasztalta, az illusztrátorunk, Alex Castro volt. Néztem, ahogy Alex a Stúdió-n futó Photoshopban összeállított egy képet – rendereket vett a Blenderből, nagy felbontású fényképeket húzott át az Unsplash alkalmazásból –, színjavította és részleteket adott hozzá. Azt mondta, hogy az olyan folyamat, mint a zajmentesítés, az idő körülbelül tíz százalékát vették igénybe az általa általában használt PC-n ( Core i7, GTX 1080 és GTX 1070). Az kép előnézete is sokkal gyorsabban generálódott - mondta.
De az M1 Ultra lehetővé tette Alex számára a Photoshop olyan funkcióinak használatát is, amelyeket korábban soha nem tudott használni. (A Gonosz Almalap azonnal írt egy emailt The Verge stábjának ajánlva a Photoshop képzésünket.) Az ecsetek említésekor minden szakemberünk a fejét csóválta. Alex képes volt egy fehér réteget festeni az egyik ecsettel – valóban úgy tűnt, mintha fizikai ecsettel festene. Ez az eszköz akkora számítási teljesítményt igényel, hogy sok jelenlegi gép nem tudja kezelni. A Stúdió szuperül megtette.
„Egy ilyen gép a mindennapi munkámban mindent megváltoztatna” – mondta Alex a tesztidőszak után.
És végső soron ez az összegzése ennek a tesztelési folyamatnak. Karrierem során egy csomó számítógépet átnéztem, amelyek pontosan ezt a piacot célozzák. Gyakran kapok olyan munkaállomást, amely úgy tűnik, képes lépést tartani a különféle kreatív munkafolyamatokkal. Még nem értékeltem olyat, amelyről úgy tűnt, hogy képes kiterjeszteni az alkotók lehetőségeit. És most ezt hallottam mindenkitől. Ezzel az eszközzel nem csak erősebb, fejlettebb eszközöket próbálhattak ki, de a sebességgel sok időt nyernek, amelyet más projektekre fordíthatnak.

Mérési eredmények, összehasonlítások, számok

Az általunk futtatott benchmark-csomag nagyrészt alátámasztotta csapatunk megállapításait. CPU-teljesítményben az M1 Ultra nem a csúcs, inkább önálló kategória. Összehasonlítva a 16 magos Intel Xeon W-vel szerelt Mac Pro modellünkkel, és a CPU-benchmarkok között valóban nem volt versengés: a Xeon felülmúlja.
Néhány különböző benchmarkot futtattunk a Premiere Pro és az After Effects terén, és az M1  Ultra mindegyikben felülmúlta a Mac Pro modellünket. A Mac Pro-nak több mint két perccel tovább tartott, mint a Stúdió-nak, hogy exportáljon egy 4K-s videót a Premiere Pro-ban. Valójában az Ultra annyira domináns volt a Premiere-ben, hogy verte az AMD Ryzen Threadripper chipekkel ellátott rendszereket. Szinte mindent legyőzött.
Figyelem, a grafikonok x tengelye nem nullától indul. De olvasóim okosak, és ezt is észrevették. A különféle alkalmazásokban az Inteles Mac Pro egyszerűen nem tudott lépést tartani. A négy millió forintos PC-nk (32 magos Ryzen Threadripper 3970X) a Geekbench többmagos mérésben legyőzte M1 Ultra-ját, de az Ultra sokkal, de sokkal közelebb állt a Threadripperhez, mint a Xeonhoz. Ez nagy eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy mennyivel több mag van a 3970X-ben, és azt is, hogy a Threadripper PC mennyivel nagyobb és hangosabb lesz, mint a Stúdió, amely kicsi és néma).
Ó, és igen: egyes összeméréseken az M1 Ultra kétszer olyan erős, mint egy M1 Max. A Cinebench és a Geekbench többmagos benchmarkjain az M1 Ultra folyamatosan dupla annyi pontot ért el, mint az M1 Max. Ez nem eredményezett megduplázódott pontszámokat a valós feladatokban, mint például a Puget benchmark, a játékok vagy az NPBench Python benchmark, amelyeket a tudományos munkaterhelések szimulálására futtattunk le – itt egyértelműen vannak szűk keresztmetszetek, amelyek nem csak az átviteli sebességen és a teljesítményen alapulnak. Az eredmények mindig tükrözik, hogy a programja milyen jól tudja használni az extra magokat és szálakat. Ennek ellenére nagyon lenyűgöző az Apple megoldása.

Benchmark Mac Stúdió (Ultra) Mac Stúdió (Max) MacBook Pro 16" (Max)
Adi 6.96 6.72 6.87
Adist3.79 3.73 3.67
Atax4.53 5.63 4.93
Azimnaiv0.64 0.63 0.63
Bicg4.17 7.31 5.71
Cavtflow6.07 6.03 6.04
Cholesky28.70 9.17 7.75
Clipping8.67 8.27 8.16
Doitgen0.14 27.20 22.53
Floydwar7.03 7.02 7.05
Gemm18.38 24.70 23.12
Gemver4.10 4.02 3.67
Gesummv5.89 5.59 2.89
Hdiff3.63 3.48 3.55
Jacobi2d5.39 5.38 5.38
Lenet4.84 4.86 4.83
Npgofast4.42 4.25 4.27
Syr2k6.13 6.12 6.19
Trmm4.76 4.82 4.82
Vadv3.92 3.92 3.86


A grafikai teljesítménnyel azonban más a helyzet. Az Apple azt állítotja, hogy az M1 Ultra jobban teljesít, mint az Nvidia RTX 3090. Fogalmam sincs, honnan veszi ezt az Apple. A rendszer GPU-jának teljesítményét tesztelő Geekbench Compute programot futtattuk a Mac Stúdióban és egy RTX 3090-es, Core i9-10900-as és 64 GB RAM-mal rendelkező játék PC-n is. És a Mac Stúdió… megsemmisült. Kevesebb mint felét érte el annak a pontszámnak, mint az RTX 3090 azon a teszten – nemcsak hogy nem veri az Nvidia chipjét, de még csak meg sem közelíti.
A Shadow of the Tomb Raider benchmarkon az RTX stabilan 30 képkocka/másodperccel gyorsabb volt. Nos, ez egy Apple-ös játék, így a Tomb Raider nem volt tökéletes, de még csak nem is volt kifejezetten jó élmény: jelentős, észrevehető mikró akadozás volt minden egyes kipróbált felbontásnál. Ez egyáltalán nem az a számítógép, amelyet bárki megvenne játékra. Hangsúlyozzuk, ha olyan számításit végeztet, amely elsősorban nagy teljesítményű GPU-ra támaszkodik, akkor valószínűleg nem a Mac Stúdió a legjobb választás.

Ultra vagy a Max?

Ha a Mac Stúdió megvásárlásán gondolkodik, nagy döntést kell meghoznia: az Ultra vagy a Max? Csapatunk mindkettőt használta. Általában az volt a konszenzus, hogy az Ultra egy kicsit gyorsabb. Talán egy-két ezredmásodperc. Ez rendre így volt a renderelésben, a forgatásban és minden másban, amit csináltak. És ezek az apró idők észrevehető különbséget eredményeztek.
Másrészt mindenki hangsúlyozta, a Max nagyon gyors, és gyorsabb is, mint bármelyik általában használt eszköz. Az az érzésem, hogy az Ultra nem kétszer gyorsabb, mint a Max – vagy ha igen, akkor a Max már olyan gyors, hogy igazán nem érezzük a duplázást. Számomra nem tűnik hétszázezer forinttal gyorsabbnak.
De mindenki maga tudja, hogy mire szeretné a Stúdiót használni. Mérlegelni kell, hogy mennyit ér meg ez a kismértékű növelés, például a renderelési idő és a forgatási sebesség terén, és mennyit érhet az Ultra extra teljesítménye a készülék élettartama alatt. Ha Ön olyan, akinek szüksége van minden elérhetőja sebességre, és meg is tud fizetni, akkor az Ultra az Ön választása – azok az emberek, akikkel beszéltem, mind azt mondták, hogy az Ultra-t használnák, ha lenne választásuk, senki sem érezte úgy, hogy a Max nem volt elég a jelenlegi munkaterhelésükhöz.
Írtunk mindenféle referenciaértékekről és exportidőről. De személy szerint számomra az a legjobb ebben a számítógépben, hogy működik. Nem láttam, hogy bármi összeomlott vagy nem úgy működött volna, ahogyan kellett volna.
Amit láttam, az az volt, hogy egy sereg szakember megdöbbent attól, hogy mennyi mindent el tud végezni ezen a gépen. Ugyanazt a szoftvert használták, amit minden nap, de olyan dolgokat csináltak vele, amit korábban soha.
Ez az oka annak, hogy az olyan cégek, mint az Apple, minden évben kiadnak valamivel erősebb verziókat ugyanazokból a számítógépekből, és ezért vásárolják meg az emberek minden évben, annak ellenére, hogy az értékelők gyakran unalmasnak találják az ilyen frissítéseket. Az emberek többet és jobban dolgozhassanak – ez a cél.
Az UltraFusion nem egy fura új ötlet, amellyel az Apple az időnket vesztegeti. Működő. A cégek több mint egy évtizede próbáltak két GPU-t egybe olvasztani, és az Apple-nek ez végre sikerült. Ez a számítógép történelmi eredmény. Használata pedig kiváltságnak tűnik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése