Jura Trade, Koltai Ferenc
Az Almalap (Macintosh Felhasználók Macazinja) 1999-ben készített interjút Koltai Ferivel, ebből pár részletet másoltam át ide, a szerző Bácskai Sándor volt.Almalap: Ön és a Jura azonosak egymással?
Koltai Ferenc: Ettől kicsit bonyolultabb a dolog. 1986-ban ismertem meg a Macintosh Plus-t, nagyon érdekes komputernek tartottam. Én akkor egy állami kisvállalatnál dolgoztam, tűz- és behatolásjelző rendszerekkel foglalkoztunk. Akkoriban már nyitottabb volt a gazdasági élet, pillanatok alatt meg lehetett volna szerezni a kereskedelmi jogokat, és arra gondoltam, hogy ez a cég Magyarországon is forgalmazhatná a Macintosh számítógépeket. De a menedzsment valahogy nem érzett rá az üzleti lehetőségre.
...A: Milyen piacra építettek volna?
KF: Már akkor is egyértelműen a DTP-re. A Macintosh Amerikában és Nyugat-Európában már ’86-ban robbantott ezen a területen. A magyar újság- és nyomdaipar nagyon nyitott volt, és a vezetői érzékenyen reagáltak a technológiai változásokra. A nyomdai előkészítés professzionális eszközei, vagy a szerkesztőségek mainframe számítógépes rendszerei több millió dollárba kerültek - viszont az ettől sokkal jobb, Macintosh számítógépekre épülő rendszer annak csak töredékébe került volna. ’87-ben a német partnerünk javaslatára megszerveztünk egy háromnapos Macintosh-bemutatót, amire meghívtuk a magyar nyomdákat és szerkesztőségeket. Én magam sem bíztam különösebben a bemutató sikerében, és nagyon meglepődtem, milyen nagy az érdeklődés és a kereslet a Macintosh számítógépek, a szoftvereik és a kapcsolódó interfészeik - a lézernyomtatók, szkennerek, levilágítók - iránt. Komoly, fizetőképes kereslettel találkoztam, több százmillió forintos igényt mértünk föl, mert az import-exportőrök tehetetlenek voltak.
Mi fölismertük, hogy a Macintosh is PC; ugyanúgy alaplapból, hard diszkből, kártyákból, monitorból stb. áll, a gépet ugyanúgy darabjaira lehet szedni, azaz, ugyanúgy meg lehet szervezni a behozatalát, mint a PC-knek. Ebben semmi illegális nem volt, ezek a gépek nem szerepeltek a Cocom-listán, mivel nem is a legkorszerűbb Macintoshokat képviselték.
A DTP-n kívül egy másik, fontos, természetesen kisebb és kevésbé fizetőképes piacot jelentett az orvosoknak, tanároknak, egyetemi oktatóknak az a rétege, amely amerikai tanulmányútjáról hozta magával a Macintosh-t. Ezeknek a gépeknek a szervizelését, bővítését az alkatrészek behozatalával szintén meg tudtuk oldani, és az induláskor ez is fontos hátteret jelentett.
...
A: Melyik szerkesztőséget szerelték fel először?
A már említett megyei lapkiadókat. Nagyon jó partneri viszony alakult ki, érdekelte őket, élmény volt az egész installáció. Ezzel szinte egy időben, Budapesten, a Heti Világgazdaság érdeklődött leginkább a Macintosh iránt, azután egyszerűen közölték, hogy mégis a PC-t választották. Egy hónappal később, a csoda tudja, miért, fölhívtak, hogy egy hét alatt föl tudnánk-e állítani egy rendszert.
...
A: Tördelésre vagy beírásra használták a számítógépet?
KF: Adtunk el komplett rendszert, ahol a beírásra is Macintosh-t használtak, és olyan rendszert is, ahol vegyesen használtak PC-t és Macintosh-t. A Videotonnak volt egy részlege, ahol szerkesztőségi rendszer szoftvert írtak, lemodellezték a szerkesztőség működését, méghozzá igen jól, sokkal jobban, mint néhány amerikai vagy nyugat-európai szoftveres. De nem tudták megcsinálni a tördelő programot, ezért kapóra jöttünk nekik: a mi kész tördelő rendszerünket már csak integrálni kellett, és létrejött egy elég erős rendszer. Nekünk is könnyebb dolgunk volt, mint ha csak tördelő rendszert adtunk volna a gépekhez. Ez a rendszer került Győrbe, Zalaegerszegre és Debrecenbe is. Később, a nagy, központi lapoknál már más volt a helyzet. Például amikor a Magyar Hírlapot megvették, az új tulajdonos, néhány gép kivételével, a teljes Macintosh-rendszert külföldről hozta magával, Magyarországon csak szerviz partnerre volt szükségük. Így az is előfordult, hogy a gépeket nem, de a tördelő rendszert mi szállítottuk. Borzasztó büszke vagyok rá, hogy ezek az "ősi" partnereink ma, amikor már más a fő tevékenységünk, még mindig minket tisztelnek meg a rendszer fejlesztésével és bővítésével.
A Macintosh a nyomdaiparba is beköltözött, előbb a szedést, a fekete-fehér képfeldolgozást, majd a hagyományos színes reprodukciót váltotta föl. A legnagyobbak közül a Pénzjegy Nyomda vásárolt egy integrált kép-szöveg feldolgozó rendszert, majd - többek között - a Pátria Nyomda, a Szikra Lapnyomda, az Alföldi Nyomda következett.
...
A: Mi a neve a szoftverüknek?
KF: Jura Security Printing szoftver; de nem egy szoftver, hanem szoftvercsomag és system. A cél egy olyan "szerszámkészlet" megalkotása volt, amivel a tervező grafikus minden elemet használhat, mindent létrehozhat, amit csak el tud képzelni. Nyitott szoftverekről van szó, ami bármelyik PostScript grafikus szoftverrel - az Illustratorral, a FreeHand-del, a 3D-s programokkal stb. - kommunikál. Hadd említsem meg ismét a Graphisoft nevét, hiszen az egész sztori onnan indult, hogy 1989-ben a Pénzjegy Nyomda érdeklődött egy átfogó rendszer iránt, ami az egész nyomda előkészítési tevékenységüket lefedi. A mi rendszerünk erre önmagában nem volt alkalmas, ezért leültünk a Graphisoft vezetőivel megbeszélni, hogy mit lehetne tenni. Hallatlan együttműködésre és rugalmasságra vall, hogy az egyik CAD applikációjukat "megbuherálták", upgradeelték, és alkalmassá tették arra, hogy 1991-ben világszínvonalú rendszert építhessünk föl. Ez óriási segítség volt a számunkra, nagyon nagyra értékelem; mindazonáltal késõbb, a bankjegynyomdák speciális igényei miatt, a saját fejlesztés mellett kellett döntenünk.
A: Hol sikerült értékesíteni a JSP-t?
KF: Eddig ötven installációnk van a világ regisztrált értékpapír nyomdáiban, aminek közel a fele bankjegynyomda. Mivel egy-egy államban csak egy-két ilyen nyomda létezik, kiszámolható, hogy elég sok országban jelen vagyunk.
(1999)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése