A Philips doboz kibontása után hatalmas tojástartókkal szembesülünk, ami egyfelől érthető, hiszen a Philips hangszórója ovális, gyűrű szerű valami, amit aránylag nehéz téglatestbe gyűrni (ha már gyűrű alakú), másrészt kisebb tartó >kisebb doboz > Apple-ösebb érzet. A Fidelio láttán azonnal a JBL jutott eszembe, az OnTime és az OnTour valószínűleg a sötétben randizott, az újszülött Fidelio-t meg a Philips fogadta örökbe.
A Fidelio leírása szerint akár az erdőbe is bevihető, négy darab AA-s ceruza-elemmel teljes hangerőn még mókusra is vadászhatunk vele, mert szólni szól, ajánljuk Hobótól a Hajtók dalát. Amúgy a kezeléséhez még nővérnek sem kell lenni az agysebész professzor mellett, bár az iPhone-omat kicsit félve csúsztattam a gyűrű alsó részéből kiálló dockba, de nem volt semmi gond, az iPhone azonnal hálásan jelezte, hogy áradnak az aksijába az elektronok. A felső gyűrű apró gumibakján megtámaszkodó iPhone-on kiválasztva az iPod funkciót dübörgött az AC/DC. Egyetlen vezérlést helyezett el a Philips a Fidelión, a hangerő szabályzást - ennyi elég, a minimalista Apple felfogás szerint is: ennyi kell és ennyi elég.
Nehéz egyszerre fényképezni is az iPhone-nal, miközben az a Fidelio gyűrűjében áll - ennek szexuális jelentését nem is firtatnám. A képet tehát a Photo Booth követte el.
A negyedszázezer forintba kerülő eszköz akkor ficánkol igazán, ha az Apps Store-ból letöltjük hozzájuk a Fidelio bővítőprogramot. Ekkor az iPhone kijelzőjén zenelejátszás közben egy sor funkció és információ jelenik meg, ébresztésre szakosodott kiszolgálóprogram, keresési funkciók, lejátszás közben időjárásjeletés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése