Az iPod átalakította az Apple-t is. A cég az addig számítógépgyártó és szoftverfejlesztő állapotából új iparágba lépett, a zeneiparba. Szét is verte azt, rendesen. De ez volt az Apple első kis lépése, jött az iPhone, az igazi nagy kaland. Az iPod pedig épp e nagy kaland árnyékába kerülve megy feledésbe. Nincs okostelefon zene-lejátszó képesség nélkül. Csak iPodra nagyon keveseknek van szüksége. Az iPod, amely megnyitotta a világ előtt az Apple-höz vezető utat - az iPod kezeléséhez kellett az iTunes, így elkészült az Apple első pécés alkalmazása is -, lassan feledésbe fog merülni. Az iPod tündöklése és ereszkedése remek tananyag lesz a megfelelő egyetemeken.
- Még mindig CD-lejátszókkal bajlódnánk. A Sony lejátszójának Walkman neve épp úgy az ilyen eszközök gyűjtőnevévé vált, ahogy az iPod az mp3 lejátszókévá. A Walkman pedig a CD előtti időkből származik, amikor még kazettákat használtunk zenék rögzítésére - szalagos magnó, ugye? A hordozható szalagos magnó lejátszó Sony termék volt a Walkman, iPodos méretű sikerrel. Így a hordozható zenelejátszót Walkmannek neveztük. Az iPod eljöttéig.
- Nem a legjobb mp3 lejátszó, hanem iPod. Rio mp3 - mond ez bárkinek bármit is? Na jó, azokon kívül, akiknek valahol hever egy ilyen valamelyik polc hátsó részén? Nem? Pedig ez volt a menő mp3 lejátszó az iPod előtt. Igaz tehát, hogy nem az Apple találta fel az mp3 lejátszót. Csupán elkészítette azt a változatot, amit mindenki magáénak akart.
- Ezer dal a zsebemben. A már említett Rio-ra fél óra zene fért fel, hat-hét szám, maximum. Az első iPodra egyezer. Ami nagyjából száz CD-nek felel meg. Életkortól függően érezte ekkor úgy a felhasználó, hogy megvette kedvencét 45-ös bakelit lemezen, aztán megvette kazettán, hogy a kocsiban is hallgathassa, majd megvette CD-én, mert az más minőség (és nem kell a lemezjátszótűvel vesződni) - és most digitalizálhatott. Létrejött több vállalkozás is Amerikában, amely vállalta, hogy ha elküldjük neki az összes CD-énk és iPodunk, akkor bedigitalizálja nekünk a zenénket, felteszi iPodra és mindent visszaküld. Egy CD, Mactől függően 5-10 perc alatt volt iTunesba begyűrhető. Ez az említett száz CD esetén két teljes munkanapot jelentett. És sokan voltunk száznál is több CD-vel...
- Az iPod mérete és tárképessége fordított arányban változott az időben. (Gonosz Almalap: nem az iPod mérete nőtt, és a tárolókapacitása csökkent.) Az első iPod 18,4 deka súlyú, 10,1 x 6,2 x 2,0 centi nagyságú volt, 10GB kapacitással. A mostani iPod nano 3,1 deka, 7,6 x 4,0 x 0,5 centi méretű, 16GB kapacitással.
- Az iPod korai változata még részben mechanikus, merevlemezes volt, de nagyon hamar mozgó alkatrész mentessé lett. Ám a kerék kattogó hangja megmaradt - szoftveresen előállítva. Ilyen apróságok mutatják, hogy az Apple sikerének egyik titka a legapróbb részletekre való odafigyelés. A merevlemez kiváltása kulcsfontosságú volt. A merevlemez valójában több lemez, amelyek fölé író-olvasó fejek csúsznak be. Ha egy ilyen merevlemezt használat közben a földre ejtünk, akkor az nagy valószínűséggel többé nem ír és nem olvas, hanem roncs. A flash-memóriában nincs mozgó alkatrész.
- Fehér fülhallgató-zsinór. A kétezres évek egyik kivagyiság jelzője. Az iPod előtt a fülhallgató zsinórok jellegtelen fekete vagy szürke árnyalatúak voltak. Az iPodot hallgatókat viszont a fehér zsinórjukról azonnal fel lehetett ismerni. Oly annyira, hogy számos rablás kiváltó oka is a zsinór volt, az iPod a fiatalkorú bűnözők egyik megszerzendő tárgyává vált. Ennél szebb kép több iPod hirdetés, az árnytáncos sorozat.
Az első klipek oldalaránya még 4:3, mert akkor még más idők jártak. - iTunes Store. Amíg az iPod csak az mp3 lejátszók piacán vágott rendet, Jobs az iTunes Music Store-ral (később a névből a Music kikerült) az egész zeneipart átalakította, gyakorlatilag fölöslegesség tette létüket. Akkor lejtőre került kiadókon az iTS minden eladott számmal egyet lök, és a száguldás lefelé számukra nem ért még véget. Az iTS előtt a kiadók lemezekben, CD-ben gondolkodtak. Az iTS lehetővé tette egyedi zenék értékesítését is. A zenészeket megosztotta a lehetőség, az egy számos előadók a jobb sarokban zokogtak, a bal sarokban viszont igazi aduászok lélegeztek fel, hogy nem kell összevárni nyolc-tíz számot, a bakelit óta létező mennyiségi kényszer vagy korlát megszűnt. Az iTS sikeréhez az is hozzájárult, hogy Jobs számos vezető zenésszel baráti (Sheryl Crow) kapcsolatban volt, illetve az Apple-t nagyon sok zenész kedvelte termékei, de még inkább imázsa miatt. A kölcsönös rokonszenv - és átutalások - mellett tanúskodik az Apple rendezvényen fellépők névsora.
- Illegális zeneletöltés.
A legrosszabbakat kívánom mindazoknak, akik miatt drágább az iPod, a CD, a merevlemez, mert vélt zenelopással vádolnak. Ahogy az Almalap írta ilyenkor: Halál a Zsiráfra!
Az iTS miatt lejtőre kerülő kiadók egyik fő érve a netes zeneértékesítés ellen az volt, hogy a neten lopják a zenét. Ami igaz is volt, torrent és társai ügyében, az Apple esetében viszont nem, hiába is kacsintottak felé a fenti mondat kimondásakor. Az Apple ugyanis szerződést kötött a zenék jogtulajdonosaival, minden letöltés után fizet. És vállalta, hogy nem teszi lehetővé, hogy a zenéket másolni lehessen. Ezért nem lehet iPodról, iPhone-ról vagy iPadről zenét Macre vagy Windowsra visszatölteni - az Apple szoftverével. Az Apple így állta szavát. Az iTS megnyitása óta eltelt bő tíz év bebizonyította, hogy csökken az illegális letöltés aránya, nő a fizetősé. Csökken, de mondhatnánk, hogy szinte megszűnt a fizikai értékesítés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése