2010. november 30., kedd

iPad itthon hivatalosan

Hivatalosan, minden nagyobb csinnadratta nélkül megérkezett Magyarországra az iPad. Hivatalosan. Mert nem hivatalosan 24 órával a bemutatása után már itt volt. Azóta is bárki szabadon árusíthatta, kivéve az Apple hivatalos viszonteladó hálózatát, amely még a honlapjára sem tehette ki, hogy egyáltalán létezik ilyen eszköz.
Egyfelől értem én, hogy az Apple akkor mutat be hivatalosan egy eszközt egy országban, amikor a saját belső mutatói szerint arra elérkezett az idő. És a jelek szerint most jött el az ideje. (Almalap kedvenc: "komolyan kéne venni azt a kurva időt" - Gothár-Esterházy: Megáll az idő)
Másrészt az Apple értékesítési csatornája - viszonteladók és tsa. - szépen végignézte, ahogy az iPadre vágyók megveszik az iPadet külföldön, a "hozok haza ötöt, kijön belőle az enyém"-től, majd az összes elektronikai áruházból (plusz Libri). Az évezred üzlete lett hát számukra az iPad hivatalos forgalmazásának megkezdése.

2010. november 28., vasárnap

Steve Jobs a prezentáció mester - elolvastam

Elolvastam a HVG kiadta, Carmine Gallo írta "Steve Jobs a prezentáció mestere" könyvet, de nem érzem, hogy most már mindent tudnék a prezentációról. A 286 oldalas könyv lényege nagyjából három oldalon lenne összefoglalható. Ha bárkit megkérnék, aki Maces – ez fontos –, hogy mondja el, mi jellemzi Jobs prezentációit, akkor valószínűleg a listán lenne a sok szlájd, a szlájdok egyszerűsége, a sulykolt üzenet, a végletekig kitalált show beleértve az álspontán eseményeket és a begyakoroltságot.
Aki látott már Jobs prezit – ha nem, akkor irány a net, érdemes az iPod bemutató MacWorldöt vagy az Intelre váltósat megnézni, bár az iPhone bemutatója sem gyenge –, az biztos a fenti listát adja. A könyv sem sorol fel többet, és ez számomra kellemetlen csalódás. Bár a szerzőről kiderül, hogy profi prezentőr és coach (ez a divat!), és tudom, hogy a sikeres amerikai szakkönyv roppant laza, de ez a könyv azok számára jó karácsonyi ajándék, akik amúgy is Apple és Jobs rajongók.
Mi tudjuk, hogy Jobs milyen mesteri módon alkotta meg Wozniakkal az Apple-t, hogy állította újra talpra, hogy három olyan terméket mutatott be, amely megváltoztatta a világhoz való viszonyunkat (Mac, iPod és iPhone). A mi rajongási szintünk már az első oldal első betűjének elolvasása előtt megvan. Aki nem tagja a fun-clubnak, az ebből a könyből nem fogja megkedvelni az Apple-t, de Jobs képessége sem rajzolódik ki.
A könyv egy képzeletbeli prezenetáció menetét követi – The long and winding road (Beatles, mert fun) –, és ehhez hoz példákat az Apple és Jobs életéből. A példák jó része a MacWorldös beszédek (ugye egy Macesnek nem kelle elmondani, hogy mi az a MacWorld?), amelyek akár többször is, időrendet nem tartva idéződnek fel. Talán kicsit többször ismételve, mint kellene, talán kicsit időrendtelenebbül, mint jó lenne. Ugyanakkor itt dicsérjük meg a könyv lábjegyzetelését, minden forrást megad, beleértve a YouTube-os eléréseket is.
A fordítás amúgy kellemes, csak egy-két helyen találtam mosolyt fakasztó hibát. Ilyen a 274. oldalon írt mutató, amellyel nem sikerül a szlájdot léptetni, a mutató az Apple távvezérlője. De még ez a hiba sem teszi érthetetlenné a szöveget. Amit, mint Almalap, kicsit sajnálok, hogy számos olyan szöveg is fordításra került, amely már a neten van, nem onnan lent idézve. A Think Different kampány – 64. oldal – szövege megjelenet az egyik Almalapban, fent van a neten az almalap, de sok már régi apple-viszonteladó oldalán is. Említi a könyv a Get a Mac! kampányt (na, ennek a fordítás: "Mac kell venned!" szintén "cuksi", ahogy 13 éves unokatesóm mondaná), ennek több filmjét – az Almalap oldalán fent az összes magyar felirattal. Ismerve a kiadás menetét, gondolom, a HVG nem küzdött meg azért, hogy a magyarul már létező fordításokra hivatkozzanak.
Végül: jogok. A könyv számtalan táblázatot közöl, az egyik oszlopban az szerepel, hogy Jobs épp mint mondott, a másikban, hogy mi volt a dián kivetítve. Ó ha nem szövegesen látnánk ezt, hanem képpel – bár a könyv képeinek minősége … rossz. Az Apple engedélye kellett volna a diák utnközléséhez, ahogy Jobs címlapra tételéhez is.
A könyv zárósora egy Apple idézet – csak nem lett valaki írás közben rajongóvá? Ez áll azokra is, akik a könyvtől azt várták, hogy a prezentáció mesterévé képzi őket.
"Maradj éhes, maradj kicsit bolond!"

2010. november 24., szerda

iPhoto - de hová tűntek a kulcsszavak?

Nálam - frissítések letöltve - eltűntek az iPhoto kulcsszavak a fényképek alól, pedig engedélyezve van kijelzésük, ahogy a kép címe (title) és csillagzata (rating). E kettő látható a kép alatt, a kulcsszó csak az info panelen. De most miért?

2010. november 23., kedd

Steve Jobs, a prezentáció mestere


A HVG adta ki, tíz napja nincs rá időm, hogy elolvassam. Pedig ha van, akitől érdemes tanulni, akkor ez Jobs. Amint sikerre jutok, referálok. Aki szeretné a könyvet megvenni, annak ajánlom a netet vagy minden magára adó Apple viszonteladót (szerintem ez kötelező).
Erről a kötelezőről
Lassan megfogalmazódik bennem, hogy az Apple hazai jelenlétének második évtizede végére ami eltűnt, az a kezdeti 30-40 százalékos árrés mellett a viszonteladókon átívelő kapcsolatok, netán barátságok - mindenki szinte mindenkit ismert, együtt örültünk (örültek) az új gépnek, egérnek, szájról-szájra járt egy-egy szoftver kipróbálása. Most APR-ek boltjai vívják pár százalékos élet-halál harcukat, a hazai Apple világ áramvonalasodott, aki lemaradt, az kisodródott vagy kilépett.

2010. november 17., szerda

iPhoto 11 - egyre szomorúbban

Egyre kevesebb örömöm lelem a 11-es iPhoto-ban. Többé képre duplán kattintva nem juthatok szerkesztés-állapotba (eddig ezt a Pref-ben beállíthattam). Így egy képet elforgatni, pirosszemteleníteni ... szerkeszteni macerás. Sorozat-szerkesztés esetén persze nem gond, de ha csak úgy nézegetem a képeket, találok az egyiken egy apró hibát, akkor nem egy kattintás (09), hanem kettő (11). Persze nem kellene nyűgösnek lenni, csak épp eddig azt hittem, hogy az Apple az egyszerűbb felé törekszik. Hát nem.
E minimális bosszúság lófüle a következőhöz képest: az iPhoto, ha hozzáférést nyer a MobileMe vagy Facebook elérésemhez, akkor azt el nem ereszti, csak sunyít róla. Panaszkönyv bejegyzésem:
Az XMS Akadémián külön iMacje van az oktatóknak, így egy gépet hatan-heten is használunk. Persze lehetne minden oktatónak saját accountja, de nincs, így viszont mind vigyázunk, hogy érzékeny, személyes anyag - kép, fájl... - vagy el nem vesztendő dolog ne maradjon az iMacen. Pár napja MobileMe bemutatót tartottam, ehhez, praktikusan a saját MobileMe accountomat használtam. Ugye, amint megadtam a nevem és jelszavam a Sysprefben, engedélyeztem a szinkronizálást, a megfelelő részek - Address Book, Safari bookmark... - elkezdtek a saját, privát adataimmal feltöltődni. A MobileMe demó része, hogy az iPhoto-ból milyen egyszerű albumokat feltölteni, azokat a netes-MobileMe felületen megtalálni, iWebbe visszalinkelni... A MobileMe demo végén szépen logoutoltam a SysPref MobileMe ablakában.
Tegnap vidám iPhoto 11 bemutatót tartva vettem észre, hogy az iPhoto alattomos módon még mindig eléri a MobileMe képterületemet, megőrizte a jelszavam, az albumomba tudok képet feltölteni, levenni. "Bamyek!" - kiáltott fel helyettem a Fanatikus Almalap, ez nem kóser. Az iPhoto Pref accounts fülében meg is találtam szépen a MobileMe-t - a Facebookkal együtt. Még jó, hogy a nélkül lehet innen accountot törölni, hogy újra be kellene lépni.
Másik gépen - van nyolc iMac a teremben - is végigjátszottam a fenti folyamatot, de nem kaptam figyelmeztetést sem a Mac OS X-től, sem az iPhotótól, hogy ha egyszer SysPref MobileMe-be bejelentkezve iPhotóból képet töltök fel, akkor a MobileMe-ből kijelentkezve az iPhoto nem felejt el. (Teljesen naprakész szoftver frissítés mellett.)

2010. november 16., kedd

iTS: Beatles

All you need.

GarageBand 11 videó magyar hanggal

Az Apple demó videója magyar hanggal. (Mivel nem vagyok a GarageBand napi használója és az énekkarból - VPG - szó szerint elzavartak, így megeshet, hogy a zenei szakkifejezést nem találtam el, ekkor írj, szólj vagy vmi ilyesmi.)

2010. november 11., csütörtök

2010. november 8., hétfő

iPhoto 11

Nézem az új iPhoto 11-et. Egyre erősebben érzem, hogy a csúcs az iPhoto 09 volt - nekem. A kilences mindent tudott, amit kellett, a 11 újdonságai közül kevés hiányzott a kilencesből, többön viszont a "csináljunk már valamit, mert kell az újhoz" hozzáállást érzem. Ahogy ezt a Gothár-Esterházy Idő van filmjében mondják, kellene venni egy üres papírlapot, húzni rá egy függőleges vonalat. Jobbra felírni, ami rossz, balra, ami jó (nem politika, a film 1985-ös!).
Nos, a jó oldalra kerül mindenképp a térképes megjelenítésnél a hely kereső, ami balra fent található. Ide írnám az új diavetítés sablonokat is, bár pont a térképesnél bánt, hogy minden angolul jelenik meg - átírhatatlanul. (A térképes diavetítés során a képeket térkép felett mutatja az iPhoto, egyes helyszíneket automatikusan néven is nevez - angolul.). A jó oldalra kell(ene) írni a teljes kijelzős szerkesztést - én személy szerint ennek nem vagyok híve, de 15 inch alatt valóban jó, hogy körbe a kijelzőn nyerünk még 1-1 inchet, persze az sem baj, ha a programablakot nagyítjuk fel a maximális méretre. (Sajnos a minusz oldalra kell írni, hogy 15 inch felett a teljes kijelzős megjelenítésnél az egér rengeteg kilométer-pontot gyűjt. A funkciók ugyanis a négy sarok körül csoportosulnak, minél nagyobb a kijelző, annál messzebb esnek a sarkok.)
A minusz oldalon a lebegő paletták eltűnését hiányolom, az Adjustét és az Effektét (vagy még nem jöttem rá, hogy lehet lebegőbe tenni, akkor azért minusz. "Neked" - mondá a Gonosz Almalap. Az Edit (Szerkesztés) nézetben eddig - nagyobb kijelzőn - hatékonyan lehetett egyszerre elérni a lebegő palettákat és az alap szerkesztési funkciókat (vörös szem, vízszint, vágás, retus...). Most vagy alapfunkciók, vagy Adjust, vagy Effekt érhető el. Bár a kilencesben épp annyi kattintás volt az alapeszközök használata, mint a tizenegyben, ám az utóbbiban lehetett volna csökkenteni a kattintás számot. A nagyobb kijelzőnél nem kellene rákattintatni, mondjuk, a vörösszem funkcióra ahhoz, hogy az egyetlen állítási lehetőség csúszka és gomb (Auto) elérhető legyen, látszódhatna az egyből - akár a vörösszem gomb helyett. Ahogy a többi alapszerkesztő eszköz is.
A minusz oldalt gazdagítja - sajnos -, hogy eltűnt a naptár készítés lehetősége (bár itt toporog az iPhoto frissítés, így lehet, hogy a naptár visszatér, szinte biztos, hogy visszahozza az Apple. (Esetleg a programozók már nem bírták az iramot, azért maradt ki?). A fénykép-küldés levélben is változott, ízlés kérdése, hogy ki hova - plussz-minusz - sorolja.
A lista még nem teljes, a frissítések tükrében biztos változni fog. Ami a környezetemben lévő 27 gépen nem történt meg, bár hallottam, hogy másoknál igen, az a 11-re frissítéskor széteső könyvtár, eltűnő fényképek. Az ilyen esetek közül azoknál, ahol sikerült végére járni a dolgoknak, a leggyakoribb ok az volt, hogy az iPhoto nem volt megbízva avval, hogy az általa kezelt képeket magába szívja (Preferences > Advanced és ott beállítandó).

Starking magazin

A sok boltos Starking 28 oldalas magazint adott ki, amely félúton lebeg az Apple image építő lap és a mit árusítunk, mit érdemes vásárolni kalauz között. A lebegés ebben az esetben előny, a szép, szellős, Apple-érzést keltő tördelés, a jó minőségű papír - mind-mind dicsérendő. Mivel Abonyi Petivel, a Starking kiadványért is felelős, ügyvezetőjével régóta ismerjük egymást, így nem is állhattam meg, hogy sms-ben rászóljak: "Szép lett a Starking magazin, megdicsérlek ;)". A válasz: "Köszönöm, tőled ez kettőt ér :)". A magazin a Starking boltokban érhető el, és ha nem lenne szigorúan leírva, hogy még idézni is tilos belőle, akkor elmondanám, hogy a magazin-kupon milyen kedvezményekre jogosít. Egyébként, amikor az Alleéban (budai Skálában) felcsíptem a magazint, az egyik eladó megjegyezte, hogy nem is tudta, hogy ez ilyen híres - az üzletbe csak kíváncsiságom kielégítendő ezért a magazinért viharoztam be.