iCloud drive fájl megosztása

Az iCloud Drive-ba – tudatosan vagy az Apple rendszerfrissítési alapbeállításának áldozataként – feltöltött fájlokat meg is oszthatjuk. Akár Finderből, akár böngészőben elérve a felhőt direkt. A Finderes megosztáshoz szükséges, hogy a Rendszerbeállítások > iCloud
párbeszédablakban az iCloud Drive engedélyezett legyen és a Finder oldalsávján az iCloud Drive megjelenjen. Ez utóbbit, ha nem látnánk, akkor a Finder > Beállítások > Oldalsáv ablakban tehetjük elérhetővé. A Finderben kiválasztva bármelyik iCloud Drive-on tárolt fájlt, a helyzetérzékeny menüből adhatjuk ki a megosztás parancsot.

A keynoteteszt.key fájlt szeretném megosztani (Share). A felpattanó menüből az Add People-t választom. A fenti kép utolsó ablaka mutatja, miként tudom megadni, hogy mindenki számára elérhetővé teszem a fájlt vagy csak kiválasztottak férhetnek hozzá. Utóbbi esetben a Mac bekéri az ő mail-címüket. Azt is eldönthetem, hogy a meghívottak csak megnézhetik, vagy szerkeszthetik is a megosztott fájlt.
Általában a nyilvánossá tett – mindenki számára elérhető – fájlokat csak megtekinteni lehet, a meghívásos esetben szokás szerkesztési jogot adni.

Az iCloud Drive meg én
Nem egy szerelem. Valahogy kevésbé kézreálló, mint a Dropbox. Dropbox megosztással soha sem volt gondom, a Dropbox könnyen beilleszthető automatizált folyamatokba – ne nagy dologra gondoljunk, csak olyanra: hogy a mobillal készült képek automatikus feltöltése. És akkor is, ha a mobil nem iOS alapú. (Az iOS alapú Fotók szinkronizálás szintén nem szerelem.) Az iCloud Drive olyan esetlen. Esetleges. A képen mutatott keynoteteszt.key fájlt meg akartam osztani bárkivel olvasásra – ezt most nem lehet, írta vissza az Apple. Háromkérdőjel. Megpróbáltam megnyitni – bár ez már nem iCloud Drive, hanem netes Keynote app, elsőre a Safari is bezáródott, másodjára meg belefagyott a prezentáció lejátszásába. Persze tudom, csak nekem van ilyen tapasztalatom.

100 000 fénykép, avagy Scott Kelby a sport fotózásról

Két bejegyzést is írtam arról, hogy mit kezdjünk százezer fényképpel a Fotók alkalmazásban [1] [2]. A mostani címben a százezer hívó szó, nem pont ennyi képről lesz szó, bár. Scott Kelby itthon is több könyvvel jelenlevő fotós. Ez az írás egy vele készült interjú rövidített változata, magyarítva.
Az írás apropója a tavalyi Buccaneers-Eagles amerikai focimeccs (NFL) volt, ahol Kelby is fotózott, mint megbízott fotóriporter. Azok számára, akik nem amerikai foci rajongók, az írás megértéséhez: egy átlagos meccs vagy négy óra hosszú, itthon a Sport1, Sport2 adókon lehet élőben éjszaka, felvételről hétköznap visszanézni a meccseket. A tiszta játékidő hatvan perc.

Mennyit keresel egy képpel?
Nem annyit, amennyit szeretnék.
Hány képet csináltál ezen a meccsen?
Pontosan 1873-t.
Soknak tűnik.
Tudom, de ez igazából kevesebb a szokásosnál. Beszéltem egy másik fotóssal, ő négyezer képet készített. Meg is volt lepődve, hogy én csak ezerhatszáz körül.
Mennyi képet dobtál el? Mi az arány használt és kidobott fotók között?
Amikor kint voltam, nem gondolkodtam arányon, de most, hogy kérdezed, olyan 95 százalék körüli lenne az ideális arány. A valóságban ez alig öt százalék. A meccs esetében majdnem pontosan öt százalék volt, 92 képet jelöltem az ügynökség számára, amellyel szerződtem, átadhatónak.
Végül mennyit adtál át?
46-ot.
Egy egész NFL meccsről 46 képet?
Uh, huh.
De miért ilyen keveset?
Rengeteg okot tudok felsorolni. Egyrészt rengeteg képet készítünk, amelyek egész egyszerűen érdektelenek. Például itt ez a sorozat. Az irányítót (Nick Foles, QB) akartam lefényképezni, de két védő megtámadta, akiket szerencsésen lerázott, de ez két másodperc is volt. Az első képeim ezért nem lettek jók, ez már okés (mutat az egyikre), de ez jobb szerintem (másik), a többi meg kuka. Így lesz a tíz vagy tizenkét képből egy, ami használható. Ezt az egyet kell megőrizni.
Értem, és mi van még?
Itt van például ez a játékos, aki végig fut a pályán, folyamatosan fókuszálni kell, miközben az egyik bíró [van belőle több is], beáll a képbe. Ez tizenhárom kép volt, mind használhatatlan. Ez egy meccsen gyakran előfordul. Túl gyakran is. Minden meccsen. Egész meccsen rajta vagy egy futón (játékos), követed, rengeteg képet készítesz, és akkor, amikor elkészítenéd 'a' képet, a bíró beáll.
Jó. És még?
Egy kiemelkedő játék után rajta vagy kamerával a kulcsjátékoson, mert jön [a szabályok rövidre szabta és korlátozott] ünneplés. Ezek a legkelendőbb, legemlékezetesebb pillanatok – persze csak a felük, mert csak a nyertesek ünneplése adható el, a veszteseké soha. Ezért tapadsz a nagy játékot bemutató játékosra. A lenti képen sikerült megörökíteni Riley Cooper szélső elkapó labdaelkapását és 44 yardos futását követő örömködést (hívjuk ezt bárhogy is).

Akkor mi volt ezzel a gond?
Semmi. Ellőttem 19 képet, egy jó lett, 18 ment a kukába. Rajta maradtam, mert odafuthatott volna játékostársa, vagy kirohanhatott volna az edzőjéhez, vagy visszafújhatták volna a játékot szabálytalanság miatt, ez mind további jó képeket eredményezhetett volna. És ha nem ők nyertek volna, akkor mind a 19 kép mehetett volna a kukába. Meccsenként tucatjával fordul elő hasonló ünneplés, ami később nem használható fel. Vagy rajta vagy, de nincs ünneplés. Vagy kitakarja a bíró. Vagy játékosok.
Nem adtál át az ügynökségnek egyetlen fényképet sem Darrelle Revis touchdown visszahordásáról. [Mintha fociban kirúgás után az ellenfél játékosa egy labda érintéssel gólt lőne.]
Na ja. Rajta voltam a labda elrúgásától kezdve, amíg elkapta, és visszavitte a gól vonal mögé. 79 képet készítettem. Csak épp szabálytalanság miatt érvénytelen lett a visszahordás. Ez a 79 a nap képeinek négy százaléka, instant kuka. Bolond bíró :) Hülye szabályok :)
Mi van még?
Hát, csináltam még 110 képet a csapatokról és minden egyes játékosról a meccs előtt.
És ebből hányat osztottál meg?
Egyet sem. Minden meccsen új nézőszöget próbálok ki, a mostani nem volt sikeres választás. Az összes kép érdektelen lett. [A meccs kezdetekor a játékosok az öltözőből a stadion egyik sarkában futnak a pályára. Gyakran füstöt generálnak, abból bukkannak elő a játékosok.] És itt vannak az elrontott képek is, amikor nem akkor ért ki a játékos a füstből, amikor én számítottam rá. De őszintén, rossz szöget választottam, ez az igazság.
Mi a helyzet a rossz fókuszú képekkel?
Szívesen mondanám, hogy egyetlen sincs ilyen, de valójában sok van, túl sok. Ha próbálod követni a labda útját, akkor a fókuszálás művészévé kell válnod. Bár a Canon 1Dx Auto Focus rendszere zseniális, azért néha a zseni is hibázik. Helyesen, nem a kamera, hanem a használója, amikor rossz játékost helyez fókuszpontba.
Elég lesz! Lassan csodálom, hogy volt 92 átadásra méltónak ítélt képed!
Valóban, ez tényleg kevesebb, mint amennyit szerettem volna. De azt kell mondanom, meccsenként száz körül van a használható képeim száma. Persze mindig arra törekszem, hogy több legyen, még több legyen.
Félidőben hány képet töltöttél fel?
Mindig elhatározom, hogy nyolc kép a limit, de 10-12 lesz belőle. Ezen a meccsen 14 képet osztottam – le is késtem a harmadik negyed elejét [a meccs négy 15 perces negyedből áll, a félidei szünet a nagy szünet].
A meccs végén azonnal feltöltöm a jó képeket, de nincs sok időm velük pepecselni. A meccs alatt már kulcs-szavazom a képeket a munkamenet gyorsítása érdekében. A meccset követő két órán belül végignézem az összes képet és még átadom az arra érdemeseket. Ezeket egyből archiválom.
Mi lesz a maradékkal?
Két külön merevlemezre mentem őket, de fel is töltöm őket a megbízómhoz, ezeket ők archiválják, így mindenkinek megvan, ha valakinek szüksége lenne rá. Az összes fotót kulcs-szavazom, feliratozom, ez nem egy leányálom, de kifizetődik minden egyes keresésnél. Ez a legális képhasználat ellenőrzéséhez is szükséges, elengedhetetlen.

Olvasnivaló: iCentre Magazin

Bő féléve írtunk az előző számról, akkor annak örültünk, hogy az egyik APR visszatért a Gutenberg-galaxisra. Most annak örülhetünk, hogy magazinabbá lett a lap, amelyet – ennyit a galaxisról – neten lapoztunk át. Noha az értékesítés dominál – valamiből ezt is el kellett készíttetni –, de már az "Apple életérzés" is meg-megjelenik az oldalakon.

Melyik cég hány számítógépet adott el idén?

Az attól függ, hogy ki méri. Két grafikon következik, az első a Gartner, a második az IDC számai alapján készült. Az adatok mellett hosszan részletezik, hogy ki mit tekint eladásnak, mit számítógépnek – az iPad nem az, pedig az Apple szeretné, ha mást nem, akkor legalább az iPad Pro-t ide soroltatni.
Mi ebben a nehézség? – kérezhetné joggal, hiszen az Apple, ahogy a másik négy cég is, negyedéves jelentésekben publikálja, hány Macet vagy nem Macet adott el. A gondot az okozza, hogy a céges negyedév nem esik a naptári negyedévvel egybe, így az öt cég adatai nem ugyanazokra a hónapokra vonatkoznak. Az is gond lehet, most nem az, hogy mindegyik cég összesített adatokat közöl. Az Apple az eladott Macek számát, de azt már nem, hogy ebből mennyi a hordozható és mennyi az asztali. Ezért az elemzők idősorokat néznek, weboldal statisztikákat bújnak, ám ez innentől már becslés, kerekítés, hiba, statisztika, hazugság.

A Gartner az egyik megbízható piacelemző cég. Szerinte így alakult az elmúlt naptári negyedév (sötétebb) összevetve az előző év hasonló időszakával (világosabb). A százalék a változást mutatja. A 20117 valójában 2017, de már nem tudom kijavítani, mert töröltem a Number-fájlt, ami az adatokat tartalmazta. My name is sorry.

Ez pedig az IDC adatait ábrázoló grafikon (igen, itt is rossz a 20117 > 2017).

És akkor most mi van?
Nincs semmi rendkívüli, a sorrend: HP, Lenovo, Dell, Apple és Acer – a Dell feltámadásáról legendás alapítója vezérletével érdemes egy Dell-blogot megkeresni. Amíg az első öt növelte eladását (vagy szinten tartotta: IDC: Apple), addig a többi gyártó eladása visszaesett. Koncentrálódik a piac. Ami, a számok alapján 1-1,3 százalékkal bővült. A nagyok – általában – e felett, a többiek pedig – általában – ez alatt.
Az Apple piacrészesedése hat százalék körüli – és remélem, a körüli-t már nem kell megmagyaráznom.

Emoji, memoji...

Van, aki szeretni, és van aki nem (én). Az Apple amellett, hogy folyamatosan bővíti az emojikat – néha világ-kompatibilisen (minden oprendszeren látható), néha meg nem. A WWDC egyik világújdonsága volt a memoji. A memoji a selfiből készített emoji – írom azoknak, akik nem értesültek e forradalmi újdonságról.

Az Apple a héten volt emoji-világnap kapcsán a vezetőit bemutató oldalán az összes fotót memojire cserélte (linket nem adok, mert a világnap már elmúlt vala).

Készítesz egy önfotót és abból megfelelő alkalmazással emojit vagy sárkányt vagy bármit varázsolsz. A memoji használható lesz FaceTime-mal is. A FaceTime a Skype-hoz, Viberhez hasonló videó-telefonos (igen: cset is, meg csak hang is) megoldás az Apple-től, de csak Apple ID-vel érhető el. A memojis FaceTime-olás annyira vicces lesz, hogy nem a másik beszélőt – vagy beszélőket – látod, hanem a memoji-jukat. Ez több, mint animált avatar, mert követi az arc mimikáját, valamennyire. (Az avatar leginkább a játékok során használt arckép helyettesítő kép.)

"Ezt nem én telepítettem, valahogy felkerült!"

Gyakori mondat ez a Mac OS oktatásunkon vagy egyéni tanácsadás során. Akkor hangzik el, amikor az Alkalmazásokat tallózva rákérdezek, hogy ez vagy az az alkalmazás mire való, miért telepítették. Természetesen olyan nincs, hogy egy alkalmazás magától feltelepüljön, mint mindenhez, emberre van szükség. Vannak persze ravasz megoldások, amelyek a nem informatikusokat, de néha még őket is, megtévesztik. Az Apple a következő megoldást javasolja, hogy elkerüljük a nem kívánt alkalmazások Macünkre költözését.

Alma menü > Rendszerbeállítások > Felhasználók és csoportok. A felhasználói lista alatti plusz jelre kattintva lehet új felhasználót felvenni.

Minden Macen kell lenni legalább egy admin jogú felhasználónak. Lehet több is, de egy mindenképp van. Aki egyedül használja a Macet, az általában egy felhasználóként dolgozik, és ez az egy a fentiek miatt admin jogosultságú.
Az Apple azt ajánlja – és ez leginkább az új Mac használatba vételekor követhető kényelmesen el –, hogy azonnal vegyünk fel egy szabványos felhasználót is. Mindennapi munka során a szabványos felhasználót használjuk, adminként csak akkor lépjünk be a Macre, ha admin joghoz kötött feladatot szeretnénk ellátni. De melyek ezek?
Mit nem tehet a szabványos felhasználó?
A szabványos felhasználó nem tud új felhasználót felvenni – ez azért nem naponta előforduló feladat. És, ez a fontos, nem tud új alkalmazást telepíteni sem. Minden mást korlátozás nélkül képes megtenni. Gondolom, innen egyértelmű, ha szabványos felhasználóként dolgozom, akármit is teszek, nem leszek képes új alkalmazást telepíteni "véletlenül". Akarattal igen, mert a Mac minden olyan esetben, amihez admin jog kellene, elkéri az admin nevet és jelszót. Ha ezt megadom, akkor az már nagyon nem véletlen.

Augusztus végéig ez az utolsó lehetőséged!

De hova lett a honlapunk? (szolgálati közlemény)
A honlapunk péntek óta elérhetetlen, küzdök, mint <tetszés szerinti hasonlat>. A jövőheti Mac OS X képzésünkre (2018. július 25., 13:00-17:00) azért ide kattintva tudsz jelentkezni.

Tíz éves az App Store

A vállalkozások hatalmas energiát fektetnek stratégia alkotásba, jónevű menedzsment tanácsadókkal veszik körül magukat, jövőképüket nem csak kivetítik, de élnek is benne – ám néha a szerencse és a felhasználók meghallgatása fontosabb.

Ez utóbbi kettősnek - szerencse és a felhasználói igények felismerése - példája az épp tíz éve kinyitott Apple [iOS] App Store. Ami akkor nagyjából úgy nézett ki, ahogy egy évvel korábban Steve Jobs elképzelte, miként és mire használják majd az iPhone-t az emberek. Jobs akkoriban szentségtörésnek tartotta, hogy más alkalmazást fejlesszen az ő eszközére. Az Apple majd megadja azt, amire szükség van, köszönjük szépen, el lehet menni.
Az Apple-fanatikus fejlesztők azonban nem nyughattak. Hamarosan többféle módot kínáltak az Apple-t kikerülő módon történő alkalmazás iPhone-ra töltésére. Az Apple hamar ébredt, és rájött, micsoda hajtóerőt ad az app-fejlesztés a fejlesztőknek, a vásárlóknak, és az Apple-nek.
Az App Store 500 alkalmazást kínált nyitás után, ma már több, mint kétmilliót. "Biztos van rá egy app" – mondás szállóigévé lett.
Az Apple külön oldalon, de meglehetősen szerényen ünnepli a tíz éves évfordulót, akit érdekel, az ide kattintson!

Logó iMovie-val

Számtalan oka lehet annak, hogy szeretnék olyan kis logót tenni az iMovie-s remekünkbe, mint amivel a csatornák azonosítják magukat. Természetesen nem lehetetlen, némi előkészület szükséges.

Kattints a képre az eredeti méretért!

Első feladat a mozi összerakása, elsőre az ebben a postban szereplő egyszerű mozival érdemes a logo használatot megtanulni. Behúztam a gyönyörű budapesti óriáskerekes time-lapse videóm (1) – ez bármilyen videó lehet, természetesen. Logótól függetlenül kicsit stabilizáltam (2), mert a fához támasztott iPhone mozog, ellentétben az állványra helyezettől. A klip elé (3) és mögé (4) feketéből átmenetet helyeztem. Ezzel kész is volt a logóra váró filmem.
A logó valójában egy másik klip, amit az első fölé teszünk iMovie-ban (5). A klip persze lehet fénykép vagy kép is, nem kötelező videót behelyezni. Akár klip, akár kép, az oldalarányai 16:9 kell, hogy legyen a hozott anyagnak, különben az iMovie kiegészíti vagy levágja vagy megküzdhetünk vele... Egyszerűbb a 16:9-re figyelni, mint iMovie-ban küzdeni. A képen (6) látható, hogy a kijelölés 16:9-es.
De mit tegyünk, ha a logónk nem 16:9 oldalarányú? Ebben az esetben is .png formátumot érdemes használni. Ebben a formátumban lehet "üres" része a képnek, ahogy az én esetemben a Macademia logo jobb és bal széle (6). Sőt, akár ki is lehet lyukasztva (logó dizájnerek most fogják a fejüket), ahogy az én "MA" betűim ki vannak (nagyon kivannak).
S lőn logó
Amikor a logós klip a kiválasztott (5), akkor használhatjuk a Videóátfedések ikonnal megjeleníthető menüt (7). A Videóátfedések > Kép a képben paranccsal (8) lesz a betett logó csíkból logóra emlékeztető megjelenés. Az Átmenet stílusának kiválasztása opciónál adhatjuk meg, hogy a logó áttűnve vagy felnagyítódva jelenjen meg, mellette ezek időzítése (9). Ennyi a logó, nem több.
Hogyan mozgattam a logót? A lenti szerkesztő sávon durván 0:01-re álltam a lejátszófejjel (odakattint, ahol a zöld 10), a logó volt kiválasztva. A jobb felős ablak bal szélén a három pöttynyi ikon középsőjére – Új kulcsszó hozzáadása a lejátszófejnél (11) – kattintva rögzíthetjük a logó pozícióját. Ezt a videó vége előtt egy másodperccel (12) megismétlem, előtte persze áthúztam a logót, ahol ennél a képkockánál látni szeretném.
Három dolgunk maradt még: lejátszás, megosztás és örülés.

Mac alkalmazás helyett mást

A Mac az Apple-ös alkalmazások hibátlan együttműködését támogatja, ám sok esetben az egyes Apple alkalmazások helyett más fejlesztőét akarjuk vagy kell használni. Safari helyett Chrome-ot, Mail helyett Outlookot, Naptár helyett Google-naptárt és így tovább. Esetleg szeretnénk a pdf-et nem Megtekintővel megnyitni, vagy beállítanánk, hogy a .plist fájlokat a Szövegszerkesztő nyissa meg kíváncsi tekintetünk számára.

Safari helyett mást
Rendszerbeállítások > Általános párbeszédpanelen tudjuk kiválasztani az alapértelmezett böngészőt. A Mac felkínálja a gépre feltelepített alkalmazásokat, ezek közül tudunk választani. Így ha Netscape Navigatorra vágyunk, előbb azt fel kell telepíteni a Macre.

Naptár helyett mást
Vicces módon a Naptárt (iCal, Calendar) elindítva annak Beállítások menüjében cserélhetjük le másik naptár alkalmazásra. Ha lenne olyan Google fiókom a Macen (Rendszerbeállítások > Internetes fiókok), amelyben a Naptár (Calendar) szinkronizációját engedélyeztem, akkor a fenti képernyőfotón az is elérhető lett volna, mint választási lehetőség.

Mail helyett mást
Sokan Microsoft környezetben dolgoznak, így rákényszerülnek az Outlook használatára. A Mail elindítása után a Beállítások menüben cserélhetünk levelező alkalmazást. Csak a rendszer számára látható alkalmazások jelennek itt meg. Persze lehet olyat is használni, amit nem sorol fel a Mac, ami szinte biztos, ez utóbbi programok nem nagyon fognak az Apple alkalmazásokkal összedolgozni.

Feketeleves
Török Bálint nagyurat lefogták a törökök. A nem Apple alkalmazások hátránya az, hogy amíg az Apple szinte mindent elkövet, hogy az alkalmazásai együttműködjenek, szükség esetén egyikből átjussunk a másikba, addig ezt más fejlesztők alkalmazásaival nem teszik meg, és nem is akarják megtenni. Így váltás esetén eleshetünk számos kényelmi szolgáltatástól. Ha nincs okunk, akkor ne váltsunk.
Csak azért, mert a programozó haverunk él-hal a Chrome iksztensőnökért (az meg mi?), nekünk jó lesz a Safari is. Más alkalmazás esetén is gondoljuk végig, hogy érdemes-e?

Fájl meg az alkalmazása

A kép bal szélén kijelölt PDF fájlt szeretném megnyitni. Ha a helyzetérzékeny menüt hívom elő (ctrl + kattintás), akkor kapom a középen látható felpattanó menüt. Itt már választhatok másik alkalmazást is, a Mac felsorolja a szóbajövőket. De még mindig választhatom az egyebet (pff, elfelejtettem magyarra váltani a képernyőkép készítés előtt, sajnálom). Ekkor a Mac az összes telepített alkalmazást felkínálja. Hogy mire jutok, már az én dolgom.

Macerás lenne minden esetben így eljárni, ha egy adott fájltípust, kiterjesztést mindig adott alkalmazással nyitok meg. Ezt is meg tudom változtatni, cserélni. A fájlt kiválasztva kérjünk róla infót (command + i). A jobbra látható ablakot kapjuk (én sok, ide nem tartozó részét elrejtettem a kis fekete háromszögekre kattintva).
A Megnyitás ezzel alatt ki tudom választani, hogy ezt a konkrét fájlt a Mac melyik alkalmazással nyissa meg. Ha az Összes módosítása... gombra kattintok, akkor az összes ilyen kiterjesztésű (képen pdf) állományt az itt kijelölt alkalmazás próbálja majd megnyitni. Ez annyira fontos módosítás, hogy a Mac rákérdez, ritka rákérdezéseinek egyike. Ha például a PDF-hez a Számológépet passzítom, rendelem hozzá, akkor káosz lesz. A Számítógép soha meg nem nyitja a pdf-et.
Ésszel, nem csak Mac-kel.

Vissza a múltba: Prince of Persia és társai

Tombol a nyár, a legjobb ilyenkor elmerülni pár klasszikus játékban: klikk ide!, a játékokhoz nem kell régi oprendszert telepíteni – nehéz is lenne –, elég a Safarit beizzítani. Nem is írok többet, mert vár Perzsia Hercege...

A profik a Lightroomhoz Loupedecket használnak

A Lightroom az Adobe fényképészeknek szánt alkalmazása. Mindent tud, amit a Photoshop tud a képszerkesztésről vagy kép manipulációról. Ezen felül számos kép-kezelési, -megosztási szolgáltatása van. Ha valaki kinövi a Fotókat, akkor ajánljuk, hogy váltson az Apple Aperture-re Adobe Lightroomra. A Loupedeck külső hardver eszköz, amelyet a Machez csatlakoztatva a Lightroom számos funkcióját kínálja barátibb módon.

A képre kattintva az eszköz feliratai is elolvashatók.

Az egyes tekerőgombokra került ki a szaturáció, az expozíciós idő, az alul- és túlexponálást módosítás – minden bizonnyal praktikusabb, mint billentyűkombinációkkal dolgozni, nem is szólva ez utóbbiak szükséges bebiflázásáról. Nem csak a funkció gombok (alt, kontroll, command...), de a vezérlőnyilak is megtalálhatók a Loupedecken. Ez azért jó, mert így a Loupedecket nem a billentyűzettel és trackpaddel együtt kell használni – ami igazi kihívás lenne –, hanem önmagában is tudunk vele dolgozni. A másol-beilleszt is külön billentyű az eszközön.
Sőt! Nyolc programozható csúszka segít abban, hogy teljesen munkafolyamatunknak megfelelővé tegyük a Loupedecket.
A Loupedeck a Lightroom 6-tal és a Lightroom CC-vel is használható. Az ára kb. 65eFt (a hétfői árfolyam szerint), itt tudod megrendelni.

Külföldön olcsóbb a Mac? (2018/7)

Alapelvek
Tudom, hogy többen rendszeresen olvassátok visszamenőleg is ezeket a bejegyzéseket, de mindig vannak újak, így az ő számukra jöjjön pár alapelv. Az árak a netes Apple Store árai országonként. Az árfolyam az aznapi hazai Raiffeisen deviza közép árfolyama. Ezekből számolja ki a Numbers, majd hasonlítja össze, hogy hol a legolcsóbb vagy hol a legdrágább a Mac. A külföldi árban nincs benne a repjegy, szükséges papírok - például céges vásárlásnál. És nem számolunk a nagyon olcsó, van valahonnan, "persze, hogy van rá gari", számla mentes dolgokkal. A táblázat félig játék, de komoly. És a közölt számokért felelősséget nem vállalunk, mielőtt vásárolsz, tájékozódj!

Jelmagyarázat
A sötétzöld a legjobb, a sötét piros a legrosszabb ár. E két szélsőérték közt Macenként öt egyenlő nagyságú árkategóriát hoztunk létre. Magánszemélyeknél a svájci árak az alacsony svájci áfa miatt verhetetlenek. A céges táblázatban már eltűnik ez a különbség.
Pénzügyi elemzők számára: az Apple árai nem változtak az előző hónaphoz képest, ám az euró-forint (és a többiek) árfolyam igen.

Cégeknek
Mert mi visszaigényeljük az áfát, ezért a nettó árral számolunk.

Magánszemélyek
Mert mi fizetünk áfát is a Mac után.

Mac-index
2016-ban nekikezdtünk egy Mac-index kialakításának. A Mac-index az egyes országok Mac drágaságát vagy olcsóságát mutatja. Minél kisebb a szám, annál olcsóbb az adott országban a Mac (nettó árat nézve). Ez persze nem jelenti, hogy az összes Mac ott a legolcsóbb. A Mac-index számításánál már figyelembe vettük, hogy hordozható Macből közel ötször annyit értékesítenek, mint asztali gépből. Az index akkor "finomodik" tovább, ha találunk részletesebb és megbízhatóbb adatsort. Az Apple pár éve már nem közöl bontást a negyedéves jelentésében az eladott Mac típusok szerint.

Minél kisebb a szám, annál olcsóbb az adott országban a Mac (nettó árat nézve). És a Google helyett én kérek elnézést a "Holandia" miatt, de két-t-vel nem jelenik meg a térképen az ország.