Független utazási referens
Ez valójában a TripAdvisor. A világ bármelyik pontjára is utazunk, érdemes a helyet előbb a TripAdvisorral felkeresni - bár ez a trip nem az a trip, de érdemes, ha mondom! Megfelelően ránagyítva a Google-térképre, a TripAdvisor máris sorolja a szálláshelyeket, látnivalókat és éttermeket. Egy nagyobb városban számtalan található mindhárom kategóriából, így mindegyik szűrhető, érdeklődésünknek vagy pénztárcánknak megfelelően.
A szállások közül megválaszthatjuk, hogy hány csillagos, milyen árfekvésű, milyen extra-szolgáltatást kínáló legyen, a látnivalókat korlátozhatjuk a bevásárló-központokra vagy a múzeumokra. És ha fáradtan, mi több, éhesen enni szeretnénk, akkor sorjáznak az éttermek típus és ár szerint szűkítve.
A TripAdvisor úgy ajánl, hogy nem hazabeszél. A szállodák nem véletlenül ajánlanak adott éttermet, jutalék viszi előrébb a világot. A TripAdvisor esetén viszont mi magunk, ahogy ez egy közösségi média alkalmazáshoz illik. Aki járt valahol és veszi a fáradtságot, az leírhatja tapasztalatait. Leghatékonyabb marketing a szóbeszéd, amit sokan ajánlanak, az rossz nem lehet.
Vicces embertársainkat a rendszer szűri, magam két szálloda-értékeléssel járultam hozzá a világ
Másik irányban is kipróbáltam a TripAdvisort, müncheni szállásom kiválasztásánál megnéztem a kívánt ponthoz (Adobe HQ) legközelebbi szállodákat, elolvastam az értékeléseket - nem is szólva a pontszámokról -, és jól választottam.
A programból - néha kilépve, néha nem -, szinte minden azonnal lefoglalható, elővételben megvásárolható - ezt ugyan nem próbáltam ki.
Panoráma és hitelkártya
A bevezetőben emlegetett Panoráma útikönyvek 5-700 oldalas monstrumok voltak, sok-sok apró betűs bekezdéssel dúsítva kínálták a történelmi, művészettörténelmi információkat. Mára helyüket átveszik a „17 dolog, amit Velencében meg kell nézni" típusú farzsebbe gyűrhető bédekkerek* és az iPodra, iPhone-ra vagy iPadre írt alkalmazások.
A Panoráma útikönyv idejéhez képest megváltoztak az utazási szokásaim is. Ma már nem pakol a háromszáz dolláros hónapra az ember szekérderéknyi kaját, fél patikát, varró- és túlélő-készletet, ehelyett lassan egyetlen hitelkártyával a zsebében lépi át az észrevehetetlenné vált határt anélkül, hogy megszaladna a pulzusa, megugrana a gyomra, vagy megtapasztalná, hogyan lehet a Zsiguli színültig pakolt csomagtartóját a határőr jámbor óhajára fél perc alatt kirakni, hogy megtapogathassa a pótkereket. És ez így van jól.
* Nekem a Baedekkerről mindig ez jut eszembe:
"A sofőr mellettem idegsokkot kapott. Behajtottam, ahol tilos, kihajtottam, ahol nem szabad, átsuhantam forgalmi rendőrök zárt karja alatt, és húsz percen belül négyszer büntettek le (száznegyven korona kilencven őre, egy almáskocsi és két bicikli). Már három anyakönyvvezetőnél voltam, és még mindig semmi! A belvárosi anyakönyvvezetőhöz robogtam. Száztízzel a város közepén. A sarkon a forgalmi rendőr elfelejtett feltartani. A sofőr visszanézett. Azt mondja, a rendőr letérdelt, keresztet vetett és imádkozott. Pedig a Baedeker szerint az ország kilencvennyolc százaléka lutheránus."
Rejtő Jenő: A fehér folt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése