AddressBookból Numbersbe

(Tudom, hogy Kontaktok, de amíg a Címtárral megbékéltem, ez ronda.)
Aki ici-picit elmélyedt már az Apple-szoftverek tengerében, az tudja, hogy szinte minden alkalmazás kommunikál valamilyen módon a másikkal. A Numbers-AddressBook páros talán nem oly ismert, ezért is írok most róluk. Az AddressBook (Lion nevén: Címtár, Mountain Lionul: Kontaktok) az elektronikus névjegykártya gyűjteményünk, amely remekül szinkronizálódik (írnám, hogy magyar jelentése szerint, de hát a szinkron szót nem a pusztákról hoztuk magunkkal) az iClouddal, és azon át más Mackel, iPaddel, iPhone-nal és iOS eszközzel. A Numbers pedig az a táblázatkezelő, amely az Excelnek azt az öt százalékát tudja (ez erős lefelé kerekítés), amelynél többet az Excel használók 95 százaléka soha sem használ, de azt sokkal szebben és jobban.

AddressBookból
Nyissunk meg egy tök üres Numberst, még táblázat sem kell, hogy legyen rajta. És nyissuk meg az AddressBookot is - persze egyiket se teljes kijelzős módon, mert bár az szép, csak épp nem fogjuk élvezni a két alkalmazás kapcsolódását. Válasszunk ki egy szívünknek kedves nevet az AddressBookból és húzzuk át azt a Numbers felületére. Megjelenik a kitépett névjegykártya képe, amikor elengedjük az egeret, akkor négy oszlopos táblázatba kerülnek az adatok: vezetéknév, keresztnév, email cím és telefonszám határozz meg humánt, ezek szerint.. Ha erre a táblázatra további neveket húzunk az AddressBookból, akkor velük bővül a táblázat. Nincs elbonyolítva. És, természetesen, kijelölhetünk és húzhatunk egyszerre több nevet is.
De mi van akkor, ha más adatok is kellenének a fenti négyen túl?

Numbersbe
Nos, akkor elég az elrejtett oszlopokat felfedni a Numbers táblázatban. Az összes mező összes adata ott van. Tudom, szőrözésnek tűnik, de mi van, ha nem kell ennyi adat? Ha pontosan tudjuk, melyik adatok kellenek az AddressBookból, akkor hozzunk létre egy új táblázatot és a fejlécbe írjuk be a megfelelő AddressBook mezőket. Az ide behúzott AddressBook rekordoknak csak a Numbers fejléces mezői kerülnek át.
És. Ha kézzel csoportot képeztünk az AddressBookban, az egész csoportot nevénél fogva Numbers táblázatosíthatjuk. Arra a kérdésre, hogy AddressBook okos (smart) csoporttal ezt miért nem lehet megtenni, nem tudnék felelni...

170 pixel széles, de hol van?

"Oké, azt még tudtam, hogy .psd kiterjesztésű" - arról a fájlról, ami valahol az egy terrában (egy Földön) rejtekezett. Hogy található meg a leggyorsabban? Annyit, reméljem, mindenki tud, hogy Finder keresőbe beírja a .psd szöveget, mire sorjáznak a psd állományok (Photoshop fájlok). Nekem vagy ezret talált se perc alatt, köszönhetően a háttérben a feladatra felkészült Spotlightnak. Ebből pont azt az egyet megtalálni viszont, ami 170 pixel (képpont) széles ... nem emberbarát feladat.
Az egyik szájtra tettük fel egyszer, két éve? Hét éve? És most módosítani kellene. A Safari > Beállítások > Advanced paneljén lehet aktiválni a Developer menüt és szolgáltatást. Ilyenkor a böngészőbe CTRL-lal megkattintva egy elemet, meg lehet azt vizsgáltatni. A Safari ablak alját elfoglaló rész számos egyéb mellett képes arra is, hogy megadja, hogy az elem hány képpont széles és magas. Innen a szélesség info. Igen, a nevét is meg lehet tudni a neten lévő fájlnak, képnek, de arra a merevlemezen keresve nem volt találat. Így maradt a méret. Arra emlékeztünk, hogy psd-ből lett generálva a .png fájl, ezért kerestem .psd-t.

És úgy találtam meg,
hogy a Finder keresést bővítettem. Emígyen:

És szorgos népünk győzött. Bár így is volt hat találat, de ezzel sikerült megbírkózni.

iPad a reptéren

Az iPad remek eszköz, ha repülőre vár, vagy ha repül az ember - bár a net hiánya azért ici-picit fáj. Most azonban nem repüléses iPad ajánlatunk van, vagy élményünket osztanánk meg, hanem reptérit. Aki utazott már repülőn, az tudja, hogy a kijáratnál sok érkezőt vár a fogadó cég által megbízott taxis. Az érkező nevét általában A4-es papírra írva tartják a kiáramló utasok felé. Akik élénk fejforgatással keresik a saját nevüket. Tegnap viszont megláttam az új idők új emberét (nekem az volt), aki iPadet fordított az érkezők felé, amin cég-logo és a várt három utas neve pörgött. Rákérdeztem, Keynote preziben.

Mountain Lion könyv

Megírva. Szinte megolvasva. Képesítés alatt. Tördelése megkezdve. Ket héten belül nyomdában. December előtt a boltokban.
Ezért pihen ez a blog ezekben a hetekben.

Apple logós baseball sapka

Találtunk elrejtett készleteinkben jó néhány Apple logo-s baseball sapkát. A logo gépi hímzett (hozzáértő szerint), amúgy 100% cotton, 57cm (hátul analóg módon szabályozható a méret), evidens, hogy Made in China (viszont a hivatalos Apple-ajándék árustól származik). Egy baseball sapka 2500 forint (áfával, számlával), ha érte jössz előre egyeztetett időpontban.

Utánam a vízözön

Baráti társaságban került szóba az a rock-sztár, aki pert indít azért, hogy az általa megvett iTunes zenéket majd a gyerekei örököljék. Pár ezer zenéről van szó, ami 99 centtel számolva is több, mint kerekítési hiba. A csapat egyik tagja épp válásban van és grafomán, íme a józanodást követő írásos reflexió:
"Mi lesz akkor, amikor már nem tudom megadni, elmondani, begépelni a Facebook, Twitter, Mail, Mac login jelszavam? Ki hogy férhet majd hozzá az ott hagyott, oda érkező adatokhoz? Mi lesz azzal az előfizetéssel, amellyel egy vanuatui szolgáltatást veszek igénybe - lemondásig, és már nem mondom le.
De tényleg, mi lesz mondjuk a Mackel? (Igen, tudom, hogy minden jelszó feltörhető, de most az elv és nem a gyakorlat a kérdés.) Amelyen lehetnek olyan dolgok - sőt, érkezhetnek rá hosszú ideig -, amelyek utódlásra vagy örökösödésre érdemesek. És persze olyanok is, ami azért van jelszóval védve, hogy más ne lássa. És mi lesz @mac.com-os mail címmel? "Drága Tim Cook, adj új jelszót? Mert turkálnék a levelekben", amelyek - lehet hogy - rám tartoznak? És kire is?
Ki örökli a zenémet? A házastárs? Az élettárs, mert nem váltunk el hivatalosan? Az idősebb gyerek? A fiatalabb?
És akkor még inkább, mi van a tuvalui részvény portfólióval, amit innen menedzseltem és soha senki sem tudott róla a környezetemben? Megy a lecsóba? Hogy férnek hozzá? Mit kezd a tuvalui Ingyom-Bingyom Bt. egy magyar okirattal? És mire kezd valamit, mi marad?"

Steve Jobs

Here's to the crazy ones.

The misfits.
The rebels.
The troublemakers.
The round pegs in the square holes.

The ones who see things differently.

They're not fond of rules.
And they have no respect for the status quo.

You can praise them, disagree with them, quote them,
disbelieve them, glorify or vilify them.

About the only thing you can't do is ignore them.

Because they change things.

They invent. They imagine. They heal.
They explore. They create. They inspire.

They push the human race forward.

Maybe they have to be crazy.

How else can you stare at an empty canvas and see a work of art?
Or sit in silence and hear a song that's never been written?
Or gaze at a red planet and see a laboratory on wheels?


We make tools for these kinds of people.

While some see them as the crazy ones, We see genius.

Because the people who are crazy enough to think they can change the world, are the ones who do.

Az őrültek.

A meg nem értettek.
A lázadók.
A felforgatók.
A kör négyszögesítői.

Akik másként látják a dolgokat.
Akiket a szabályok nem korlátoznak.
Akik nem tisztelik a status quo-t.
Akik másképp gondolkodnak.

Imádhatod őket, ellentmondhatsz nekik, hivatkozhatsz rájuk, megtagadhatod őket, hívükké lehetsz vagy leárulózhatod őket.
Csak semmibe venni vagy képtelen őket.
Mert ők megváltoztatják a dolgokat.

Feltalának. Elképzelnek. Gyógyítanak.
Felfedeznek. Alkotnak. Megihletnek.
Előbbre viszik az emberiséget.
Lehet, hogy őrültnek kell lenniük.

Másként hogy láthatnák meg az üres vászonra alkotandó művet?
Vagy csendben ülve hogy hallhatnák a meg nem komponált zenét?
Vagy miként irányítanák a kerekeken gördülő laboratóriumot a vörös bolygón?

Mi nekik készítünk eszközeinket.

Mások bolondnak tartják őket, mi zseniknek.
Mert csak azok az emberek képesek megváltoztatni a világot, akik elég őrültek ahhoz, hogy ezt elhigyjék magukról.

Három kérdése, három válasz

Mi az az Adatdetektor?
Szövegszerkesztő beállításban történő engedélyezése után felismeri a Kontaktokba vagy Naptárba való adatot a megnyitott szövegben, ha az egérrel ilyen főlé siklunk.
Mi a burok?
A Shell menü a Terminálban, természetesen honosítva.
Mi az a Levágásvizsgáló?
A Megtekintő Vizsgálójának egyik füle. Ebben a párbeszédablakban lehet megadni a kép-váságt számadatokkal, ha nem szeretnénk egérrel elvégezni a képvágást.

Imádjuk a magyarítást!

Három válasz, egy nyeremény

A hétfő reggel nyolcig jó választ küldők közt kisorsolunk egy apple-logós baseball-sapkát.
1. Mi az az Adatdetektor?
2. Mi a burok?
3. Mi az a Levágásvizsgáló?

iPhone app autósoknak

Autó, majd biztosító váltás ismertette meg velem az Angyal Pro alkalmazást. Amely, ahogy mondani szokás, svájci bicskája az itthoni autózásnak. A kép tulajdonképp mindent elmond, de azért felsorolom a hasznosságokat. Aki rühelli a parkolási társaságok arcátlan ellenőreit és kerékbilincses rohamosztagait (különösen a hétkor kezdődő színházi előadások esetén, ahol hétig fizetős a parkolás), az kereshet a közelben parkolóházat, parkolóplaccot. Ráadásul a nyitvatartást és tarifát is megtudjuk.
Hasonló a helyzet az utcai parkolás esetében, ha megadjuk a rendszámunkat, gépjárművünk típusát és mobil-szolgáltatónkat, akkor a képen nem látható mobil-parkolás menü a GPS adatok alapján megtippeli (jó aránnyal) a parkoló négyjegyű azonosító kódját (erre mi szükség, ha jól belegondolunk?, elég lenne az óránkénti tarifa összeg), akkor egy kattintás, hogy 75 forintot eltapsolva parkolásba kezdjünk. A program figyelmeztet, hogy a zónakód tipp, ez helyes.
A Forgalom adatok pont olyanok, mint a Google-é, már csak azért is, mert azok vannak ide befésülve (mashup, szakszóval). Mivel én ragaszkodom a Google Mapshez és nem frissítek iOS6-ra, így nem tudom, hogy hat alatt mi lesz ennek a térképnek a sorsa. Amúgy a parkolási adatokat a parkoloora.com, a kutakét a holtankoljak.hu szolgáltatja.

A kutak esetében a képről lemaradt, hogy megadva az üzemanyag típusát, általunk preferált kúthálózatot, a kút ikonra kattintva látjuk az aktuális árat. Sőt, kérésre az odavezető utat is megmutatja az alkalmazás (helyett a Google).
Jogos az az állítás, hogy ez az app csupán alkalmazások összefogása - de nekem épp ezért tetszett meg. És hogy a vész esetén gomb mögötti tartalmat is felfedjem, ide olyan bölcsességek kerültek, mint ha az üzemanyag szint alacsony, akkor tankoljon!

A nem támogatott RSS

Sem a Mail, sem a Safari nem kínál már RSS támogatást. Nem állítom, hogy tömegek sírnak emiatt. Viszont azok, akik használták ezt a szolgáltatást, értetlenül állnak - ülnek - az elhagyás előtt. Az RSS technológia semmit sem fejlődött, így ami jó volt Lionban, az jó lett volna a Mountain Lionban is.

Mi az az RSS?
"Az RSS betűszó számtalan feloldással bír, ezek közül a Really Simple Syndication csupán egy, de talán nincs is olyan, amely a magyar „hírszál”, „hírcsatorna” tartalmát, jelentését tökéletesen adná vissza (anyanyelvünk ezúttal diadalmaskodott az angol nyelv felett). Az RSS technikailag egy XML-állomány, amely adott szintaktikai előírásnak felel meg. Az XML már az informatika mélységei felé vezet – ez nagyon szép, nagyon izgalmas, ezért külön könyvek szólnak róla.
Az RSS-hírszálat használók elsöprő többsége afféle hírügynökségként működteti az RSS feedjét. Ma már szinte mindegyik honlapon megtalálható a kis narancssárga ikon – RSS, XML felirattal vagy ikonnal –, amelyre kattintva RSS-hírszálat kapsz. A blogmotorok, oldalszerkesztők alapfunkcióként kínálják a hírcsatornák gyártását. Aki új infót kíván közzétenni, az előbb kódolja azt az RSS előírásainak megfelelően, majd az XML-állományt felteszi a netre. A hírcsatorna-olvasó alkalmazások (Safari, NetNewsWire, Mail) a háttérben dolgozva folyamatosan figyelik a hírszálak változását, és ha friss infót találnak, letöltik. Az Apple a Tigrisben a Safarit próbálta RSS-olvasóvá is előléptetni. A Leopárdban a Mailt is felruházta ezzel a tudással. Igazság szerint mindkét program számára mostoha üzemmód ez, a nagyszámú RSS-szálat (50, 100 vagy még több) figyelő Mac-használó nagy valószínűséggel az említett NetNewsWire-nál fog kikötni. Az RSS ízére azonban a Mailben vagy a Safariban is ráérezhetsz." - írtam volt a meg nem jelent Lion kézikönyvben.

RSS képernyővédő, iWeb widget
Az előző operációs rendszerek egyik képernyővédője is képes volt egy hírcsatorna híreit megjeleníteni, egyfelől állandó változást biztosítva a nézőnek (ahogy a hírek sorjáztak), másfelől a hírre kattintva az egész írás megnyílt Safariban.
A megszüntetett iWebnek az egyik widgete - fogd-és-vidd módon készített oldalhoz hozzáaadható elem - szintén képes volt RSS szálat megjeleníteni. Így lehetett egy elhanyagolt oldalt (példa: www.ferenczy.hu) életben tartani (befűzve ennek a blog RSS csatornáját).

Nem értem
Csupán azt nem értem, hogy ha az Apple dobta az RSS megjelenítést, akkor maga miért kínál RSS szálakat? Ha úgy érezte, hogy az RSS nem passzol sem a Mailbe, sem a Safariba - ez meg is állja a helyét -, akkor vajh miért nem kreált egy önálló alkalmazást. Ha olyan egyszerű alkalmazások, mint a Jegyzetek, Emlékeztetők elkészíthető volt (az iOS megfelelési kényszer miatt), akkor?

Megnyithatatlan iWork fájl (frissítve)

A minap a fenti üzenetet kaptam, amikor egy tanácsadás során szerettünk volna egy Numbers állományt megnézni, a fájl megnyithatatlannak bizonyult. Hogy ez rossz, az nem kérdés. Ami rosszabb, hogy nincs backup. Azaz, van backup fájl, köszönhetően a Lion és a Mountain Lion varázslatos automatikus mentés funkciójának.
Csak épp az előző verzió, kvázi backup, elővételéhez meg kellene tudni nyitni a fájl, ami megnyithatatlan. Igen, persze, ha lenne Time Machine, akkor annak segítségével tényleg meg lehetne nyitni a korábbi állapotokat anélkül, hogy meg kellene nyitni a fájlt (ami megnyithatatlan). Igaz, a korábbi verziókban volt biztonsági mentés - legalábbis a magukra valamit adó programok esetén volt. Igaz, ott az iCloud - bár avval semmire sem megyünk, sőt, ha pechünk van, akkor a meghalt fájllal sikerül az összes elérhető korábbi verziót felülírni.
Marad a térdre, imához.
Vagy a kézi biztonsági másolat készítés. Esetleg Automator rutin írás, amely Folder Action (mappa-alkalmazás) formájában segít. Ja, ez sem, hiszen Mountain Lion alatt ez sincs (vagy én nem találom nagyon...)
Maradt tehát a Duplicate és Mentés... szép!

Frissítés: Van Mappaalkalmazás, csak én nem találtam nagyon, kösz Ark. Lásd hozzászólások!

Evolúció, nem revolúció

Ennyi az új iPhone. Persze nagyobb, könnyebb, tovább bírja és hasonlók. De el lehetne úgy adni, hogy nehezebb és hamarabb lemerül? Nem nagyon. Akik csalódtak az iPhone kapcsán (azok nem olvasták a híreket - véli a Gonosz Almalap), azok elfelejtik, hogy a forradalom az iPhone-nal jött el, ahogy Jobs fogalmazott, újra feltalálták a telefont. Ami 3:1 eszköz lett, telefon, böngésző és zenelejátszó.
Ez utóbbi funkció egyre lényegtelenebb, a böngészés változatlanul fontos. Ami igazán hasít, az az iPhone-App Store. Ez az Apple igazi nagy invenciója. A pénzcsináló gép. Amit persze nem lehet magára hagyni, mert ugyan még úgy is elpörög, de nem jönne ki belőle annyi, amennyit ki lehet facsarni. És az Apple facsar. Az iPhone már csak eszköz, az ötödik ebben a sorozatban. Nem is lehetett forradalmit várni.
Azt viszont egyre inkább, hogy jön majd valami, ami tényleg megint át- és lerendezi a piacot, amit minden gyártónak muszáj követni, hogy el ne vérezzen, mint a RiM vagy a haldokló Nokia. Én jobban örülnék, ha ez a következő csoda nem bíróság előtt kivívott pergyőzelem lenne, hanem technikai fejlesztés. Jobs, amíg ereje teljében volt, mániákusan akarta az informatika-világ jobbítását - ezért illene jobban az Apple arculátához a technikai fejlesztéssel kivívott elsőség.
A nagyobb-szebb-gyorsabb kérdésről csupán annyit, hogy a nagyobb felbontás kezeléséhez persze, hogy erősebb processzor kell, az erősebb processzor többet fogyaszt, tehát még jobb akkumulátor kell. De vajh mit kezdünk majd a kezünkben elférő 4096x3760 pixel felbontású kijelzővel?

"You say you want a revolution
Well, you know
We all want to change the world
You tell me that it's evolution
Well, you know
We all want to change the world"

Lennon-McCartney: Revolution
(nagyon nem erről szól, de passzol)

"Feltörték a kocsit, vitték az iPadet"

Szerencsére nem az enyémet. De egyre több ismerősömét és barátomét. Ami feltűnő és nehezen megmagyarázható, hogy szinte mindig szem számára láthatatlan helyen - csomagtartó, kesztyű tartó - volt az eszköz, és nem is a megállás után került oda, a legtöbb esetben már induláskor.

Honnan tudja a rabló, hogy mi van a csomagtartóban?
A bosszúság és anyagi kár benyelése után erre a kérdésre kerestük a választ. A feljelentések megtétele során a közeg arról is szólt több esetben, hogy a kocsi feltörők spéci eszközzel mérik ki, hogy hol lapul laptop, mobil...
Bár messze nem tudjuk a hogyant, erős gyanú árnyéka vetül a bekapcsolt wifi-re, bluetoothra. Az iPhone, ugye, ha csak ki nem kapcsoljuk - power off -, akkor kommunikál a világgal, emailt fogad, bla-bla-bla. Ha egy eszközön a Bluetooth nem csak be van kapcsolva, de fel is deríthető, azaz ha más eszköz rászól, akkor örömmel felel, egyes telefonokon, gépeken ezek is működnek altatás (sleep) közben.
Bár az autó fém, tehát eléggé árnyékol, gyanúnk szerint ezek a sugárzások lehetnek detektálhatók valami spéci műszerrel. Ha arra gondolunk, hogy egy lopott gépet 100-200e forintért adnak el, akkor a műszer ára hamar megtérülhet. Persze, megtúrhatnám a netet ilyen eszköz után, de valahogy nincs kedvem.
Én, amióta több ismerősöm is így járt, nem hagyom az iPhone-om, iPadem vagy Macem az autómban, ez ugyan nem védi meg azt a feltöréstől, de legalább nem kell másnap mindent újravásárolni.

Tudom, hogy sok szomorú történet él ez ügyben, ha valakinek van a fentieknél konkrétabb elgondolása, hogy árulja el magát a Mac vagy az iOS, akkor pls, írja meg!

iPhone app: Taxi

Alig pár hete írtam egy taxi rendelő alkalmazásról. A következő alkalommal, amikor több sör szorításában az anyós ülésen tartottam hazafele, meg is osztottam a személyszállító kisiparossal az alkalmazásról szerzett tapasztalataimat. Cserébe megtudtam, hogy van jobb is. A jobb persze nézőpont kérdése, ám ha másért nem is, egyszerűsége miatt érdemes a TaxiLike alkalmazást megismerni.

Ahogy látható, a regisztrálás során tényleg csak azokat az adatokat kérik, amelyek a rendeléshez kellenek, nem adatbázis építésre gyúrtak a fejlesztők és a megrendelők. Az alkalmazás állítólag más országokban is használható, ezt nem próbáltam, sőt úgy helyes fogalmazni, hogy az alkalmazás már itthon is - Budapest az én hazám - használható.
A második kép maga a főmenü. A GPS hamar megkeresi, hol vagyunk, majd felsorolódnak a szóba jövő taxis cégek, a command jel melletti szám az indulási összeget mutatja. A rendelés leadása után a számítógép kisorsolja a legközelebbi autókat, ahol a sofőrnek a kézieszközén futtatja a TaxiLike alkalmazás párját. Ha így tesz és közel is van a megrendelőhöz, csak egyet kell kattintani. Kap a taxis egy megerősítést, hogy ő volt a leggyorsabb, és kap egy visszaigazolást az utas is, a várható érkezési idővel és a taxi azonosítójával (legalábbis elmondás szerint).

És ennyi.

Plusz
A GPS feldobta címek módosíthatók, a gyakori rendelési címek elmenthetők. A rendelésnél - ez a képen nem látható - jelezhetjük, hogy dohányzó vagy füst mentes autót szeretnénk.

A Múzsa árnyéka

Az utcákat róva sokan láthatták a Muse plakátját, amely a novemberi koncertre csábít. De nem kell a Muse-ra novemberig várni, feltéve ha nem az együttesre, hanem az Adobe új webszerkesztő alkalmazására vagy kíváncsi. És ebből talán kiderült, hogy ez a bejegyzés egy meghívó, egy csábítás, hogy eljöjj a HAUG (az meg mi?) ingyenes bemutatójára.
Komolyabban szólva, a 2012. szeptember 15-i szombaton Meichl Matyi, az Adobe mérnöke mutatja be a Muse-t, az Edge-t, illetve az Adobe Shadowt és Bracketset. A Muse sablonokkal dolgozó webszerkesztő, amely a Dreamweavernél kevesebbet tud, az ingyenes weblapkészítő alkalmazásoknál viszont többet. A célcsoport a weblapjukat aktívan használó kisvállalkozások lehetnek. Az Edge talán ennél is érdekesebb, bár az Adobe soha ki nem mondaná, de a Flash egyik utódja lehet, mivel az alkalmazással animációkat hozhatunk létre HTML5/CSS3 elemeket használva.
Mégegyszer, az előadás ingyenes, de regisztrációhoz kötött - mivel csak negyven székünk van az Apple Oktató Teremben (Duna Plaza).
Akinek megfelelő hordozható eszköze van, az jól teszi, ha magával hozza, és előre telepíti a HAUG oldalon megemlített alkalmazásokat. Az előadás közben folyamatosan lehet kérdezni, közbeszólni, alkotó módon kekeckedni.

Titkos túlélők: iWork.com és iDisk

Miután sikerült iPad Numbers-zel másfél óra alatt elvégezni azt, amit Macen tíz perc lett volna - miért akar valaki egymásba ágyazott képleteket bevinni? -, vissza akartam juttatni az iPadről a Lionos Macre a Numbers fájlt. A kihívást az kellett, hogy jelentse, hogy bár az iPaden minden szoftver a legfrissebb volt, a Macen még Lion parkol, ami alatt a Numbers nem iCloudos - hangozzék ez a mondat kívülálló számára külföldiül. Akárhogy is, eltalálva a megfelelő ikont az itt látható menüt kaptam az iPades Numbersben. A fiúk bealudtak Cupertinoban, a „Share via iWork.com" és a „Copy ot iDisk" ugyanis két nem létező Apple-ös fájlmegosztásra vinne - a hibaüzenet egyébként el is mondja, hogy ezek megszűntek. De akkor mit keresnek a menüben?

Webszervertelenség

Tudom, keveseknek hiányzik majd a Mountain Lionból a webszerver szolgáltatás, amely a Lionban még megvolt, de akkor is! A Rendszerbeállítások > Megosztás alatt lehet kiválasztani, hogy a mi Macünk milyen szolgáltatásokat kínáljon a lokális hálózat többi gépe számára.
Számtalan más mellett ilyen volt a webszerver szolgáltatás. A Mac képes volt felhasználónként egy mappát úgy megosztani, hogy azt más gépekről böngészőből megnyitva weblapként jelenjen meg. Sőt, volt egy Mac szintű szájt is. Mire volt ez jó? Aki házon belül intranetet használt, nem kellett vesződni semmivel, a Mac mindent készen adott. Vagy egy még egyszerűbb példa: ha weblapot készítettünk, akkor azt ebbe, az egyébként kutya-közönséges, mappába mentve a hálózat összes gépéről megnézhettük, hogy szép-e, jó-e, sok más mellett Windows és Explorer alól is.
Igen, tudom, hogy a szolgáltatást Terminál ablakból el lehet indítani - állítólag. De ha onnan el lehet, miért nem lehet a Megosztás párbeszédablakból? Az nem érv, hogy az iOS-en szocializálódott felhasználó nem értené, mert egyrészt az iOS-en szocializálódott felhasználó baromi okos, másrészt, ha nem értené a webszervert opciót, akkor ugyan mit kezd a Távoli Apple eseménnyel. (Amúgy most tegye fel az egyik kezét az, aki tudja, hogy mi az a Távoli Apple esemény, és a másikat az, aki ilyet már demonstráción kívül látott, használt. Megadtad magad? Gratulálunk!)
Ésszerű magyarázat lehet az, hogy azért nincs webszerver megosztás, mert nincs az Apple-nek weblap-szerkesztő alkalmazása. Ami igaz, siratjuk is az iWebet. És oktatjuk, mert jó. Sajnos nem találtunk még az iWebhez hasonlóan egyszerű, Apple-logikájú honlapkészítő alkalmazást.
Egyébként az Xgrid is röppent a megosztások közül. Nem mintha azt sokan használták volna, de legalább lehetett dicsekedni, mire is képes az OS. Hát, már nem képes.

Quod licet Iovi, non licet bovi!

Régen, réges-régen, amikor még a két Steve együtt dolgozott az Apple-nél, akkor még a billentyűzeten ott volt az alma-logo. Aztán elröppent pár évtized, és lekerült az alma-logo (ez azért nem olyan rég volt). Ennek - gyanítom - eszmei megfontolása volt, ne nyomkodja az egyszeri ember fia a cég logóját. Annyira lekerült a billentyűzetről, hogy tilos volt azt mondani, hogy a másolás „alma-c", a beillesztés „alma-v". Az Apple oktatói vizsgán egy ilyen hiba után már csak a közönségnek játszott a vizsgázó.
És mit talál a lelkes könyvíró a Mountain Lion egyik eldugott párbeszédablakában? Nos jó, ha nem is az alma-logót, de magát, az Apple-t. Kicsit reszkető ujjal ütve a billentyűzetet kíváncsiskodom, most akkor a „command"-nak címkézett billentyű az „Apple" billetnyű?

Ja, a cím: amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek.

Vers mindenkinek :: Balaskó Ákos

Balaskó Ákos

adyosszes.doc could not be opened

A linkre katt, nem ment, csak megtekint.
Tempfájlok ágbogába landol
zúzódva, tűrve, törve, űzve,
könyörtelen, bináris rend szerint.

Innen túl már csak URL terem.
Lián, muhar mindenre ránő.
Liheg hazátlanul, kifáradt,
átbicegett megannyi routeren.

Kibontódik – a teste felszakad.
A húsában férgek tenyésznek.
Egy szürke ablakszárny kitárul.
Szabad-e sírni böngészők alatt?

Ding-dong rivall az éjszakába fel,
Visszhangot ver szivacsfalakba.
A futtatás futott hibára,
és nincs sehol natív interpreter.

 
Tovább, s a költő (ha a Google és a LinkedIn nem csal). A vers a Mozgó Világ júliusi számában jelent meg.