Apple, nagyon Macintosh, nagyon szoftver, néha iPad és iOS - róluk szól ez a blog. Nevét a 15 éven át megjelent Almalap magazintól kapta. Bejegyez Ferenczy Gábor, a Macademia oktatója, számos Maces könyv szerzője.
Sokan használják ki a kényszerű otthonba zártságot régi fényképek bedigitalizálására. Most azoknak adunk ötletet, akik előhívott filmmel néznek szembe. A digitális kor előtt 24-36 képkockás filmekre exponáltunk, majd drága pénzért előhivattuk a filmet, bejelöltük a jó kockákat és azokról kértünk papír eredetit. Ma meg nyomjuk a gombot - de az egy másik történet. Tehát: Filmbox.
Számtalan hasonló alkalmazás létezik, ezt én ugyan nem, de három ismerősöm is használja, az egyikük vagy fél tucat közül választotta ezt. (Gonosz Almalap: madarat tolláról, ember barátjáról...)
A bedigitalizálandó filmet érdemes hátulról jól megvilágított felületre helyezni. Ha hirtelen más nem jut eszedbe, akkor egy kijelző fehér háttérrel tökéletes. Nagyon közel kell tartani az alkalmazást futtató eszközt és katt! Az ingyenes verzió nem sok beépített szépítési lehetőséget kínál, akinek van erre bejáratott alkalmazása, annak érdemes a bedigitalizált diát ott rendbetenni – bár az eredeti az igazi, és a módosított kép egyes vélemények szerint már hamisítvány, "Photoshop". Ha fizetünk az alkalmazás használatáért, akkor a bedigitalizált anyagot appon belül tudjuk feljavítani.
Ami bosszantó lehet, hogy 3-4 megapixeles képeket készít az alkalmazás, ebből papírkép nem lesz. De a legtöbb esetben nem is ez a cél, hanem az emlékek megmentése, megőrzése, a kapott minőség netre pedig tökéletes. Bár nem az alkalmazás használatához tartozik, de érdemes a képeket feliratozni. Nem a képre ráírva, hanem a képeket kezelő alkalmazás segítségével, a Fotókban például a "Descreption" mezőben. Mi még emlékszünk – tényleg? – arra, hogy a kép hol készült – ugye nincsenek GPS adatok – és arra is, hogy kik vannak a képen – arcfelismerés ugyan használható, de egyszer csak fel kell oldani azt is –, ahogy arra is emlékezhetünk, hogy mikor is készült a kép – mert ugye, a kép metaadatában ez sem lesz meg. Amíg hozzá nem adjuk.
"Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem."
Pár perc alatt elolvasható a Sciamus elemzése, amely választ ad a kérdésre: mennyi adatforgalomba kerül a telefonkonferencia. A Sciamussal mostanában már nincs személyes kapcsolatom. Egy időben MacBook Pro-t használtak munkához – de kizárólag Windows-zal. Azért, mert a vasat sokkal megbízhatóbbnak tartották, mint bármelyik pécéét. Azért Windowst, mert az adatelemző szoftvereik csak azon a platformon futottak. A cég akkoriban a céges telefonszámla csökkentéssel foglalkozott, kielemezték a hívás listákat, és a szolgáltatók tarifacsomagjaiak ismeretében tettek javaslatot - legyen elég ennyi reklám.
(A grafikonról az is kiderül, hogy máig használnak Macet, Numberst).
A grafikon magáért beszél. Ha valakinél akadozna a videochat, akkor lehet, hogy az ábrán a válasz.
Ez a bejegyzés mélyebb a szokásosnál, de kell. Az M1 processzorra épül az Apple követlező évtizede és nem mindegy, hogy sírós vagy nevetős időszaknak nézünk elébe. Az itt lefordított teszt (írta: Joel Hruska) nem az M1-es Macintosh számítógépet vettette össze az Inteles Mackel vagy Inteles PC-vel, vagy AMD-s pécével, hanem csak a processzort. Mintha autó motorokat hasonlítanánk össze, ami fontos, de hogy mit fog tudni az autó, azt csak sejteti. Az Apple új M1 chipje biztató jeleket mutat, az első tesztek nem találak rajta gyenge pontot. Puskaport szárazon tartjuk, a puding próbája az evés – ennyit az angol szólás-mondásokról.
Az Apple alig egy hete mutatta be a saját processzorát, az M1-t, amely az új MacBook Air és MacBook Pro motorja lett. Az új chip benchmark eredményei már csordogálnak. Bár ezek a kezdeti tesztek előzetesek, mégis nagyon pozitív képet festenek az Apple új CPU-járól, de, mi tudjuk, minden tesztet fenntartással kezelünk, és nem hiszük annak vakon, amit a neten olvasunk.
Az Apple M1 a Geekbench 5 mérésben 1687 (egyszálas) és 7433 (többszálas) pontszámot ért el. Összehasonlításképpen, a szintén Apple fejlesztette, iPhone-t hajtó A14 esetén a két szám: 1598 és 3995. A többszálas teljesítmény eltérésnek több oka van. Köszönhető annak, hogy az M1-ben több mag van, a magasabb órajelnek. Az iPhone CPU teljesítményét kicsit vagy nagyon, de fojtani kell az energiafogyasztás miatt, az M1-nél ez sokkal kevésbé szempont.
Az eredményeket érdemes összevetni a piacon meglévő Intel és AMD processzorokéval. Mint mindig, óvatosságra intünk, amikor a szintetikus teszteket a valós teljesítményre extrapoláljuk (ez annyira szép, hogy nem bírtam kihagyni), magyarul más a laborkörülmény és más a valódi használat. A mérések a processzorokra vonatkoznak, nem a számítógépre.
A top 16 hüvelykes MacBook Pro Intel Core i9-9980HK-val, 8C(ore)/16T(hread) CPU-t 2,4 GHz-es órajellel szerelt proesszorú. A CPU mért teljesítménye 1149 és 7329 Geekbench 5-ben. Ez egy régebbi, 14 nm-es processzor. Az Intel jelenleg nem szállít nyolcmagos Ice Lake mobil CPU-t, de az Apple az Intel négymagos, ICL-es Core i7-1068NG7-et is használja. Ennek a chipnek az eredménye 1352 és 4914. A számokat a fenti grafikonon láthatod!
Részvizsgálati eredmények
Az Apple M1 szinte minden egyszálas résztesztet megnyer az Intel Core i9-9980HK-val szemben, de nem egyenlő mértékben. Bizonyos esetekben a különbség kicsi: a szövegtömörítésben az M1 1292 pontot kapott, míg a 9980HK 1177-et. A Gauss-féle elmosódás-, arc- és horizont-észlelési tesztek drámai módon kedveznek az M1-nek, csakúgy, mint a sugárkövetési teszt.
Az Apple M1 – Intel Core i9-9980HK – AMD 4800U egyszállas összemérése a következő eredményeket adta (az egyes értékek az előző sorrendnek megfelelően):
Arcfelismerés 2209, 750, 1318.
N-test fizikai teszt: 1769, 1218, 936.
Gépi tanulás: 1169, 1332, 965.
Többszál vs. egyszál
A többszálas tesztek némi különbséget mutatnak az egyszálas adatokhoz képest. Az egyszálas tesztben az M1 szinte végig verte az Intelt és az AMD-t. A többszálas tesztben sokkal inkább volt harc. Az M1 megnyerte az AES-XTS tömörítést, de elvesztette a szövegtömörítést. Az AMD nyerte a képtömörítési tesztet és szűken a PDF-renderelést. Az M1 mindkét x86-os versenytárs felett dialmaskodott szövegmegjelenítésben. Az Intel kamera teljesítménye épp hogy csak magasabb volt, mint az AMD vagy az Apple-é, de merev test fizikai tesztet erősen megnyerte. Az Intel a gépi tanulási tesztben azonban szörnyű, az Apple nyeri ezt a tesztet. Sajnos a cikk nem adta meg az AMD adatokat, így csak az Apple és az Intel számait tudtam grafikonra tenni. És ismétlésként, az ember hibázhat, a procik nem, szóval fenntartással kezeljünk minden tesztet.
A Geekbench 5 nem valós viszonyítási alap, várunk a valós tesztekre, mielőtt következtetéseket vonnánk le. De ezek az eredményekről nem tártak fel gyenge pontot az architektúrán, nincs olyan probléma, amelyet az AMD vagy az Intel azonnal kihasználhatna.
A „gyorsabb” tág kontextus szerinti jelentéssel bír, a Core i9-9980HK meghaladja az M1-et a szövegtömörítés, a képtömörítés, az SQLite, a PDF-megjelenítés, a Clang, az N-test fizika, a merev testfizika és a HDR részvizsgálat terén. Még az olyan méréseknél is, amelyek az Apple M1-et kivételesen jó megvilágításba helyezik, vannak különálló és sajátos terhelések, ahol a Core i9-9980HK nem csak versenyképes, hanem elég nagy különbséggel győzedelmeskedik.
Ugyanezen okból azonban az Apple ezen ostoba állításon túlmutató marketingje nem engedheti meg, hogy bárki figyelmen kívül hagyja ezt a chipet. Ez jelenti az x86-os dominancia leghatásosabb fenyegetését, amelyet egész karrierem során láttam.
Számtalan alkalmazás vállalkozik a feladatra, sok meg is felel, de általában csak egyet használunk, én ezt: OCR. Már hónapok óta a barátom, ám most, amikor írni szerettem volna róla, vagy öt perces küzdelmet folytattam az újra megtalálásáért. Mert a neve lényegre törő (OCR=Optical Character Recognition, azaz optikai karakterfelismerés), de megtalálni így nem egyszerű, ezért is linkeltem be fentebb. Aki keresni akarja, az a "scan text from camera" plusz szöveggel próbálja, vagy a kibocsátó Gressque megadásával.
Két ok miatt választottam és szerettem meg az OCR-t. Az egyik a faék egyszerű működése. Annyira egyszerű, hogy szinte gondot okoz. Az alkalmazásban a kamerával – engedélyezni kell, hogy az alkalmazás hozzáférjen – lehetőleg minél jobb képet készítünk a szöveggé alakítandóról. Net kapcsolat szükséges az elemzéshez, amit a fénykép elkészítése után elvégez az app. Az eredményt vágólapra teszi, de azonnal meg is oszthatjuk, én újabban a Jegyzetek alkalmazást használom erre, amelyet az összes eszközöm között szinkronizáltam.
Ami rossz pont, hogy az alkalmazás nem ismeri fel a bekezdéseket, így azokat kézzel kell összeszedni, ez adott esetben nem kis meló. Viszont a felismerés pár száz szken alapján hibátlan. Lehet választani két algoritmus, felismerési mód között is, én csak passzióból kipróbáltam mindkettőt, nem volt különbség. És figyelni kell, hogy a kéthasábos szöveget hasábonként fotózd...
A másik ok, ami miatt megszerettem az OCR-t, az az öt ingyenes próba szken volt. Ez pont elég volt egy akkut feladat megoldására, és arra is, hogy eldönthessem, fizetek vagy sem a továbbiakért. Fizettem: 2 990 forintot 1000 szkennelésért, ennyit normális körülmények között nem igen használ el az ember. Általában. A fizetést az alkalmazás pár perc alatt írta jóvá, ne legyünk türelmetlenek, én már az voltam helyettetek.
És akkor még egy vallomás. Mostanában gyakran egy neten talált szövegre van szükségem, amit nem lehet kimásolni (mert ügyes a weblap készítő) vagy macerás lenne. Ilyenkor beszkennelem a kijelzőt, szívok a sorvégekkel, de megvan a szöveg.
Mindig kicsit furán érzem magam, amikor a maihoz hasonló bejegyzést írok, de az élet mindig bebizonyítja, érdemes. Sokunkban ég a vágy, hogy feltegye Macjére a Big Surt, sőt: M1 procis MacBook Airje vagy Proja legyen azonnal. De, ha csak nem vagyunk extrém kockázat-vállalók vagy alkalmazás fejlesztők, türtőztessük magunkat.
A fenti ábra mutatja, hogy az összes vevő tizenkét százaléka az, aki az "instant get" és a "must have" vagy az "akarom melegében" jegyében él.
Az M1 proci új. A Big Sur új. Mindkettő nagy ugrás, nagy váltás. Bár az Apple szokása az átlagnál többet tesztelni (bár ez a hajlam csökkenő tendenciát mutat), akárhány tesztelő sem képes arra, amire mi, felhasználók. Jóval többen vagyunk, sokkal több módon használjuk a Macet, és ami a legfőbb: nem vagyunk tesztelők. A tesztelő ésszel próbál hibát találni, mi meg "csak" használjuk.
A Big Sur alatt nagyon nem futnak a 32-bites alkalmazások. Nem csak alkalmazás lehet 32-bites, de plug-in, kiegészítő bármelyik alkalmazáshoz. Egy vidám upgrade pár verzióval ezelőtti rendszerről okozhat gondot. Termelő géppel, amivel pénzt keresünk, amin az életünk van, nem kísérletezünk. Rábízzuk a tizenkét százalékra, az early bird adapterekre.
Két elkésettnek tűnő fordítás és összegzés a tegnap esti Apple bemutatóra. A bemutató hatása évekre, talán évtizedre is meghatározza az Apple útját, jövőjét, az írások is emiatt ajánlottak olvasásra.
A hét és talán az év technikai eseménye az Apple tegnap esti bemutatója volt: itt az első Macintosh számítógép, amely saját tervezésű, Apple chipet használn. Az eredeti Mac, még 1984-ben, Motorola processzorral futott. Körülbelül egy évtizeddel később az Apple átállt a PowerPC procikra, amelyeket a Motorola és az IBM közös vállalkozása fejlesztett, gyártott. Körülbelül egy évtizeddel ezután, 2006-ban jöttek az Intel processzorokkal rendelkező Mac-ek, egészen tegnap estig.
A váltások oka mindig azonos volt, most sem más, a gyártó chipje nem képes arra a teljesítményre, amelyre az Apple-nek szüksége lenne, szüksége van.
A Motorola 68000 processzora a Mac korai szakaszában lemaradt az 1990-es évek chiptrendjéről: a csökkent utasításkészlet (Reduced Instruction Set Chip = RISC) nagy ötlet volt a programozás bonyolultságának kiküszöbölése volt, lehetőséget adott a processzornak a gyorsabb munkára.
A PowerPC-vel az volt a probléma, hogy az IBM-nek nem fűzüdött különösebb érdeke a chipek laptopok számára történő optimalizálához. Túlmelegedésük, hűtési problémájuk legendává nemesedett, Tim Cook egyszer „minden hőprobléma anyjának” nevezte a PowerPC-t.
Az Intel chipjei több szempontból is lemaradtak. Az Intel lassan jutott el 14 nanométertől a 10 nanométerre, ma sem 10 nanométeres a teljes, Apple számára fontos chip kínálata, a 7 nanométeresek tervezése, fejlesztése és tesztelése is lemaradt a rivális Samsunggal és a Taiwan Semiconductorral összevetve.
De nem csak a mérettel van gond. Az Intel régóta lemaradt az alacsony fogyasztású chipek gyártásában, ezek a chipek kevesebb hőt termelnek. Ahogy egy villanykörte sem alakítja át az összes rajta átfolyó áramot fénnyé, az áram egy részéből hő lesz, így van ez a chipeknél is. Ami meleg, azt hűteni kell. Ami kicsi, azt jobban kell hűteni. Ez az oka, hogy nincs Intel chipes iPhones vagy iPad, az Apple saját chipjeira itt volt leginkább szükség.
Amikor az Apple PowerPC-re váltott, a Mac-felhasználók hatalmas teljesítménynövekedést érzékeltek, ez tette lehetővé olyan szoftverek létét, amelyek teljesítmény zabálók: filmvágás, élőadás-vágás, zeneszerkesztés, zene- és hang élőben történő keverése, vagy óriásplakát méretű képek manipulálása. Amikor az Apple átállt az Intelre, a Mac-felhasználók tisztességes teljesítménynövelést kaptak. De mivel pontosan ugyanazokat a chipeket használták a Windows-os számítógépeknél is, egy járulékos előny volt, hogy a Mac hirtelen könnyebben futtathatta a Windows programokat. Ez berobbantotta a Mac-eladások (és piaci részesedése) egyik legnagyobb növekedését.
Ezúttal, amikor az Apple saját tervezésű chipekre vált át az ARM alapkereteinek felhasználásával, a Taiwan Semiconductor gyártásában, nem világos, hogy pontosan mi lesz a legfontosabb előny. Elképesztő teljesítmény? Rendkívül alacsony fogyasztás? Valami más?
Lehet, hogy ma reggel már tudjuk a választ, csak a blogíró alszik még és egy beidőzített bejegyzés, de lehet, hogy napok, hetek kellenek ahhoz, hogy a technikai előnyök (önGonosz Almalap: ha lesznek) megmutatkoznak.
Aaron Pressman írása alapján
A múlt Mac-kisértetei
Az Apple annyira jó, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni a botlásokat és bukásokat.
Emlékszel a soha ki nem adott AirPower töltőre? Az iPhone-akkumulátort mizériára? A hajlítható iPhone 6-ra? Vagy a dizájn csoda G4 kockára? A Pippinre? A Newtonra? Az első Apple Mapsre?
Most, hogy láttuk, szerencsések kézbe is foghatták az új Apple processzoros Macet, megjelennek ezek a kisértetek (halovin, te tök, tudod).
A külső szilícium-tervezőktől függetlenség jó lehet az Apple számára - különösen stratégiai szempontból hosszú távon -, rövid távon azonban megtorpanást is okozhat. Ez egy nagy váltás, amely kompatibilitási problémákhoz vezethet az alkalmazás-fejlesztők és a csatlakoztatott eszköz gyártók számára. Az Apple ragaszkodása ahhoz, hogy „sima és zökkenőmentes átmenet legyen” az új CPU-kra, nem csillapítja aggodalmakat, az Apple túlzott önbizalma csapdát is jelenthet.
Végül is nem olyan régen az újratervezett MacBook billentyűzetek tették tönkre az emberek életét.
Daniel Newman, a Futurum Research vezető elemzője úgy véli, hogy az Apple merész átállása a régi rivális, a Microsoft javát szolgálhatja. A szoftveróriás egy évtizede finomítja a kódját, hogy zökkenőmentesen fusson a különféle chipeken a saját Surface–, valamint a Samsung és a Lenovo noteszgépei.
Remélhetjük, hogy az Apple kellően felkészült a nagy átalakításra, amely nem más, mint a készülék agyának átültetése. Mi meg ülünk a műtő előtt és aggódva remélünk.
Robert Hackett írása alapján
Úgy tűnt, hogy az iPod és az iTunes a másik támogatására készült, de az iTunes – a SoundJam MP zenei alkalmazás újratervezett változata – 2001 januárjában jelent meg, több hónappal az Apple ikonikus zenei lejátszója előtt.
Az asztali zenelejátszónak és az iPod szervezőnek az iTunes nagyszerű volt. De nem maradt meg sokáig zenelejátszónak és iPod-szervezőnek, klasszikus példája lett a „funkció-halmozásnak”. És ez a halmozás 2003-ban kezdődött az iTunes Music Store hozzáadásával. Az áruház 2005-ben TV- és filmüzlet is lett, 2007-ben pedig hozzáadódott az iTunes U oktatási tartalom is.
Mintha a zenelejátszó, a videolejátszó, a podcastlejátszó, valamint a zene-, film- és tévéüzlet nem lenne elég, az iTunes 2007-ben az iPhone menedzserévé is vált. Itt szinkronizáltál tartalmat, itt készítettél biztonsági másolatot eszközödről, és innen futtattad a szoftverfrissítéseket. 2008-tól pedig itt vásároltad és rendezted az iPhone-alkalmazásaidat is.
A halmozás folytatódott. Természetesen az iTunes feladata lett az iPad befogadás, iTunes a felhőben, az iTunes Match, az iTunes Radio és az Apple Music is. Túl sok volt, amint még az Apple is elismert, amikor Craig Federighi azzal viccelődött a WWDC 2019-n, hogy talán az iTunes-nak is kellene e-mailt kezelnie és naptárakat menedzselni. A korai időkben egy alkalmazás mindent megtehet. Ma azonban a digitális életünk túl bonyolult ehhez.
Lassan véget ér az Apple tizedik operációs rendszerének kora, búcsúzik a Mac OS X, OS X, macOS - a három név is mutatja, mennyi változáson esett át az X a bemutatása óta eltelt húsz évben. Előző búcsú írásunkban – Bye-bye X! – végignéztük a vadállatok, majd kaliforniai természeti szépségek neveit viselő verziókat. Most megemlékezünk azon alkalmazásokról, amelyek használat közben eltűntek. (És már sokszor könnyeztem értük, azt sem tudom megígérni, hogy ez most az utolsó alkalom.)
Aperture és iPhoto
Az iPhoto (2002) és az Aperture (2005) az Apple hobbi– és profi–fotósok számára készült alkalmazásai voltak. Mindkettőjüket az új Fotók alkalmazás váltotta fel 2015-ben. Back to my Mac
Az Apple távoli elérési eszközét az OS X Leopard vezette be, a Catalinában letiltották, helyette a Képernyőmegosztást és az iCloud Drive-ot ajánlva. Dashboard
Az OS X Tiger (2005) hasznos widgeteket tett az asztalra, de 2011 után már nem frissítették. Ezután a Yosemite-ben letiltották, és a Catalinában teljesen eltávolították őket, de bizonyos modul-funkciók továbbra is az Értesítési Központban maradtak. iDVD
2011-ig az İDVD minden vadonatúj Macre felkerült. Az iLife részeként indult 2001-ben, és lehetővé tette saját DVD-k létrehozását. iWeb
Az iWeb 2006 és 2011 között volt elérhető, és nagyon hasonlított az Apple Keynote-jára, weboldalak készítésére szolgált. Az Apple a megszüntetése után egy évvel abbahagyta az iWeb-tárhelyek biztosítását. iTunes
A multimédiás alkalmazást 2001-ben mutatták be, a Catalina 2019-es érkezésével a Zene, Podcastok és TV alkalmazások váltották fel.
Húsz év után lassan elköszönünk az Apple operációs rendszerének tizedik sorozatától.
Az OS X előtt az Apple nem volt jó állapotban. Az az Apple nem Steve Jobs almája volt. Gil Amelio alma volt, a rossz minőségű termékek és a működőképtelen vállalati kultúra. Az az Apple nem működött. Jobs szerint Amelio úgy vélekedett: "Az Apple olyan, mint egy hajó, amelynek az alján lyuk van, szivárog a víz, és az a dolgom, hogy a hajót jó irányba vezessem.“
Ez a hajó a System 7 tengerén lebegett, az előző operációs rendszer 1991-ben jelent meg. Utódjának, a Copland-nek a fejlesztése 1994-ben kezdődött, de soha nem fejeződött be annak ellenére, hogy 1995-ben a fejlesztőknek kiadták a béta verziót. Copland kísérlet volt a katasztrófa elhárítására. A Macek sokkal drágábbak voltak, mint a Windows-os PC-k, és a Windows 95 csökkentette a távolságot a Windows kellemetlen felülete és a Mac felhasználóbarátabb megközelítése között. Az Apple elveszítette piaci részesedését, és a Copland volt a megoldás.
Legalábbis az lehetett volna, ha kiadják. Egy többfelhasználós, többfeladatos operációs rendszer volt, széleskörű testreszabhatósággal, amely natív módon futott az Apple PowerPC processzoros Macjein. Hatékonyabb, rugalmasabb és sokkal kevésbé hajlamos összeomlásra. De soha nem került forgalomba. A tervezett 1996-os kiadás dátuma 1997-re csúszott a növekvő összetettség és az évi 250 millió dolláros költségvetés közepette, amelyet az Apple nem engedhet meg magának. Copland-ot 1996-ban törölték.
Lenni vagy nem lenni...
Copland meghalt, az Apple körbenézett. Amelio fontolgatta, hogy megvásárolja a BeOS-t a Be Inc-től, de ezek a tárgyalások sikertelenek voltak. A Be 275 millió dollárt akart – az Apple kijelentette: 200 millió dollárnál többet fizethetett és nem is fog fizetni egy operációs rendszerért. Néhány hónappal később az Apple egy másik operációs rendszert vásárolt. 429 millió dollárért.
Ez az operációs rendszer az OpenStep volt, Jobs NeXT vállalatának terméke. Jobs 1985-ben alapította a céget, miután kiszorították az Apple-ből, és amikor az Apple 1997-ben megvásárolta a céget, tanácsadói minőségben visszatért az Apple-hez. 1997 nyarára Jobs menesztette Ameliót, ősztől az Apple ideiglenes vezérigazgatója (iCEO) lett.
Időbe telt, mire az OpenStep a Mac-be került, és közben az Apple elkészítette a Mac OS további két verzióját. A Mac OS 8 1997-ben jelent meg az új Platinum interfészt. Elég szép volt, de a belső számozás – belső neve Mac OS 7.7 volt – mutatta, hogy ez inkább marketing gyakorlat volt, nem pedig egy fontos új verzió.
Az utolsó Mac OS, mielőtt az OS X mindent megváltoztatott, a Mac OS 9 volt, amelyet 1999-ben szállítottak ki. Az Apple promóciós kiadványa szerint "ez volt a valaha volt legjobb internetes operációs rendszer", és integrálta az új iTools csomagot, lehetővé tette az interneten való keresést a Sherlock 2 segítségével, és megkatuk az automatikus szoftverfrissítést. Érdemleges frissítés volt, de ezzel véget is értek a System 7 és utódai. Az Apple következő még egy fontos dolga egy macska lett.
Macska a Macen
A hivatalos OS X történet egy macskával kezdődik, de az izgalom egy medvével jött: a Kodiakkal, a Mac OS X 29,95 dolláros bétájával, amely bemutatta az új operációs rendszert és úttörő, "nyalogatható" Aqua felületét. A béta 2001 májusában lejárt, de addigra a Gepárd már kint volt ketrecéből.
A Mac OS X 10.0 úgy nézett ki és működött, mint bármelyik korábbi Mac operációs rendszer. A Darwin Unix-szerű mag és az Open Software Foundation Mach Kernel alapján teljes multitasking és memóriavédelem volt, a Terminalról elérhető parancssori interfésszel.
Igényei is voltak. Amíg akkor a Maceket 64 MB RAM-mal szállították, a 128 MB-ot preferált. Legalább 800 MB lemezterületre volt szüksége, és nem támogatta a G3 előtti Power Macek bővítő-kártyáit. És hibás volt. Az alkalmazások lassúak voltak, mindennaposak volt a kernel pánik összeomlás, a hardverproblémák pedig azt jelentették, hogy kezdetben hiányoztak olyan funkciók, mint a DVD lejátszása és a CD írása.
A Puma (Mac OS X 10.1) ingyenes frissítés volt, részben a Gepárd fogzási gondjai miatt. 2001 szeptemberében jelent meg, és valamivel gyorsabb volt, jobb volt az AppleScript, és jelentősen továbbfejlesztették az OpenGL illesztőprogramokat, hogy a 3D-s alkalmazásokkal jobb grafikai teljesítményt nyújtson. Ezenkívül bevezették a Image Capture alkalmazást szkenneléshez és digitális fényképezéshez. Az új Mac gépeken a Mac OS X 10.1.2-ig, 2002. januárjáig mégsem ez volt az alapértelmezett operációs rendszer.
A következő nagy macska a Jaguar, a Mac OS X 10.2 volt, 2002. augusztusától. Stabilabb volt és rengeteg örvendetes fejlesztést hozott: Universal Access a kihívásokkal küzdők számára, MPEG-4 videó QuickTime-ben, Inkwell kézírás-felismerés és Rendevous, amelyet később átnevezték Bonjourra, a könnyebb helyi hálózatépítés érdekében. Bemutatták a Quartz Extreme grafikai technológiát a jobb grafikai teljesítmény érdekében. De el is vettek valamit: az indításkor a "boldog Mac" ikon helyén az Apple logó volt. Aztán az Apple metálos lett.
Metál van, babám!
A 2003-as Panther, a Mac OS X 10.4, nagy változás volt a Mac OS X sorozatban: a cukorkák helyett az újratervezett, gyorsabb Finder most már fémből készült - komolyabb, biztos, de sokkal kevésbé vidámság nézni. Bevezették az Exposé ablakkezelést, az X11-et és a Gyors felhasználói váltást. Megkaptuk a Font Bookot a betűkészlet kezeléséhez és a FileVault-ot a titkosításhoz. Megjött az iChat videóbarát változata és a Safari nevű új alapértelmezett webböngésző, amely korábban a Jaguarban is opció volt.
Az Apple még nem tartotta be a Mac OS X frissítések éves kiadási ütemezését. A Tiger, Mac OS X 10.4, 2005 áprilisában került kiszállításra. Nagyon felhajtás volt: hat héttel az értékesítés megkezdése után több mint kétmillió példányban telepítették.
Sok fontos dolog volt a Tiger-ben: az új Spotlight keresés, az RSS-hírcsatornák a Safari-ban, a Dashboard Widgets, a Dictionary, az Automator, a VoiceOver, a QuickTime 7 és az Xcode 2.0, de még ennél is fontosabb volt az, amin a Tiger futott. Ez volt a Mac OS X első verziója, amely hivatalosan futott Intel processzorokon. A WWDC 2005-ben Jobs bejelentette, hogy az Apple 2007-re minden Mac-jén áttér az Intel szilíciumra, és bejelentette a Mac OS X 10.4.4-et, a Mac OS X első nyilvánosan kiadott verzióját mind a PowerPC, mind az Intel x86 processzorokhoz.
Üvöltő anyag
A 2007-es Leopard, a Mac OS X 10.5 volt az utolsó verzió, amely a PowerPC-n működött. Megszünt a Classic alkalmazástámogatás, bevezette a Boot Camp alkalmazást a kettős rendszerindításhoz (Intel Mac gépeken Windows rendszer), a Back To My Mac-et, a Time Machine-t, az iCal-naptármegosztást, az asztali stacket, a Quick Lookot és a virtuális asztalt. A Snow Leopard 2009-ben mindössze 29 dollárba került, el is kapkodták, mint a friss sütit.
Számos alapvető alkalmazás futott 64 bites módban, így Snow Leopard rendszermagja is. Bevezette a Mac App Store-t is, és búcsút intett a Mac OS X névnek.
A Mac OS X csupán OS X let a Lion megjelenésével. Az OS X 10.7 eredetileg csak letölthető volt, később USB-n is meg lehetett venni 69 dollárért. A hűséges Maceseknek kellett örömöt szereznie, de be kellett vonzania az iPhone-t használókat is. És elkezdték elmosni a Mac és az iOS közötti határokat.
A Lion meghozta a természetes görgetést, a trackpad gesztusainak széleskörű használatát, valamint új Mission Control és Launchpad felületeket, ezeket egyértelműen iPhone ihlette. Eljött az AirDrop-ot, a teljes képernyős mód és az AutoSave. A Mac még inkább iOS-esnek érezte magát.
A Mountain Lion inkább az Lion fejlesztése volt, semmint egy új macska. Ez még több iOS-esedést jelentett, a Jegyzetek és Emlékeztetők külön alkalmazásokká válva, az iChatet Messages váltotta fel, és a Notification Centerben iOS-stílusú értesítések jelentek meg. Szorosan integrálódott az iCloud és a Game Center is, bár nem mindig sikeresen: a Mountain Lion megbízható volt, az iCloud kevésbé. Ez volt az OSX utolsó fizetős verziója és utolsó az Apple nagy macskáinak sorában. Az OS X jövője megjelent a láthatáron.
A legérdekesebb dolog a Mavericksben? Igazságtalan volna azt mondani, hogy a neve volt? Nos, talán. De az első OS X, amelyet egy helyről, nem pedig egy csodálatos teremtményről neveztek el, sokkal inkább evolúció volt, mint forradalom. Ingyenes OS X frissítés volt, a kritikusok egyetértettek abban, hogy az utolsó befektetett fillért is megérte.
Ez nem azt jelenti, hogy értéktelen volt. Áttervezték a Dockot és az alapvető alkalmazásokat, például a Névjegyeket és a Jegyzeteket, az iBooksot és a Térképeket áthozták az iOS-ből. A szinkronizálás nagyban támaszkodott az iCloudra: az OS X SyncServices már nem volt jelen. De inkább javításnak tűnt, nem pedig új Mac OS-nek.
Nem mondhatta el ugyanezt Yosemite-ről. A névrokonhoz hasonlóan hatalmas volt. Az OS X 10.10 célja az volt, hogy a Macet ne egy digitális hub központjaként, hanem az Apple készülékeinek tökéletesen együttműködő világának részeként használjuk. A Mac nem futtatta az iOS rendszert és az iPhone nem futtatta az OS X rendszert, de nem is kellett, mert mindent megosztottak. A Yosemite segítségével az iPhone készülékére érkező telefonhívásokat Macen is fel lehetett venni. A mobilodo Personal Hotspotjanetre tette a Macet. Elkezdhettünk egy Pages dokumentumot iPhone-on, és folytathattuk MacBookon.
Csak működött. Hiábsa...
A Yosemite bugos volt, főleg az első verziók. Számos fontos fejlesztő és Mac-rajongó úgy érezte, hogy az OS X éves kiadási ütemre való áttérés veszélyeztette a stabilitást. Egy népszerű bejegyzés szerint bár az Apple hardvere remek, a szoftver nem az. "Úgy tűnik, hogy a probléma meglehetősen egyszerű. Túl sokat vállalnak irreális határidőkkel.“ A profi alkalmazásokat használók óvakodtak az OS X frissítések telepítésétől, először ellenőrizték, hogy nem okoz-e problémát az alkalmazásaiknak, és használhatók maradnak a fontos plug-inek.
A 2015-ös El Capitan egy újabb evolúció volt, nem pedig forradalmi kiadás volt. Nagyrészt a teljesítményre és a stabilitásra összpontosított, de új, osztott képernyős módot is kínált .
A következő nagy lépés a macOS Sierra, más néven macOS 10.12 volt, ismét módosult az operációs rendszer neve, Macre érkezett Siri, és egyértelművé vált, hogy a Mac és az iOS-eszközök egyre intimebb viszonyban állnak egymással.
Az optimalizált tárhely fájlokat tölthet fel az iCloudba, az iCloud Drive pedig szinkronizálhatja a fájlokat és mappákat több eszköz között, míg az univerzális vágólap lehetővé tette a Mac és az iOS 10 eszközök közötti vágást, másolást és beillesztést. Bemutatkozott az új Apple File System (APFS), amelyet kifejezetten SSD-hez terveztek, a Mac feloldása Apple Watch segítségével és az Apple Pay a Safariban.
A Sierra fokozását a High Sierra (macOS 10.13) jelentette: a legvitatottabb funkció az volt, hogy a Safari meggátolta a videók automatikus lejátszását. Ugyancsak megnehezítette a weboldalak nyomon követését az interneten, és a továbbfejlesztett Photos alkalmazással büszkélkedhetett, de csak ennyi volt látható.
Ez azért van, mert a High Sierra valóban arról szólt, ami a kulisszák mögött zajlott. Ahogy az iOS-nél, úgy a Macen is alapértelmezett fájlrendszer lett az APFS, ez látványos eredményt hozott az SSD-s Maceken. Nagyon gyors, biztonságosabb is, mint a leváltott HFS+. Az APFS nem működik olyan jól a merevlemezeken, az iMacek Fusion Drive-ján sem. A High Sierrával eljött a Metal grafikus motor második generációja is, és a gördülékenyebb video streaming érdekében bevezették a High Efficiency Video Coding (HEVC) használatát.
Sötétre fordulnak a dolgok
A Dark Mode volt a macOS Mojave egyik legfőbb jellemzője, amelyet 2018 végén adtak ki. A sötét mód az iOS-ről ismert alkalmazások kvartettjével – Hangjegyzetek, Készletek, Hírek és Otthon – érkezett. Bevezették a Group FaceTime alkalmazást is, amely lehetővé tette, hogy egyszerre akár 32 emberrel is cseveghessünk, de eltávolították a Facebook, a Twitter, a Flickr és a Vimeo integrációt, amelyet még az OS X Mountain Lionnal vezettek be.
Mojave leváltása egy újabb korszak végét jelentette. Mostantól a Macen nem fut 32 bites alkalmazás. Ha 32 bitest futtattál, a Mojave figyelmeztetett; a következő macOS nem futtatta. A régi vagy a 32 bites beépülő modulokat használó alkalmazások felhasználói megszokták az Apple párbeszédpanelét a közelgő végzetről. Egyes fejlesztők azt mondták a felhasználóiknak, hogy ha frissítettek a Mojave-ről, akkor az alkalmazás újabb verzióját meg kell vásárolniuk. Akkor még nem tudtuk, de a Mojave a macOS utolsó előtti kiadása volt. A húsz évig tartó lenyűgöző utazás véget ér 2020-ban.
Catalinától Big Sur-ig
A Catalina, a macOS 10.15, a Mac OS X történetének utolsó fejezete. És mint más megragadó történeteknél, most is akadnak szereplők, akik nem éltek elég ideig az utolsó felvonáshoz, akadnak, akiknek ez lesz a vég és természetesen mindig akadnak túlélők.
Kezdjük az iTunes-szal, amely 2001 óta része a Mac OS X sztorinak. A Catalina megölte, 2019-ben három cél-alkalmazásra cserélte le: Zene, Podcastok és TV. Lehet, hogy az iTunes volt a legnagyobb áldozat, de nem az egyetlen, mert a Catalina nem támogatja a 32 bites alkalmazásokat.
Catalina még közelebb hozta a Macet, az iPhone-t és az iPadet. Sidecar funkciója lehetővé tette, hogy iPadet második képernyőként használjuk, és az iPad érintőképernyőjét vagy az Apple ceruzáját használjuk az alkalmazások vezérlésére.
Lehet, hogy aláírja a PDF fájlt az Apple ceruzájával, vagy megjegyzéseket fűzhet egy képhez, vagy illusztrál egy dokumentumot. Ez a Mac számítógépeden történt, de az iPad-en tetted meg.
Más szavakkal, a macOS-alkalmazásokat egy Apple processzorral működő eszközön használtad. És ez nem egyirányú utca.
Változás katalizátor
A Catalina magában foglalja a Mac Catalyst alkalmazást, amelyet arra terveztek, hogy iOS és iPadOS alkalmazásokat használj a Macen. Ez nem emulátor – ez egy olyan eszköz, amely lehetővé teszi a fejlesztők számára, hogy külön alkalmazásokat írhassanak az iOS és a Mac számára egyszerre, egyetlen Xcode projektben.
Ez két dolgot tesz lehetővé a fejlesztők számára. Először is, a meglévő iOS-alkalmazásaikat áthelyezhetik a Macre anélkül, hogy mindent elölről kellene kezdeniük. És kettő: különálló alkalmazásokat fejleszthetnek mindkét platformra egyetlen Xcode projektben. Ezek az alkalmazások azonos funkciókkal bírnak, a Catalyst egyszerűen alkalmazza a megfelelő felületelemeket az egyes platformokhoz, vagy a fejlesztők ugyanazt az alapkódot használhatják, és Mac-specifikus szolgáltatásokat adhatnak hozzá a Mac alkalmazáshoz.
A Mac Catalyst nagyon fontos, mert korábban a fejlesztőknek két különböző kódkészletet kellett létrehozniuk a két különböző platformhoz. Ez az egyik oka annak, hogy ismert, népszerű iOS-alkalmazásoknak nincs Maces párjuk. A Big Sur-ban ez azt is jelenti, hogy az iOS és az iPadOS alkalmazások natív módon fognak futni Mac számítógépeken, Apple processzorokkal.
A Catalyst a Catalina előtt jelent meg, de akkor még nem hívták Catalyst-nak: Marcipán néven mutatták be a Mojave-ban, és arra használták, hogy a Home, a Stocks és a News híreket iPadről Mac-re vigyék. Catalystként a Zene, a Podcastok és a TV alkalmazásokhoz használták.
A Catalina a macOS valaha kiadott legiOSebbszerű verziója, de amíg az iOS és az iPadOS eszközök Apple procival működnek, a Catalina továbbra is az Intel processzorokon fut. És ez azt jelenti, hogy nem csak a macOS utolsó verziója. Ez egyben az utolsó macOS, amely csak Intel Mac gépeken fog futni.
Nagy változások a Big Sur-ral
Amikor az Apple a PowerPC-ről az Intel processzorokra költözött, elkészítette a Mac OS X (10.4.4) verzióját, amely mindkét platformon futott. A macOS 11 Big Sur ugyanezt teszi. Úgy tervezték, hogy kihasználja az Apple processzorainak előnyeit a következő generációs Macekben, de sok, de nem mindenegyik, régebbi Mac-en is futni fog. Az Apple szerint továbbra is támogatni fogja az Intel Maceket "az elkövetkező években", bár természetesen nem határozta meg, hogy az hány év. Ahol a Catalina ugyanazon hardveren futott, mint az elődje, a Big Sur eldob néhány régebbi Mac támogatást. A Big Sur alkalmas Macek listáját az Apple weboldalán lehet megtalálni.
A Big Sur továbbra is a macOS, amely egyre jobban hasonlít az iOS-re és iPadOS-re. A legnyilvánvalóbb példa erre az újratervezett felhasználói felület, a Vezérlőközpont tiszta iOS. A Dock vizuálisan következetesebb és jobban hasonlít az iPad készülékéhez, és az alkalmazások széles körben használják a teljes magasságú oldalsávokat.
Jönnek a Messages és Safari frissítések, az Üzeneteket gyakorlatilag az iOS alkalmazás új verziója váltja fel. A Safari testreszabható kezdőlappal, a füleken a weblapok előnézeteivel, jobb energiahatékonysággal és a WebExtensions támogatással büszkélkedhet, amely lehetővé teszik a fejlesztők számára, hogy Chrome-bővítményeket a Safarihoz is hozzáadhatóvá tegyék. Továbbfejlesztett adatvédelmi jelentés és védelem, valamint új oldalfordítási funkció (jbéta) is várható.
Végül, de nem utolsósorban az alkalmazások és a Mac App Store kissé eltérnek egymástól. A Mac App Store-ban önálló részek lesznek a widgetek és a böngészőbővítmények számára, a szoftverfrissítések a háttérbenfognak futni.
Izgatottan várjuk a Big Sur-t, de tudjuk, hogy ez csak a macOS 11 második legjobb változata lesz. A legjobb szolgáltatásait mi képtelenek lennénk megálmodni, ezért az Apple feladata azok megvalósítása.
Catalina egy korszak végét jelenti. A Big Sur egy teljesen új kaland kezdete.
Alapelvek
Tudom, hogy többen rendszeresen olvassátok visszamenőleg is ezeket a bejegyzéseket, de mindig vannak újak, így az ő számukra jöjjön pár alapelv. Az árak a netes Apple Store árai országonként. Az árfolyam az aznapi hazai Raiffeisen deviza közép árfolyama. Ezekből számolja ki a Numbers, majd hasonlítja össze, hogy hol a legolcsóbb vagy hol a legdrágább a Mac. A külföldi árban nincs benne a repjegy, szükséges papírok - például céges vásárlásnál. És nem számolunk a nagyon olcsó, van valahonnan, "persze, hogy van rá gari", számla mentes dolgokkal. A táblázat félig játék, de komoly. És a közölt számokért felelősséget nem vállalunk, mielőtt vásárolsz, tájékozódj! Jelmagyarázat
A sötétzöld a legjobb, a sötét piros a legrosszabb ár. E két szélsőérték közt Macenként öt egyenlő nagyságú árkategóriát hoztunk létre. Magyarázat
Mi forintban nézzük a világot, így az euró-forint alakulás erről az oldalról érint. Az Apple még nem módosította az árait sem nálunk, sem Lengyel-, sem Csehországban. Cégeknek
Mert mi visszaigényeljük az áfát, ezért a nettó árral számolunk.
Magánszemélyek
Mert mi fizetünk áfát is a Mac után.
Mac-index
2016-ban nekikezdtünk egy Mac-index kialakításának. A Mac-index az egyes országok Mac drágaságát vagy olcsóságát mutatja. Minél kisebb a szám, annál olcsóbb az adott országban a Mac (nettó árat nézve). Ez persze nem jelenti, hogy az összes Mac ott a legolcsóbb. A Mac-index számításánál már figyelembe vettük, hogy hordozható Macből közel ötször annyit értékesítenek, mint asztali gépből. Az index akkor "finomodik" tovább, ha találunk részletesebb és megbízhatóbb adatsort. Az Apple pár éve már nem közöl bontást a negyedéves jelentésében az eladott Mac típusok szerint. (A Google-térképes megjelenítés csak a blogon mutatkozik meg.)
Minél kisebb a szám, annál olcsóbb az adott országban a Mac (nettó árat nézve).
