2015 az AppleWatch éve lesz

Legalábbis az elemzők szerint. Gyanítom, hogy Amerikában is önkívületi állapotig esznek és isznak azok, akik az Apple piacával foglalkoznak, mert végigolvasva jövőre vonatkozó elemzéseiket, a fenti állításon kívül más értelmeset nagyon nem leltem.

2015 iWatch Apple Watch
Az Apple okos órája lassan négy éve készül. Az Apple - szokásához híven - hosszú időn át nem ismerte el, hogy ezen a feladaton (is) dolgozik. Aztán bejelentette, hogy igen, van ilyen terve. Meg is mutatta, hogy mi tud majd az óra, ha valaha a karunkra kerül. A kerülést a jövő év első felére ígéri.

Az elemzők egy dologban biztosak, lesz Apple Watch. A sikerről vagy esetleges sikertelenségről, illetve ennek fokmérőjéről, a várhatóan eladott darabszámról mindenki mást mond, a legkisebb és legnagyobb érték között, amit olvastam, háromszoros különbség van.
Kéthetente együtt vacsorázó baráti társaságunkban, ahol a vásárlást anyagi szempontból mindenki megengedheti magának, valamennyien technikai kötődésűek vagyunk, sőt, ilyen-olyan szállal az Apple-höz is kötődőek (Mr.Mac, MasterMac - hogy már nem létező viszonteladókat említsek). Egyikőnk biztos vevő, mert kíváncsi, mit tud majd az óra a kerékpározós élményéhez hozzátenni. Ketten - szerintem - akkor vesznek, ha trendi lesz az Apple Watch. A negyedik vacsoratag biztos nem vesz. Én is a nem vételre hajlok - most. A csaptunk legalább olyan autentikus előrejelzés, mint az elemzőké.
Amúgy nem hinném, hogy az Apple sikere az Apple Watchtól függne. Az órán elérhető nyereség inkább hab a tortán, mint szignifikáns az Apple-höz mérten. Bár ezt a habot gond és zokszó nélkül befogadnám. Ha az óra bejön, akkor lesz még egy Apple-siker, a piacra fű-fa rá fog mozdulni - a mostani telefon-tablet gyártókon kívül még az óraipar jó néhány szereplője. És bár okostelefont is sokan gyártanak, de csak ketten keresnek rajta - Apple és Samsung -, az órával is ez lehet majd a helyzet. Ha meg nem nyer az óra, akkor csendben odateszik az AppleTV mellé.

A világ első számítógép-programozója nő volt :: Az ENIAC sztori

Walter Isaacson könyvének alábbi részlete a Fortune magazinban jelent meg, a könyv a "Nők az ENIAC sikerében" címmel jelent meg. Azaz ismét egy hosszú bejegyzés következik, aminek - látszólag - semmi köze az Apple-höz. Dehogy nincs. Ha nincs ENIAC (Electronic Numerical Integrator And Computer), akkor nagyon valószínű, hogy az Apple sem lett volna azzá, amivé vált. Steve Jobs géniusza is talán más területen mutatkozott volna meg.

A világ első számítógép-programozója
Azóta, hogy Charles Babbage az 1830-as években megalkotta a hatalmas méretű mechanikus számológépét, az Analytical Engine-t (Elemző Gép), a számítógép hardver körül férfiak sertepertéltek. Az első szoftveresek, hogy, hogy nem, nők voltak, kezdve Babbage kedvesével és múzsjával, Adával, Lovelace grófnéjával. A romantikus költő, Lord Byron felesége igen csak kedvelte a matematikát, így Ada lányuk érdeklődése sem meglepő e terület iránt, bár ő ezt "költői tudománynak" tekintette apja hatására. A gépeket vezérlő kártya-lyukasztó gépek által létrehozott mintákért kimondottan odavolt. A lyukkártyák egészen az 1970-es évekig vezérelték a számoló- és számító-gépeket. Ada gondolt először arra, hogy a lyukkártyák nem csak számokat, de zenét, szavakat, képeket vagy szövő-mintákat is tárolhatnának. Ezt tudja a számítógép. Elsőként készítette el elvont, rekurzív számítást is igénylő számolást, mint a Bernoulli számsor generálása. A számolásban volt rekurzió, szubrutin és egy leíró táblázat, milyen sorrendben kell a kártyákat a komputerbe adagolni. Ahogy egy mai C++ programozó is tenné. Mivel a programot közzé is tette, így Ada lett a "világ első számítógép-programozója".

Az ENIAC
Száz évvel később, amikor az első árammal működő számítógépek megjelentek, a hardver változatlanul a férfiak territóriuma volt, amíg számos nő haladt Ada nyomdokában és lett programozóvá. Egyikük volt Gracer Hopper hadnagy, aki a Harvard Mark I. számítógépére írt programokat. A katonai titoktartás miatt alig ismert az a hat fős női alakulat, amely a Pennsylvania Egyetemen vett részt az ENIAC építésében. Az ENIAC volt az első programozható, teljesen elektronikus, általános célú számítógép.
Mint sok kutatást és fejlesztést, ezt is a hadsereg hajtotta. Az alapcél lövedékek röppályájának minél pontosabb kiszámítása volt, ám ez a világháború hatására hamarosan bővült hanghulám-terjedéssel, időjárás előrejelzéssel és atombomba romboló erővel kapcsolatos számítási feladattal.
A folyamatos fejlesztések és átalakítások miatt az ENIAC kábelek és más elektromos alkatrészek alkotta dzsungelre hasonlított. Elsőre a programozás rutin-feladatnak tűnt, és nem igazi szellemi kihívásnak, meglehet, ez volt az oka, hogy ezt a nőkre hagyták, akiknek nem volt tudományos fokozatuk. Ám nagyon rövid idő kellett ahhoz, hogy az ENIAC-kal kapcsolatba kerültek számára világos legyen, a számítógép programozása legalább olyan fontos, mint a megépítése és üzembentartása.

Az ENIAC egyik vezérlő egysége. Fénykép: Bettmann/Corbis

Egy átlagos női történet
Jean Jennings egyike volt a számítógép programozó csapatnak, az ő története tipikusnak nevezhető. Egy Isten háta mögötti kis, száznégy lakosú Missouri-i faluban született egy szegény családba, amelynek semmire sem volt pénze, de nagyon hitt a tudásban. Édesapja tanította az egytermes iskolában, ahol Jane lett a softball csapat elkapója és egyetlen lány tagja. Hogy nyolcadikban ne csapták ki a suliból, édesanyjával gyakorolta az alap algebrai és geometria ismereteket. A hét testvérből Jane volt a hatodik, de mindannyian középiskolába mentek. Az állami középiskolában 76 dollár volt az évi tandíj. Jane először újságíró szeretett volna lenni, de annyira nem jött ki a tanáraival, hogy átment a másik kedvenc szakára, a matekra.
Amikor 1945 januárjában végzett, az egyik tanára kezébe nyomta a Pennsylvania Egyetem brossúráját, amelyben kimondottan női matematikusokat keresnek, akik "számítógép-humán" munkakörben dolgoznának a seregnek röppálya számításokat végezve.
Jennings, aki még soha sem utazott Missouri határán túl, jelentkezett az állásra. Az nap, amikor táviratban megírták, hogy megkapta az állást, vonatra szállt, és negyven órás utazást követően megérkezett Pennsylvaniába. "Leesett az álluk a gyorsaságomat látván" - mesélte Isaacsonnak.

Jennings (balra) Wescoff és Lichterman épp trigonometrikus függvények táblázataira tanítja a szoba méretű ENIAC számítógépet. Fénykép: Corbis.

Mikor 1945 tavaszán Jennings csatlakozott a csapathoz, már hetven nő dolgozott a számítógép körül, hatalmas papírlapokkal és végett nem érő táblázatokkal küzdve. A vezetőjük Adele Goldstine volt, akit a munkán túl szerelem is kötött az ENIAC csapat egyik kapitány-mérnökéhez. "Amikor először láttam Adele-t, az örökre megmaradt. Bejött a terembe, szája sarkában cigaretta lógott, leült, keresztbe tette a lábait és eszméletlen brooklyni akcentussal kezdett el oktatni." A vallásos, kisvárosi környezethez szokott Jennings se perc alatt szembesült mindazzal, amitől szülei és a vasárnapi Isten tisztelet óvni akarta. "Messze voltam az otthonomtól, ahol a nők a kerti üvegház mögött mernek csak rágyújtani."

Az érdekel, hogy fél-e tőle?
Pár héttel az érkezése után egy feljegyzés járt körbe, amelyben hat nő számára ajánlottak munkát egy meg nem nevezett gép mellett, amelyet egy szomszédos többszintes épület rejtett. "Sem a végzendő munkáról, sem az ENIAC mibenlétéről sem volt fogalmam. Csak arra gondoltam, hogy odaát valami új vár, és hittem abban, hogy bármit képes vagyok megtanulni és megcsinálni." Valójában ekkor már nagyon unta a lőpálya számításokat.
Meghallgatását Adele férje, Herman Goldstine tartotta, aki megkérdezte, mit tud az elektromosságról? "Elmondtam, hogy félévet hallgattam fizikát, hogy U=IR, ami, ugye Ohm törvénye." Goldstine válasza meglepte: "Nem pont erre gondoltam, ezek nem érdekelnek. Az érdekel, hogy fél-e tőle?" A munkával rengeteg drót kihúzása, csatlakoztatása és hasonló járt. Jennings nem félt, Adele a beszélgetés közben benézett és bólintott - Jennings fel volt véve.

Jean Jennings (jobbra) és Frances Bilas az ENIAC fő vezérlő panelje előtt a Moore School of Electrical Engineering épületében, 1946-ban. Fénykép: US Army.

A csoportba került hat nő tipikus "háború egymás mellé sodorta őket" csapatot alkotott. Marlyn Wescoff és Ruth Lichterman zsidó volt, Betty Snyder kvéker, az ír származású Kay McNulty és Frances Bilas katolikus, amíg Jennings protestáns. "Remek társasággá váltunk, noha korábban egyikünknek sem volt más vallású barátnője. Néha nagyokat is vitatkoztunk, de ezek a viták talán még közelebb hoztak egymáshoz."
1945 nyarán mind a hat nőt áthelyezték az Aberdeen Proving Ground-ra, ahol az IBM lyukkártyáival és áramköreivel kellett megismerkedniük. Jennings lett a vezetőjük. "Együtt dolgoztunk, együtt éltünk, együtt ettünk és együtt maradtunk ébren, amíg mindent meg nem vitattunk." Ekkor még mind a hatan hajadonok voltak, így a katonai táborban számos románc és szerelem született, nem kevésszer a tiszti klubban felszolgált koktélok mellett.
Ám a hat hetes kiképzés hamar véget ért, és búcsút intve az épp aktuális tisztnek, a hat nő összecsomagolt és visszatért Pennbe. Itt plakát méretű, az ENIAC felépítését tárgyaló diagramok fogadták őket. "Kaptunk egy tonnányi papírt, amelyek a panelek kapcsolási rajzát, bekötéseit tartalmazták. Azt a parancsot kaptuk, hogy 'Találják ki, hogy működik és miként lehet programozni!'" Végig kellett menni az összes lapon, hogy feltérképezzék, mi mihez kapcsolódik, mi mit vezérel, mit mi befolyásol. "Az egész munka legfontosabb eredménye az volt, hogy kezdtük megérteni, mire alkalmas, és mire nem az ENIAC. Később, bármilyen probléma esetén egészen az adott elektroncsőig be tudtuk határolni a hibát logikai úton." [Nem volt még nyomtatott áramkör, nem találták fel a tranzisztort. Az elektroncső pedig könnyen meghibásodó alkatrész volt. (H)őskor. - Almalap] Ami nem kis szó, lévén a rendszerben 18 000-nél is több elektroncső. "Mivel mi ismertük a gépet és a futó programot is, mondhatnám, többet tudtunk a rendszerről, mint a mérnökök. Szerettek is minket. A hibakeresést mindig ránk hagyták."

Az ENIAC egy részlete. 1947, Aberdeen. Fénykép: Jerry Cooke—Corbis

John Mauchly
"Amikor pontosan megterveztük és utána dokumentáltuk a panelek cseréjét és a kábelek átkötését, valójában programoztuk a gépet, bár akkor erre a folyamatra nem volt külön szavunk. Muszáj is volt, mert valószínűleg kivégeztek volna, ha hazavágjuk az egész gépet."
Egyik nap Jennings és Snyder az egyik teremben próbálták megérteni egy tucat papírlapról az ENIAC egyik új részét, amikor váratlan látogatót kaptak.
"- Hello! John Mauchly vagyok, azért jöttem, mert azt hallottam, hogy itt hullik a vakolat."
- Hali, örülünk hogy látunk! Nem tudod véletlenül, hogy működik ez a fránya akkumulátor?
John Mauchly véletlenül tudta, mert ő volt az ENIAC egyik lelke, fejlesztője - ezt viszont a nők nem tudták, nem is ismerték fel a férfit. Aki, miután számos kérdésre válaszolt, felajánlotta, hogy bármikor felkeressék további kérdésekkel. Amire persze nem sokára sor is került.
"Csodásan tudott magyarázni." Az általa felvázolt jövő egy valóban sok célra felhasználható számítógépről szólt, amivel nem csak katonai lövedékek röppályája számolható ki. Arra ösztönözte a programozókat, hogy minél többet hozzanak ki a vasból. "Mindig újabb és újabb kihívásokkal szembesített. Egyszer a mátrixok invertálásáról beszélt órákon át."

Rutin, szubrutin, strukturált programozás
A röppálya számítások rengeteg ismétlődő, csupán bemeneti adatokban eltérő kódot tartalmaznak. Az ENIAC hardver-fejlesztői rendre új paneleket, kapcsolókat és drót-hegyeket építettek be, további pár ezer cső mellett, ám a rendszer bővíthetőségének határait kezdte feszegetni. A ma már alapvető programozási közhelynek számító megoldásra McNulty jött rá. "Oh, tudom! Tudom! TUDOM! Egy mester program kell, ami újra és újra futtatja a kódot!" Pár nap kellett a megvalósításhoz, az elképzelés működött. "Azonnal mindent elkezdtünk átalakítani. Rutinokat, szubrutinokat, beágyazott rutinokat akartunk! Ahogy nekiestünk, a program szinte automatikusan modulokra, részekre tagozódott, ezt felismerve lettünk igazi program írókká."

Az ENIAC számítási eredményét nyomtató és tabuláló szerkezet 1946-ban. Photo: Bettmann/Corbis

Az atombombával kapcsolatos számítások miatt az ENIAC léte is katonai titok volt. Amikor 1946 végén nyilvánosan is bemutatták a gépet - persze meghívottak számára -, akkor egy röppályát tizenöt másodperc alatt számolt ki. A gép nélkül ez egy tucat ember több heti munkájába került. Egy mai Macen ez pár tized másodperc - és akkor a magát célravezető, irányváltoztatásra képes robotrepülőkről nem is beszéltünk.
A bemutató sikeréhez az is hozzájárult, hogy Mauchly az óriásgép azon felére, amely a bemutatón látható volt, félbevágott ping-pong labdákat helyezett el minden második szellőzőlyukra. Ezeken a lyukakon át nem csak a forró levegő távozott, de fény is felvillant attól függően, hogy a háttérben a csövek éppen milyen állapotban voltak. A ping-pong labda szükség megoldás volt, az előre rendelt tejüvegen nem jött át a fény, ahhoz nem volt elég erős. Ráadásul Mauchly a féllabdákra számokat is írt, így úgy tűnt, mintha a számolás menetébe lehetne belátni, pedig a fények akár egy mai karácsonyi égősoré is lehettek volna.
Az eseményről beszámoló tévések kedvéért minden más fényt lekapcsoltak, így a gépezett a programozás diadalának fényjátékát mutatta be. "Megtettünk, amire hivatottak voltunk. Mi programoztuk az ENIAC-ot" - nyilatkozta az egyik lapnak Jennings.


Kevéssel 2011-ben bekövetkezett halála előtt Jean Jennings Bartik büszkén mesélt arról, hogy ez első általános célú számítógép programozását kizárólag nők végezték el. "Akkoriban rengeteg nő tanult matematikát, és rendelkezett azonnal felhasználható tudással, amire akkoriban jelentős igény mutatkozott. A férfiak úgy vélték, a hardver összerakása az igazi meló, a férfi munka" - tette hozzá ironizálva. "Akkoriban sokkal jobban élt a férfi-nő megkülönböztetés. Ha az ENIAC adminisztrátorai tisztában lettek volna azzal, hogy a prgramozás, a funkciók használata mennyire fontos az elektromos számítógép esetében, és milyen összetett feladat a miént, akkor valószínűleg a mi munkánkat férfiakra bízták volna."

A cikk eredetije 2014. október 6-án jelent meg a Fortune magazinban. Ez egy rövidített változat.

Az Apple régebbi karácsonyi hirdetései

2006. karácsony


2007. karácsony


2008. karácsony


2008. karácsony (szintén)

Intelligens postafiók - csak angolul

A legutóbbi rendszerfrissítésnél (10.10.1) a magyar Mail tudása ici-picit karcsúbb lett, gyanítom, nem a fejlesztők szándéka szerint. Az Intelligens postafiókok - smart mailbox - nem módosíthatókká váltak, csak törölni lehet őket. Újat létrehozni is csak egy feltétellel, ahogy a képen látható, elvesztek a plusz és mínusz gombok.

Azon keveseket, akik ezzel küzdenek magyar nyelven, arra biztatunk, (1) lépjenek ki a Mailből, (2) a Rendszerbeállítások > Nyelv paneljén átmenetileg húzzák az angol nyelvet a magyar fölé, ha nem lenne, akkor vegyék fel az angol nyelvet. Majd (3) vissza a Mailbe. Nem kell sem kilépni, sem újraindítani a Macet. (Az ablak bezárása nem egyenlő az alkalmazás bezárásával.)

Maces képzések 2015-ben

Már csak egyetlen hely maradt szabadon idei képzésünkre - Mac OS X 2014/12/29 14:00-18:00. Január első heteiben nincs nyilvános képzésünk, de nem síelni mentünk Hawaii-ra - vízisí -, hanem külső helyszíneken oktatunk Yosemite-t, Pages-t, Keynote-ot és Numberst, amíg az irodában Final Cut Pro és Photoshop tanfolyamokon vesznek részt a jelentkezők.

Örülünk, hogy majd egy tucat "Ajándékozz tudást" oklevelünk kerül karácsonyfa alá. Ha valaki még szeretne tudást ajándékozni, akkor a blogban jobbra látható oklevélre kattintson. Hétfő délelőtt az utolsó határidő személyes átvétellel. Az ajándék tudással megajándékozott 2015 év végéig élhet ajándékával.
Nem csak nekik mondom el, hogy általában egy-két hónappal előre hirdetjük meg a képzéseinket. Mac OS képzést általában két hetente, iMovie, Pages, Numbers, Keynote képzéseket három hetente hirdetünk meg. Ha egy képzés betelne, akkor közeli időpontra új képzést írunk ki. Ezeket a képzéseket a mAcademia (MacAcademia) akkor is megtartja, ha csak egyetlen ember jelentkezik a tanfolyamra. Más képzéseket negyedévente indítjuk, itt összevárjuk a legalább három fős csoportot.

És lesz még idén blog-bejegyzés, a karácsony előtti napok-hetek mindig roppant zsúfoltak, ezért a több napos szünet.

Vektoros rajzoló: Logoist 2

Amíg az idősebb grafikusok könnybe lábadó szemmel említik a Freehandet, mint az egykor volt vektoros rajzoló programot, a fiatalabbak azonnal az Illustratorra gondolnak a vektor szó hallatán. Anélkül, hogy rémes matekos emléket idéznénk, a vektoros rajz legnagyobb előnye, hogy a végtelenségig nagyítható és kicsinyíthető minőség-romlás nélkül (azért is: vektoros szorzás, vektor-műveletek). Amíg az Illustrator önálló alkalmazásként is megvásárolható az Adobe Creative Cloud felhőjéből lista áron 80-90 ezer forintért, addig a Logoist 2 január 11-ig alig 15 dollárba, azaz négyezer forintba sem kerül. Tudása alapján pedig bátran állíthatjuk, a nem profi Illustratoros igényeket maradéktalanul kielégíti.

Természetesen itt is vannak rétegek, az elemekből lehet csoportokat képezni. Könnyű az egymásra fekvő elemek közös részének kivágása, kiemelése. Alapvetően a Logoist úgy viszonyul az Illustratorhoz, ahogy a Pages a Wordhöz. Kicsit a Maces grafikusok által ördögnek tartott Corel Drawra emlékeztet a Logosist vektor-grafikai gyűjteménye, több száz felhasználható fél- és teljesen kész ikon, rajz.

A Finder a Total Commanderrel randizott

Vagy nem, de létezik egy XtraFinder nevű alkalmazás. A randit Trần Kỳ Nam menedzselte (szép ékezetek, még mi, magyarok is megirigyelhetjük!). A következő kép magáért beszél. Ám még mielőtt töltenéd le, csomagolnád ki és telepítenéd fel, tudd, hogy ez az alkalmazás is rengeteget felhasznál az Apple operációs rendszeréből. Amit az Apple bármelyik frissítésnél - akarattal vagy véletlenül - módosíthat úgy, hogy az Xtra felhasználó arcára a mosoly ráfagyjon.

Tehát, ahogy látható, a két-paneles megoldás a válasz a "hogyan másoljunk Macen?" és a "nincs-e valami, mint a Total Commander?" kérdésekre. Ha csak ezt tudná, akkor is sokan használnák. De tud mást is. Például a rejtett fájlok megmutatását - ezeket az Apple azért rejtette el, mert a felhasználóknak semmi szükségük arra, hogy lássák. Van éjjeli üzemmód - bár ez inkább vicces. Egy időben trend volt a weblapoknál, hogy készült éjszakai verzió, ahol a napközben fehér alapon fekete betűk sötét alapon fehérré váltak, és a képeknek is volt éjszakai verziója. Mert - állítólag - az szemkímélő. Nos, itt a panelek fordulnak inverzbe, de a menük, oldalsávok nem.

Hőkamera éjszakai kutya sétáltatáshoz és főzéshez

Az iPad vagy az iOS Lightning csatlakozójába kell beszuszakolni a Seek Thermal apró kameráját. Bár a kamera felbontása csak 205x156 képpont, cserébe képpontonként megtudjuk, mi hány fok. Pontosabban az eszköz -40 +330 Celsius fok tartományban mér. Az ára neten 199 USD, azaz félszázezer forint.
Mire lehet használni? Egyrészt nagyon jó, ha éjszaka kutyát sétáltatni indulunk, de kutya nélkül maradunk. Miközben a kutya nevét ordítozva verjük fel alvó lakótársainkat vagy a mező és erdő csendjét, a hőkamerás képen követhetjük a szarvasok után rohanó blökit. Vigyázat! A kamerán minden állat hőképe látható, nehogy farkast vagy rókát vigyünk haza! A másik - gyártó oldala által említett - hasznosság, ha nem tudjuk, milyen forró a leves, akkor meghőkamerázva azt, a hőmérséklete kijelződik.
Persze a hülyeségen túl hasznos eszköz a hőszigetelési hibák megtalálására, gépek túlmelegedő részeinek lokalizálására. Fizikai kísérletezésre is - bár az ára láttán lefagyunk.

Nagyon helyes észrevétel, a demó képek jóval nagyobbak, mint 205x156 képpont.
Ez a marketing.

A koponya hangszórón innen és túl

Az iStyle Andrássy úti boltjában be-betérek, sokáig piszkálta a szemem a fémkoponya iPhone kihangosító. De mint tudjuk, ízlések és pofonok. Ráadásul a saját ízlésemről tudom, hogy messze nem trendi. Ha valamiről azt gondolom, hogy ebből egy darabot sem adunk el, általában azt szétkapkodják. Ha viszont valamiről úgy vélem, hogy ez sokaknak bejön ... nos, abból valahol valamelyik polcon akad még.

A képen látható kihangosítóról akartam amúgy írni egy bekezdésnyit. Nem mintha lenne ilyenem, de a gyártó cég névadójától számos zenét kedveltem, kedvelek, ő Jean-Michel Jarre. A fenti csoda neve Aeroframe. De érdemes ellátogatni a cég honlapjára! Hasonló elmés szerkezetek mellett ott a koponya-hangszóró is.

iSteve - egy könyv, amelyre nem vágyom

Már a címe is gáz, az i-zés kora, kedves kiadó, már lejárt. S bár Steve Jobs (miért is nem iJobs?) számos sikere az i jegyében született - iPod, iPhone és iPad -, de az Apple vagy Macintosh számítógép például nem. A címen egyébként játszi könnyedséggel lépek át, mert a tartalom olyan tré, hogy a cím csak javítani tud rajta.
A könyv idézeteket kínál Jobstól. Van köztük pár klasszikus, és van pár száz, ami értelmezhetetlen.

Értelmezhetetlen, mert bár Steve Jobstól származik (egy az egyben, szó szerint, tehát a könyv alcíme igaz), de se nem klasszikus, se nem mellbevágó - az iMovie harmadik frissítését dicsérő mondat csak akkor, csak ott megállt, de azóta mindenki elfelejtette. Sem rejtett üzenet a jövőnek, sem más nem szerepel benne. Nem is másolom ide, mert annyira lényegtelen. A könyvvel nem egy zseni agyába kukkantunk, hanem egy darabot kapunk a lenyúzott bőréből.
Ez az a könyv, amelynek a megvételét nem javaslom, ajándékba, kérlek, ne adjátok, mert egy igazi Jobs vagy Apple rajongó számára ez nem érték, nem lehet érték. Az amúgy remek könyveket kiadó Európa - szerintem - most nagyon mellényúlt.

(Szerkesztette George Beahm: iSteve, Európa Kiadó)

1 asztal, 2 migráció, 3 új gép, 4 óra, 5 Mac

Oké, az egyik gép átlóg a szomszéd asztalra. De a többi igaz. Laci kollégám ma három új Mac tulajdonos kezét rázza meg ebédidőben, négy óra alatt végez a régi gépekről történő migrációval - adatok, jelszavak, mindenek - átmozgatásával, illetve az új Air telepítésével. Nem csak a Mikulás esett be, de megkezdődött az év végi bevásárlási, beruházási roham.

Almalap.hu, e blog névadója

Tíz napos hirtelen halál után újra elérhető az almalap.hu oldala. Az Almalap tizenöt éven át jelent meg 1994-2011 között, évente általában tíz alkalommal. Bár nem ez volt az első magyar Maces lap, az elődje az önállóan csak négy számot megért MacVilág, a 150 szám azért meghatározó. A lap kiadását a hazai Apple képviselet a második számtól az utolsó előttiig támogatta - utólag is köszönet érte Csata Sándornak, Emanuelle Massimo-nak és a HDSys, Apcom... többi vezetőjének.

A netre 2001-től kerültek fel az Almalapban megjelent írások. Ehhez a Starking, az egyik legkorábban alapított viszonteladó, nyújtott baráti segítséget, a három gigát meghaladó adatok közreadásáért, domainért, emailért soha sem kért pénzt - az ő támogatásukat is köszönjük!
Ez a támogató hozzáállás okozta az átmeneti elérhetetlenséget is. A Starkingot felvásároló iCentre mailben értesített, hogy a szájtot lekapcsolják, mert megszüntetik a host-szolgáltatást. A mail azonban egy már évtizedek óta nem használt mail volt, így... Lekapcsolták. A domain átmozdítása más szolgáltatóhoz olyan apró problémákba ütközött, hogy a cég, amely anno kiadta az Almalapot, már tíz éve megszűnt, de a neve a domain regisztrációnál el lett gépelve. De.
De az Almalap visszatért, újra elérhető. A nyitóoldalán mai, friss hírek olvashatók. A hirdetések oldalon megtaláljátok az általam magyarul feliratozott Apple hirdetéseket, illetve egy kisebb gyűjteményt a klasszikus Apple hirdetésekből - ezek nincsenek magyarítva. A hirdetések a YouTube-on is megtalálhatók persze. A másik ajánlat a szájt archívuma, íme az egyik legöregebb írás 2001. februárjából: A kreatív Apple.

Külföldön olcsóbb a Mac? (2014/12)

Alapelvek
Tudom, hogy többen rendszeresen olvassátok visszamenőleg is ezeket a bejegyzéseket, de mindig vannak újak, így az ő számukra jöjjön pár alapelv. Az árak a netes Apple Store árai országonként. Az árfolyam az aznapi hazai Raiffeisen árai. Ezekből számolja ki a Numbers, majd hasonlítja össze, hogy hol a legolcsóbb vagy hol a legdrágább a Mac. A külföldi árban nincs benne a repjegy, szükséges papírok - például céges vásárlásnál. És nem számolunk a nagyon olcsó, van valahonnan, "persze, hogy van rá gari", számla mentes dolgokkal. A táblázat félig játék, de komoly.
És a közölt számokért felelősséget nem vállalunk, mielőtt vásárolsz, tájékozódj!

Magánszemélyek
Mi, ugye, bruttó árat fizetünk.


Cégeknek
Mert ők visszaigényelhetik az áfát.

ifj. Erbeszkorn László 3800g 52cm

Tündi, Laci: gratulálunk!

Erbeszkorn Laci a mAcademia (MacAcademia) társtulajdonosa, jó tíz éve munkatársam. Érthető módon a közeli napokban a cég fele nem Macre koncentrál.

MIből lesz a cserebogár?

Egy kép többet ér száz szónál - valahogy így hangzik a mondás. És igen, különösen, ha képről van szó. A harminc éve bemutatott Macintosh 512x342-es fekete-fehér felbontása viccesen mutat az iMac 5K 5 120x2 880 színes háttérképére illesztve.

Mennyit keres egy Apple-ös Amerikában?

A Glassdoor felmérésének eredményét összegzi a mai grafikonunk. A Glassdoor nagyon hasznos honlap, saját kutatással és anonim adatszolgáltatással hozza létre adatbázisát, innen lehet megtudni, akár városra bontva, hogy melyik cég melyik pozíciójában mennyi a várható átlagkereset. Minket, ki tudja miért, az Apple-ös fizetések érdekeltek.

Valóban, a 10 milla forint az szép pénz, csak épp nem itthon kell megélni belőle, hanem Seattle-ben vagy az olcsóságáról nem híres New Yorkban. Viszont egy ilyen szájtra, szerintem, itthon is lenne igény.

HAUG dizájnverseny: pályázók és nyertesek

A HAUG az Adobe magyar felhasználóit tömörítő egyesület, amelyet a hazai Adobe használók hoztak létre. A HAUG független viszonteladóktól, nagykereskedőktől, bár óhatatlanul van személyi átfedés. A HAUG egyik alapítója Ferenczy Gábor, a mAcademia (MacAcademia) vezetője. Mi az első verseny óta képzés felajánlásával járulunk hozzá a dizájn-verseny sikeréhez. A jövőre is kiírásra kerülő versenyen nincs nevezési díj.

#Selfie
Idén a szelfi jegyében rendeztük meg a versenyt. Pályázni egy tages képpel lehetett. Az összes versenymunkát itt találjátok.

A november 22-i díjátadóra is megtelt az egyébként workshopokra használt terem.

A díjakat Pap Ádám (k), a HAUG elnöke adta át Szőcs Endre (j) barátunk aktív közreműködésével.

A harmadik helyezett Demény Rozália lett "EastWest" című művével.

A második helyezett Felházi Máté "Politicians" című pályamunkája. Ő nyerte a mAcademia bármely képzésére szóló ajándékát.

Első lett Szenográdi Szabina "Selfie" műve.

Gratulálunk minden résztvevőnek és nyertesnek!

Kép metaadat szerkesztő iOS-re

A metaadat vagy exif adat egy fényképhez tartozó meg nem jelenített információ. Mikor készült a kép? Hol készült a kép? Milyen kamerát használtunk? Milyen beállításokkal? Ilyen és ehhez hasonló infókat tárol a legtöbb fénykép fájlunk. Az információkat vagy használja a képet mutató alkalmazás vagy nem.

PhotInfo
A 0,89€-ba kerülő program viszont mindet megmutatja, sőt.

Nem csak megmutatja, de az app-pal a helyszín, időpont adatait át is másolhatjuk egyik képről a többire. Aki régi képeit látja el geo-taggel, annak elég egyet ellátni, utána ezzel az app-pal egyszerűen klónozhat.
Az, hogy egy fénykép milyen metaadatokat tárol, az a fényképezőgéptől függ alapvetően. A fényképek címkével való ellátása, tag-elése másik történet, bár a tagek is a fénykép fájlban rögzülnek.
A PhotInfo iOS7-es rendszert kíván, fut iPhone-on, iPaden és még iPod touchon is. Optimalizálva iPhone ötre, hatra és hat pluszra lett.

Lépteimet számlálva

Egészségünkre! Jön a HealthKit... címmel írtunk először és összefoglaló jelleggel az iOS8 egyik meghatározó újdonságáról. Most, hogy kézzelfogható valósággá lett a jövő, erős érdeklődéssel figyelem szaporodó adataim. Egyenlőre csak az alapalkalmazásét, az Egészségét (Health).

Első, pár, öt, száz, tízezer, másfélmillió

Csak az első lépést kell megtenni, hogy filmek és zenék ugorjanak be az Egészség megjelenése láttán. A Walk in the Cloud önmagában áthallásos cím, mert az iCloudban lépkedünk (Pár lépés a mennyország). Az Öt lépés Kairó felé 1943-ban készült film amúgy remek, bár az eredeti címe - Five Graves to Cairo - nem pont lépésekről szól. Kedves, hogy hol a Cloud, hol a Grave lesz lépéssé, bár sok nem választja el őket... Ezek után nem lephet meg senkit, hogy a százashoz a Száz halálos lépés kapcsolódik.
Az Omega Tízezer lépése pedig eltörpül az Országos Kéktúra útvonalát bejárt hajdani filmsorozat, a Másfélmillió lépés Magyarországon mellett. Az eredeti sorozatra gondoltam.
Kilépve az irodalom és a zene világából, az Egészség megmutatja, hogy naponta hányat léptem, mekkora távolságot tettem meg és hány emeletet másztam meg. Teszi ezt ezzel a színárnyalattal, ami olyan giccses, mint a tihanyi vagy hortobágyi naplemente és lecserélhetetlen.

Ahol az ördög lakik

Jól tudjuk, az ördög a részletekben lakik. Kiválasztva a lépéseket, megnézhetjük, miből jön össze a napi brutális 2,55 km, avagy 3 228 lépés. És igen, az Egészség app akár öt lépést is rögzít, sok kicsi sokra megy alapon. Hogy pontosan mikor léptem ötöt? Az adott sort kiválasztva az is kiderül, de most nem mutatom meg.
Amióta ezt a lépés számlálást felfedeztem, az egész iroda rajtam röhög, ahogy kezemben az iPhone hattal aMonty Pythont gyalázva lépkedek. Kis apró lépést felismeri-e? És ha óriást játszom?
Gondolom, az összes mozgásérzékelő pörög a telefonban. Meg a GPS. És egyre több kérdésem merül fel. Ha kocsival lépésben megyek, akkor az számít-e? Vagy ha lassan biciklizem? És ha futópadon vagy helyben futok, akkor vajon lépek-e egyet is - gps szerint ugyanis nem haladok!
És - ahogy látod - az emeletek számát is jegyzi az app. A lift az nem játszik, ezt kipróbáltam pár perce. De vajon mennyi egy emelet? Nálunk a hetedik kerületben majdnem hat méter van a két emelet között. Lakótelepen ide még egy további emelet is befér.

Persze aki sportoláshoz használja az iPhone-t, mint adatrögzítőt, -gyűjtőt, az nem igyekszik átverni, sőt. Külön kütyüket vásárol a pontosabb méréshez. Vagy jobb appot az Egészségnél. Így az Egészség alapadatait tekintsük inkább színes (de milyen színes) infonak, mint pontos mérési eredménynek.

Búcsúzóul álljon itt (ne lépjen le) nagyapám egyik kedvenc mondása: Post mensam stabis, aut passus mille meabis!*

* Étkezés után állj, vagy ezer lépést járj!

Vemoco: autózz takarékosan iPhone-nal!

Egyszer már volt e blognak tárgya az autó és az iPhone szoros kapcsolata, az Autózz takarékossan iPhone-nal! írásban bemutatott kütyü az ígért időpontra nem lett termék Autózz takarékossan iPhone-nal - ellenörzés. Ma ismét ránéztem a szájtra, és jó hírem van: elkészültek. Ami a számukra rossz hír, nincsenek egyedül. Két konkurens terméket is említünk, az egyik ráadásul magyar!

Autó és iPhone
Az alapötlet igen magától értetődő, az autók mára elektronikus vezérlésűek lettek - nem, még nem távolról -, az iPhone-nal meg mindent lehet, mindenre van egy app. Akkor kell, hogy legyen olyan is, ami érti az autó szavát. Ehhez rá kell csatlakozni az autó elektronikájára, ami 1996 óta gyártott kocsik esetén (ez Amerika, de nagyjából a világra is igaz, 96 meg tényleg nem tegnap volt) egy szabványos felület. Amin vannak szabványos adatok meg gyártó függő, szigorú titkot képezők. Ezért a csatlakozás során olvasni könnyű (könnyebb) az adatokat - mint amikor a szervizben rátolják a komputert a kocsira. Az értelmezéshez persze tudni kell a kódokat is. Ahogy írtam, vannak nyílt, közösen használtak és vannak egyediek is. Sőt!
Ahová csatlakozik a kütyü, ami Bluetoothon adja át az infot az értelmező iPhone appnak, ott bizony vezérelni is lehet a kocsit. Kicsit számítógépesen, a vezérlő buszra csatlakozunk. Így akár motor-leállítást vagy éles jobbra kanyart is kiadhatunk, ha tudjuk a kódot az adott típushoz és a kocsi képes a parancsot értelmezni. Ugye érezhető, hogy rázós terepre érkeztünk?

FIXD
A FIXD is ilyen kütyüt gyárt. Ez is Bluetoothon küldi az adatokat a megfelelő iPhone-ba. A rendszer csak és kizárólag olvas, értelmezi és emberi nyelvre fordítja a kocsi üzeneteit. A cég minimalista honlapjáról kiderül, nincs túlspilázva a rendszer, semmi extra szolgáltatás, mint merre járt az autó, melyik szakaszon milyen átlagsebességgel, hányszor váltottunk kettesből ötösbe... Igaz, a Fixd még csak előrendelhető.

Vemoco
Amerika sehol sincs, mert a magyar startup Vemoco már kész terméket kínál (Androidra is, de ez kit érdekel? - kérdé a Gonosz Almalap.) A magyar fiúk és lányok kicsit nagyobbat lőttek, mint a Fixd vagy akár az emlegetett Automatic, azon túl, hogy a vezetési infokat gyűjti a rendszer, azok felhőszolgáltatáson át elérhetők. Kölcsön adom mondjuk Gyurka barátomnak a kocsim, és meg tudom nézni, hogy merre járt, mikor ment kilencvennel a Körúton, hányszor szabályzott le a fordulatszámmérő...
A cég az egyik biztosítóval is szerződött - a többit is célba vette -, a biztosító a vezetési adatok alapján ad kedvezményt a biztosítási díjból. Ha sportosan vezetsz, azaz agresszív állatként nyomod le az autópályán 170-nel cammogókat, akkor kicsit kisebb a kedvezmény. Ha viszont nyugis vagy, a kocsi még nem járt 1900-as fordulat felett, pedig már tizenegy éves és maximum hetvennel előzöl az autópályán, akkor tizen-huszon százalékot is kaphatsz.

Ha fejre állnál kocsival, akkor a központ riasztja a rendőrt, mentőt, tűzoltót.
A jogszabály-dzsungel miatt még küzd a csapat azzal, hogy a távolról vezérlési lehetőséget megvalósítsa. Ha indítanék egy kocsi-megosztó szolgáltatást, autós-Bubi, akkor az ajtók távolról történő nyitása/zárolása, indítás engedélyezése roppant megkönnyítené a dolgom.
Egy másik gondolatot is megosztok, ami a Vemoco kapcsán felmerült. Naponta élvezzük az orosz belsőkamerás felvételeket az autó-törésekről. A Vemoco folyamatosan rögzíti az adatot, nem tudom adott esetben azokat törölni. A tárolt adatok kiadására a jogszabályok pedig kötelezik a céget. Például egy vitatott gyorshajtásnál - nem is 140-nel mentem át a falun - magam ellen tudnék bizonyítékot szolgáltatni.
Ismerőseim közül ketten is kipróbáltál a Vemocot, azóta is használják. Persze amilyen ismerőseim nekem vannak...

iPad írógép

Ilyen csak sörözés vagy más típusú elhajlás közben jut az ember eszébe. Vagy amikor sajnálja nagyapja írógépét kidobni a szemétbe vagy kivinni a bolha-piacra. Ekkor az ember leül, skiccel, vázol, majd a net közösségéhez fordul, finanszírozná-é-e meg a nagy ötletet. S láss csodát, gyenge 90 ezer dollárt reméltek (21 millió forint), de a 469 támogató majd 130 ezret dobott össze.
Gondolom, ez az a pillanat, amikor a józanodás pillanata eljön: "ezt meg is kell csinálni!" Persze, ünnepelni is lehet a zseniális ötletet - hátha jön a következő. Valahogy így járt a QwerkToys.

Szerintem szombatra ennyi elég is, aki többre vágy erről, az kattintson a linkre fentebb. Érdemes!

Memory Diag és Disk Diag

Ki szelet vet, vihart arat, a tegnapi bejegyzés után kaptam hideget és hideget. A levelek arról szólnak, hogy az iStat és a hozzá hasonló appok igenis jók, mert - szólnak az érvek - látni, hogy mit csinál a rendszer, a rendszer egy adott része. Közös válaszom annyi, hogy a felhasználók jelentős részét nem érdekli a rendszer jóságát mutató számhalmaz, ők használni akarják a Macüket.
A levelek közt többen is említették a címben jelzett két alkalmazást, a Memory Diagot és a Disk Diagot. Ezen fogok tovább példálódzni, mindkettőt a Rocky Sands fejleszetette.

Memory Diag

Az App Store-t használva, mivel a fejlesztő fél mondattal oda irányít át, a fentieket kínálja a Memory Diag. Háromszor kvázi ugyanazt. Megmondja, hogy a mennyi memória van a Macben (ezt még a Gonosz Almalap sem kívánja kommentálni). Néha előfordul, hogy a Macbe betett memóriát a Mac "nem látja", de ez ritka, mint a fehér holló. Ha megesik, észleljük a Mac erős lassulását. A Rendszerinformációkkal a memória (is) leellenőrizhető.
A memória foglaltságának kijelzésére, ha már ez szükséges, a Tevékenységfigyelő ezerszer alkalmasabb, lásd a lenti képet.

Ahogy minden ilyen appot használó tudja, a Mac OS alapja Unix, aminek az egyik fő előnye a taskok - felhasználók és alkalmazásaik - szeparált futtatása. Igen, még itt is megeshet, hogy egy alkalmazás bezárása után nem szabadítja fel a memória területet. Én úgy gondolom, hogy az Apple - talán mert ő írta az oprendszert -, jobban kezeli ezeket a helyzeteket, mint egy külső szoftver, hogy beszéljünk a memória-kezelésről is. Szélsőséges esetben megeshet, hogy az oprendszer frissítése során úgy módosul, hogy a Memory Diag (vagy bármely hasonló társa) "benéz" olyan területet, amit alkalmazás használ, és azt "felszabadítja" - mondom, nem a third-party rosszindulatából állhat elő ilyen helyzet.
Mit tegyek, ha lebeszéltelek a Memory Diag és társairól, de mégis, mintha fogyna a Mac memóriája? Két lépést ajánlok: kijelentkezés és visszajelentkezés, ami még merevlemezes Mac esetén sem több két percnél. B verzió a gép újraindítása. A ki/bejelentkezésnél elvileg a felhasználó után szabadítja fel a Mac a memóriát. Az újraindításnál ezt biztos, hogy gyakorlatilag is megteszi.
Szóval nálam a Memory Diag nem játszik.

Disk Diag

A Disk Diag 0,89€ árért cserébe azt ígéri, hogy segít rendet tenni és tartani a merevelemezen, SSD-én, háttértáron. Aki félős okos, az úgyis Time Machine-t használ, tehát bátran használhatja a Disk Diagot.
A Macen nincs szükség a "lemez rendbetételére", "defragmentálásra", a szükséges munkákat az Apple a frissítések során végzi el. Azonban nincs Apple alkalmazás, ami a duplikált állományokat gyűjtené össze, vagy a két évtizede meg nem nyitott, de adott méretnél nagyobb fájlokat listázná ki. Ezek törlésével valóban lehet helyet felszabadítani a háttértáron.
A visszajelzések a Disk Diag esetén igen kedvezőek, ám van ellenpélda is, de a többség hasznosnak találta az alkalmazást. Hasonló programmal legyünk óvatosak, láttunk már olyan ingyenes alkalmazást, amely kérdezés nélkül és vadul letörölte az iMovie vagy az iPhoto alkalmazások munkafájljait. Általános szabály amúgy, hogy csak mentés után optimalizáljunk, hátha túlzásba esünk. A másik alap, hogy amiről nem tudjuk, hogy mi, pláne, ha nem mi tettük a Macre, akkor nem töröljük.
Ismert olyan "helymegtakarító" alkalmazás is, amely a programok idegennyelvű moduljait törli, hogy több hely legyen. A programok vagy húsz nyelvhez tartozó képet, szöveget tartalmaznak - így tudnak a felhasználó akarata szerint angolul vagy németül vagy magyarul vagy manadarinul vagy sirályul. Logikusnak tűnik, hogy töröljem a mandarint (meg a sirályt), mert soha sem fogom azt használni. Nem mintha eszméletlenül sok hely szabadulna fel, de aki a kicsit nem becsüli és sok kicsi sokra megy. (Valamint kicsi kocsi újra száguld.) A gond csak az, hogy a következő frissítésnél az Apple észleli, hogy egyes nyelvi modulok hiányoznak - és pótolja azokat. Esetleg annyit pótol, hogy a tárterület megtelik.

Azaz
Ésszel. Ahogy a kocsinkat, mikrónkat sem állunk neki szerelni, vagy adott ponton tudjuk, hogy szerelőt hívunk, úgy a Mackel sem érdemes kísérletezni. A hardver hazavágásához nagyon ügyesnek kell lenni, de adatvesztést okozni játszi könnyedséggel lehet. És úgy is, ha ismeretlen alkalmazást futtatunk. Ez olyan, mintha a metrón a mellettünk ülőre bíznánk egy napra a minden pénzüket elérő hitelkártyánk.

iStat, avagy a korábban használt operációs rendszer átka

A Mac OS X képzésünkön résztvevő hallgatók jó része épp otthagyta a Windowsos rendszerét. Így érthető, hogy a kérdéseik jó része a "Windowsban volt egy olyan..." vagy az "Windows alatt ez úgy volt..." mentegetődzéssel kezdődik. Több év és ezernél is több hallgató után teljesen biztosan állítom, a Windows egyik gyenge pontja, hogy a felhasználókat rákényszeríti az alapfokúnál több informatikai ismeret elsajátítására.
Nem arra gondolok, hogy megtanulják, mi a fájl, vagy mi a könyvtár - bár az Apple és Steve Jobs erre is, mint felesleges ismeretre gondol -, hanem a folyamatos fájl-menedzselésre, biztonsági mentés kreálásra, az oprendszer optimalizálási trükkjeire gondolok. Egyszerű példát mondok: a Maces új wifit úgy vesz használatba, hogy (1) a menüsor megfelelő ikonjára kattint, (2) kiválasztja az új wifit és (3) beírja a wifi jelszót. A Windows használó megnyit fél tucat ablakot és... Az autó is akkor terjedt el, amikor nem kellett hozzá sofőr, hanem beült Sanyi bá', nyomta a két pedált, letarolta a parkolót. Érdekelte Sanyi bácsit, hogy milyen motor van a kocsiban? És hogy a dugattyű-tömítő-lambdaszonda-három-csiszolt-csavarkulcs-lába? Nem nagyon. Nyomta és kész.
És a Mac is ilyen, használni kell és kész. Igen, de idegen környezetben jól jönnek a megszokott kapaszkodók. Írja már ki a Finder, hogy a gyökérhez (tudod: C) hol is vagyok! Kitudja, de ... minek is? Na, az iStat az a segítség, amit a váltó felhasználók előszeretettel telepítenek a Macre, mert ... kell a megszokott biztonság.

Őszintén, mi az, ami a levelezés, féjszbukozás, Word vagy Excel használatához, netezéshez a megjelenítettek közül annyira fontos, hogy ilyen gyorsan elérhető kell, hogy legyen?
IP cím? Kattints az ALT nyomva tartása mellett a wifi ikonra a menüsorban!
Upload/Download? Ne kérdezzem, miért lényeges, de Tevékenységfigyelő.
Thunderbolt ... hogy nem csatlakozik? Innen tudom meg? De: Rendszerinformációk.
Dropbox mennyivel töltött fel vagy le? Nem az érdekes, hogy feltöltötte-e vagy még tölti?
Te tudod, mi az az apsd? Vagy discoveryd? Akkor te nem egy átlagos felhasználó vagy!
(a második panel pedig Tevékenységfigyelő)

Tényleg megvan mind a két processzor? Igen, meg. Tart még az aksi? Igen, tart - bár ezt amúgy is lehet látni, de azt az Apple írja, mi meg bizalmatlanok vagyunk, kell ez a third-party app! Hanyadszorra töltjük az aksit? Íme: 452. (Ezen info nélkül az Entert nem merném leütni.)
Szóval az iStat csupa olyan dolgot mutat meg, ami a napi használathoz nem kell. Hibaelhárításhoz a Maces alkalmazások is használhatók, nagyjából 90 százalékos átfedés van az iStat adataival. De ezeknek az adatoknak a figyelését megszoktuk a korábbi oprendszeren. C'est la vie!
Az iStat annál fontosabb, minél rendszergazdább a felhasználó. Ebben az esetben az iStathoz hasonló appok is futnak a felső menüsort beterítve.
Mi, a MacAcadémián azt javasoljuk, hogy váljunk meg az iStattől és társaitól is. Nem kell azonnal letörölni, de amikor rájövünk, hogy igazából nincs hasznosságuk, akkor legyünk bátrak ezt kimondani és az alkalmazástól elválni.
Ám amíg ide eljutunk, megjelent az iStat új verziója, már Yosemite külsővel!

SSD – gyors és kevés

Amióta a merevlemez (HD) helyére SSD is szerelhető, azóta megy a matek, mikor kinek éri meg. Az Apple hordozható gépei rendre SSD-vel szereltekké váltak. Nagyon durván az SSD tízszer gyorsabb, mint a HD. Az SSD-ben nincs mozgó alkatrész, így a mechanikai meghibásodás esélye is kisebb, különösen egy földre dobásnál. De az SSD kapacitás jóval kisebb, mint a HD-é. Amíg a merevlemezeket terrabájtokban mérjük, addig az SSD 128GB-256GB-os, az 512 gigás messze nem a leggyakoribb eset. A kis kapacitás, főleg a 128GB-os esetben gyakran vezet a beteléshez, amit a Mac (sem) szeret. Az SSD-én is él a szabály, a kapacitás tíz százaléka mindig legyen szabad!
A jövő azonban kétségtelenül az SSD-é, csak ki kell böjtölni, amíg az ára az égből a földre hull. A Kingston nyáron mutatta be a 960GB-os SSD-jét, ami itthon is kapható már 130-140 ezer forintért, ami közel tízszerese a hasonló kapacitású merevlemez árnak.

Elgato Avea és színesben látod az otthonod

Vagy az irodád. Igen, az Elgato Avea is okos villanykörte. Darabja 40€, nincs ingyen. Az Avea is sokszínű, mint a Hue. Amiben különbözik a többitől, például a Philips megoldásától, az az, hogy a körtében nincs spéci, dedikált vezetékmentes megoldás, az izzó Bluetooth 4.0-val (Bluetooth Smart) kommunikál a világgal, tehát az iPaddel, iPhone-nal, illetve azzal, ahol megfelelő szolgáltatás fogadást talál, minden féle párosítás nélkül.
Ezen kicsit töprengek, mert ha szomszéd ilyet venne, akkor tuti-biztos, hogy éjszaka felkapcsolom neki a kék-vörös fényorgonát...

Töltésből soha nem elég

Hiába bírják az Apple hordozható gépei a cég szerint már heteken át töltés nélkül - na jó, ez kis túlzás -, néha mégis eljutunk oda, hogy bárcsak lenne még 5-10 százalék az aksiban. Ezekben a helyzetekben öröm, ha nálunk van Lenmar ChugPlugja. Ez a MacBook Prok és Airek számára kínál további 3-4 óra üzemidőt. A töltése rém egyszerű, a táp két része közé helyezendő, így a gép töltésekor ezt az aksit is feltöltjük. Persze mindennek ára van, ennek 160 dollár és a súlya brutális fél kiló.

Milyen praktikus az Apple tápja már évtizedek óta! A levehető és cserélhető fejjel megoldották, hogy nem a világ eltérő konnektoraihoz nem kell ezer tápot vásárolni, csak az olcsón gyártható - és drágán mért - fejet. A szétszedhetőség akkor is jól jön, ha hosszabbítani kell a kábelt, mert az alap rövid lenne a konnektor és a fal között. Hogy ezt miért nem koppintják le a többiek? Izé, szóval miért nem innoválják jól ki mások is? Gondolom, szabadalom, de akkor is.
Azt tudtad, hogy az Apple táp tetején a két kis kihajlítható fehér pecek arra való, hogy a kábelt arra tekerd rá? De fontos, hogy ne szép szorosan, ahogy jól mutatna, mert az ezredik tekerés után a kábel megtörik, mert mindig ugyanott vesz derékszögű kanyart.
És végül, ha már kábelezünk, az Apple MagSafe-je változatlanul zseniális és leutánzatlan - ezt sem értem igazán. A MagSafe a neve annak a megoldásnak, hogy a Machez a tápkábek mágnesesen odacuppan. És egyáltalán nem haragudnék meg, ha az iPadhez is cuppanna. Oké, az én iPadem jól repül, néha le is ver néhány drónt, de mégis vágyom a MagSafe megoldásra.

Cupertino falain belül

Rendrakás során találtam egy csomó képet egy "Blogba" mappában. A dátum szerint fél évesek, és az Apple főépületén belül készültek, netes termés, természetesen. Az apropót persze a Berlini Fal lebontásának az évfordulója is adhatná, döntsünk le minden falat, lássunk be az Apple boszorkánykonyhájába!

A felhasználói felületről beszélget két mérnök a falitábla előtt.

A pihenőben beszélget két kolléganő MacBookok és iPhone-ok társaságában. Érdemes a hátteret is megfigyelni!

E minőséginek nem nevezhető képen a klasszikus, nagy sikert aratott "iPod árnyék" hirdetés egy képe díszíti a társalgót.

A számos konferencia-terem egyike. Ismét érdemes a hátteret is szemügyre venni!

A feltehetően még nem létező termék adott részletét bemutató képek előtt beszélgetnek az Apple dolgozói.

Az Apple egyik technikai laborjában az iPad (vajon melyik?) részét beszéli át két mérnök.

Meglehet, hogy az iPad-stylus egyik proto-típusát látjuk a képen. Vagy csak ceruzával kőröz a mérnök.

Az iPad sorozatgyártását készíti elő egy mérnök, a képen a ház kialakításának műszaki menetét szimulálja.

Nem, nem rombolnak, fejlesztenek az Apple szakemberei!

Jellemző kép, az Apple kutatócsoportja közösen teszteli az iPad-tok adott változatát.

Fogalmam sincs, mi ez, de lenyűgöző! (Az angol képaláírás: we have no idea what this machine does but it looks amazing)

Ebben és a hasonló termekben az Apple képzéseket, oktatásokat tart saját munkatársai részére.

Ismerve a cég titkolódzási mániáját, meglepő ez a nyitott irodatére.